Legyen egy $l=20\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;"> cm</span>}$ hosszú szigetelő pálca két végpontján egy-egy $m=1\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;"> g</span>}$ tömegű, elektromosan vezető fémgömb. Adjunk a fémgömböknek rendre $Q_1=4\cdot {10}^{-6}\text{ <span style="font-weight: normal;font-style: normal;">C</span>}$ és $Q_2=-4\cdot {10}^{-6}\text{ <span style="font-weight: normal;font-style: normal;">C</span>}$ töltést. Az így keletkezett dipólust helyezzük el egy $E=400\text{<span style="font-weight: normal;font-style: normal;"> V/m</span>}$ térerősségű homogén elektromos térben, középen egy rugalmatlan, tökéletesen hajlékony szálon felfüggesztve. Nyugalmi helyzetben a dipólus beáll az erővonalak irányába. Kis szöggel kitérítve az inga lengeni fog. Számítsuk ki ennek az ,,elektromos ingának'' a lengésidejét. A szigetelő pálcát vegyük súlytalannak, és a vezető fémgömbök sugarát igen kicsinek.