Majális, mulatság $\text{...}$. Aztán alkonyattal
Elhal a muzsika, halkabbá lesz a dal.
S mire a fák fölé a telt hold is feljő,
Haza tér a sereg, csöndes lesz az erdő.
Csak a lacikonyhán hangzik némi ének
S mintha csobolyóba bort töltögetnének:
Egyre csurran, csobban $\text{...}$ s amint elhal a nesz,
Megszólal a gazda: "ép negyven liter lesz!"
"Tizenkét óra kén' $\text{...}$ hogy elpityizáljam
Úgy a kedvem szerint s a magam módjával."
Szólt az egyik csapos. "Én tízzel beérem
S erre fogadásul lekötném a bérem!"
Dupláz rá a másik. "Nekem nyolc is elég,
Hogy tisztán láthassam a hordó fenekét!"
Morgott a harmadik. "No hát csak igyátok,
Szólt nekik a gazda, jól megszolgáltátok.
Magam elfáradtam, egyet alszom addig,
Míg a szekér megjön. Akkorra pitymallik."
Azok neki fogtak $\text{...}$ ittak $\text{...}$ dikcióztak,
Álmát mind elverték harkálynak, rigónak.
Ivott úgy és annyit, ahogy kiki szokta
De hogy mennyit? $\text{...}$ Azt már nem ütötték dobra.
Az utolsó pohár éppen akkor telt meg,
Mikor a szekerek hozzájuk érkeztek.
Fölébredt a gazda sokáig tűnődve,
Vajjon meddig aludt $\text{...}$ kérdezték is tőle $\text{...}$.
"Hát, ha úgy ittatok, ahogy fogadtátok:
Megmondom én tüstént, nem is kell órátok."
Szólott s egy-kettőre készen volt a száma,
Nézték a csaposok szörnyűkép csodálva.
    *
No ki lesz a mester, ki rendén számolva:
Hány óra telt el így $\text{...}$ pontosan megmondja !?