Cím: A 2012. évi Kürschák József Matematikai Tanulóverseny feladatainak megoldása
Szerző(k):  Fleiner Tamás 
Füzet: 2013/február, 70 - 75. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Matematika, Kürschák József (korábban Eötvös Loránd), Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
 
A 2012. évi Kürschák József Matematikai Tanulóverseny feladatainak megoldása
 

 

 
1. Az ABC háromszög A-val, illetve B-vel szemközti hozzáírt köreinek középpontjait jelölje JA, illetve JB. Húzzuk meg a körülírt kör egy olyan PQ húrját, amely párhuzamos az AB oldallal, továbbá metszi az AC és BC oldalszakaszokat. Az AB és CP egyenesek metszéspontja legyen R. Bizonyítsuk be, hogy
JAQJB+JARJB=180.

 
Megoldás (Gyarmati Máté megoldása alapján).
A BCQ és BAQ azonos íven nyugvó kerületi szögek, BAQ és PQA váltószögek, valamint PQA és PCA szintén azonos íven nyugvó kerületi szögek.
 

 

Innen
BCQ=BAQ=PQA=PCA
adódik. Ezen kívül RAC=BQC, hiszen ABQC húrnégyszög. Tehát RACBQC, hisz két-két szögük egyforma, így CRA=CBQ is teljesül.
Legyenek B' és Q' rendre a B, illetve Q pontok tükörképei a JAJB egyenesre. Világos, hogy
JBAJA=JBAC+CAJA=12(RAC+CAB)=12180=90
és hasonlóan
JBBJA=JBBC+CBJA=12(ABC+CBS)=12180=90,
ahol SCQ és AB metszéspontja. A tükrözés miatt tehát JA, A, B, JB és B' egy körön (JAJB Thalesz-körén) vannak. Ezen kívül JB és JA egyaránt rajta vannak az ABC háromszög C-nél lévő külső szögfelezőjén, ezért a B csúcs B' tükörképe az AC egyenesre illeszkedik. Korábban láttuk, illetve a tükrözés miatt RCA=QCB=Q'CB', így R, C és Q' is egy egyenesre esnek. Ezek szerint
RAB'=RAC=BQC=B'Q'C=B'Q'R,
tehát az R,A,Q' és B' pontok is húrnégyszöget alkotnak.
A JBABB' és RAQ'B' körök hatványvonala AB', a JBABB' és JBRJA körök hatványvonala pedig JAJB. E három kör hatványpontja pedig a két hatványvonal metszéspontja, C. Tehát a C pont hatványa az RAQ'B' körre |CR¯||CQ'¯|, és ez megegyezik a JARJB körre vett hatvánnyal. Mivel R az utóbbi körön fekszik, Q'-nek is illeszkednie kell e körre, tehát JARJBQ' húrnégyszög. Innen
180=JARJB+JAQ'JB=JARJB+JAQJB,
és nekünk pontosan ezt kellett igazolnunk.
 
Megjegyzés. A feladat állítása akkor is teljesül, ha a PQ húrról nem tesszük fel, hogy metszi az AC és BC oldalszakaszokat. Ez az általánosítás több, egymástól lényegesen nem különböző eset gondos vizsgálatával a fentiekhez hasonlóan igazolható. A bizottság nem kívánta ezzel terhelni a versenyzőket, ezért döntött a speciális eset kitűzése mellett.

 
2. Jelölje E(n) az n pozitív egész szám 2-es számrendszerbeli felírásában az 1-esek számát. Nevezzünk egy n pozitív egész számot érdekesnek, ha n osztható E(n)-nel. Bizonyítsuk be, hogy
(a) nem lehet 5 egymás utáni pozitív egész szám mindegyike érdekes, továbbá, hogy
(b) végtelen sok olyan n pozitív egész szám van, amelyre az n, n+1 és n+2 számok mindegyike érdekes.

 
Megoldás. (a) Indirekt bizonyítunk: tegyük fel, hogy létezik 5 egymást követő, érdekes pozitív egész szám. Ezen számok közt bizonyosan van két olyan egymást követő szám (mondjuk n és n+1), hogy az n szám 2-es számrendszerbeli felírása 01-re végződik: n=...012. Ekkor az (n+1)=...102, ezért E(n)=E(n+1). Mivel n és n+1 egyaránt érdekesek, E(n)n és E(n)=E(n+1)n+1 miatt E(n)(n+1)-n=1 teljesül, tehát E(n)=1. Ezért n=...012-ből n=1 következik. Ekkor ugyan n+1=2 még érdekes, de n+2=3 már nem az, tehát nem létezik 5 egymást követő érdekes pozitív egész szám. (Negatív számokat is megengedve létezik öt egymást követő érdekes szám: -2, -1, 0, 1, 2.) Egyúttal azt is igazoltuk, hogy ha az n, n+1, n+2 és n+3 pozitív egészek mindegyike érdekes, akkor az n=...102.
(b) A fenti bizonyításból kitűnik, hogy ha olyan n-t keresünk, amire az n, n+1 és n+2 számok mindegyike érdekes, akkor n+2=...002 vagy n+2=...012. Foglalkozzunk azzal az esettel, amikor n+2=...002. Sőt: tegyük fel, hogy
n+2=...100002,
azaz n+2 osztható 16-tal, de 32-vel nem.
Legyen a:=E(n+2). Ekkor n+1=...011112 és n=...011102, tehát
E(n+1)=a+3, E(n)=a+2, így a+2n és a+3n+1, valamint an+2. Ezért olyan (minél kisebb) a-t keresünk, amire az a, a+2 és a+3 számok közül legfeljebb csak a-nak és (a+2)-nek lehet 1-nél nagyobb közös osztója, és az sem lehet több 2-nél. Éppenséggel az a=2 ilyen szám, ahhoz azonban, hogy ez megoldást adjon, az kellene, hogy a+2=4n teljesüljön, ahol n+2=10...0100002. Ez pedig lehetetlen, ugyanis n=...102. Ezért a következő lehetőséggel, a=4-gyel próbálkozunk. Ekkor n+2=2t1+2t2+2t3+24, ahol t1>t2>t3>4. Az n és n+1 érdekességéből adódnak a E(n)=6n és E(n+1)=7n+1 feltételek.
Az x:=n+2-16=n-14=2t1+2t2+2t3 jelölést bevezetve azt kapjuk, hogy x6(mod7), x4(mod6) teljesül, és t3>4 miatt x0(mod32). Ennek a kongruenciarendszernek kell tehát olyan x=2t1+2t2+2t3 alakú megoldását keresnünk, amelyre t1>t2>t3>4. Nem nehéz megoldani a szimultán kongruenciarendszert sem (az x4(mod6) helyett x1(mod3) kongruenciát használva), de az ujjainkon számolva is célt érünk. A két első kongruencia az x34(mod42) kongruenciával ekvivalens. A t3>4 feltétel azt jelenti, hogy 25x, tehát az x=34+42k alakú számok közül csak 160, 160+4216=832, ... jön szóba. A 160=101000002 még nem jó, de a 832=11010000002 már igen. Tehát n+2=29+28+26+24=848 és valóban: az n=846=11010011102 választással E(846)=6846, E(847)=7847 és E(848)=4848.
A most talált érdekes számhármas segítségével pedig úgy kaphatunk végtelen sok megoldást, ha észrevesszük, hogy 326-1 és 726-1, tehát
m(j)=29+6j+28+6j+26+6j+24
választással
E(m(j)-1)=7m(j)-1=(26j-1)832+847
és
E(m(j)-2)=6m(j)-2=(26j-1)832+846.
(Az E(m(j))=4m(j) pedig nyilván teljesül.)
 

Megjegyzések. 1. A (b) rész megoldásához nem tartozik hozzá, hogyan is találtuk meg a végtelen sok példát. Természetesen az is teljes értékű megoldás, ha valaki csak az utolsó bekezdésben megadott számhármasokra bizonyítja be, hogy azok érdekes számokból állnak. (Utóbbit nem nehéz megtenni). Természetesen a mintamegoldásban egyúttal azt is jelezni kívántuk, hogyan lehet találni ilyen számhármasokat.
2. A (b) rész megoldásának elején miért csak azt vizsgáltuk, ha n+2 bináris alakjában a két utolsó 0 előtt még két 0 áll? Nos azért, mert ha n+2=...1002 lenne, akkor n+1=...0112 és n=...0102, vagyis E(n)=E(n+2)(n+2)-n=2, tehát n+2=2t+4 és 3n+1=2t+3, ami lehetetlen.
Hasonlóan, ha n+2=...10002, akkor n+1=...01112, n=...00102, így a=E(m) jelöléssel E(n+1)=a+2 és E(n)=a+1-nek adódik, ám ez a mintamegoldásbelinél nagyobb a-ra vezet. (Egyébként van ilyen megoldás is, ezek legkisebbike n+2=2360=211+28+25+24+23, ahol tehát a=4 és 62358=1001001101102, 72359=1001001101112 és 52360=1001001110002.)
3. Ha a (b) részben az n-et n=...112 alakban keresnénk, akkor hasonló gondolatmenettel még kisebb megoldást is találnánk: n=623-ra 7623=10011011112,
4624=10011100002 és 5625=10011100012. Innen pedig 7212-1 és 5212-1 miatt kapunk végtelen sok (m(j)-1,m(j),m(j)+1) érdekes hármast, ahol m(j)=29+12j+26+12j+25+12j+24.
4. A feladat (a) részét kiegészítő természetes kérdés persze úgy hangzik, hogy a pozitív egészek között előfordul-e vajon végtelen sokszor négy egymást követő érdekes szám. A válasz igenlő: a legkisebb ilyen négyes a
66222=11000010011102,76223=11000010011112,46224=11000010100002és56225=11000010100002.


Innen a fentiekhez hasonlóan kaphatunk végtelen sok m(j)-2, m(j)-1, m(j), m(j)+1 érdekes számnégyest, ahol m(j)=212+12j+211+12j+26+12j+24. A 6222 szám megtalálása pontosan ugyanolyan lépésekkel történhet, mint a 846 vagy a 623 számoké, csak valamivel több számolást (és így több időt) igényel, további említést érdemlő ötletre azonban nincs szükség. Ez hát a magyarázata annak, hogy a bizottság a feladat (b) részében a természetesen adódónál egy könnyebb kérdést tűzött ki.
5. A (b) részben használt ötletek nélkül is nagyon könnyen látható, hogy végtelen sok olyan n van, amire n és n+1 is érdekes. Ugyanis minden n=2t+4 jó, ahol t>2 páros, hiszen E(2t+4)=22t+4 és E(2t+5)=32t+5. Vannak példák páratlan n-nel is, a legkisebb az n=115=11100112.
6. Az b alapú számrendszerben a feladatbelihez hasonlóan definiált számokat a szakirodalom b-Niven számokként említi. A 10-Niven számokat röviden Niven-számoknak (vagy Harshad-számoknak) hívják. Helen Grundman publikálta 1994-ben, hogy legfeljebb 2b egymást követő b-Niven szám létezhet, és Cai bizonyította 1996-ban, hogy végtelen sokféleképp található 4 egymást követő 2-Niven szám, illetve hogy a 3-Niven számok között is végtelen sok egymást követő hatos lép fel. Tudható még, hogy az egymást követő nem-Niven számok sorozata tetszőlegesen hosszú lehet, illetve hogy hány (10-)Niven szám van x-ig (DeKoninck‐Doyon tétele
 
szerint aszimptotikusan cxlogx, ahol c=1427log101,1939).
 

 
3. Tekintsünk n eseményt, amelyek mindegyikének valószínűsége 12, továbbá bármelyik kettő együttes bekövetkezésének valószínűsége 14.
(a) Igazoljuk, hogy annak a valószínűsége, hogy egyik sem következik be, legfeljebb 1n+1.
(b) Mutassuk meg, hogy végtelen sok olyan n természetes szám létezik, amelyre megadhatók az események oly módon, hogy pontosan 1n+1 legyen annak a valószínűsége, hogy egyik sem következik be.

 
Megoldás. Jelölje ezt az n eseményt A1,A2,...,An, ekkor 1in esetén P(Ai)=12, továbbá 1i<jn esetén P(AiAj)=14 teljesül. Legyenek B1,...,Bk olyan páronként diszjunkt események, melyek közül alkalmasak uniójaként mindegyik Ai előállítható, és azt is tegyük fel, hogy mindegyik Bj szerepel legalább az egyik Ai előállításában. (Ilyenek például az A1'...An' alakban előálló események, ahol Ai' vagy az Ai eseményt, vagy annak komplementerét jelöli, és legalább egy i-re Ai'=Ai teljesül.) Definiáljunk minden 1in esetén egy (ai1,ai2,...,aik) vektort, ahol aij=1, amennyiben Bj szerepel Ai előállításában (vagyis BjAi), különben pedig aij=0. Legyen 1jk esetén P(Bj)=pj. Ekkor annak valószínűsége, hogy az A1,...,An események közül legalább az egyik bekövetkezik: p=p1+...+pk.
Tekintsük a következő mennyiséget:
S:=p1(a11+a21+...+an1)2+...+pk(a1k+a2k+...+ank)2.
Könnyen meggondolhatjuk, hogy
S=P(A1)+...+P(An)+21i<jnP(AiAj)=n2+n(n-1)4=n(n+1)4.
Most a súlyozott számtani és négyzetes közepek közti egyenlőtlenség segítségével alulról becsüljük S értékét:
Spp1(a11+a21+...+an1)+...+pk(a1k+a2k+...+ank)p==P(A1)+...+P(An)p=n2p,

amiből n(n+1)4=Sn24p, és így pnn+1.
Ez azt jelenti, hogy annak a valószínűsége, hogy az A1,...,An események közül egyik sem következik be, legfeljebb 1n+1.
A feladat (b) részének igazolásához legyen n=2t-1, ahol t tetszőleges pozitív egész szám. Dobjunk t-szer egy szabályos pénzérmével, és a dobások halmazának tetszőleges nemüres H részhalmazára legyen AH az az esemény, hogy a H-beli dobások között páratlan sok fej van. Megmutatjuk, hogy ez az n esemény kielégíti a feltételeket. Legyen először H a dobások halmazának egy nemüres részhalmaza, és legyen hH. Képzeljük úgy, hogy a h dobás történik utoljára. Ha a H{h}-beli dobások közül páratlan sok lett fej, akkor 12 valószínűséggel lesz a H-beli dobások közül is páratlan sok fej (ha a h dobás írás), ha pedig a H{h}-beli dobások közül páros sok lett fej, akkor szintén 12 valószínűséggel lesz a H-beli dobások között páratlan sok fej (ha a h dobás fej). Ezért P(AH)=12. Legyenek most H1 és H2 a dobások halmazának különböző nemüres részhalmazai. Feltehetjük, hogy például H1/H2, vagyis létezik h1H1H2. Legyen h2H2. Képzeljük úgy, hogy a h1 dobás az utolsó, a h2 pedig az utolsó előtti. Akármi is a h1, h2 előtti dobások eredménye, a h2 dobás után 12 valószínűséggel lesz a H2-beli dobások között páratlan sok fej, és a H2-beli fejek számán a h1 dobás már nem változtat. A h1 előtti dobások eredményétől függetlenül, az utolsó, h1 dobás után pedig 12 valószínűséggel lesz a H1-beli fejek száma páratlan. Ez azt jelenti, hogy P(H1H2)=14. Az AH események közül akkor nem következik be egyik sem, ha az összes dobás eredménye írás, ennek a valószínűsége pedig 12t=1n+1. Ezzel a feladat (b) részét is igazoltuk.
 
Megjegyzés. Tetszőleges páratlan n-re megadható n olyan esemény, amelyek teljesítik a feladatbeli feltételeket úgy, hogy pontosan 1n+1 valószínűséggel nem következik be egyik sem. Legyen ugyanis n=2k+1, és tegyük fel, hogy az eseményeink közül mindig pontosan k+1 következik be, ráadásul bárhogyan is választunk ki k+1 eseményt, azok együttes bekövetkezésének valószínűsége pontosan p=k!k!2(2k)!. Ekkor az Ai esemény bekövetkezésének a valószínűsége
P(Ai)=(2kk)p=(2k)!k!k!k!k!2(2k)!=12,
illetve az Ai és Aj események együttes bekövetkezésének valószínűsége ij esetén
P(AiAj)(2k-1k-1)p=(2k-1)!k!k!(k-1)!k!2(2k)!=k22k=14.
Annak a valószínűsége pedig, hogy egyik esemény sem következik be éppen
1-(2k+1k+1)p=1-(2k+1)!k!k!(k+1)!k!2(2k)!=1-2k+12(k+1)==1-2k+12k+2=12k+2=1n+1.