Cím: Egyenlőtlenségek (A IV. közlemény feladatainak megoldása. (Folytatás)
Szerző(k):  Kántor S. ,  Reichlin V. ,  Zatykó L. 
Füzet: 1952/április, 65 - 77. oldal  PDF  |  MathML 

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Láttuk, hogy a hatványközepek, ha a kitevőt nagyon kicsinek választjuk, tetszés szerint közel jutnak a mértani középhez. Kérdés most, mit tudunk mondani a hatványközepekről, ha a kitevő ,,nagyon nagy'' lesz és ha ,,nagyon nagy'' negatív értékeket vesz fel. Legyenek a1, a2, ..., ak, az adott nem negatív számok. Rendezzük őket mindjárt nagyság szerint, tehát legyenek pl. a1a2...ak és ne legyenek az összes a-k egyenlők. Képezzük a q1, q2, ..., qk (pozitív) súlyokkal súlyozott r-edik hatványközepet, tehát ha q1+q2+...+qk=1, a

Hr=(q1a1r+q2a2r+...+qkakr)1/r
kifejezést.
Ez sem túl nagy, sem túl kicsi nem lehet. Legyen először r pozitív. Csökkentsük egyrészt a kifejezést úgy, hogy csak az utolsó tagot tartjuk meg belőle, másrészt növeljük a kifejezést, ha mindegyik a helyett a legnagyobbat írjuk. Így kapjuk, hogy
qk1/rakHr[(q1+q2+...+qk)akr]1/r=ak.
Ha viszont a kitevő -r negatív szám, (tehát a fenti kifejezés tulajdonképpen nevezőben áll és ott is az a-k hatványainak reciprokai állnak), akkor nagyobbítjuk a kifejezés értékét, ha tagokat elhagyunk, pl. csak az elsőt tartjuk meg, viszont kisebbítjük, ha az egyes tagokat nagyobbítjuk pl. minden a-nak a -r-edik hatványa helyébe a1r-t írunk. Így azt kapjuk, hogy
(1/q1)1/ra1=(q1a1-r)-1/r>Hr[(q1+q2+...+gk)a1-r]-1/r=a1.
*
Az előző közleményünk segédtételében megmutattuk (más jelöléseket használva), hogy ha c pozitív szám, akkor az u pozitív hatványkitevőt elég kicsinek választva elérhetjük, hogy cu tetszés szerint kevéssel különbözzék 1-től. Ezt egyrészt c=qk-val, másrészt c=1/q1-gyel, mindkét esetben u=1/r-rel alkalmazva azt nyerjük, hogy egyrészt választhatjuk 1/r-et elég kicsinek, tehát r-et elég nagynak ahhoz, hogy qk1/rak tetszés szerint kevéssel különbözzék ak-tól, másrészt ismét r-et elég nagynak választva elérhető, hogy (1/q1)1/ra1 tetszés szerint kevéssel különbözzék a1-től. Az így választott kitevőkkel véve a Hr hatványközép is tetszés szerint közel lesz ak-hoz, ill. a H-r közép tetszés szerint közel jut a1-hez. Így ha a kitevőt minden határon túl növeljük, a hatványközép tetszés szerint közel kerül az a-k legnagyobbikához, ha pedig negatív értékeken át minden határon túl csökkentjük, akkor tetszőlegesen közel jut az a-k legkisebbikéhez. *
A IV. közleményben említettünk a konvexségre jellemző néhány újabb geometriai tulajdonságot. Így egy f(x) függvény görbéje konvex, egy szakaszon, ha e szakasz bármely három növekvő abszcisszák szerint következő P1, P2, P3 pontjára fennáll, a következő tulajdonságok bármelyike:
 

a) hogy a P1P2 húr a P1P3 húr alatt van,
b) hogy a P2P3 húr a P1P3 húr alatt van,
c) hogy a P1P2 húr meghosszabbítása a P2P3 húr alá fut.
 
 


Fejezzük ki e tulajdonságokat az algebra nyelvén. Ha két egyenesnek egy pontja közös, akkor egy nagyobb abszcissza-értéknél az van magasabban, egy kisebb abszcissza-értéknél pedig az van mélyebben, amelyiknek a meredeksége nagyobb. Az f(x) görbe ξ és ξ' abszcisszájú pontok közti húrjának a meredeksége pedig
f(ξ')-f(ξ)ξ'-ξ.
Így ha a három pont abszcisszái x1, x2, x3, akkor a fenti tulajdonságokat rendre az
f(x2)-f(x1)x2-x1<f(x3)-f(x1)x3-x1,(a)f(x3)-f(x1)x3-x1<f(x3)-f(x2)x3-x2,(b)f(x2)-f(x1)x2-x1<f(x3)-f(x2)x3-x2(c)


egyenlőtlenségek fejezik ki. Mindegyik egyenlőséget átszorozhatjuk a nevezők szorzatával, mert feltétel szerint x1<x2<x3 és így mindegyik nevező pozitív. Ha még a kapott egyenlőtlenséget nullára redukáljuk és f(x1), f(x2), f(x3)-at röviden y1, y2, y3-mal jelöljük, akkor mindhárom egyenlőtlenségből az
x1(y2-y3)+x2(y3-y1)+x3(y1-y2)>0(t)
egyenlőtlenséghez jutunk és ez vissza is alakítható a három egyenlőtlenség bármelyikévé. A (t) egyenlőtlenség baloldalán álló kifejezés a P1P2P3 háromszög kétszeres területének kifejezése koordináták segítségével. Így a kapott egyenlőtlenség szerint a három pont nem sorakozhat egy egyenesen, sőt azt is tudjuk, hogy ha a területet pozitív előjellel adja a képlet, akkor a P1, P2, P3 csúcsok az óra járásával ellenkező körüljárás sorrendjében következnek. Ez a geometriai tulajdonság tekinthető a konvexség újabb geometriai jellemzésének is, amiből könnyen következnek az (a), (b) és (c) tulajdonságok. Könnyű látni, hogy ez a geometriai tulajdonság tartalmazza a kéttagú súlyozott Jensen-egyenlőtlenséget is, amit eredetileg a konvexség jellemzésére használtunk. Utóbbit úgy kaptuk, hogy az algebra nyelvére fordítottuk a következő tulajdonságot: a P2 pont a P1P3 húr alatt van. Mivel x2 az (x1,x3) szakaszt (x2-x1):(x3-x2) arányban osztja, így a P1P3 húr x2 abszcisszájú pontja ugyanilyen arányban osztja a húrt, tehát ordinátája
(x3-x2)f(x1)+(x2-x1)f(x3)x3-x1
s így a mondott tulajdonságot az
f(x2)<(x3-x2)f(x1)+(x2-x1)f(x3)x3-x1(j)
egyenlőtlenség fejezi ki.
Ha itt egyrészt x3-x2x3-x1=q1, x2-x1x3-x1=q2-t írunk, tehát q1+q2=1 és x2 helyébe a vele azonos q1x1+q2x3 értéket, (ami azt fejezi ki, hogy x2 az (x1, x3) szakaszt q2:q1=(x2-x1):(x3-x2) arányban osztja), akkor megkapjuk a Jensen-egyenlőtlenséget. Másrészt viszont a (j) egyenlőtlenség is átalakítható a (t) egyenlőtlenséggé, csupa olyan lépésekben, melyek ellenkező irányban is elvégezhetők, vagyis a (t) egyenlőtlenség átalakítható a Jensen-egyenlőtlenséggé is és viszont. Ebből az is következik, hogy az (a), (b), (c) egyenlőtlenségek mindegyike (és a (t) is) következik a Jensen-egyenlőtlenségből és megfordítva utóbbi is ezek bármelyikéből. *
Még általánosabban azt is mondhatjuk, hogy egy függvény konvex ha két húr közül, melyek egyikének mindegyik végpontja megelőzi a másik megfelelő végpontját (esetleg az egyik végpontjuk össze is eshet) mindig az első meredeksége kisebb. Legyenek a két húr végpontjának abszcisszái x1 és x2 ill. ξ1 és ξ2, x1ξ1, x2ξ2, de a két húr ne essék egybe, akkor a feltétel így írható:
 
 

f(x2)-f(x1)x2-x1<f(ξ2)-f(ξ1)ξ2-ξ1.(d)
Itt x2 lehet kisebb is, nagyobb is ξ1-nél és össze is eshet vele. Ha itt x1 és ξ1 egybeesik, akkor (a)-t, ha x2 és ξ2 esik egybe, akkor (b)-t, ha pedig x2 és ξ1, akkor (c)-t kapjuk. De utóbbiakból is következtethetünk a (d) egyenlőtlenségre. Ha valamelyik két végpont egybeesik, akkor láttuk, hogy az (a), (b) vagy (c) egyenlőtlenséget kapjuk. Ha x2<ξ1, akkor (a) szerint
f(x2)-f(x1)x1-x1<f(ξ1)-f(x1)ξ1-x1,
viszont (c) szerint
f(ξ1)-f(x1)ξ1-x1<f(ξ2)-f(ξ1)ξ2-ξ1.
A kettőből következik (d). Ha viszont x2>ξ1, akkor (a) szerint
f(x2)-f(x1)x2-x1<f(ξ2)-f(x1)ξ2-x1,
viszont (b) szerint
f(ξ2)-f(x1)ξ2-x1<f(ξ2)-f(ξ1)ξ2-ξ1,
a kettőből ismét következik (d). A föntebbi meggondolás szerint akkor a Jensen egyenlőtlenség teljesüléséből is következik a (d) egyenlőtlenség és megfordítva a Jensen-egyenlőtlenség is (d)-ből. *
A (d) egyenlőtlenség ismételt alkalmazásával nyerjük a következőt: Legyen u1u2...uk, v1v2...vk, de legalább az egyik sorozat ne álljon csupa egyenlő elemből, végül vezessük be a következő jelöléseket:
D1=f(v1)-f(u1)v1-u1,D2=f(v2)-f(u2)v2-u2,...,Dk=f(vk)-f(uk)vk-uk.
Ekkor kapjuk, ha f(x) konvex függvény, hogy
D1D2,D2D3,...,Dk-1Dk,
azaz D1-D20,D2-D30,...,Dk-1-Dk0.
Feltevésünk szerint nem állhat mindenütt az egyenlőség jele.
LegyenU1=u1,U2=u1+u2,...,Uk=u1+u2+...+uk,ésV1=v1,V2=v1+v2,...,Vk=v1+v2+...+vk.
Ha most U1<V1, U2<V2..., Uk-1<Vk-1, de Uk=Vk, akkor ezeket rendre szorozva a fönti pozitív mennyiségekkel és összeadva kapjuk, hogy
U1(D1-D2)+U2(D2-D3)+...+Uk-1(Dk-1-Dk)+UkDk<<V1(D1-D2)+V2(D2-D3)+...+Vk-1(Dk-1-Dk)+VkDk,


és a D-k szerint átrendezve (miután U2-U1=u2, U3-U2=u3, ..., Uk-Uk-1=uk és hasonló érvényes a V-kre) kapjuk, hogy
u1D1+u2D2+...+ukDk<v1D1+v2D2+...+vkDk,
ha az f(x) függvény konvex. *
Redukáljuk az egyenlőtlenséget nullára. A D-k jelentését tekintetbe véve a szorzókkal tudunk egyszerűsíteni és az
(f(v1)-f(u1))+(f(v2)-f(u2))+...+(f(vk)-f(uk))>0,
vagy
f(u1)+f(u2)+...+f(uk)<f(v1)+f(v2)+...+f(vk)
egyenlőtlenséghez jutunk.
Tegyük most fel megfordítva, hogy egy f(x) függvényről csak annyit tudunk, hogy kielégíti az utolsó egyenlőtlenséget, ha az u-k és v-k eleget tesznek a fönti feltételeknek. Legyenek ekkor v1v2...vk olyan számok, melyek közt vannak különbözők.
Ekkor v1>v1+v2+...+vkk,v1+v22>v1+v2+...vkk..., v1+v2+...+vk-1k-1>v1+v2+...+vkk.
Így u1=u2=...=uk=v1+v2+...+vkk választás mellett ki vannak elégítve a kérdéses egyenlőtlenségek s így fennáll a
kf(v1+v2+...+vkk)<f(v1)+f(v2)+...+f(vk)
egyenlőtlenség, ami nem más, mint a k-tagú szimmetrikus Jensen-egyenlőtlenség. Tudjuk azonban, hogy ennek teljesüléséből következik a függvény konvex volta. f(x) tehát konvex függvény. *
Vizsgálatainkat átvihetjük többváltozós függvényekre is. Kétváltozós függvényt még tudunk ábrázolni a térben: a z=F(x,y) függvény értékeit úgy ábrázolhatjuk, hogy a független változók egy x, y értékpárját egy síkbeli koordináta rendszerben ábrázoljuk és a függvényértékeket egy-egy ilyen pontban a síkra merőleges irányban ábrázoljuk. Minden számbajövő helyen ilyen módon ábrázolva a függvényt általában egy felület alakul ki a pontokból. Ez ismét lehet domború vagy homorú (alulról nézve). Ezekben az esetekben a függvényt is, aminek a felület a képe konvexnek, ill. konkávnak fogjuk nevezni. Pl. a konvexséget geometriailag a térben is azzal jellemezhetjük, hogy a felület két pontját összekötő húr mindig a felület fölött van. Mivel az (x1, y1), (x2, y2), pontok közti szakaszt q2:q1 arányban osztó pont koordinátái, ha még q1+q2=1, (q1x1+q2x2, q1y1+q2y2) és ebben a pontban a görbén a z1=F(x1,y1), z2=F(x2,y2) ordináták közti húr ordinátája q1z1+q2z2, így az említett geometriai tulajdonságot az
F(q1x1+q2x2,q1y1+q2y2)<q1F(x1,y1)+q2F(x2,y2)
Jensen-egyenlőtlenség írja le. Több változó esetén már geometriailag nem tudjuk a függvényt szemléletesen ábrázolni, a konvexség fogalmát azonban ebben az esetben is értelmezhetjük éppen a fenti egyenlőtlenség megfelelőjével. Egy F(x1,x2,...,xn) függvényt konvexnek nevezzük, ha bármely két (x1,x2,...,xn), (y1,y2,...,yn) pontra és q1, q2 pozitív súlyokra, melyekre q1+q2=1 fennáll az
F(q1x1+q2y1,q1x2+q2y2,...,q1xn+q2yn)<<q1F(x1,x2,...,xn)+q2F(y1,y2,...,yn)


egyenlőtlenség. Speciálisan, ha q1=q2=12, akkor kapjuk az
F(x1+y12,x2+y22,...,xn+yn2)<<F(x1,x2,...,xn)+F(y1,y2,...,yn)2


szimmetrikus Jensen-egyenlőtlenséget. Ismét igaz, hogy ennek a teljesüléséből következik a két és az akárhány tagú súlyozott Jensen-egyenlőtlenség teljesülése is, legalábbis racionális súlyok esetén. A bizonyítást kétváltozós függvényre mondjuk el. Több változóra szószerint ugyanígy történhetik, csak írni kell többet. Feltesszük tehát, hogy egy F(x,y) függvényre teljesül az
F(x1+x22,y1+y22)<F(x1,y1)+F(x2,y2)2
egyenlőtlenség. A Cauchy-féle gondolatmenetet követve először is megmutatjuk, hogy teljesül a hasonló, de 2k tagú szimmetrikus egyenlőtlenség. k=1-re az állítás csak a feltételi egyenlőtlenséget jelenti. Tegyük fel, hogy valamilyen j-re már tetszés szerinti nem csupa egyenlő (x1,y1), (x2,y2), ..., (x2j,y2j) pontpárok esetén bebizonyítottuk az
F(x1+x2+...+x2j2j,y1+y2+...+y2j2j)<<F(x1,y1)+F(x2,y2)+...+F(x2j,y2j)2j


egyenlőtlenséget. Legyen most adva 2j+1 számú pont:
(x1,y1),...,(x2j,y2j),(x2j+1,y2j+1)...(x2j+1,y2j+1).
Ekkor
F(x1+...+x2j+1+x2j+1+...+x2j+12j+1,y1+...+y2j+y2j+1+...+y2j+1)2j+1)==F(x1+...+x2j2j+x2j+1+...+x2j+12j2,y1+...+y2j2j+y2j+1+...+y2j+12j2)12{F(x1+...+x2j2i,y1+...+y2j2j)+F(x2j+1+...+x2j+12j,y2j+1+...+y2j+12j)}F(x1,y1)+...+F(x2j,y2j)2j+F(x2j+1,y2j+1)+...+F(x2j+1,y2j+1)2j2==F(x1,y1)+...+F(x1j,y2j)+F(x2j+1,y2j+1)+...+F(x2j+1,y2j+1)2j+1.


Ha a pontok nem mind esnek egybe, akkor nem állhat fenn mindenütt az egyenlőség jele s így teljes indukcióval bizonyítottuk állításunkat.
Ha most van tetszés szerinti számú pontunk: (x1, y1), ..., (xk, yk), akkor válasszuk j-t úgy hogy 2j-1<k<2j, (k=2j-re már bizonyítottuk a szimmetrikus egyenlőtlenség teljesülését) és legyen
x=x1+...+xkk,y=y1+...+ykk.
Ekkor
F(x,y)=F(x1+...+xkk,y1+...+ykk)==F(x1+...+xk+(2j-k)x2j,y1+...+yk+(2j-k)y2j)<<F(x1,y1)+...+F(xk,yk)+(2j-k)F(x,y)2j


az éppen bizonyított állítás szerint, ez pedig átrendezve a
kF(x,y)<F(x1,y1)+...+F(xk,yk)
egyenlőtlenséget adja, vagy x és y jelentését beírva és k-val osztva
F(x1+...+xkk,y1+...+ykk)<F(x1,y1)+...+F(xk,yk)k,
vagyis teljesül a k tagú szimmetrikus Jensen-egyenlőtlenség is.
A racionális súlyokkal súlyozott Jensen-egyenlőtlenséget mindig átírhatjuk szimmetrikus Jensen-egyenlőtlenséggé, melyben az egyes alappontok többször ismétlődnek. Így ezen egyenlőtlenség teljesülése is következik levezetésünkből.
 

Ahhoz, hogy a tetszőleges valós súlyokkal súlyozott Jensen-egyenlőtlenséget is szigorúan bebizonyíthassuk, fel kellene tenni a függvényről, hogy nem változhat hirtelen túl nagyot a függvényérték, ha az egyes változók csak nagyon kevéssel változnak. Természetesen először is ezt a nagyon hozzávetőlegesen fogalmazott tulajdonságot ‐ amit a függvény folytonosságának nevezünk ‐ matematikai szigorúsággal kellene megfogalmazni, azután szigorúan be kellene bizonyítani ez esetben is a Jensen-egyenlőtlenség teljesülését. Ezzel lenne teljes annak a bizonyítása, hogy a kéttagú szimmetrikus egyenlőtlenség teljesülése is elegendő ahhoz, hogy a függvény konvexségére következtethessünk. Bár ennek a részleteibe nem fogunk most belemenni, a tételt mégis fel fogjuk használni.
Nyilvánvalóan ugyanezen az úton bizonyíthatjuk azt is, hogy egy G(x1,...,xn) többváltozós függvény akkor és csakis akkor konkáv, ha bármely két (x1,...,xn) és (y1,...,yn) ,,pontra''.
G(x1+y12,...,xn+yn2)>G(x1,...,yn)+G(y1,...,yn)2.
Hasonló egyenlőtlenségekkel jellemezhetők a tágabb értelemben konvex és tágabb értelemben konkáv függvények is. *
Példaképpen vegyük a pozitív értékekre értelmezett xy függvényt. Erre képezve a szimmetrikus Jensen-egyenlőtlenségben szereplő két oldal különbségét:
(x1+x22)(y1+y22)-x1y1+x2y22==12(x1+x2)(y1+y2)-(x1y1+x2y2)2(x1+y2)(y1+y2)+x1y1+x2y2.


Itt a nevező pozitív, a számláló így alakítható tovább a négyzet tagokra bontása és összevonás után:
x1y2+x2y1-2x1y1x2y2.
Itt az első két tag az x1y2 és x2y1 számok számtani közepének, a kivonandó pedig mértani közepüknek a kétszerese. Így a különbség nem lehet negatív. A kifejezés értéke 0 lehet azonban, ha x1y2=x2y1, azaz x1/y1=x2/y2. A felület tehát tágabb értelemben konkáv. Az (x,y) síkon a kezdő ponton átmenő egyenesek fölött a felületen is egyenesek húzódnak.
A loga(ax+ay) függvényre
loga(ax1+ay1)+loga(ax2+ay2)2=loga(ax1+ay1)(ax2+ay2)loga(ax1+y1+ax2+y2)=loga(ax1+z12+ax2+y22)


az előbb bizonyított egyenlőtlenség szerint feltéve, hogy a>1. Egyenlőség akkor állhat, ha ax1-y1=ax2-y2. Ha 0<a<1, akkor a fordított egyenlőtlenség érvényes, tehát loga(ax+ay) tágabb értelemben konvex, ha a>1 és tágabb értelemben konkáv, ha 0<a<1.
Vizsgáljuk most az xq1xq2 függvényt ha x, y, q1 és q2 pozitív és q1+q2=1. Itt az
x1q1y2q2+x2q1y2q22és(x1+x22)q1(y1+y22)q2=12(x1+x2)q1(y1+y2)q,
kifejezéseket kell összehasonlítanunk. A kettő hányadosát fogjuk tudni alkalmasan átalakítani, felhasználva, hogy két mennyiség súlyozott mértani közepe kisebb az ugyanazon súlyokkal súlyozott számtani középnél.
x1q1y1q2+x2q1y2q2(x1+x2)q1(y1+y2)q2=(x1x1+x2)q1(y1y1+y2)q2+(x2x1+x2)q1(y2y1+y2)q2q1x1x1+x2+q2y1y1+y2+q1x2x1+x2+q2y2y1+y2=q1+q2=1.


Egyenlőség akkor állhat, ha
x1x1+x2=y1y1+y2ésx2x1+x2=y2y1+y2,
azaz, ha x1/y1=x2/y2. Az xq1yq2 függvény tehát, ha q1+q2=1, tágabb értelemben konkáv. Hasonlóan az x1q1x2q2...xnqn függvényre, ha x1, x2, ..., xn; y1, y2, ..., yn; q1, q2, ..., qn pozitív és q1+q2+...+qn=1, akkor
x1q1x2q2...xnqn+yq1yq2...ynqn2(x1+y12)q1(x2+y22)q2...(xn+yn2)qn==(x1x1+y1)q1(x2x2+y2)q2...(xnxn+yn)qn+(y1x1+y1)q1(y2x2+y2)q2...(ynyn+yn)qnq1x1x1+y1+q2x2x2+y2+...+qnxnxn+yn+q1y1x1+y1+q2y2x2+y2+...+qnynxn+yn==q1+q2+...+qn=1.


A függvény tehát ismét tágabb értelemben konkáv. Írjuk fel a k tagú szimmetrikus egyenlőtlenséget. Jelöljünk k számú szám n-est (x1(1),x2(1),...,xn(1)), (x1(2),x2(2),...,xn(2)), ..., (x1(k),x2(k),...,xn(k))-val, ekkor
(x1(1)+x1(2)+...+x1(k)k)q1(x2(1)+x2(2)+...+x2(k)k)q2...(xn(1)+...+xn(k)k)qnx1(1)q1x2(1)q2...xn(1)qn+x1(2)q1...xn(2)qn+...+x1(k)q1x2(k)q2...xn(k)qnk.


Itt, mivel q1+q2+...qn=1, a nevezőket el is hagyhatjuk. *
Legyen 1/r+1/s=1(r>1). Alkalmazzuk az utolsó egyenlőtlenséget
q1=1/r,q2=1/s,n=2,x(1)=a1r,y(1)=b1s,x(2)=a2r,y(2)=b2s,...,x(k)=akr,y(k)=bks-re:(a1r+a2r+...+akr)1/r(b1s+b2s+...+bks)1/sa1b1+a2b2+...+akbk.


Egyenlőség akkor áll, ha a1r/b1s=a2r/b2s=...=akr/bks.

Ezt az egyenlőtlenséget nevezik Hölder-egyenlőtlenségnek. Speciálisan, ha r=s=t, akkor
a12-a22+...+ak2b12+b22+...+bk2a1b1+a2b2+...+akbk


és egyenlőség csak akkor állhat, ha a1/b1=a2/b2=...=ak/bk. Ezt az egyenlőtlenséget Cauchy‐Schwarz-féle egyenlőtlenség néven ismerik, bár Bunyakovszkij már előbb is ismerte. *
A Hölder egyenlőtlenségben
1/s=1-1/r=(r-1)/r,s=r/(r-1).
Legyen k=2 és írjunk b1=c1r-1,b2=c2r-1-et, ekkor
(a1r+a2r)1/r(c1r+c2r)1-1/ra1c1r-1+a2c2r-1
alakban kapjuk az egyenlőtlenséget. (Egyenlőség áll, ha a1/c1=a2/c2). Írjunk itt c1, c2 helyett x1+x2 és y1+y2-t, a1 és a2 helyére előbb x1, y1-et, azután x2, y2-t és adjuk össze a két egyenlőtlenséget:
[(x1r+y1r)1/r+(x2r+y2r)1/r][(x1+x2)r+(y1+y2)r]1-1/r(x1+x2)(x1+x2)r-1+(y1+y2)(y1+y2)r-1==(x1+x2)r+(y1+y2)r.


A baloldal második tényezőjével, mely pozitív átosztva és osztva még 221/r-vel az
12[(x1r+y1r2)1/r+(x1r+y1r2)1/r][(x1+x22)r+(y1+y22)r2]1/r
egyenlőtlenséghez jutunk. Egyenlőség áll, ha x1x1+x2=x1y1+y2 és x2x1+x2=y2y1+y2, azaz, ha x1y1=x2y2. Ez az (xr+yr2)1/r függvény tágabb értelemben konvex voltát fejezi ki. Ha eljárásunkat nem a kéttagú, hanem a k tagú Hölder-egyenlőtlenségre alkalmazzuk, akkor ugyanúgy az
(x1r+x2r+...xkrk)1/r
tágabb értelemben konvex voltát kifejező egyenlőtlenséghez jutunk. *
Írjuk fel utóbbi függvényre a kéttagú szimmetrikus Jensen-egyenlőtlenséget, a két ,,helyet'', ahol a függvény értékét vesszük (a1, a2, ..., ak)-val és (b1, b2, ..., bk)-val jelölve:
[(a1+b12)r+(a2+b22)r+...+(ak+bk2)rk]1/r12[(a1r+a2r+...+akrk)1/r+(b1r+b1r+...+bkrk)1/r].


2k1/r-nel átszorozva az
[(a1+b1)r+(a2+b2)r+...+(ak+bk)r]1/r(a1r+a2r+...+akr)1/r+(b1r+b2r+...+bkr)1/r


ú. n. Minkowski-féle egyenlőtlenséghez jutunk. *
*Ezzel megoldását adtuk a 380. feladatnak. Megoldotta: Kántor S. , Zatykó L.

*Ezzel megoldását adtuk a 381. feladatnak. Megoldotta: Kántor S. , Zatykó L.

*Ezzel megoldását adtuk a 382. feladatnak. Megoldotta: Kántor S. , Reichlin V., Zatykó L.

*Ezzel megoldását adtuk a 385. feladatnak. Megoldotta: Reichlin V., Zatykó L.

*Ezzel megoldását adtuk a 386. feladatnak. Megoldotta: Kántor S.

*Ezzel megoldását adtuk a 387. feladatnak. Megoldotta: Kántor S.

*Ezzel megoldását adtuk a 389. feladatnak.

*Ezzel megoldását adtuk a 390. feladatnak.

*Ezzel megoldását adtuk a 391. feladatnak.

*Ezzel megoldását adtuk a 392. feladatnak.

*Ezzel megoldását adtuk a 393. feladatnak.