A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Láttuk, hogy a hatványközepek, ha a kitevőt nagyon kicsinek választjuk, tetszés szerint közel jutnak a mértani középhez. Kérdés most, mit tudunk mondani a hatványközepekről, ha a kitevő ,,nagyon nagy'' lesz és ha ,,nagyon nagy'' negatív értékeket vesz fel. Legyenek , , , , az adott nem negatív számok. Rendezzük őket mindjárt nagyság szerint, tehát legyenek pl. és ne legyenek az összes -k egyenlők. Képezzük a , , , (pozitív) súlyokkal súlyozott -edik hatványközepet, tehát ha , a | | kifejezést. Ez sem túl nagy, sem túl kicsi nem lehet. Legyen először pozitív. Csökkentsük egyrészt a kifejezést úgy, hogy csak az utolsó tagot tartjuk meg belőle, másrészt növeljük a kifejezést, ha mindegyik helyett a legnagyobbat írjuk. Így kapjuk, hogy | | Ha viszont a kitevő negatív szám, (tehát a fenti kifejezés tulajdonképpen nevezőben áll és ott is az -k hatványainak reciprokai állnak), akkor nagyobbítjuk a kifejezés értékét, ha tagokat elhagyunk, pl. csak az elsőt tartjuk meg, viszont kisebbítjük, ha az egyes tagokat nagyobbítjuk pl. minden -nak a -edik hatványa helyébe -t írunk. Így azt kapjuk, hogy | | Az előző közleményünk segédtételében megmutattuk (más jelöléseket használva), hogy ha pozitív szám, akkor az pozitív hatványkitevőt elég kicsinek választva elérhetjük, hogy tetszés szerint kevéssel különbözzék -től. Ezt egyrészt -val, másrészt -gyel, mindkét esetben -rel alkalmazva azt nyerjük, hogy egyrészt választhatjuk -et elég kicsinek, tehát -et elég nagynak ahhoz, hogy tetszés szerint kevéssel különbözzék -tól, másrészt ismét -et elég nagynak választva elérhető, hogy tetszés szerint kevéssel különbözzék -től. Az így választott kitevőkkel véve a hatványközép is tetszés szerint közel lesz -hoz, ill. a közép tetszés szerint közel jut -hez. Így ha a kitevőt minden határon túl növeljük, a hatványközép tetszés szerint közel kerül az -k legnagyobbikához, ha pedig negatív értékeken át minden határon túl csökkentjük, akkor tetszőlegesen közel jut az -k legkisebbikéhez. A IV. közleményben említettünk a konvexségre jellemző néhány újabb geometriai tulajdonságot. Így egy függvény görbéje konvex, egy szakaszon, ha e szakasz bármely három növekvő abszcisszák szerint következő , , pontjára fennáll, a következő tulajdonságok bármelyike:
a) hogy a húr a húr alatt van, b) hogy a húr a húr alatt van, c) hogy a húr meghosszabbítása a húr alá fut.
Fejezzük ki e tulajdonságokat az algebra nyelvén. Ha két egyenesnek egy pontja közös, akkor egy nagyobb abszcissza-értéknél az van magasabban, egy kisebb abszcissza-értéknél pedig az van mélyebben, amelyiknek a meredeksége nagyobb. Az görbe és abszcisszájú pontok közti húrjának a meredeksége pedig Így ha a három pont abszcisszái , , , akkor a fenti tulajdonságokat rendre az
egyenlőtlenségek fejezik ki. Mindegyik egyenlőséget átszorozhatjuk a nevezők szorzatával, mert feltétel szerint és így mindegyik nevező pozitív. Ha még a kapott egyenlőtlenséget nullára redukáljuk és , , -at röviden , , -mal jelöljük, akkor mindhárom egyenlőtlenségből az | | (t) | egyenlőtlenséghez jutunk és ez vissza is alakítható a három egyenlőtlenség bármelyikévé. A (t) egyenlőtlenség baloldalán álló kifejezés a háromszög kétszeres területének kifejezése koordináták segítségével. Így a kapott egyenlőtlenség szerint a három pont nem sorakozhat egy egyenesen, sőt azt is tudjuk, hogy ha a területet pozitív előjellel adja a képlet, akkor a , , csúcsok az óra járásával ellenkező körüljárás sorrendjében következnek. Ez a geometriai tulajdonság tekinthető a konvexség újabb geometriai jellemzésének is, amiből könnyen következnek az (a), (b) és (c) tulajdonságok. Könnyű látni, hogy ez a geometriai tulajdonság tartalmazza a kéttagú súlyozott Jensen-egyenlőtlenséget is, amit eredetileg a konvexség jellemzésére használtunk. Utóbbit úgy kaptuk, hogy az algebra nyelvére fordítottuk a következő tulajdonságot: a pont a húr alatt van. Mivel az szakaszt arányban osztja, így a húr abszcisszájú pontja ugyanilyen arányban osztja a húrt, tehát ordinátája | | s így a mondott tulajdonságot az | | (j) | egyenlőtlenség fejezi ki. Ha itt egyrészt , -t írunk, tehát és helyébe a vele azonos értéket, ami azt fejezi ki, hogy az , szakaszt arányban osztja, akkor megkapjuk a Jensen-egyenlőtlenséget. Másrészt viszont a (j) egyenlőtlenség is átalakítható a (t) egyenlőtlenséggé, csupa olyan lépésekben, melyek ellenkező irányban is elvégezhetők, vagyis a (t) egyenlőtlenség átalakítható a Jensen-egyenlőtlenséggé is és viszont. Ebből az is következik, hogy az (a), (b), (c) egyenlőtlenségek mindegyike (és a (t) is) következik a Jensen-egyenlőtlenségből és megfordítva utóbbi is ezek bármelyikéből. Még általánosabban azt is mondhatjuk, hogy egy függvény konvex ha két húr közül, melyek egyikének mindegyik végpontja megelőzi a másik megfelelő végpontját (esetleg az egyik végpontjuk össze is eshet) mindig az első meredeksége kisebb. Legyenek a két húr végpontjának abszcisszái és ill. és , , , de a két húr ne essék egybe, akkor a feltétel így írható:
| | (d) | Itt lehet kisebb is, nagyobb is -nél és össze is eshet vele. Ha itt és egybeesik, akkor (a)-t, ha és esik egybe, akkor (b)-t, ha pedig és , akkor (c)-t kapjuk. De utóbbiakból is következtethetünk a (d) egyenlőtlenségre. Ha valamelyik két végpont egybeesik, akkor láttuk, hogy az (a), (b) vagy (c) egyenlőtlenséget kapjuk. Ha , akkor (a) szerint | | viszont (c) szerint | | A kettőből következik (d). Ha viszont , akkor (a) szerint | | viszont (b) szerint | | a kettőből ismét következik (d). A föntebbi meggondolás szerint akkor a Jensen egyenlőtlenség teljesüléséből is következik a (d) egyenlőtlenség és megfordítva a Jensen-egyenlőtlenség is (d)-ből. A (d) egyenlőtlenség ismételt alkalmazásával nyerjük a következőt: Legyen , , de legalább az egyik sorozat ne álljon csupa egyenlő elemből, végül vezessük be a következő jelöléseket: | | Ekkor kapjuk, ha konvex függvény, hogy azaz . Feltevésünk szerint nem állhat mindenütt az egyenlőség jele.
Ha most , , , de , akkor ezeket rendre szorozva a fönti pozitív mennyiségekkel és összeadva kapjuk, hogy
és a -k szerint átrendezve (miután , , , és hasonló érvényes a -kre) kapjuk, hogy | | ha az függvény konvex. Redukáljuk az egyenlőtlenséget nullára. A -k jelentését tekintetbe véve a szorzókkal tudunk egyszerűsíteni és az | | vagy | | egyenlőtlenséghez jutunk. Tegyük most fel megfordítva, hogy egy függvényről csak annyit tudunk, hogy kielégíti az utolsó egyenlőtlenséget, ha az -k és -k eleget tesznek a fönti feltételeknek. Legyenek ekkor olyan számok, melyek közt vannak különbözők. Ekkor , . Így választás mellett ki vannak elégítve a kérdéses egyenlőtlenségek s így fennáll a | | egyenlőtlenség, ami nem más, mint a -tagú szimmetrikus Jensen-egyenlőtlenség. Tudjuk azonban, hogy ennek teljesüléséből következik a függvény konvex volta. tehát konvex függvény. Vizsgálatainkat átvihetjük többváltozós függvényekre is. Kétváltozós függvényt még tudunk ábrázolni a térben: a függvény értékeit úgy ábrázolhatjuk, hogy a független változók egy , értékpárját egy síkbeli koordináta rendszerben ábrázoljuk és a függvényértékeket egy-egy ilyen pontban a síkra merőleges irányban ábrázoljuk. Minden számbajövő helyen ilyen módon ábrázolva a függvényt általában egy felület alakul ki a pontokból. Ez ismét lehet domború vagy homorú (alulról nézve). Ezekben az esetekben a függvényt is, aminek a felület a képe konvexnek, ill. konkávnak fogjuk nevezni. Pl. a konvexséget geometriailag a térben is azzal jellemezhetjük, hogy a felület két pontját összekötő húr mindig a felület fölött van. Mivel az , , , , pontok közti szakaszt arányban osztó pont koordinátái, ha még , , és ebben a pontban a görbén a , ordináták közti húr ordinátája , így az említett geometriai tulajdonságot az | | Jensen-egyenlőtlenség írja le. Több változó esetén már geometriailag nem tudjuk a függvényt szemléletesen ábrázolni, a konvexség fogalmát azonban ebben az esetben is értelmezhetjük éppen a fenti egyenlőtlenség megfelelőjével. Egy függvényt konvexnek nevezzük, ha bármely két , pontra és , pozitív súlyokra, melyekre fennáll az
egyenlőtlenség. Speciálisan, ha , akkor kapjuk az
szimmetrikus Jensen-egyenlőtlenséget. Ismét igaz, hogy ennek a teljesüléséből következik a két és az akárhány tagú súlyozott Jensen-egyenlőtlenség teljesülése is, legalábbis racionális súlyok esetén. A bizonyítást kétváltozós függvényre mondjuk el. Több változóra szószerint ugyanígy történhetik, csak írni kell többet. Feltesszük tehát, hogy egy függvényre teljesül az | | egyenlőtlenség. A Cauchy-féle gondolatmenetet követve először is megmutatjuk, hogy teljesül a hasonló, de tagú szimmetrikus egyenlőtlenség. -re az állítás csak a feltételi egyenlőtlenséget jelenti. Tegyük fel, hogy valamilyen -re már tetszés szerinti nem csupa egyenlő , , , pontpárok esetén bebizonyítottuk az
egyenlőtlenséget. Legyen most adva számú pont: | | Ekkor
Ha a pontok nem mind esnek egybe, akkor nem állhat fenn mindenütt az egyenlőség jele s így teljes indukcióval bizonyítottuk állításunkat. Ha most van tetszés szerinti számú pontunk: , , , , , akkor válasszuk -t úgy hogy , -re már bizonyítottuk a szimmetrikus egyenlőtlenség teljesülését) és legyen | | Ekkor
az éppen bizonyított állítás szerint, ez pedig átrendezve a | | egyenlőtlenséget adja, vagy és jelentését beírva és -val osztva | | vagyis teljesül a tagú szimmetrikus Jensen-egyenlőtlenség is. A racionális súlyokkal súlyozott Jensen-egyenlőtlenséget mindig átírhatjuk szimmetrikus Jensen-egyenlőtlenséggé, melyben az egyes alappontok többször ismétlődnek. Így ezen egyenlőtlenség teljesülése is következik levezetésünkből. Ahhoz, hogy a tetszőleges valós súlyokkal súlyozott Jensen-egyenlőtlenséget is szigorúan bebizonyíthassuk, fel kellene tenni a függvényről, hogy nem változhat hirtelen túl nagyot a függvényérték, ha az egyes változók csak nagyon kevéssel változnak. Természetesen először is ezt a nagyon hozzávetőlegesen fogalmazott tulajdonságot ‐ amit a függvény folytonosságának nevezünk ‐ matematikai szigorúsággal kellene megfogalmazni, azután szigorúan be kellene bizonyítani ez esetben is a Jensen-egyenlőtlenség teljesülését. Ezzel lenne teljes annak a bizonyítása, hogy a kéttagú szimmetrikus egyenlőtlenség teljesülése is elegendő ahhoz, hogy a függvény konvexségére következtethessünk. Bár ennek a részleteibe nem fogunk most belemenni, a tételt mégis fel fogjuk használni. Nyilvánvalóan ugyanezen az úton bizonyíthatjuk azt is, hogy egy többváltozós függvény akkor és csakis akkor konkáv, ha bármely két és ,,pontra''. | | Hasonló egyenlőtlenségekkel jellemezhetők a tágabb értelemben konvex és tágabb értelemben konkáv függvények is. Példaképpen vegyük a pozitív értékekre értelmezett függvényt. Erre képezve a szimmetrikus Jensen-egyenlőtlenségben szereplő két oldal különbségét:
Itt a nevező pozitív, a számláló így alakítható tovább a négyzet tagokra bontása és összevonás után: Itt az első két tag az és számok számtani közepének, a kivonandó pedig mértani közepüknek a kétszerese. Így a különbség nem lehet negatív. A kifejezés értéke lehet azonban, ha , azaz . A felület tehát tágabb értelemben konkáv. Az síkon a kezdő ponton átmenő egyenesek fölött a felületen is egyenesek húzódnak. A függvényre
az előbb bizonyított egyenlőtlenség szerint feltéve, hogy . Egyenlőség akkor állhat, ha . Ha , akkor a fordított egyenlőtlenség érvényes, tehát tágabb értelemben konvex, ha és tágabb értelemben konkáv, ha . Vizsgáljuk most az függvényt ha , , és pozitív és . Itt az | | kifejezéseket kell összehasonlítanunk. A kettő hányadosát fogjuk tudni alkalmasan átalakítani, felhasználva, hogy két mennyiség súlyozott mértani közepe kisebb az ugyanazon súlyokkal súlyozott számtani középnél.
Egyenlőség akkor állhat, ha | | azaz, ha . Az függvény tehát, ha , tágabb értelemben konkáv. Hasonlóan az függvényre, ha , , , ; , , , ; , , , pozitív és , akkor
A függvény tehát ismét tágabb értelemben konkáv. Írjuk fel a tagú szimmetrikus egyenlőtlenséget. Jelöljünk számú szám -est , , , -val, ekkor
Itt, mivel , a nevezőket el is hagyhatjuk. Legyen . Alkalmazzuk az utolsó egyenlőtlenséget
Egyenlőség akkor áll, ha .
Ezt az egyenlőtlenséget nevezik Hölder-egyenlőtlenségnek. Speciálisan, ha , akkor
és egyenlőség csak akkor állhat, ha . Ezt az egyenlőtlenséget Cauchy‐Schwarz-féle egyenlőtlenség néven ismerik, bár Bunyakovszkij már előbb is ismerte. A Hölder egyenlőtlenségben | | Legyen és írjunk -et, ekkor | | alakban kapjuk az egyenlőtlenséget. (Egyenlőség áll, ha ). Írjunk itt , helyett és -t, és helyére előbb , -et, azután , -t és adjuk össze a két egyenlőtlenséget:
A baloldal második tényezőjével, mely pozitív átosztva és osztva még -vel az | | egyenlőtlenséghez jutunk. Egyenlőség áll, ha és , azaz, ha . Ez az függvény tágabb értelemben konvex voltát fejezi ki. Ha eljárásunkat nem a kéttagú, hanem a tagú Hölder-egyenlőtlenségre alkalmazzuk, akkor ugyanúgy az tágabb értelemben konvex voltát kifejező egyenlőtlenséghez jutunk. Írjuk fel utóbbi függvényre a kéttagú szimmetrikus Jensen-egyenlőtlenséget, a két ,,helyet'', ahol a függvény értékét vesszük , , , -val és , , , -val jelölve:
-nel átszorozva az
ú. n. Minkowski-féle egyenlőtlenséghez jutunk. Ezzel megoldását adtuk a 380. feladatnak. Megoldotta: Kántor S. , Zatykó L.Ezzel megoldását adtuk a 381. feladatnak. Megoldotta: Kántor S. , Zatykó L.Ezzel megoldását adtuk a 382. feladatnak. Megoldotta: Kántor S. , Reichlin V., Zatykó L.Ezzel megoldását adtuk a 385. feladatnak. Megoldotta: Reichlin V., Zatykó L.Ezzel megoldását adtuk a 386. feladatnak. Megoldotta: Kántor S.Ezzel megoldását adtuk a 387. feladatnak. Megoldotta: Kántor S.Ezzel megoldását adtuk a 389. feladatnak.Ezzel megoldását adtuk a 390. feladatnak.Ezzel megoldását adtuk a 391. feladatnak.Ezzel megoldását adtuk a 392. feladatnak.Ezzel megoldását adtuk a 393. feladatnak. |