Cím: ,,Bizonyítsuk be Csebysev tételét" cikksorozathoz kapcsolódó feladatok megoldása
Füzet: 1950/október, 204 - 208. oldal  PDF  |  MathML 

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

11. Tegyük fel, hogy n és 2n között nincs prímszám. Mutassuk meg, hogy akkor (2nn) nem lehet nagyobb, mint 2n-nek annyiadik hatványa ahány prímszám van 2n-ig, megszorozva a 2n/3-ig terjedő prímszámok szorzatával.

 

Megoldás: Nézzük meg, hogy milyen prímszámok szerepelnek (2nn) prímtényezős felbontásában.
A 10. feladat szerint a 2n3és n közé eső prímszámok nem szerepelnek a felbontásban, a feltétel szerint pedig n és 2n között nincsenek prímszámok. Így (2nn) felbontásában csak 2n3-nál kisebb prímszámok szerepelnek. Ezeket osszuk két csoportra:
a) a 2n-nél kisebb prímszámokra, ezek (2nn) felbontásában szereplő hatványainak szorzata legyen N1,
b) a 2n és a 2n3 közé eső prímszámokra, ezek hatványainak szorzata legyen N2.
Így a fentiekből következik, hogy (2nn)=N1N2.
A 8. feladat szerint minden (2nn) felbontásában szereplő prímszámhatvány kisebb 2n-nél. Így, ha a 2n-nél kisebb prímszámok száma r, akkor N1<(2n)r.
A 9. feladat szerint a 2n és 2n3 közé eső prímszámok a felbontásban legfeljebb első hatványon szerepelnek, tehát N2 nem lehet nagyobb, mint az összes 2n és 2n3 közé eső prímszámok szorzata: N3.
Tehát (2nn)=N1N2(2n)rN3,
amivel az állítást igazoltuk.
 

12. Mutassuk meg, hogy n14 esetén n-ig legfeljebb n2-1 számú prímszám van.
 

Megoldás: Az állítást teljes indukcióval igazoljuk.
A 14-ig és 15-ig terjedő prímszámok száma egyaránt 6=142-1 és <152-1, és így n=14-re és n=15-re a tétel fennáll.
Tegyük fel, hogy valamely K számra már tudjuk, hogy fennáll a tétel. Bebizonyítjuk, hogy ekkor K+2-re is fennáll. Legyen K-ig a prímszámok száma π(K). Feltétel, szerint π(K)K2-1.
K+1 és K+2 közül az egyik páros szám, tehát csak a másik lehet prímszám. K+2-ig a prímszámok száma tehát legfeljebb 1-gyel nagyobb, mint K-ig, vagyis a feltétel felhasználásával:
π(K+2)π(K)+1<K2-1+1=K+22-1.

Ezek szerint mivel a tétel 14-re igaz, következik, hogy minden további páros számra is igaz és mivel 15-re igaz, igaz minden nagyobb páratlan számra is, tehát 14-től kezdve minden számra.
 

13. Mutassuk meg, hogyha n legalább 5, akkor (2nn) kisebb, mint 4n-1.
 

Megoldás: Az állítást teljes indukcióval igazoljuk. n=5-re igaz a tétel, mert (105)=252<44.
Legyen valamilyen k-ra igaz a tétel, vagyis (2kk)<4k-1. Bebizonyítjuk, hogy ekkor k+1-re is igaz a tétel. Ehhez nézzük meg, hogy (2kk)-ból hogyan kapjuk meg (2(k+1)k+1)-et.
(2(k+1)k+1)=(2k+2)(2k+1)(2k)(2k-1)...(k+2)12...(k+1)==(2k)(2k-1)...(k+2)(k+1)12...(k+1)(2k+2)(2k+1)(k+1)2==(2kk)(2k+2)(2k+1)(k+1)2.



Mivel (2k+2)(2k+1)(k+1)2=22k+1k+1=2(2-1k+1)<4,
így (2(k+1)k+1)<4(2kk).

A feltétel szerint (2kk)<4k-1,  tehát  (2(k+1)k+1)<4k.
Ezzel állításunkat igazoltuk.
 

14. Mutassuk meg, hogyha egyáltalán van n és 2n között prímszám, akkor az ilyen prímszámok szorzata kisebb, mint 4n-1.
 
Megoldás: Az n és 2n közötti prímszámok szorzata kisebb (2nn)-nél, mert n és 2n közötti prímszámok (2nn) számlálójában szerepelnek, nevezőjében nem így az egyszerűsítés után is megmaradnak, tehát (2nn)-nek, mely egész szám, az n és 2n közötti prímszámok osztói, de általában ezenkívül még más törzsszámok is.
Mive1 a 13. feladatnál megmutattuk, hogy (2nn)<4n-1, így az n és 2n közé eső prímszámok szorzata még inkább kisebb 4n-1-nél.
 

15. Jelöljük Pn-nel az n számig terjedő prímszámok szorzatát. Mutassuk meg, hogy Pn4n.
 

Megoldás: A tételt az előzők felhasználásával teljes indukcióval bizonyítjuk, először csak páratlan számokra. n=3-ra 23=6<43, tehát igaz az állítás. (Igaz n=2-re is.)
Tegyük fel tehát, hogy az egyenlőtlenséget igazoltuk már a páratlan számokra egészen 2k-1-ig. Bebizonyítjuk, hogy ekkor 2k+1-re is fennáll.
Válasszuk szét a 2k+1-nél kisebb prímszámok szorzatát a k+1-ig terjedő prímszámok szorzatára, és a k+1 és 2k+1 közötti prímszámok szorzatára. Az utóbbiról a 14. feladatból tudjuk, hogy kisebb 4k-nál. A k+1-ig terjedő számokra viszont az indukciós feltevés szerint már tudjuk, hogy szorzatuk 4k+1-nél kisebb. E kettőből viszont következik, hogy az összes 2k+1-ig terjedő prímszámok szorzata kisebb, mint a fentiekből kapott 4k+14k=42k+1 érték.
Ezzel állításunkat teljes indukcióval igazoltuk páratlan n-ekre. Ha n>2 páros, akkor nem prímszám s így n-ig ugyanazok a prímszámok fordulnak elő, mint n-1-ig, ami már páratlan, így a bebizonyított tétel szerint ezek szorzata legfeljebb 4n-1, vagyis kisebb 4n-nél, amit bizonyítanunk kellett.
 

16. Tegyük fel, hogy n és 2n között nines prímszám. Mutassuk meg, hogy akkor (2nn) nem lehet nagyobb, mint (2n)2n2-1 42n3 feltéve, hogy n>100.
 

Megoldás: A 11. feladatban láttuk, hogyha n és 2n között nincs prímszám, akkor
(2nn)(2n)rN3,(1)
ahol r a 2n alatti prímszámok száma, N3 a 2n és 2n3 közé eső prímszámok szorzata. Mivel r számú prímszám van [2n]-éig is, így a 12. feladat megoldása azt adja, hogy r[2n]2-12n2-1. N3-at pedig növeljük akkor, ha nemcsak a 2n és 2n3 közötti prímszámok szorzatát vesszük, hanem minden 2n3-nál kisebb prímszám szorzatát. Ez a 15. feladat alapján nem lehet nagyobb 42n3-nál. Így az (1) egyenlőtlenségben (2n)r N3 mindkét tényezője helyett egy, legalább ugyanakkora számot írva, kapjuk, hogy
(2nn)(2n)2n2-142n3.