Vontatás. A gyakorlati életben terhek vontatását emberek, állatok és különböző motorok végzik. Ha a levegő ellenállásától, melyet elemi úton számba venni nem tudunk, eltekintünk, akkor a vontató erő általánosságban háromféle munkát végez:
1. munkavégzés a test tehetetlensége ellen. Mértéke: a kinetikus energia; ha a test nyugalomból elindulva sebességet ért el, akkor ez $\frac{m}{2}{v}^2$:
2. munkavégzés a súrlódás ellen. Mértéke: $\rho \cdot Q\cdot s$ a hol $\rho$ a súrlódási együttható, $Q$ a pályára gyakorolt nyomóerő, $s$ az út hossza. Vízszintes pályán $Q$= a test súlya, ugyanennek vehető a csekély emelkedésű pályákon, a milyenek az alább következő feladatokban szerepelnek;
3. munkavégzés a nehézségi erő ellen. Mértéke: a helyzeti energia: $P\times h$, a hol $P$ a test súlya, $h$ az emelkedési magasság. Ez a munka egyszersmind $=P\cdot s\cdot \text{sin}\alpha$, a hol $\alpha =$ a lejtő hajlásszöge.
A mozgás kezdetén a munka legnagyobb része az 1. alatt szereplő munkára esik; ha azonban a test eléri állandó maximális sebességét, akkor ez a rész elesik, és csak a 2. és 3. marad meg. Világos az is, hogy vízszintes pályán a 3 alatt említett munka nem szerepel.
A hatásképesség $=\frac{\text{munka}}{\text{idő}}$; közhasználatú egysége $1$ lóerő $=\frac{75\text{kgm}}{\text{sec}}$. Az út emelkedése, $e=\frac{\text{lejtő magassága}}{\text{lejtő hossza}}$. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a kinetikus energiát czélszerű először erg-ekben fejezni ki, és azután az erg-eket kgm-ekké átalakítani. A ki gyakorlott, rájön arra is, hogy rövidebben jutunk ugyanarra az eredményre, ha $\frac{1}{2}m{v}^2$ kifejezésben $m$-et kg-okban, $v$-t $\frac{\text{m}}{\text{sec}}$-okban fejezzük ki és az így nyert eredményt $g=\mathrm{9,81}\frac{m}{se{c}^2}$-del osztjuk.