Kezdőlap


Cím:	SZÁMÍTÁSTECHNIKAI ROVAT
Füzet:	1976/szeptember, 19 - 24. oldal	PDF \| MathML

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Megkezdjük számítástechnikai példáink, feladataink közlését. Mint azt már az előző számunkban jeleztük, a FORTRAN programozási nyelvet fogjuk használni. Olvasóinknak a programozási nyelv megismeréséhez a következő két könyvet ajánljuk:
Obádovics- Szelezsán: Bevezetés a programozásba (Tankönyvkiadó, ára 12 Ft).
Lőcs ‐ Vigassy: FORTRAN programozási nyelv (Műszaki Könyvkiadó, ára 26 Ft).
Az első könyv, (amelyet a továbbiakban OSZ rövidítéssel jelölünk), kezdőknek való, nem tartalmaz minden szükséges ismeretet. A második könyv, (melyet a továbbiakban LV rövidítéssel jelölünk) a részünkre szükségesnél sokkal többet tartalmaz, nehezen áttekinthető, ezért azok részére, akik ezt a könyvet kívánják használni, közvetlen kapcsolatfelvétel esetén megadjuk, mely részeket, milyen sorrendben olvassanak el.
A Számítástechnikai Rovatot a Munkaügyi Minisztérium Számítástechnikai Intézet KISZ kollektívája készíti dr. Ada-Winter Péter irányítása mellett. A számítástechnikai tárgyú feladatmegoldásokat, kérdéseket, kéréseket az alábbi címre kérjük küldeni :

MÜM Számítástechnikai Intézet
Gergely János
1089 Budapest
Reguly Antal u. 578212;59.

Minden megküldött programra választ adunk, hibás programok hibáit megjelölve visszaküldjük, szükség esetén magyarázattal. Jó programok megküldése esetén a feladatmegoldók nevét közöljük, vagy írósban értesítjük őket. Egyes kiváló feladatmegoldások esetén a beküldött programot számítógépen futtatjuk és a kinyomtatott lapot (outputot) a készítőjének megküldjük.

1. A programkészítés formai szabályai

Programjainkat, utasításainkat programlapra kell írnunk. A programlap-nyomtatványok pénzért is beszerezhetők, de egvszerűbb és olcsóbb, ha magatok készítitek el. Vegyetek egy ,,franciakockás8221; papírt (szükség esetén a négyzethálós is megteszi), húzzatok rá keretvonalat és a kereten belül osszátok be az 1. ábrán látható módon. (Négyzethálós papír esetében a hosszabb oldal mentén húzzátok meg a fejlécet.)

1. ábra

A program minden utasítása a lapon levő tégla- vagy négyzetháló külön sorába írandó. Egy-egy sorban a háló által meghatározott területeket karakterpozíciónak nevezzük. Az első öt karakterpozíció alkotja a cimkemezőt. A hatodik karakterpozíciót nem fogjuk használni. A hetediktől kezdődő pozíciók alkotják az ún. utasításmezőt, amely legfeljebb 68 pozícióból állhat. (A nyomtatott programlapokon ugvan 74 pozíció áll, de az utolsó 6-ra már nem írható utasítás.) A programlapokon 8212; a fejléctől eltekintve 8212; csakis a FORTRAN nyelvben megengedett jelek szerepelhetnek (OSZ: 105. old. , LV: 15.
Kérjük az alábbi szabályok figyelembevételét :
‐Minden betű, szám, írásjel (közös névvel: karakter) külön karakterpozícióba kerüljön.
‐A programlapokon a betűket csakis nagybetűkkel szabad írni.
‐Az 0-betíínek a zérus számtól való megkülönböztetése érdekében a programlapokon a zérus szám egy ferde vonallal áthúzandó, így :

\emptyset

. Nem szabad a papírlap mindkét oldalát használni. Ha a program egy lapon nem fér el, új lapot kell nyitni és számozni kell a lapokat.
Végül kérjük, hogy a programba comment sorokat ne írjatok (OSZ: 198. old. , LV: 14. old.), mert ezzel sok többletmunkát okoztok a társadalmi munkában dolgozó kártyalyukasztó lányoknak.

2. Programjaink szerkezetéről

Először csak egészen egyszerű programokat fogunk készíteni. Az ilyen programok szerkezete az alábbi (a két függőleges vonal a 6, üresen hagyandó karakterpozíciót zárja közre):

Minden program az ún. MASTER utasítással kezdődik, amiből egy programban csak egy lehet. A MASTER szó utón egy szóközt hagyva írhatjuk az általunk kitalált programnevet. A programnévnek betűvel kell kezdődnie, számjegyen és betűn kívül mást nem tartalmazhat, és legfeljebb hat karakterból állhat. A program utolsó utasítása az END utasítás. E két utasítás között helyezkednek el a program többi utasításai. Megjegvezzük, hogy a program futását a számítógépen a STOP utasítás állítja meg (OSZ: 106. old., LV: 90. old.), melyből a programban legalább egynek kell szerepelnie, ég amely a programon belül bárhol elhelyezkedhet.

3. A kiíratás utasításai

A program végrehajtása során az ún. változók, más néven azonosítók, számértékeket vchctnck fcl (OSZ: 109. old. , LV: 16. old.). Ezek egy részét mi eredménynek tekintjük, ezért ki akarjuk íratni a számítógép sornyomtatóján (OSZ: 57. old.). A FORTRAN nyelv nyomtató utasítására vonatkozó legfontosabb ismereteket itt kell elmondanunk, mert azok az OSZ könyvben túlságosan leegyszerűsítettek, az LV könyvben viszont a mi számunkra túlrészletezett. A nyomtatás tulajdonképpen két utasításból áll. Ezek a WRITE és a FORMAT, melyek közül az első azt adja meg, hogy a végrehajtás során mikor és mit kell kinyomtatni, míg a második azt írja eló, hogy hogyan, milyen formában történjen a nyomtatás. A WRITE utasítás alakja a programlapon:

\begin{matrix} WRITE(u, f)S 1, S 2,MAG, HOSSZ \end{matrix}

ahol

u

és

f

természetes számok. Jelentésük :
‐

u

neve logikai perifériaszám, feladata meghatározni, hogv melyik periferiális egységen (OSZ: 41. és 15. old.) történjen a kiíratás. A mi számítóközpontunkban az általunk használandó sornyomtató perifériaszáma 3, ezért feladatainkban

u

helyére mindig 3-at kell írni.
‐

f

egy ún. címke (OSZ: 127‐128. old. , LV: 14. old.) , amely azt mutatja meg, hogy melyik az a FORMAT utasítás, amelyik ehhez a WRITE utasításhoz tartozik. (Minden WRITE-hoz pontosan egy FORMAT tartozik, de fordítva nem ; egy FORMAT tartozhat több WRITE utasításhoz is.)
‐ bemutatott példánkban a zárójel után négv olyan azonosító áll, amelyek értékét kiíratjuk. Az azonosítóknak itt elhelyezkedó sorát közös névvel output listának nevezzük.

A FORMAT utasítás előtt mindig áll egy címke, amely azt egy vagy több WRITE utasításhoz rendeli. A FORMAT alapszó után két gömbölyű zárójel között állnak az ún. specifikációk. Egy specifikációval egy számadatot vagy szöveget jelentő karaktercsoport helyezhető el a nyomtatási sor egy intervallumába, az u. n. mezőbe. A mező hosszát mezőszélességnek mondjuk, jelölésére a

w

betűt használjuk. (

w

a mezőn elhelyezked6 karakterpozíciók száma.)
A következőkben részletesebben megismertetjük az általunk használni kívánt specifikációkat.
3.1. Az I specifikáció egész típusú (integer) számok kiíratásíra szolgál. A FORMAT-on belül

I w

alakban szerepel, ahol

w

jelenti azon karakterpozíciók számát, amelyeken egy kiírandó egész számot nyomtatni kívánunk. Például a következő programrészlet

\begin{matrix} IND =128 \\ WRITE(3,8)END \\ 8 & FORMAT(I5) \end{matrix}

hatására a mezőben kiírt karakterek és betűköz (

▽

a betűköz, más néven space jele, ami természetesen nem jelenik mecr a nvomtatón:

\begin{matrix} ▽ ▽ 128 \end{matrix}

Ha IND értékéül 1289-et adtunk volna, akkor a mezőben

\begin{matrix} ▽ 1289 \end{matrix}

lett volna. Szabály, hogy

w

értéke a nyomtatandó szám számjegyeinek számánál nem lehet kisebb. Ha negatív számot írunk ki, akkor annál legalább eggvel nagyobbnak kell lennie, az előjel helvének biztosítása érdekében. Tömbazonosító használatánál (OSZ: 193. old. , LV: 101. old.) célszerű a specifikáció elé ismétlési tényezőt írni. Ezzel például az

I 5, I 5, I 5

specifikációsorozatot

3 I 5

formńjúvń rövidíthetjük. Ha

n

az ismétlési tényező, akkor a

\begin{matrix} FORMAT(n I w) \end{matrix}

specifikációval egv sorba

n

darab, egyenként

w

mezőszélességen elhelyezkedő egészet nyomtathatunk. Ügyeljünk arra, hogy a sornyomtató szélessége 128 karakter, így hosszabb sorokat nem tudunk nvomtatni.
Példaként egv teljes programot mutatunk be, amely 3 első hat többszörögét nyomtatja . (A programban használt DO utasításról OSZ a 146., az LV 69. oldalon tájékoztat.)

\begin{matrix} MASTER KUTYA \\ DIMENSION K(6) \\ DO 10I=1,6 \\ 10 & K (I) = I ⋆ 3 \\ 2 & WRITE(3,20)K \\ 20 & FORMAT(6I5) \\ STOP \\ END \end{matrix}

A program outputján a mez6k elhelyezkedése, tartalma a következő :

\begin{matrix} ▽ ▽ ▽ ▽ 3 ▽ ▽ ▽ ▽ 6 ▽ ▽ ▽ ▽ 9 ▽ ▽ ▽ 12 ▽ ▽ ▽ 15 ▽ ▽ ▽ 18 \end{matrix}

A futást könnyen el tudjuk képzelni, ha egy ún. folyamatábrát (blokkdiagramot) készítünk róla. Ezt láthatjuk a 2. ábrán. A folyamatábra startblokkja után a DO utasítás az I ciklusváltozónak az 1 számértéket adja. A következő blokkban a K tömb I-edik komponense kapja I háromszorosának értékét. Egy újabb blokkban a DO utasítás megvizsgálja az I értékét, és ha

I < 6

, 1-gyel növeli, és újra kezdi a ciklust; ha

I = 6

, a DO utasítás befejeződik és újabb utasítással kiíratjuk a tömböt, majd a program futását megállítjuk.
A specifikációk leírását következő számunkban folytatjuk.

2. ábra

Feladat: Készítsünk olyan programot, amely a lap egyetlen , 128 pozíciószélességű sorában 1-től növekvő rendben kinyomtatja a természetes számokat úgy, hogy két szám között mindig csak egy space legyen:

\begin{matrix} ▽ 1 ▽ 2 ▽ 3 ▽ 4 ▽ 5 ▽ 6 ▽ 7 ▽ 8 ▽ 9 ▽ 10 ▽ 11 ▽ 12 ▽ 13 ▽ ... \end{matrix}