Cím: A 2019. évi Kürschák József Matematikai Tanulóverseny feladatainak megoldásai
Szerző(k):  Pach Péter Pál 
Füzet: 2020/február, 67 - 71. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Matematika, Kürschák József (korábban Eötvös Loránd), Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
1. Az ABC hegyesszögű háromszögben AB<AC<BC, az A, B, C csúcsokból induló magasságok talppontjai rendre A1, B1, illetve C1. Legyen PC1 pont tükörképe a BB1 egyenesre, és legyen QB1 pont tükörképe a CC1 egyenesre. Mutassuk meg, hogy az A1PQ háromszög köré írt kör átmegy a BC oldal felezőpontján.
 

 
Megoldás. Először megmutatjuk, hogy a P pont az A1B1, a Q pedig az A1C1 szakasznak belső pontja. Legyen A' az A csúcsnak a BB1 magasságra vonatkozó tükörképe. Az AB<BC feltétel miatt AB1<B1C, ezért az A' pont a B1C szakasznak belső pontja. A BA' szakasz a háromszög belsejében halad, és P ennek belső pontja, tehát P a háromszög belsejébe esik.
Jól ismert, hogy bármely hegyesszögű háromszögben a magasságvonalak felezik a talpponti háromszög szögeit, ezért a B1C1 félegyenesnek a BB1 magasságra vonatkozó tükörképe a B1A1 félegyenes. A P pont tehát a B1A1 félegyenesnek a háromszög belsejébe eső szakaszán, vagyis az A1B1 szakasz belsejében helyezkedik el.
Hasonlóan láthatjuk, hogy AC<BC miatt Q az A1C1 szakasznak belső pontja.
 
 

Legyen BC felezőpontja F; az FB1 és FC1 szakaszok a BC oldal Thalész-körének sugarai, ezért FB1=FC1. Szintén jól ismert, hogy az A1, B1, C1,F pontok egy körön, a háromszög Feuerbach-körén vannak.
Vegyük észre, hogy az FB1P és FC1Q háromszögek egybevágók, mert FB1=FC1, B1P=B1C1=C1Q, és PB1F=A1B1F=A1C1F=QC1F az A1B1F ívhez tartozó kerületi szögek a Feuerbach-körön. Tehát
A1PF=180-FPB1=180-FQC1=A1QF,
ez pedig mutatja, hogy az A1, F, P, Q pontok egy körön vannak, ahogy az bizonyítandó volt.  
 
2. Legyen n pozitív egész szám. Határozzuk meg az összes olyan F halmazrendszert, amely az {1,2,...,n} halmaz bizonyos részhalmazaiból áll, és amelyre minden rögzített, nemüres X{1,2,...,n} mellett ugyanannyi AF esetén lesz AX elemszáma páros, mint páratlan.
 

 
I. megoldás. Számoljuk meg kétféleképpen, hogy hány olyan (A,B,C) rendezett hármas van, melyre A és B az F halmazrendszer két különböző eleme, C{1,2,...,n} pedig egy olyan nemüres részhalmaz, melyre az AC és BC halmazok elemszámának paritása különbözik.
(*)Először is megjegyezzük, hogy bármely (véges) nemüres S halmaz részhalmazainak pontosan a fele páros, illetve páratlan méretű. Sőt, általánosabban, ha TS egy (véges) halmaz, akkor T részhalmazainak éppen a fele metszi (a nemüres) S-et páros, illetve páratlan elemszámú halmazban (hiszen S minden részhalmaza ugyanannyiféleképpen, 2|TS|-féleképpen, egészíthető ki T részhalmazává). Ezt az észrevételt a megoldás során többször is fel fogjuk használni.

Legyen |F|=t. Először A és B megválasztásával kezdjük: A-ra t lehetőség van, ezután B-re (t-1), hiszen ABF. Ezután pontosan azok a C nemüres halmazok megfelelők, melyek az AΔB (nemüres) halmazt (vagyis A és B szimmetrikus differenciáját) páratlan sok elemben metszik. Ezt a feltételt (*) alapján a részhalmazok fele teljesíti (és nincs köztük az ), így a megfelelő C halmazok száma 2n-1. Tehát a megfelelő (A,B,C) hármasok száma t(t-1)2n-1.
Most ugyanezt másféleképpen is megszámoljuk: először C-t választjuk meg, erre (2n-1)-féle lehetőség van. Ezután az olyan (A,B) párok lesznek megfelelők, melyekre |AC| és |BC| paritása különböző. Az AF halmaz tetszőlegesen megválasztható, majd ezután a feltétel szerint éppen t/2 esetben lesz |BC| paritása megfelelő (vagyis |AC| paritásától különböző). Így a hármasok száma (2n-1)t(t/2).
A t(t-1)2n-1=(2n-1)t(t/2) (t-ben másodfokú) egyenlet megoldásai t=0 és t=2n. Tehát az üres halmazon és az összes részhalmazt tartalmazó halmazrendszeren kívül nincs megfelelő F.
Ez a két halmazrendszer pedig teljesíti a feltételeket: ha F az üres halmazrendszer, akkor AX elemszáma 0-szor lesz páros, 0-szor lesz páratlan; ha pedig F az összes részhalmazt tartalmazó halmazrendszer, akkor (*) szerint bármely nemüres X-re AX elemszáma 2n-1 esetben páros, 2n-1 esetben páratlan.
Tehát két megfelelő halmazrendszer van: az üres halmaz és az {1,2,...,n} összes részhalmazát tartalmazó halmazrendszer.  
 

 
II. megoldás (Fleiner Zsigmond és Velich Nóra megoldása alapján). Megmutatjuk, hogy csak az üres halmazrendszer és az összes részhalmazt tartalmazó halmazrendszer megfelelő.
Legyen ismét |F|=t. Készítsünk egy t×2n méretű táblázatot, melynek sorai az F-beli halmazoknak, oszlopai pedig az {1,2,...,n} részhalmazainak felelnek meg. Bármely AF és X{1,2,...,n} halmazok esetén az A-nak megfelelő sor és az X-nek megfelelő oszlop közös mezőjébe írjunk (+1)-et, ha |AX| páros, illetve (-1)-et, ha |AX| páratlan. Ebben a táblázatban számítsuk ki a számok összegét kétféleképpen: oszloponként és soronként is.
A feltétel szerint bármely nemüres X esetén az AF halmazoknak pontosan a felére lesz |AX| páros, illetve páratlan, vagyis az X-nek megfelelő oszlopban a számok fele +1, fele -1; az összegük 0. Az üres halmaz minden AF-et a páros üres halmazban metsz, tehát az üres halmaznak megfelelő oszlopban mind a t elem +1. Azt kaptuk, hogy a táblázatban az elemek összege t.
Ha F, akkor az -nak megfelelő sorban csupa +1 áll, ezek összege 2n. Tekintsünk most egy tetszőleges nemüres AF elemet és a neki megfelelő sort. Mivel az A nemüres, az {1,2,...,n} részhalmazaival vett metszeteinek éppen a fele páros, iletve páratlan; az ilyen sorokban az elemek összege 0. Összességében, a táblázat összege 2n, ha F, és 0, ha F.
A kétféle összeszámolásból azt kaptuk, hogy t=0 vagy t=2n, vagyis F az üres halmazrendszer, vagy pedig {1,2,...,n} összes részhalmazából áll. Azt, hogy ez a két halmazrendszer teljesíti a feltételeket, ugyanúgy ellenőrizhetjük, mint az I. megoldásban.  
 
3. Igaz-e, hogy ha H és A a számegyenes korlátos részhalmazai, akkor H legfeljebb egyféleképpen bontható fel A páronként diszjunkt eltolt példányaira? (Végtelen sok eltolt példányt is megengedünk.)
 

 
I. megoldás. Megmutatjuk, hogy a kérdéses következtetés nem igaz. Rekurzívan felépítjük A-t, H-t, és az EE' eltoláshalmazokat (mind R nemüres részhalmazai), úgy, hogy
H=eE(A+e)=e'E'(A+e'),
és mind az A+e={a+e:aA} (eE) eltoltak, mind az A+e'={a+e':aA} (e'E') eltoltak páronként diszjunktak.
Legyen először A1={0}, E1={0}, E'1={1}, és H1=(A1+E1)(A1+E'1)={0,1}. Innen rekurzívan haladunk tovább. Tegyük fel, hogy már megkonstruáltuk a véges An, En, E'n halmazokat úgy, hogy EnE'n=, An+En és An+E'n minden általuk lefedett elemet egyszer fednek (vagyis az A+e (eEn) halmazok páronként diszjunktak, és az A+e' (e'En') halmazok is páronként diszjunktak). Legyen ekkor Hn=(An+En)(An+E'n). Most egymás után minden egyes hHn elemre a következőt tesszük: ha h eddig nem volt benne An+En-ben, akkor beteszünk An-be egy a, En-be egy e elemet, hogy azok összege éppen h legyen, és a korábbi tulajdonságok ne romoljanak el, azaz a ne legyen a1+e1-e2 alakú (ahol ezek korábbi elemek: a1An, e1,e2En), és e se legyen e1+a1-a2 alakú (ahol e1En, a1,a2An), sőt, az új e ne legyen E'n-ben sem. Mindegyik feltétel véges sok elem letiltását jelenti. Ugyanígy járunk el An+E'n esetében is. Így kapjuk az An+1,En+1,E'n+1 halmazokat, nyilván HnAn+1+En+1, HnAn+1+E'n+1.
Világos, hogy A=n=1An, E=n=1En, E'=n=1E'n, H=n=1Hn megfelelnek, amennyiben a korlátosság is teljesül. Azonban a korlátosságot is könnyen betarthatjuk, ha minden új elemet a (-2,2) intervallumból választunk a következőképpen: egy tipikus lépésben egy adott Hnh(-2,2)+(-2,2)=(-4,4) elemet akarunk felírni a+e alakban, ahol aAn+1, és eEn+1 (vagy En+1'). Világos, hogy mivel csak véges sok letiltott elem van, léteznek ennek megfelelő a,e(-2,2) számok.  
 

 
II. megoldás (Matolcsi Dávid dolgozata alapján). Legyen H(-2,2) nyílt intervallumba eső, 3-hatvány nevezőjű racionális számok halmaza. Legyen A(-1,1)±(1-3-r) alakú számok halmaza, ahol r nemnegatív egész. Be fogjuk látni, hogy H többféleképpen is felbontható A-nak páronként diszjunkt eltoltjaira.
Legyen E[-1,1] zárt intervallumba eső, 3-hatvány nevezőjű racionális számok halmaza. Ekkor A+E={a+e:aA, eE}H (itt valójában egyenlőség áll). Mivel A és A+2/3 is tartalmazza a 2/3 számot, ezért A-nak ez a két eltoltja nem diszjunkt. Elég belátni, hogy mindkettő kiegészíthető H felbontásává A-nak páronként diszjunkt eltoltjaira. Mivel H megszámlálható, elég belátni, hogy ha valamely e1,...,enE számokkal képzett A+ei eltoltak nem tartalmazzák a hH számot, akkor van olyan eE szám, hogy az A+e eltolt tartalmazza a h számot és diszjunkt A+e1,...,A+en mindegyikétől.
Válasszuk az r2 egész számot olyan nagynak, hogy 3r-2(h-ei) egész legyen minden i=1,...,n esetén, továbbá 3-r2-|h| álljon. Ekkor |h|-(1-3-r)1, tehát tudunk olyan előjelet választani, hogy az a=±(1-3-r) és e=h-a választással |e|1, azaz eE legyen. Ekkor h=a+eA+e.
Már csak azt kell belátnunk, hogy b,cA és 1in esetén b+ec+ei, azaz b+h-ac+ei, vagyis a-b+ch-ei. Mivel hA+ei, ezért h-eiA, tehát a=b vagy a=-c esetén készen vagyunk, hiszen ekkor a-b+cA. (Utóbbi esetben használjuk, hogy az A halmaz a 0-ra szimmetrikus.) Egyéb esetben belátjuk, hogy 3r-2(a-b+c) nem egész, amiből a kívánt nem-egyenlőség azonnal következik.
Legyen b=±(1-3-s) és c=±(1-3-t), ekkor 3r(a-b+c)=±(3r-1)(3r-3r-s)±(3r-3r-t), ahol 3r egy 9-cel osztható egész, 1±3r-s3r-t pedig nem, mert max(s,t)>r esetén ez vagy 1, vagy nem egész, max(s,t)r esetén pedig vagy 3, vagy nem osztható 3-mal. Így tehát 3r(a-b+c) nem lehet 9-cel osztható egész.