Cím: Konvex poliéderek stabil lapjai
Szerző(k):  Lángi Zsolt 
Füzet: 2019/május, 258 - 264. oldal  PDF  |  MathML 

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az első, testek statikai egyensúlyával kapcsolatos eredmények Arkhimédész nevéhez fűződnek, mely eredményeket még a 17. századi hajóépítők is használták. A statikai egyensúlyi pontok vizsgálata végigvonul a fizika és a mérnöki tudományok történetén.
Mi is egy test egyensúlyi pontja? Mi az alábbi módon fogalmazzuk meg.

 
1. definíció. Legyen K egy konvex test, és X a test egy rögzített belső pontja. Azt mondjuk, hogy a test egy Y határpontja K egy egyensúlyi pontja X-re nézve, ha az Y-on átmenő, XY szakaszra merőleges sík nem metszi a K test belsejét. Ha XK test tömegközéppontja (homogén sűrűséget feltételezve), azt mondjuk, hogy az Y pont K egy egyensúlyi pontja.
 

Példák egyensúlyi pontokra:
Egy gömb minden határpontja egyensúlyi pont a gömb középpontjára nézve. Ha az X viszonyítási pont nem a gömb középpontja, akkor a gömbnek X-re nézve csak két egyensúlyi pontja van: az X-hez legközelebbi, és a vele átellenes, X-től legtávolabbi pontja.
Egy szabályos tetraéder minden csúcsa, élközéppontja és lapközéppontja a kocka egyensúlyi pontja (a kocka középpontjára nézve).
Általánosabban: az öt szabályos poliéder minden csúcsa, él- és lapközéppontja a poliéder egyensúlyi pontja.

 

 
1. ábra.
Egy gömb minden pontja egyensúlyi pont a tömegközéppontra nézve,
de más pontra nézve csak a hozzá legközelebbi, illetve a tőle legtávolabbi
pontok egyensúlyi pontok
 

Más módon is megfogalmazhatjuk, mi is egy egyensúlyi pont: az Y pont a K test egy egyensúlyi pontja, ha a K testet alátámaszthatjuk az Y pontban egy vízszintes síkkal, hogy ne billenjen el. Ekkor a tömegközéppont pontosan Y felett fog elhelyezkedni. Ebben a megközelítésben a tömegközépponttól különböző X viszonyítási pontot tekinthetjük úgy, mint egy inhomogén sűrűségű test tömegközéppontját.
Akár homogén, akár inhomogén sűrűséget feltételezve, többféle egyensúlyi pontot különböztethetünk meg. A mindennapokban leginkább stabil egyensúlyi pontokkal találkozunk, azaz olyan pontokkal, melyben megtámasztva a testet, az egyensúlyi helyzetből tetszőleges irányban kicsit kibillentve a test visszabillen az egyensúlyi helyzet felé. Ilyen egyensúlyi pontok például a homogén sűrűségű szabályos poliéderek lapközéppontjai, illetve inhomogén gömb esetében a gömbnek a súlyponthoz legközelebbi határpontja.
Konvex poliéder esetében a stabil egyensúlyi pontok éppen a lapok belsejében elhelyezkedő egyensúlyi pontok. Így egy P konvex poliéder azon lapjait, melyek belseje tartalmaz egyensúlyi pontot, a továbbiakban stabil lapoknak nevezzük, ezek azok a lapok, melyek síkjára merőlegesen vetítve a poliéder súlypontját, a vetület a lap belsejébe esik. Meggondolható, hogy a súlypontjához legközelebbi lap mindig stabil, így minden poliédernek van legalább egy stabil lapja. A pontosan egy stabil lappal rendelkező poliédereket monostabil poliédereknek nevezzük.
John Conway és Richard Guy tette fel az alábbi kérdést 1966-ban: Igaz-e, hogy minden homogén tetraédernek legalább két stabil egyensúlyi pontja van? A kérdésre az igenlő választ Goldberg [2] adta 1969-ben. Ugyanezen állításra később, 1984-ben egy egyszerűbb és érthetőbb bizonyítás jelent meg Dawson egy cikkében [3].
A továbbiakban Dawson bizonyítását ismertetjük Conway és Guy kérdésére.
 
1. tétel. Minden tetraédernek van legalább két stabil lapja.
 
Bizonyítás. Legyen T egy tetszőleges tetraéder, melynek csúcsai A, B, C és D. A tetraéder súlypontját jelölje S, és az A-val szemközti háromszöglap súlypontját SA. Legyen a tetraéder A-ból induló magasságának talppontja MA, és S-nek a BCD háromszög síkjára vett merőleges vetülete XA. Legyen mA=AMA¯ és xA=SXA¯ (lásd 2. ábra). Hasonlóan definiáljuk az SB, SC és SD pontokat, valamint az mB, xB, mC, xC, mD, xD mennyiségeket.
 

 
2. ábra.
Az ABCD tetraéderre vonatkozó jelölések
 

Ismert, hogy a tetraéder súlypontja a tetraéder minden súlyvonalát 1:3 arányban osztja, azaz
ASA¯SSA¯=BSB¯SSB¯=CSC¯SSC¯=DSD¯SSD¯=4.
Vegyük észre, hogy az SSAXA és az ASAMA háromszögek hasonlóak. A megfelelő oldalaik arányára így
mAxA=ASA¯SSA¯=4
adódik. Hasonlóan kapjuk az
mBxB=mCxC=mDxD=4
egyenlőségeket. Mivel a tetraéder térfogatát úgy számolhatjuk ki, hogy tetszőleges lap területét megszorozzuk a hozzátartozó magasság harmadával, azt kapjuk, hogy a súlypont tetszőleges két lap közül pontosan ahhoz van közelebb, melynek a területe nagyobb.
Egy lapon pontosan akkor van stabil egyensúlyi pont, ha S merőleges vetülete a lap síkjára a lap belsejébe esik. Másrészt, mivel a súlypont a tetraéder egy belső pontja, a tetraéder egyik lapjáról csak úgy billenhet át egy másik lapjára, ha a két lap közti lapszög tompaszög. A billenés után a súlypont lejjebb kerül, azaz a tetraéder csak olyan lapjára tud átbillenni, amelynek a síkjához a súlypont közelebb van. Az előző bekezdésben meggondoltak szerint így a tetraéder csak kisebb területű lapról egy nagyobb területű lapra tud átbillenni.
Tegyük most fel, hogy T-nek csak egy stabil lapja van. Vegyük észre, hogy a fentiek szerint a stabil lap így a legnagyobb területű lap. Legyen T legnagyobb lapja BCD, és a második legnagyobb lapja ACD. A tetraéder egy harmadik lapja így vagy először az ACD lapra, és arról a BCD lapra gördül, vagy ez a lap és az ACD lap is közvetlenül a BCD lapra gördül. Mindkét esetben igaz az, hogy a két legnagyobb lap egyikéhez két derékszögnél nagyobb lapszög tartozik, és az egyik ilyen lapszög a két legnagyobb lap közti lapszög. Jelölje ezt a lapot F, és a tetraéder negyedik lapját G. Ekkor F és G szöge hegyesszög, és G merőleges vetülete F síkjára szigorúan tartalmazza F-et. De így F területe határozottan kisebb, mint G területe, ami ellentmond annak a feltevésnek, hogy F a két legnagyobb, G pedig a két legkisebb területű lap egyike.  
 

1967-ben Heppes Aladár [6] konstruált egy T tetraédert egy érdekes, a fenti problémához kapcsolódó tulajdonsággal: a Heppes-féle `double-tipping' tetraédernek két lapján található stabil pont, és egy harmadik lapján megtámasztva a tetraéder először a negyedik lapra gördül, mielőtt találna egy egyensúlyi helyzetet valamelyik stabil lapon. Hogyan is néz ki ez a tetraéder? Ezt mutatjuk meg a továbbiakban.
Legyen A=(-7;-7;0), B=(-1;0;0), C=(1;0;0) és D=(7;8;8) egy T tetraéder négy csúcsa. Ekkor a tetraéder alaplapja az (x,y)-koordinátasíkban helyezkedik el, és súlypontja, melynek koordinátáit az egyes csúcsok megfelelő koordinátájaként számolhatjuk ki, az S=(0;0,25;2) pont, melynek vetülete az alaplap síkjára S'=(0;0,25;0). A tetraéder alaplapja az ABC lap, amin az S' pont kívül esik, tehát T ebből a helyzetből átfordul egy másik lapra.
 
 

3. ábra.
A T tetraéder vetülete az (x,y) és az (y,z) síkokra
 

A D csúcs vetülete az ABC lap síkjára a D'=(7;8;0) pont, ami az A, B és C pontokkal együtt egy konvex négyszöget alkot. Ebből látható, hogy az ABCD tetraéder AB és AC élénél levő lapszöge hegyesszög, tehát az ABC lapról TBC él mentén, vagyis az x-tengely körül fordul át a BCD lapra.
Vegyük észre, hogy mind az ABC, mind a BCD lap merőleges az (y,z)-koordinátasíkra. A tetraéder csúcsainak merőleges vetületei erre a síkra rendre A¯=(0;-7;0), B¯=C¯=(0;0;0) és D¯=(0;8;8). Ebből látható, hogy a T tetraéder BC élénél levő lapszöge 135, azaz az átfordulás szöge az x-tengely körül 45. Minthogy a forgás során a pontok x-koordinátái nem változnak, kiszámolhatóak az elfordult Tf tetraéder csúcsainak koordinátái, melyek rendre
Af=(-7;-3,52;3,52);Bf=B=(-1;0;0);Cf=C=(1;0;0);Df=(7;82;0).
A Tf tetraéder súlypontja, és ennek vetülete az (x,y)-koordinátasíkra rendre
Sf=(0;1,1252;0,8752);S'f=(0;1,1252;0).

 
 

4. ábra.
Az elfordult Tf tetraéder vetülete az (x,y) és az (y,z) síkokra
 

Könnyen kiszámolható, hogy S'f kívül esik az átfordult tetraéder BfCfDf alaplapján. Így a tetraédernek ez a lapja sem stabil, azaz Tf ebből a helyzetből is átfordul valamelyik éle mentén egy harmadik lapjára, mely az első tételünk szerint stabil.
 

Láttuk, hogy minden tetraédernek legalább két stabil lapja van. Esetleg igaz-e az is, hogy minden konvex poliédernek van legalább két stabil lapja? Conway és Guy [2] alábbi konstrukciója mutatja, hogy ez viszont nem igaz.
 
2. tétel. Van olyan 19 lapú K konvex poliéder, melynek pontosan egy stabil lapja van a tömegközéppontjára nézve.
 
A bizonyítás ötlete Először egy A (2n-1)-szöget definiálunk az (x,y)-síkon az alábbi módon, ahol n2.
Legyen β=πn, és P1P2O egy olyan derékszögű háromszög, melyben OP1¯=1, P1OP2=β és P1P2O=π2 (ld. 5. ábra). Írjunk a háromszög OP2 befogójára egy OP2P3 háromszöget, mely hasonló az OP1P2 háromszöghöz, átfogója OP2, és O-nál levő szöge β. Ezen háromszög OP3 befogójára ugyancsak írjunk egy hasonló háromszöget, melynek átfogója OP3, és O-nál levő szöge β. Az eljárást folytatjuk, amíg eljutunk az OPnPn+1 háromszöghöz, amely ugyancsak hasonló az OP1P2 háromszöghöz, átfogója OPn, és O-nál levő szöge β. Ekkor β definíciója miatt a P1, O, Pn+1 pontok egy egyenesen vannak, és a PnPn+1O szög derékszög.

 

5. ábra. Az A (2n-1)-szög konstrukciója
 

Trigonometrikus függvények használatával könnyen látható, hogy OP2¯=cosβ, OP3¯=cos2β, illetve általában OPi¯=cosi-1β minden i=1,2,...,n+1 esetén, azaz speciálisan Pn és Pn+1 rajta vannak az (x,y)-sík y=-cosnβ egyenletű egyenesén.
A P2,P3,...,Pn pontokat tükrözzük az y-tengelyre, és jelölje a tükörképeket rendre P2',P3',...,Pn'. A konstruálni kívánt A sokszöget a P1P2...PnPn'...P2' töröttvonal határolta konvex sokszögként definiáljuk. Vegyük észre, hogy az OPn+1 szakasz tetszőleges belső pontjára igaz, hogy A oldalegyeneseire vett merőleges vetületei közt egyetlenegy van, amelyik A-nak is pontja; ez a pont a Pn+1 pont a PnPn' oldal egyenesén. Ez az észrevétel lesz az alapja a konstrukciónknak.
Legyen G az a végtelen gúla, melyet úgy kapunk, hogy A minden pontjában merőlegest bocsátunk az (x,y)-síkra, és vesszük az összes így keletkezett egyenes unióját. Ebből a végtelen gúlából egy korlátos K gúlát fogunk konstruálni úgy, hogy elmetsszük két S1, S2 síkkal, melyek szimmetrikusak az (x,y)-síkra, és merőlegesek az (x,z)-síkra (ld. 6. ábra). Ezen síkok metszete az (y,z)-síkkal egy-egy egyenes. Az S1, S2 síkokat úgy választjuk, hogy S1 tartalmazza a Q(0;1;a) és az R(0;-cosnβ,a+b) pontot, ahol a,b>0, és az S2 sík S1 tükörképe az (x,y)-síkra. (2n-1)-szög. A poliéder szimmetriái miatt látható, hogy a poliéder súlypontja a P1Pn+1 szakasz egy pontja.
 
 

6. ábra.
A K csonkolt gúla (y,z)-síkra vett merőleges vetületének képe
 

Állítsunk merőlegest az S1 síkra a Q pontban, és a merőleges egyenes y-tengellyel vett metszéspontját jelölje X. Ha a poliéder súlypontja az OX szakasz egy belső pontja, akkor K-nak csak egy stabil lapja van; ez a lap a PnP'n szakaszt tartalmazó lap. Megmutatjuk, hogy ha a értéke rögzített és b értéke nagyon nagy a-hoz képest, akkor n=9 esetén ez teljesül.
Ha ba, akkor Pn+1OX, tehát csak azt kell megvizsgálnunk, hogy a súlypont y-koordinátája negatív-e. Kiszámolható, hogy a t=cosβ jelöléssel a súlypont y-koordinátája
ys=-t12sinβ[-2a(1+t3n)(1-t2)(1+2t2)1+t2-t4+b1+tn
((1-t4n)1+2t2+4t4+2t6-3t8(1+t2)(1+t2+3t4-t6)-2(1+t3n)(1-t2)(1+2t2)1+t2-t4)],

amiből látható, hogy ba esetén, ha a második sorban levő kifejezés pozitív, akkor ys negatív. Számolással adódik, hogy a legkisebb n érték, melyre ez teljesül, n=9. Ebben az esetben K egy 19 lapú, pontosan egy stabil lappal rendelkező poliéder.
  
 

A fenti eredmények több további kérdést is felvetnek.
(1) Van-e inhomogén sűrűségű tetraéder, melynek pontosan egy stabil lapja van?
(2) Mennyi a monostabil, azaz (a súlypontjukra) pontosan egy stabil lappal rendelkező konvex poliéderek lapszámának minimuma?
(3) Speciálisan, igaz-e, hogy a négyszög alaplapú gúlák közt nincs monostabil?
(4) Egyensúlyi ponttal rendelkező lapok helyett egyensúlyi ponttal rendelkező csúcsokat is vizsgálhatunk. Ezekre igaz-e az első tételünk ,,duális'' változata, azaz igaz, hogy minden tetraédernek van legalább kettő egyensúlyi ponttal rendelkező csúcsa?
Az első kérdésre Conway adta meg az igenlő választ, melyről bővebb információ található a [4] cikkben.
Jelölje a monostabil poliéderek minimális lapszámát lm. Ekkor az eddig ismertetett eredményeket az 5lm19 egyenlőtlenségekben foglalhatjuk össze. A második kérdést illetően Conway eredménye, mely szerint lm19, meglepően sokáig a legjobb felső becslés maradt lm értékére. Az első javítás Bezdek Andrásnak [1] köszönhető, aki, ugyancsak elemi geometriai módszerekkel, 2011-ben konstruált egy 18 lapú monostabil poliédert. Ezt 2014-ben Reshetov [7] javította 14-re számítógépes módszerek alkalmazásával. A harmadik, Conway és Guy által 1969-ben feltett kérdés, hogy a négyszöglapú gúlák közt van-e monostabil, még ma is nyitott.
Az utolsó kérdésre igenlő a válasz (ld. [5]), de ennek tárgyalása meghaladja ezen cikk kereteit.
 
Hivatkozások


[1]A. Bezdek, On stability of polyhedra, in: Workshop on Discrete Geometry, Sept. 13‐16, 2011, Fields Institute, Canada, 2490‐2491.
[2]J. H. Conway, M. Goldberg and R. K. Guy, Problem 66-12, SIAM Rev. 11 (1969), 78‐82.
[3]R. Dawson, Monostatic simplexes, Amer. Math. Monthly, 92 (1985), 541‐546.
[4]R. Dawson and W. Finbow, What shape is a loaded die?, Math. Intelligencer, 22 (1999), 32‐37.
[5]G. Domokos, F. Kovács, Z. Lángi, K. Regős and P.T. Varga, Balancing polyhedra, arXiv:1810.05382 [math.MG], October 12, 2018.
[6]A. Heppes A double-tipping tetrahedron, SIAM Rev., 9 (1967), 599‐600.
[7]A. Reshetov, A unistable polyhedron with 14 faces (English summary), Internat. J. Comput. Geom. Appl., 24 (2014), 39‐59.