A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Az első, testek statikai egyensúlyával kapcsolatos eredmények Arkhimédész nevéhez fűződnek, mely eredményeket még a 17. századi hajóépítők is használták. A statikai egyensúlyi pontok vizsgálata végigvonul a fizika és a mérnöki tudományok történetén. Mi is egy test egyensúlyi pontja? Mi az alábbi módon fogalmazzuk meg.
1. definíció. Legyen egy konvex test, és a test egy rögzített belső pontja. Azt mondjuk, hogy a test egy határpontja egy egyensúlyi pontja -re nézve, ha az -on átmenő, szakaszra merőleges sík nem metszi a test belsejét. Ha a test tömegközéppontja (homogén sűrűséget feltételezve), azt mondjuk, hogy az pont egy egyensúlyi pontja.
Példák egyensúlyi pontokra:
| Egy gömb minden határpontja egyensúlyi pont a gömb középpontjára nézve. Ha az viszonyítási pont nem a gömb középpontja, akkor a gömbnek -re nézve csak két egyensúlyi pontja van: az -hez legközelebbi, és a vele átellenes, -től legtávolabbi pontja. |
| Egy szabályos tetraéder minden csúcsa, élközéppontja és lapközéppontja a kocka egyensúlyi pontja (a kocka középpontjára nézve). |
| Általánosabban: az öt szabályos poliéder minden csúcsa, él- és lapközéppontja a poliéder egyensúlyi pontja. |
1. ábra. Egy gömb minden pontja egyensúlyi pont a tömegközéppontra nézve, de más pontra nézve csak a hozzá legközelebbi, illetve a tőle legtávolabbi pontok egyensúlyi pontok Más módon is megfogalmazhatjuk, mi is egy egyensúlyi pont: az pont a test egy egyensúlyi pontja, ha a testet alátámaszthatjuk az pontban egy vízszintes síkkal, hogy ne billenjen el. Ekkor a tömegközéppont pontosan felett fog elhelyezkedni. Ebben a megközelítésben a tömegközépponttól különböző viszonyítási pontot tekinthetjük úgy, mint egy inhomogén sűrűségű test tömegközéppontját. Akár homogén, akár inhomogén sűrűséget feltételezve, többféle egyensúlyi pontot különböztethetünk meg. A mindennapokban leginkább stabil egyensúlyi pontokkal találkozunk, azaz olyan pontokkal, melyben megtámasztva a testet, az egyensúlyi helyzetből tetszőleges irányban kicsit kibillentve a test visszabillen az egyensúlyi helyzet felé. Ilyen egyensúlyi pontok például a homogén sűrűségű szabályos poliéderek lapközéppontjai, illetve inhomogén gömb esetében a gömbnek a súlyponthoz legközelebbi határpontja. Konvex poliéder esetében a stabil egyensúlyi pontok éppen a lapok belsejében elhelyezkedő egyensúlyi pontok. Így egy konvex poliéder azon lapjait, melyek belseje tartalmaz egyensúlyi pontot, a továbbiakban stabil lapoknak nevezzük, ezek azok a lapok, melyek síkjára merőlegesen vetítve a poliéder súlypontját, a vetület a lap belsejébe esik. Meggondolható, hogy a súlypontjához legközelebbi lap mindig stabil, így minden poliédernek van legalább egy stabil lapja. A pontosan egy stabil lappal rendelkező poliédereket monostabil poliédereknek nevezzük. John Conway és Richard Guy tette fel az alábbi kérdést 1966-ban: Igaz-e, hogy minden homogén tetraédernek legalább két stabil egyensúlyi pontja van? A kérdésre az igenlő választ Goldberg [2] adta 1969-ben. Ugyanezen állításra később, 1984-ben egy egyszerűbb és érthetőbb bizonyítás jelent meg Dawson egy cikkében [3]. A továbbiakban Dawson bizonyítását ismertetjük Conway és Guy kérdésére.
1. tétel. Minden tetraédernek van legalább két stabil lapja.
Bizonyítás. Legyen egy tetszőleges tetraéder, melynek csúcsai , , és . A tetraéder súlypontját jelölje , és az -val szemközti háromszöglap súlypontját . Legyen a tetraéder -ból induló magasságának talppontja , és -nek a háromszög síkjára vett merőleges vetülete . Legyen és (lásd 2. ábra). Hasonlóan definiáljuk az , és pontokat, valamint az , , , , , mennyiségeket.
2. ábra. Az tetraéderre vonatkozó jelölések Ismert, hogy a tetraéder súlypontja a tetraéder minden súlyvonalát arányban osztja, azaz | | Vegyük észre, hogy az és az háromszögek hasonlóak. A megfelelő oldalaik arányára így adódik. Hasonlóan kapjuk az egyenlőségeket. Mivel a tetraéder térfogatát úgy számolhatjuk ki, hogy tetszőleges lap területét megszorozzuk a hozzátartozó magasság harmadával, azt kapjuk, hogy a súlypont tetszőleges két lap közül pontosan ahhoz van közelebb, melynek a területe nagyobb. Egy lapon pontosan akkor van stabil egyensúlyi pont, ha merőleges vetülete a lap síkjára a lap belsejébe esik. Másrészt, mivel a súlypont a tetraéder egy belső pontja, a tetraéder egyik lapjáról csak úgy billenhet át egy másik lapjára, ha a két lap közti lapszög tompaszög. A billenés után a súlypont lejjebb kerül, azaz a tetraéder csak olyan lapjára tud átbillenni, amelynek a síkjához a súlypont közelebb van. Az előző bekezdésben meggondoltak szerint így a tetraéder csak kisebb területű lapról egy nagyobb területű lapra tud átbillenni. Tegyük most fel, hogy -nek csak egy stabil lapja van. Vegyük észre, hogy a fentiek szerint a stabil lap így a legnagyobb területű lap. Legyen legnagyobb lapja , és a második legnagyobb lapja . A tetraéder egy harmadik lapja így vagy először az lapra, és arról a lapra gördül, vagy ez a lap és az lap is közvetlenül a lapra gördül. Mindkét esetben igaz az, hogy a két legnagyobb lap egyikéhez két derékszögnél nagyobb lapszög tartozik, és az egyik ilyen lapszög a két legnagyobb lap közti lapszög. Jelölje ezt a lapot , és a tetraéder negyedik lapját . Ekkor és szöge hegyesszög, és merőleges vetülete síkjára szigorúan tartalmazza -et. De így területe határozottan kisebb, mint területe, ami ellentmond annak a feltevésnek, hogy a két legnagyobb, pedig a két legkisebb területű lap egyike.
1967-ben Heppes Aladár [6] konstruált egy tetraédert egy érdekes, a fenti problémához kapcsolódó tulajdonsággal: a Heppes-féle `double-tipping' tetraédernek két lapján található stabil pont, és egy harmadik lapján megtámasztva a tetraéder először a negyedik lapra gördül, mielőtt találna egy egyensúlyi helyzetet valamelyik stabil lapon. Hogyan is néz ki ez a tetraéder? Ezt mutatjuk meg a továbbiakban. Legyen , , és egy tetraéder négy csúcsa. Ekkor a tetraéder alaplapja az -koordinátasíkban helyezkedik el, és súlypontja, melynek koordinátáit az egyes csúcsok megfelelő koordinátájaként számolhatjuk ki, az pont, melynek vetülete az alaplap síkjára . A tetraéder alaplapja az lap, amin az pont kívül esik, tehát ebből a helyzetből átfordul egy másik lapra.
3. ábra. A tetraéder vetülete az és az síkokra A csúcs vetülete az lap síkjára a pont, ami az , és pontokkal együtt egy konvex négyszöget alkot. Ebből látható, hogy az tetraéder és élénél levő lapszöge hegyesszög, tehát az lapról a él mentén, vagyis az -tengely körül fordul át a lapra. Vegyük észre, hogy mind az , mind a lap merőleges az -koordinátasíkra. A tetraéder csúcsainak merőleges vetületei erre a síkra rendre , és . Ebből látható, hogy a tetraéder élénél levő lapszöge , azaz az átfordulás szöge az -tengely körül . Minthogy a forgás során a pontok -koordinátái nem változnak, kiszámolhatóak az elfordult tetraéder csúcsainak koordinátái, melyek rendre
A tetraéder súlypontja, és ennek vetülete az -koordinátasíkra rendre | |
4. ábra. Az elfordult tetraéder vetülete az és az síkokra Könnyen kiszámolható, hogy kívül esik az átfordult tetraéder alaplapján. Így a tetraédernek ez a lapja sem stabil, azaz ebből a helyzetből is átfordul valamelyik éle mentén egy harmadik lapjára, mely az első tételünk szerint stabil.
Láttuk, hogy minden tetraédernek legalább két stabil lapja van. Esetleg igaz-e az is, hogy minden konvex poliédernek van legalább két stabil lapja? Conway és Guy [2] alábbi konstrukciója mutatja, hogy ez viszont nem igaz.
2. tétel. Van olyan lapú konvex poliéder, melynek pontosan egy stabil lapja van a tömegközéppontjára nézve.
A bizonyítás ötlete Először egy -szöget definiálunk az -síkon az alábbi módon, ahol . Legyen , és egy olyan derékszögű háromszög, melyben , és (ld. 5. ábra). Írjunk a háromszög befogójára egy háromszöget, mely hasonló az háromszöghöz, átfogója , és -nál levő szöge . Ezen háromszög befogójára ugyancsak írjunk egy hasonló háromszöget, melynek átfogója , és -nál levő szöge . Az eljárást folytatjuk, amíg eljutunk az háromszöghöz, amely ugyancsak hasonló az háromszöghöz, átfogója , és -nál levő szöge . Ekkor definíciója miatt a , , pontok egy egyenesen vannak, és a szög derékszög.
5. ábra. Az -szög konstrukciója Trigonometrikus függvények használatával könnyen látható, hogy , , illetve általában minden esetén, azaz speciálisan és rajta vannak az -sík egyenletű egyenesén. A pontokat tükrözzük az -tengelyre, és jelölje a tükörképeket rendre . A konstruálni kívánt sokszöget a töröttvonal határolta konvex sokszögként definiáljuk. Vegyük észre, hogy az szakasz tetszőleges belső pontjára igaz, hogy oldalegyeneseire vett merőleges vetületei közt egyetlenegy van, amelyik -nak is pontja; ez a pont a pont a oldal egyenesén. Ez az észrevétel lesz az alapja a konstrukciónknak. Legyen az a végtelen gúla, melyet úgy kapunk, hogy minden pontjában merőlegest bocsátunk az -síkra, és vesszük az összes így keletkezett egyenes unióját. Ebből a végtelen gúlából egy korlátos gúlát fogunk konstruálni úgy, hogy elmetsszük két , síkkal, melyek szimmetrikusak az -síkra, és merőlegesek az -síkra (ld. 6. ábra). Ezen síkok metszete az -síkkal egy-egy egyenes. Az , síkokat úgy választjuk, hogy tartalmazza a és az pontot, ahol , és az sík tükörképe az -síkra. -szög. A poliéder szimmetriái miatt látható, hogy a poliéder súlypontja a szakasz egy pontja.
6. ábra. A csonkolt gúla -síkra vett merőleges vetületének képe Állítsunk merőlegest az síkra a pontban, és a merőleges egyenes -tengellyel vett metszéspontját jelölje . Ha a poliéder súlypontja az szakasz egy belső pontja, akkor -nak csak egy stabil lapja van; ez a lap a szakaszt tartalmazó lap. Megmutatjuk, hogy ha értéke rögzített és értéke nagyon nagy -hoz képest, akkor esetén ez teljesül. Ha , akkor , tehát csak azt kell megvizsgálnunk, hogy a súlypont -koordinátája negatív-e. Kiszámolható, hogy a jelöléssel a súlypont -koordinátája | | | |
amiből látható, hogy esetén, ha a második sorban levő kifejezés pozitív, akkor negatív. Számolással adódik, hogy a legkisebb érték, melyre ez teljesül, . Ebben az esetben egy lapú, pontosan egy stabil lappal rendelkező poliéder.
A fenti eredmények több további kérdést is felvetnek. (1) Van-e inhomogén sűrűségű tetraéder, melynek pontosan egy stabil lapja van? (2) Mennyi a monostabil, azaz (a súlypontjukra) pontosan egy stabil lappal rendelkező konvex poliéderek lapszámának minimuma? (3) Speciálisan, igaz-e, hogy a négyszög alaplapú gúlák közt nincs monostabil? (4) Egyensúlyi ponttal rendelkező lapok helyett egyensúlyi ponttal rendelkező csúcsokat is vizsgálhatunk. Ezekre igaz-e az első tételünk ,,duális'' változata, azaz igaz, hogy minden tetraédernek van legalább kettő egyensúlyi ponttal rendelkező csúcsa? Az első kérdésre Conway adta meg az igenlő választ, melyről bővebb információ található a [4] cikkben. Jelölje a monostabil poliéderek minimális lapszámát . Ekkor az eddig ismertetett eredményeket az egyenlőtlenségekben foglalhatjuk össze. A második kérdést illetően Conway eredménye, mely szerint , meglepően sokáig a legjobb felső becslés maradt értékére. Az első javítás Bezdek Andrásnak [1] köszönhető, aki, ugyancsak elemi geometriai módszerekkel, 2011-ben konstruált egy lapú monostabil poliédert. Ezt 2014-ben Reshetov [7] javította -re számítógépes módszerek alkalmazásával. A harmadik, Conway és Guy által 1969-ben feltett kérdés, hogy a négyszöglapú gúlák közt van-e monostabil, még ma is nyitott. Az utolsó kérdésre igenlő a válasz (ld. [5]), de ennek tárgyalása meghaladja ezen cikk kereteit.
[1] | A. Bezdek, On stability of polyhedra, in: Workshop on Discrete Geometry, Sept. 13‐16, 2011, Fields Institute, Canada, 2490‐2491. |
[2] | J. H. Conway, M. Goldberg and R. K. Guy, Problem 66-12, SIAM Rev. 11 (1969), 78‐82. |
[3] | R. Dawson, Monostatic simplexes, Amer. Math. Monthly, 92 (1985), 541‐546. |
[4] | R. Dawson and W. Finbow, What shape is a loaded die?, Math. Intelligencer, 22 (1999), 32‐37. |
[5] | G. Domokos, F. Kovács, Z. Lángi, K. Regős and P.T. Varga, Balancing polyhedra, arXiv:1810.05382 [math.MG], October 12, 2018. |
[6] | A. Heppes A double-tipping tetrahedron, SIAM Rev., 9 (1967), 599‐600. |
[7] | A. Reshetov, A unistable polyhedron with faces (English summary), Internat. J. Comput. Geom. Appl., 24 (2014), 39‐59. |
|