Cím: Melyik nagyobb az óriások közül?
Szerző(k):  Retkes Zoltan 
Füzet: 2019/április, 194 - 200. oldal  PDF  |  MathML 

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
Bevezető

2015 májusában, egy kellemesen napsütötte hétvégén meglátogattam a Cambridge-i Egyetem híres matematikai intézetét. Az épületkomplexum leginkább egy marsbéli űrbázist idézett fel bennem, aminek élesen ellentmondani látszott egy csillogó görbét rajzoló csiga és egy kerítésoszlopon érdeklődve szemlélődő mókus. Amint körülsétáltam az épületeket, az egyik süllyesztett szint üvegajtaján keresztül két színes plakát ragadta meg a figyelmem.
Óriások és negatív számozású kocka. A bal oldali plakát kérdéseit kigyűjtöttem alább:
Melyik nagyobb: 910, vagy 109?
Számológéppel eldönthető-e, melyik nagyobb: 99100, vagy 10099?
Döntsük el, hogy 9991000, vagy 1000999 a nagyobb.

Amint hazaértem smallfieldi szobámba, a kíváncsiság nem hagyott, elkezdtem tesztelni a Win10 számológépét. A kalkulátor az 1. ábrán látható válaszokat adta. Az első kérdésben szereplő mennyiségeket ‐ egész aritmetikát használva ‐ gond nélkül kiértékelte. A második és harmadik kérdésben szereplő hatványok kiszámításához normálalakot használt és amikor a 100009999 hatványt kérdeztem, túlcsordulási hibával leállt. Végül is mindhárom kérdésre választ találtam ‐ 910>109, 99100>10099 és 9991000>1000999 ‐, úgyhogy hátradőlhettem volna elégedetten székemben.
 

1. ábra. Számológépem válaszai
 

Nem ez történt. Felrémlett egy klasszikus figyelmeztető példa a számelméletből. Az x2+x+41 polinom x=0,1,2,...,39 esetén prímszámot eredményez, azonban 402+40+41=4041+41=412, ami nem prím. Szóval attól, hogy tudok valamit az N=1,2,3 esetekre, nem lehetek biztos benne, hogy a felismert törvény megmarad nagyobb hatványkitevőkre is. Ahhoz, hogy ezzel a kérdéssel érdemben tudjunk foglalkozni, meg kell alkotnunk a probléma általános matematikai formalizmusát és az eddigi tapasztalatainknak megfelelő sejtést kell bebizonyítanunk. Az általános probléma formálisan a következő:
Legyen N pozitív egész és AN=(10N-1)10N, valamint BN=(10N)10N-1. Melyik nagyobb az AN és BN számok közül? Volt eredetileg három kérdésünk, most pedig végtelen sok lett hirtelen. A matematikai bizonyítás ereje éppen ebben rejlik: egyetlen bizonyítás keretében képes megválaszolni ‐ ebben az esetben ‐ megszámlálhatóan végtelen sok kérdést. Mivel ismerjük a választ az N=1,2,3 speciális esetekben, indokoltnak tűnik azt sejteni, hogy AN általában is nagyobb, mint BN, továbbá vegyük észre, hogy A1>3B1, A2>30B2 és A3>300B3. Most, hogy megalkottuk a pontos matematikai modellt a problémához, az maradt hátra, hogy bizonyítást találjunk sejtésünkre, ami a munka nagyobb, nehezebb és érdekesebb része. A fent megfogalmazott kérdés inspirált egy nagyobb lélegzetvételű munkát, mely teljes egészében a BCME9 2018 (British Congress of Mathematics Education, Warwick University, 3‐6 April 2018, https://www.bcme.org.uk/) konferencián hangzott el. Ezen előadásom anyagából választottam két fejezetet, amik ezen írás gerincét alkotják.
 

 
A számjegyek száma

 

Össze szeretnénk hasonlítani két természetes számot nagyságrendileg. Az egyik legegyszerűbb mód az, ha összehasonlítjuk a számjegyeik számát valamilyen előre lerögzített számrendszerben. Jelen esetben decimális rendszert fogunk használni és a tömörebb leírás érdekében bevezetjük a számjegyek számát megadó függvényt (jelölése #). A formális definíció az alábbi: #:NN, #(n)=n számjegyeinek száma. Például #(0)=1#(9)=1 és #(2019)=4. Egyszerűen ellenőrizhető a következő alternatív formák érvényessége:
#(n)=max{k0:10kn}+1=max{k0:klg(n)}+1=lg(n)+1.
Itt és a továbbiakban lg(.) a 10-es alapú logaritmust jelöli, x pedig az x valós szám alsó egészrésze, azaz az x-nél nem nagyobb egészek közül a legnagyobb. Például
#(910)=lg(910)+1=10lg(9)+1=100,954242...+1=9+1=10
és nyilvánvalóan #(109)=10. Azt kaptuk, hogy a két szám ugyanolyan hosszú, mindkettő tíz számjeggyel írható fel a decimális rendszerben és mivel a legkisebb ilyen tulajdonságú szám a 109, következésképp 910109. Ugyanakkor 910 utolsó jegye nem 0, emiatt 910>109. Az N=1 eset fenti elemzése már mutat valamit ezen megközelítés stílusából. Az alábbi összefoglaló táblázatban rögzítettük az N=1,2,3 esetekre a számjegyek számát:
N123#(AN)102003000#(BN)101992998
A táblázatbeli értékek alapján az alábbi tételt tudjuk megfogalmazni:
 
1. tétel. Legyen N1 egész szám, AN=(10N-1)10N és BN=(10N)10N-1. Ekkor minden N1-re a következő egyenlőség áll fenn:
#(AN)-#(BN)=N-1.

 
Bizonyítás.
Kezdjük az egyszerűbbel, BN számjegyei számának a meghatározásával.
#(BN)=#[(10N)10N-1]=#[10N(10N-1)]=N(10N-1)+1=N10N-(N-1)
Ezek alapján elég azt bizonyítani, hogy #(AN)=N10N. Ezt két lépésben tesszük. Az a) részben megmutatjuk, hogy #(AN)N10N, ami az egyszerűbb, aztán a b) részben a #(AN)N10N egyenlőtlenséget, ami kissé technikásabb.
a) Induljunk ki a nyilvánvaló lg(10N-1)<N egyenlőtlenségből, amit 10N-nel szorozva 10Nlg(10N-1)<N10N, azonban 10Nlg(10N-1)=lg[(10N-1)10N]=lg(AN), így lg(AN)N10N-1, ahonnan #(AN)=lg(AN)+1N10N.
b) Elegendő megmutatni, hogy
10Nlg(10N-1)>N10N-1.(1)
Először belátjuk, hogy (1) ekvivalens a következővel:
lg[(1+110N-1)10N-1]<1-110N.(2)
Ehhez helyettesítsünk
lg(10N-1)=lg[10N(1-110N)]=N+lg(1-110N)-t
(1)-be és egyszerűsítsünk a mindkét oldalon fellépő N10N taggal. Így:
10Nlg(1-110N)>-1-lg(1-110N)=lg(1+110N-1)<110N,
amit (10N-1)-gyel szorozva kapjuk (2)-t. Az e szám tárgyalásakor mindenki találkozik a következő, ismertnek feltételezett egyenlőtlenséggel: (1+1k)k<3 minden k1 esetén. Alkalmazzuk most ezt k=10N-1-re, ahonnan
lg[(1+110N-1)10N-1]<lg(3)0.4771<12<1-110N(N1),
így (1) fennáll és következésképp
#(AN)=10Nlg(10N-1)+1N10N,
amit bizonyítani szerettünk volna.
 

A fenti tétel birtokában és emlékezve az N=1 speciális esetre kapott eredményre, válaszunk a végtelen sok esetre röviden: AN>BNN1.
 

 
A hiperkocka

 

Mielőtt rátérnénk a fejezetcímben szereplő geometriai modell elemzésére, vegyük észre, hogy az eredeti kérdés értelmes hatványok egy sokkal bővebb halmazára: nevezetesen minden természetes számra megkérdezhetjük, hogy vajon nn+1, vagy pedig (n+1)n a nagyobb. Az előző fejezetben n=10N-1 alakú számokra válaszoltuk meg a kérdést. Az alábbi táblázatból a következőt tudjuk kiolvasni: n=1,2 esetén nn+1<(n+1)n, az n=3,4,5,6 értékekre pedig nn+1>(n+1)n.
n123456nn+11881102415625279936(n+1)n29646257776117649
A továbbiakban azt fogjuk bizonyítani, hogy nn+1>(n+1)nn3, felépítve egy érdekes geometriai kapcsolatot az egyenlőtlenségben szereplő hatványok és az (n+1) élhosszúságú n dimenziós hiperkocka egy speciális partíciója között. Először elvégezzük a bizonyítást n=3 dimenzióra, majd az itt szerzett tapasztalatokat átültetjük Rn-be. Azt szeretnénk belátni, hogy 34>43. Egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy 34=81>64=43. Tekintsünk az egyenlőtlenségre a következő módon: 333>43 és interpretáljuk a 43 mennyiséget mint a (0,0,0) és (4,4,4)R3 átellenes csúcspontok által kifeszített 4 egység élhosszúságú kocka térfogatát.
Ebben az értelmezésben az egyenlőtlenség azt mondja, hogy ez a kocka összerakható 3 db 3×3×3 -as kockát alkotó, összesen 3×27 egységkockából úgy, hogy legalább egy közülük felesleges (szigorú egyenlőtlenség). A továbbiakban minden előforduló kockát és téglatestet úgy tekintünk, hogy egységkockákból összeragasztással keletkezik. Szét tudjuk őket szedni és más formában újra összerakni.
 

2. ábra. Kocka reprezentáció 3D
 

2. ábrán (mely a borítón színesben látható) világosan lehet követni, ahogyan a kiindulási 4×4×4-es kocka felépíthető egy 3×3×3-as (kék) kockából; 3 db 3×3×1-es (piros) téglatest ad egy másik 3×3×3-as kockát; és végül maradt 3db 3×1×1-es (zöld) tégla valamint egy 1×1×1-es (lila) sarok kocka, amik együttesen (10) kevesebb egységkockát tartalmaznak, mint a harmadik 3×3×3-as kocka (27). Ez a konstrukció valóban azt mutatja, hogy 34=333>43. Könnyen követhető, hogy mi történik, amint az alkotórészeket összerakjuk. Először felhasználunk 27 egységkockát (kék), majd 39=27 egységkockát (piros) és még szükségünk van 33=9 (zöld) plusz 1 (lila) egységkockára. 27+39+33+1=64. Vegyük észre azt is, hogy a beépített alkotórészek száma 1,3,3,1. Ez könnyen eszünkbe juttathatja a Pascal-háromszög harmadik sorát és a binomiális tételt. Ahhoz, hogy a fenti módszert általánosítani tudjuk, néhány előkészületre lesz szükségünk. Bevezetjük a következő jelöléseket:
xi az i-edik koordinátatengely Rn-ben.
ni=[0,n)i és 1i=[n,n+1]i, ahol az i index arra utal, hogy a szóbanforgó intervallumok az i-edik tengelyen, xi-n vannak.
a(w)=aw szimbólum előfordulásainak száma egy kifejezésben; például ha e=w×n×w, akkor a(w)=2 és a(n)=1. Az a(.) függvény használatakor részletezni fogjuk, hogy pontosan mit is számol az adott helyzetben.
Legyen ARn egy mérhető részhalmaz, Vol(A) az A térfogata.
×j=1mAj az Aj részhalmazok Descartes-szorzata.
3x1x=4x jelentése: 3x=[0,3)x-hez ragasztjuk az 1x=[3,4]x egységintervallumot, ami így a [0,4]x-t eredményezi; 3D-ben a szokásos x,y,z tengelyreferenciát fogjuk használni. Nyilvánvalóan érvényesek az AB=BA és A×(BC)=(A×B)(A×C) azonosságok (3. ábra)

 
3. ábra. Intervallumok 3D-ben
 

Az eddig leírtakat a fenti fogalmakkal és műveletekkel lehet elegáns matematikai formába önteni. A 3. ábrán szereplő intervallumok Descartes-szorzataival elő tudjuk állítani a 2. ábrán látható alkotórészeket. Kezdjünk megint a 3D esettel. Jelölje C3[0,4]×[0,4]×[0,4] kockát. Ekkor
C3=×i=13(3i1i)=(3x1x)×(3y1y)×(3z1z)==(3x×3y×3z)kék(3x×3y×1z)piros(3x×1y×3z)piros(1x×3y×3z)piros(3x×1y×1z)zöld(1x×3y×1z)zöld(1x×1y×3z)zöld(1x×1y×1z)lila.

Legyen most n3 tetszőleges és Cn jelölje az n dimenziós hiperkockát, melyet a (0,0,...,0) és (n+1,n+1,...,n+1) pontok feszítenek ki. Ekkor ezen kocka térfogatára:

(n+1)n=Vol(Cn)=Vol[×i=1n(ni1i)]=Vol[u{n,1}(u1×u2××un)]==Vol[k=0nu{n,1}a(1)=k(u1×u2××un)]=k=0nVol[u{n,1}a(1)=k(u1×u2××un)].



A fenti és a további formulákban az összeragasztási műveletre bevezetett alatti a(1)=k az u formális változó helyettesítésekor előforduló 1-esek számát adja, ami itt éppen k. Ahhoz, hogy használható felső becslést tudjunk adni, vegyük észre a következőket:
a) Ha k=0,1,...,n-2, akkor
Vol[u{n,1}a(1)=k(u1×u2××un)]=1i1<...<iknnn-k1i1...iknnn-k==nk×nn-k=nn.

b) A k=n-1 és k=n indexekre
(nn-1)n1+(nn)n0=n2+1<nnhan3,
következésképpen az alábbi becslést kapjuk:
(n+1)n<(n-1)nn+nn=nnn=nn+1.

 
Emlékeztetőül: az n=3 esetre vázolt bizonyítás végén megjegyeztük, hogy a 4×4×4-es kocka partíciójában szereplő alkotórészek darabszámai 1, 3, 3, 1, a Pascal-háromszög 3. sora. Hol szerepelnek a binomiális együtthatók az n-dimenziós esetben? Tudunk valamit mondani az nn+1/(n+1)n hányadosról? Ezekre a kérdésekre keresünk választ a hátralévő részben. Mivel (nk)-féleképpen tudunk k indexet kiválasztani az {1,2,...,n} halmazból, így egyrészt
1i1<...<iknnn-k=(nk)nn-k,
ami azt mutatja, hogy a fenti bizonyítás ekvivalens az (n+1)n binomiális tétel szerinti kifejtésével. Másrészről a következő felső becslés adható:
(nk)nn-k=n(n-1)(n-k+1)k!nn-k1k!nknn-k=1k!nn.
Innen azt kapjuk, hogy
(n+1)n=k=0n(nk)nn-k(k=0n1k!)nn<enn<3nn,
ahonnan végül az alábbi becslés nyerhető:
n3<ne<nsn<nn+1(n+1)n,
ahol snk=01k! sor n-edik részletösszegét jelöli.
Visszatérve egy pillanatra az eredeti kérdéshez, a fenti becslés alapján az n=10-1=9, 102-1=99, 103-1=999 értékekre 910, 99100, 9991000 rendre legalább 3,33,333-szor nagyobb, mint 109,

10099, 1000999. A pontos hányadosok 4 tizedesjegyre kerekítve 3,4867, 36,6032, 367,6954. Az e számot használó becslésre a faktorok: 3,3109, 36,4201, 367,5116. Ez a becslés igen pontos abban az értelemben, hogy ne=nn+1(n+1)n.
 

4. ábra. Az n=2 dimenziós hiperkocka partíciója
 

A hiperkocka modell egy másik előnye, hogy a fenti gondolatmenet mentén a (0,0,...,0), (a+b,a+b,...,a+b) szemközti csúcsokkal rendelkező hiperkockát partícionálva a binomiális tétel geometriai bizonyítása nyerhető és az azonos típusú alkotórészek száma éppen a Pascal-háromszög egy sorában található binomiális együtthatókkal egyezik meg.
 

 Zoltan Retkes
 26, Moore Road, Barwell, UK
 e-mail: tigris35711@gmail.com