A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Bemutatjuk Euler arányösszeg-tételének történetét, adunk rá egy új bizonyítást, és egy érdekes egyenlőtlenséggé alakítjuk Euler arányösszeg-formuláját.
Leonhard Euler (1707‐1783), korának legnagyobb matematikusa, a geometriát is számos azóta híressé vált tétellel gazdagította. Ebben a dolgozatban a Magyarországon kevésbé ismert arányösszeg-tételével foglalkozunk, amelynek nemzetközi irodalma sem túlságosan bőséges, habár időről időre feltűnnek újabb bizonyításokat, illetve lehetséges általánosításokat tárgyaló cikkek (lásd [4, 5, 6, 9, 10]).
1. tétel (Euler arányösszeg-tétele [2]). Az euklideszi sík minden háromszögének bármely belső pontjára | | (1) | ahol , , .
Habár Euler már 1780. május 1-jén benyújtotta a kiadónak az arányösszeg-tételt tartalmazó tanulmányát [2], az csak 1783-ban bekövetkezett halála után 22 évvel jelent meg. Sok munkája jutott erre a sorsa, aminek legfőbb oka az volt, hogy valósággal ontotta magából a cikkeket (élete során több, mint 800-at írt a 28 nagyobb mű mellett), így az általa preferált Berlini, illetve Szentpétervári Akadémiák folyóiratainál kiadatlan művei igencsak feltorlódtak. A kortársak azonban ismerték Euler arányösszeg-tételét, amit jól mutat, hogy Anders Johan Lexell (1740‐1783), aki az Euler-család jó barátja volt, és haláláig ugyanannak a Szentpétervári Akadémiának volt a tagja, már 1784-ben publikálta a tétel gömbháromszögekre érvényes változatát [3]. Jelen szerzőknek is egy általánosabb problémával, a projektív-metrikus terek karakterizációjával [8] összefüggésben került látóterébe az arányösszeg-tétel [7]. Még az arányösszeg-tételnél is kevésbé ismert, pedig már Euler [2] dolgozatában is szerepelt, hogy az háromszög megszerkeszthető az (1) formulában szereplő hosszak ismeretében.
2. tétel (Szerkeszthetőség). Ha adottak egy ismeretlen háromszög valamely pontjára illeszkedő , és szakaszok hosszai, valamint azok pont általi felosztásának arányai, akkor az háromszög megszerkeszthető.
Ebben a dolgozatban nemcsak a fenti tételeket igazoljuk, hanem a 3. tételben pontosan megadjuk annak feltételeit is, hogy három olyan szakaszt, amelyek belsejében adott egy-egy pont, mikor lehet ezen belső pontjaikban úgy összeilleszteni, hogy a valamely három kiválasztott végpontjuk által meghatározott háromszögnek a kiválasztott végponttal szemben lévő oldalai tartalmazzák a szakaszok nem kiválasztott végpontjait. Végül, bár bemutatjuk a közvetlen általánosítás lehetőségét is, inkább egy az (1) egyenlőségből született egyenlőtlenséget bizonyítunk, mely éppenséggel pontosan akkor válik egyenlőséggé, ha az , és szakaszok egy ponton mennek át. A 4. tétel határozottan emlékeztet Routh tételére ([1, 13.55], [11]).
2. Az arányösszeg-tétel és megfordításának bizonyítása
Az 1. tétel bizonyítása. Áttekinthetőbbé válik Euler (1) formulája, ha bevezetjük az , és jelöléseket: Mindkét oldalhoz hozzáadva az kifejezést, a jobb oldal újra szorzatalakba írható, és a bal oldal is szorzatok összegévé válik: | | Az , és értéke nyilván nem , ezért a jobb oldallal osztva az ekvivalens egyenlőséghez jutunk, vagyis (1) ekvivalens az egyenlőséggel. Ez azonban közvetlenül adódik az | | egyenlőségekből.
A 2. tétel bizonyítása. Annak érdekében, hogy elkerüljük az áttekinthetetlenül összetett formulákat, most is alkalmazzuk az , és jelöléseket, melyekre a feltétel szerint (2), vagy ami ugyanaz, (3) teljesül. Bevezetjük még az , és szögeket, amelyekre nyilván érvényes.
Feladatunk tehát az , és értékek megtalálása. Az pont akkor és csak akkor esik a szakaszra, ha | | vagyis | |
A csúcsok ciklikus permutációjával ugyanígy látjuk, hogy és akkor és csak akkor igaz, ha rendre
Az , és bevezetésével azt kapjuk, hogy ezek teljesítik az
homogén lineáris egyenletrendszert. Az (5) egyenleteinek különbségéből rögtön adódik, hogy a megoldásokra teljesül, vagyis minden megoldás alakú, ahol . Eszerint | | (6) | Ebből és
is következik. Utóbbi egyenlőség mindkét oldalából kivonva az kifejezést, majd az eredményt négyzetre emelve és hozzáadva az első egyenlethez, azt kapjuk, hogy | | Ebből a bal oldalon a különbség négyzetre emelését elvégezve | | (7) | adódik. Ez a koszinusz-tétel értelmében azt jelenti, hogy van egy olyan háromszög, amelynek a csúcsokkal szembeni oldalhosszaira rendre , és érvényes, és szögei a csúcsoknál rendre , és . Az eredeti háromszöget tehát úgy tudjuk megszerkeszteni, hogy a , és hosszakat kiszámítjuk, ezekből megszerkesztjük a háromszöget, ennek szögei megadják az , és szögeket, amelyek alapján az , és szakaszok egymáshoz képest beállíthatók. Az 1. tétel és a 2. tétel bizonyítása alapján világos, hogy az alábbi tétel feltételeit nem lehet könnyíteni.
3. tétel (Az arányösszeg-tétel megfordítása). Ha adott közös pontra illeszkedő , és szakaszokra érvényes Euler formulája, valamint a , és számok mindegyike kisebb a másik kettő összegénél, akkor az , és szakaszokat el lehet forgatni körül úgy, hogy az , , pontok rendre az háromszög megfelelő oldalaira essenek.
Bizonyítás. Az egyszerűség kedvéért legyen , és . A feltétel szerint Szerkesszünk egy olyan háromszöget, mely oldalainak hossza (a szokásos módon jelölve) , és . A csúcsoknál lévő szögek legyenek rendre , és . Forgassuk el az , és szakaszokat úgy, hogy legyen , legyen és legyen . Eszerint
Most igazoljuk, hogy a kialakult háromszög csúcsokkal szemközti oldalai rendre tartalmazzák az , és pontokat. Legyen , és , továbbá , és . Az háromszögre is érvényes (1), így adódik. Bevezetve a , és jelöléseket, (7) és a szerkesztés menete alapján
Az (9) egyenleteket összevetve az (11) egyenletekkel, mivel mindkét egyenlethármas azonos szögű, tehát hasonló háromszögekre vonatkozik, adódik, hogy , és valamely számra. Tekintve a , , és , , definícióit, ebből , , és adódik, amiből (8) és (10) összevetésével következik. Eszerint , , és , vagyis , , és . Ezzel a tételt bebizonyítottuk.
3. Általánosítás helyett egy egyenlőtlenség Belátható, hogy Euler arányösszeg-tétele igaz marad akkor is, ha a háromszög csúcsaiból kiinduló egyenesek metszéspontjáról csak annyit teszünk fel, hogy az nem esik a háromszög egyik oldalegyenesére se. Sőt, ezen általánosabb eset megfordítása is érvényben marad ha az , , pontoktól csak azt várjuk el, hogy a megfelelő oldalegyenesekre essenek. Ennek bizonyítását itt nem végezzük el, helyette egy Routh tételére ([1, 13.55], [11]) emlékeztető egyenlőtlenséget mutatunk. Az arányösszeg-formulát tekintsük most az ekvivalens (4) alakjában. Ez a formula a három szakasz egy ponton áthaladása esetén érvényes. Ha a szakaszok páronként különböző , , pontokban metszik egymást, akkor is képezhetünk minden szakaszon arányt, ha a két metszéspont által meghatározott szakasz felezőpontját tekintjük új osztópontnak.
4. tétel. Legyenek , , az háromszög rendre , , csúccsal szemközti oldalainak pontjai, legyenek továbbá őket a szemközti csúcsokkal összekötő szakaszok metszéspontjai , és, . Végül legyenek ez utóbbiak által meghatározott háromszög oldalfelező pontjai , és . Ekkor ahol egyenlőség pontosan akkor áll fenn, ha .
Bizonyítás. Rendre azonos alapú háromszögek területének arányait írhatjuk fel a következőképpen:
Ezeket a 12 bal oldalának kétszeresébe helyettesítve kapjuk, hogy
Ezzel a tételünket bizonyítottuk.
[1] | H. S. M. Coxeter, A geometriák alapjai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1973. |
Ez a kutatás az NKFIH K-116451 és KH_18 129630 projektjei támogatásával készült.Ugyanez angol nyelven is elérhető, lásd [7].A [9] tanulmány igazolta, hogy amennyiben csak az (1) egyenletben szereplő arányok betartása fontos, akkor (1) elegendő: minden további feltétel nélkül van olyan háromszög, amelyben éppen az (1) egyenletben szereplő arányok lépnek fel. Sőt, a szerző megjegyzi, hogy egy ilyen háromszög minden affin képe is megteszi. |