Cím: ,,Kínai étterem" - a véletlen permutációkról 2.
Szerző(k):  Surányi László 
Füzet: 2018/november, 454 - 462. oldal  PDF  |  MathML 

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
,,Kínai étterem''
‐ a véletlen permutációkról 2.
 


 
2.2 A ,,kínai étterem folyamat'' (Chinese restaurant process)

Most már rátérhetünk a címben szereplő témánkra.
Hogyan értjük, hogy a tanulók véletlen sorrendben érkeznek? Vagy általánosabban: hogyan modellezhetjük a ,,véletlen permutációkat''?
Nyilván sokféleképpen képzelhetjük el az előbbit, de talán még szemléletesebb, ha a ,,karácsonyi ajándékozásra'' gondolunk. Itt minden tanuló nevét bedobják egy kalapba, jól összekeverik, majd a tanulók egyesével kihúznak egy-egy nevet. Ha itt a sorsolás véget is érne, akkor ez egy jó modell lenne a véletlen permutációra. Azonban a karácsonyi ajándékozásnál vigyázni kell arra is, hogy senki ne húzza önmagát. Ennyiben tehát nekünk nem jó szemléltetés, maradunk az eredetinél, amikor meg van engedve, hogy egyesek önmagukat húzzák.
Ez a modell jó, előállít egy véletlen permutációt ‐ de van vele egy probléma. Ha pl. kiderül, hogy valakit még meg akarnak hívni az osztálykarácsonyra, akkor az egész sorsolást elölről kell kezdeni. A modell nem ,,dinamikus''. És persze a ciklusok sem fognak közvetlenül látszani. A ciklus-szerkezet és az újrakódolás alapján azonban (lásd a 4. feladat megoldását) lehet dinamikus modellt is csinálni ‐ ez lesz az úgynevezett ,,Kínai étterem folyamat'' (Chinese restaurant process).
A továbbiakhoz érdemes megjegyezni, hogy vélhetően honnan a folyamat neve. Talán onnan, hogy úgy képzeljük: a kínai vendéglőben egy-egy asztal körül praktikusan végtelen sokan ülhetnek, és bármely két vendég széke közé le lehet tenni még egy széket.
Tekintsük egy n elemű permutáció újrakódolt alakját. Gondoljuk embereknek a permutáció elemeit, a számuk azt jelzi, hányadikként érkeztek a vendéglőbe. Az első ‐ az 1-gyel véget érő ‐ ciklus tagjait ültessük az első asztalhoz abban a sorrendben, ahogy a ciklusban jönnek. A második ‐ az első asztalhoz le nem ültetettek közül a legkisebb sorszámúval véget érő ‐ ciklus tagjait ültessük a második asztalhoz, szintén a ciklus sorrendjében, és így tovább. Tegyük fel, hogy van már egy eljárásunk, amely minden újrakódolt permutációt ugyanolyan (1n!) valószínűséggel állít elő. Megérkezik az új vendég, fogja a székét és le akar ülni valamelyik asztalhoz, vagy új asztalt is kezdhet. Olyan ‐ természetesen a véletlenen alapuló ‐ utasítást akarunk neki adni, amellyel elérhető, hogy minden n+1 elemű permutáció újrakódolt alakja is egyenlő valószínűséggel ,,valósuljon meg''. Hogy mit akarunk, azt pontosabban a következő ‐ a középponti kérdésről lévén szó ez alkalommal szám nélküli ‐ feladatban fogalmazzuk meg.
 
Feladat. Tegyük fel, hogy az újonnan érkező vendégnek van egy véletlen szám előállítója. (Mondjuk egyenletes eloszlással forgat körbe egy n+1 csúcsú szabályos sokszöget.) Milyen valószínűséggel üljön az egyes asztalokhoz a székével, hogy most minden n+1 elemű újrakódolt permutáció ugyanolyan valószínűséggel álljon elő, ha azt látja, hogy az i-edik asztalnál ai számú ember ül?
 
Megoldás. Tippelhetnénk arra, hogy valahogy úgy kell a valószínűségeket választani, hogy az egyes asztalnál ülők száma ne nagyon térjen el egymástól. De ez nem jó tipp. Azt kell ugyanis elérnünk, hogy kijelölve mondjuk a ,,balra tarts'' irányt, az új vendég bármely asztalnál ülőtől balra egyforma valószínűséggel üljön le és ugyanilyen valószínűséggel kezdjen új asztalt. Ez összesen n+1 helyet jelent, tehát mindegyik helyre 1n+1 valószínűséggel kell leülnie.
 
Tehát az i-edik asztalhoz ain+1 valószínűséggel ül le, új asztalt 1n+1 valószínűséggel kezd. (Vagyis úgy vesszük, hogy az első üres asztalnál egy hely van).
Ez a választás jó, ugyanis azt jelenti, hogy az n elemű véletlen permutáció újrakódolt alakjának bármely két eleme közé, illetve az elejére vagy a végére ugyanolyan valószínűséggel tesszük az n+1 számot. Tehát ha az n elemű véletlen permutációk egyforma valószínűséggel álltak elő, akkor valóban egyenlő valószínűséggel áll elő minden n+1 elemű permutáció is.
Ez lesz tehát a
 
,,Kínai étterem folyamat'' (KÉF). Az első vendég leül az első asztalhoz. A második vendég 1/21/2 valószínűséggel ül az első vendég mellé, vagy kezd új asztalt. Ezután az n-edik új vendég ain valószínűséggel ül az i-edik asztalhoz, ha ott érkezésekor ai számú ember ül, illetve 1n valószínűséggel kezd új asztalt. (Az i-edik asztalnál ai helyre ülhet, az üres asztalnál egy hely van.)
Beláttuk, hogy ez a modell minden azonos elemszámú permutációt ugyanolyan valószínűséggel állít elő. A leírt folyamat eredménye a véletlen permutációk egy dinamikus modellje. Dinamikus, mert az új ember érkezésekor nem kell mindent elölről kezdenünk, mint a karácsonyi sorsolásnál.
A KÉF erejét szemlélteti az, amilyen egyszerűvé válik segítségével a 3. feladat meg-oldása (de lásd a következő feladatok megoldását is):
 
7. feladat*.1 1
Adjunk választ a KÉF segítségével arra a kérdésre, hogy milyen valószínűséggel lesz n elem egy véletlen permutációjában két előre kijelölt elem azonos ciklusban? (A 3. feladat ,,nyelvén'' megfogalmazva: Mi a valószínűsége annak, hogy valamelyik (előre kijelölt) másik helyen, például az első helyen ülő tanulónak is fel kell állnia?)

 
2.3. További kérdések a véletlen permutációk ciklus-szerkezetéről

Folytathatjuk is a kérdezést. Megkérdezhetjük például a következőket:
Mi a valószínűsége annak, hogy az első és a második helyen ülő tanulónak is fel kell állnia? És mi a valószínűsége annak, hogy mindkettő megússza, hogy fel kelljen állnia?
A következő két feladat általánosságban veti fel ezeket a kérdéseket. Az elsőre adott megoldások mindegyike egészen más szemlélet alapján közelíti meg a feladatot. Így összehasonlíthatjuk a kombinatorikus-számolós, a csoportelméleti-kódolós és a valószínűségi szemléletmódot.
 
8. feladat. Mi a valószínűsége annak, hogy a 3. feladatban nemcsak az n-edik helyen ülőnek, hanem még s-1 (előre kijelölt) másik helyen ülő ember mindegyikének fel kell állnia? (Értelemszerűen az n helyen ülőt már nem választhatjuk ki.) Kissé átfogalmazva a kérdést: Mi a valószínűsége annak, hogy összesen s előre kijelölt helyről fel kell állnia az ott ülőnek? És a permutációk nyelvén megfogalmazva: Mi a valószínűsége annak, hogy n elem egy véletlen permutációjában előre kijelölt elem egy ciklusban lesz?
 
1. megoldás számolással. A kérdés megválaszolására alkalmazható a 3. feladat első megoldásának a gondolatmenete.
A számolás áttekinthetősége érdekében a számolást az s=4 esetben hajtjuk végre. Megint jelölje k azt, hogy hány ember áll fel összesen. Ezek közül k-4 választható szabadon az n-4 további ember közül, ezt (n-4k-4)-féleképp tehetjük meg. A k ember ismét (k-1)!-féleképpen alkothatja a ciklust, a maradó n-k ember pedig bármilyen sorrendben ülhet a maradó n-k helyen, ez egy (n-k)!-os szorzó. Összességében ez (n-4)!(k-1)(k-2)(k-3)=6(n-4)!(k-13) lehetőséget jelent, és ezt kell minden k=4,5,...,n-re összeadni. Felhasználjuk, hogy
4n(k-13)=(n4),
így az összeg 6(n-4)!(n4)=n!4. Tehát a keresett valószínűség 1/4. Az általános esetben a
sn(k-1s-1)=(ns)
összefüggést kell használni, és a keresett valószínűség 1/s.
 
Megjegyzés. A 3. feladat második megoldása közvetlenül nem általánosítható. A harmadik megoldásból viszont, amely az ,,újrakódolást'' használja, gyorsan kiolvasható a válasz.

 
2. megoldás az ,,újrakódolás'' segítségével. Először tisztázzuk a következőt. Nyilván elég azt vizsgálnunk, hogy mi a valószínűsége annak, hogy az utolsónak érkező tanulóval együtt másik s-1, előre kijelölt helyen ülőnek is fel kell állnia. Az is nyilvánvaló, hogy nem változtat a valószínűségen, ha ehelyett azt vizsgáljuk, hogy nem az utolsó, hanem az elsőnek érkező ‐ tehát az első helyen ülő ‐ tanuló kezdi a felállást és másik, előre kijelölt helyen ülő s-1 tanulónak kell még felállnia. És ez könnyen lefordítható az újrakódolás segítségével. A megfelelő permutáció újrakódolt alakjánál ugyanis ez azt jelenti, hogy a kijelölt s-1 helynek a sorszámai mind előbb jönnek az 1-nél. Vagyis a kérdés a permutációk nyelvén a következőre egyszerűsödik: Mi a valószínűsége, hogy az első n szám egy véletlen permutációjának az újrakódolásánál előre kijelölt s-1 szám előbb jön az 1-esnél?
Most is csoportosítjuk az újrakódolt permutációkat. Két permutáció akkor kerül azonos csoportba, ha az 1-es és a másik s-1 kijelölt szám összességében ugyanazt az s helyet foglalja el, másrészt a többi szám a két permutációban ugyanúgy helyezkedik el. Így minden egyes csoportba s! permutáció kerül, hiszen az s kitüntetett számot ennyiféleképpen lehet permutálni. És ezek közül nyilván (s-1)! olyan van, ahol az 1 van az utolsó helyen, vagyis az s-1 kijelölt szám után. A válasz tehát 1/s. És az eredeti kérdésre visszatérve megint azt kaptuk, hogy a permutációk 1/s-ed részében fog mind az s kijelölt helyen ülő tanulóra sor kerülni.
A permutációkra vonatkozóan a következőt kaptuk:
 
Tétel. Annak a valószínűsége, hogy n elem egy véletlen permutációjában előre kijelölt s elem egy ciklusban van, 1/s.
 

Megjegyzés a fenti 2. megoldáshoz. Ez a megoldás nyilván elegánsabb az előző megoldásnál. Viszont ugyanaz a fogalmi nehézség van benne, amire az újrakódolásnál már utaltunk. Elvileg hasonló fogalmi nehézség van a következő megoldásnál is, de a KÉF szemléletessége miatt ez könnyebben ,,fogható''. Ráadásul a megoldás a 7. feladat megoldásának az általánosítása.

 
3. megoldás a ,,kínai étterem folyamat'' segítségével. A kimondott tételre adunk egy új bizonyítást. Tudjuk, hogy a ,,kínai étterem folyamat'' során az n vendég minden permutációja ugyanolyan valószínűséggel áll elő. Ez viszont azt is jelenti, hogy nyugodtan feltehetjük, hogy az előre kijelölt s elem az első s szám, vagyis a KÉF nyelvén: az első s vendég. A kérdés tehát erre egyszerűsödik: Mi a valószínűsége, hogy a ,,kínai étterem folyamat'' során az első s vendég ugyanannál az asztalnál fog ülni?
Minthogy az első vendég benne van, az a kérdés, hogy milyen valószínűséggel fog az utána érkező s-1 vendég mindegyike az ő asztalához ülni. A második vendég nyilván 1/2 valószínűséggel ül az ő asztalához. Most már ketten ülnek ennél az asztalnál, így a harmadik vendég már 2/3 valószínűséggel fog ehhez az asztalhoz ülni. Ugyanígy az i-edik vendég érkezésekor már i-1 ember ül ennél az asztalnál, tehát ő (i-1)/i valószínűséggel fog oda leülni. A keresett valószínűséget úgy kapjuk, hogy ezeket az értékeket összeszorozzuk i=2,3,...,s-re. A szorzat, s így a keresett valószínűség 1/s.
 
9. feladat. Mi a valószínűsége annak, hogy a 3. feladatban s-1 előre kijelölt helyen ülő tanuló egyikének sem kell felállnia az utolsóval együtt? Vagy átfogalmazva: mi a valószínűsége annak, hogy elem egy véletlen permutációjában előre kijelölt s-1 elem egyike sincs egy előre kijelölt s-edikkel egy ciklusban?
 
Megoldás. Ez a valószínűség ugyanúgy kiszámolható, mint a 8. feladatban kérdezett valószínűség is kiszámolható volt.
Az ott közölt második megoldás gondolata is alkalmazható ebben az esetben. Megint feltehető, hogy az az elem, amivel a többi nem lehet egy ciklusban, épp az 1-es. A permutációkat ugyanúgy csoportosítjuk, mint ott, és most az a kikötés, hogy a többi s-1 elem mindegyike az 1-es után jöjjön az újrakódolásnál. Megint minden csoportban s! permutáció van és közülük megint (s-1)! teljesíti a kikötést. A keresett valószínűség most is 1/s.
Végül ugyanúgy, mint ott, most is alkalmazható a KÉF is. Most az a kérdés, hogy mi annak a valószínűsége, hogy az első után érkező s-1 vendég egyike sem ül az első asztalhoz. A második vendég 1/2 valószínűséggel ül más asztalhoz, a harmadik vendég vagy a másodikkal ül egy asztalhoz, vagy új asztalt kezd, ennek 2/3 a valószínűsége, és általában az i-edik vendég a számára lehetséges ihely közül bárhova ülhet, kivéve az első asztalához, ez egy helyet zár ki. Tehát (i-1)/i annak a valószínűsége, hogy ő a kikötésünknek megfelelő helyre ül. Megint ezeket az értékeket kell összeszorozni és az eredmény ismét 1/s.
Tételként megfogalmazva a nyert eredményt:
 
Tétel. Annak a valószínűsége, hogy n elem egy véletlen permutációjában s-1 előre kijelölt elem egyike sem lesz egy s-edik előre kijelölttel egy ciklusban, 1/s.
 
10. feladat*. Mi a valószínűsége annak, hogy elemek egy véletlen permutációjában előre kijelölt elem mindegyike különböző ciklusban lesz?
 

Ismét alkalmazható mindhárom megoldás (lásd a függelékben), és a válasz a következő:
 
Tétel. Annak a valószínűsége, hogy n elem egy véletlen permutációjában s előre kijelölt elem mindegyike más ciklusban lesz, 1/s!.
 
2.4. Várható ciklushossz és ciklusszám

A ,,kínai étterem folyamat'' bevezetésénél már láttuk, rossz várakozás az, hogy a ciklusok hossza egyenletesen fog eloszlani. A KÉF modell ennek az ellenkezőjét mutatja: a ,,tipikus'' esetben a ciklusok nagysága egyáltalán nem lesz egyenletes. (Ez kiderül például a 9. feladatnál is.) Ha egy asztalnál a vendégek száma egyszer nagyobb a többinél, akkor onnantól kezdve nagyobb valószínűséggel fog ehhez az asztalhoz ülni a következő vendég, ami után megint még nagyobb valószínűséggel fog ideülni a következő stb. Ez persze még csak heurisztikus érv. De a következő fel-adatban ezt egy módon pontosan is megfogalmazzuk.
 
11. feladat. Várhatóan hány ember fog részt venni a 3. feladat ,,forgásában'', ha az osztályban n tanuló van? Vagy ugyanez az ,,éttermes'' megfogalmazásban: Az n-edik vendég érkezése után várhatóan hány ember fog ülni az első vendég asztalánál?
 
1. megoldás. Felhasználjuk, hogy a várható értékek akkor is összeadódnak, ha a változók nem függetlenek. Legyen Xiaz a valószínűségi változó, amelynek értéke 1, ha az i-edik vendég az első asztalhoz ült, és 0, ha nem. (Vagyis Xi az ,,i-edik vendég az első asztalnál ül'' esemény karakterisztikus változója vagy indikátora.) Az első asztalnál ekkor X1+X2+...+Xn vendég fog ülni. Ennek a változónak a várható értékét keressük. Ez tehát megegyezik az egyes változók várható értékének az összegével. Az első változó mindig 1 (az első vendég az első asztalnál ül), a többi változó várható értéke 1/2, hiszen ennyi a valószínűsége annak, hogy az i-edik vendég az első asztalnál ül. A keresett várható érték tehát (n+1)/2.
 
2. megoldás. A 8. feladat megoldása során megfogalmazott állítás alapján egy másik, gyorsabb bizonyítást is adhatunk ugyanerre. Ott láttuk, hogy minden 1 és n közötti k-ra ugyanannyi, 1/n a valószínűsége annak, hogy az első asztalnál k vendég ül. Így a várható érték 1nkn=n+12.
 
Tétel. Az első n szám egy véletlen permutációjában az 1-et tartalmazó ciklus várható elemszáma (n+1)/2.
 
12. feladat*. Állításunk tehát azt mondja, hogy az első asztalnál ülők számának várható-értéke a vendégek számának felénél 1/2-del több. Másrészt azt mondja, hogy bármely vendégre igaz, hogy ennyi az ő asztalánál ülő vendégek számának várható értéke. De lehetetlen, hogy két ‐ vagy pláne több ‐ asztalnál üljenek ennyien. Ha A az első vendég asztalánál ülők száma, B a második vendég asztalánál ülők száma, akkor e két valószínűségi változó mindegyikének (n+1)/2 a várható értéke, így összegük várható értéke n+1, több, mint a vendégek száma. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás?
 
13. feladat*. Következik-e az előbb megfogalmazott tételből, hogy a legnagyobb ciklus várható elemszáma (a legfoglaltabb asztalnál ülő vendégek száma) is (n+1)/2?
 

Egy véletlen permutáció legnagyobb ciklusának várható értékét pontosan meghatározni nehezebb feladat. Ez Golomb-nak sikerült, aki 1964-ben bizonyította, hogy ha Mn jelöli az n elemű véletlen permutáció legnagyobb ciklusának várható értékét, akkor Mn/n egy állandóhoz tart, amelynek értéke 0,624 329 9..., az úgynevezett Golomb‐Dickman-féle konstans. Nemcsak a legnagyobb ciklus várható hossza érdekes kérdés, hanem az is, hogy várhatóan hány ciklus van n elem egy véletlen permutációjában. Ez számolással aránylag nehezen jön ki, a KÉF segítségével egyszerű.
Jelöljük ugyanis E(n)-nel ezt a várható értéket. E(1)=1, E(2)=3/2 nyilvánvaló. Általában ha E(n-1)-et már ismerjük, akkor a KÉF szerint az érkező n-edik vendég 1/n valószínűséggel kezd új asztalt, azaz növeli a ciklusok számát. Tehát E(n)=E(n-1)+1/n. Ebből következik, hogy
 
Tétel. Egy n elemű véletlen permutációban a ciklusszám várható értéke 1n1n.
A KÉF alkalmazása az alábbi feladattal lesz ,,kerek'':
 
14. feladat*. Bizonyítsuk be a KÉF segítségével is a 6. feladat állítását, amely szerint annak a valószínűsége, hogy egy adott elem egy n elemű véletlen permutációban pontosan k elemű ciklusban van, k-tól függetlenül mindig 1/n.
 
Befejezés

Egyrészt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy Gyenes Zoltánnal együtt gondoltuk át az itt leírtak legnagyobb részét. Remélhetőleg sikerült valamennyire érzékeltetni, hogy a ,,kínai étterem folyamat'' segítségével milyen jól szemléltethetők és kezelhetők a véletlen permutációk egyszerű tulajdonságai. Elegánsan szemlélteti pl. a ciklusszám várható értékét, de különösen frappánsnak tűnik ebből a szempontból a 7. feladat megoldása, valamint az utána következő három feladat hasonló megoldása. És érdemes megfontolni a következőt is. Ha a ,,kínai étterem folyamatot'' minden előzmény nélkül definiáljuk, és úgy kérdezzük meg, hogy vajon az első két vendég, vagy az utolsó kettő fog-e nagyobb valószínűséggel egy asztalnál ülni, akkor erre ‐ a háttér ismerete nélkül ‐ elég nehéznek látszik a válasz.
 
Függelék ‐ megoldások

 

 
5. feladat. Csak az identitáson, azaz az 12...n permutáción nem változtat. Minden más permutációnál az első elmozduló szám hátrébb kerül az újrakódolásnál.
 
7. feladat. Beláttuk, hogy a KÉF minden n elemű véletlen permutációt ugyanolyan valószínűséggel állít elő. De ez azt is jelenti, hogy bármely két vendégre ugyanannyi lesz a valószínűsége annak, hogy ez a két vendég egy asztalnál ül. Elég tehát az első két vendégre kiszámolni ezt a valószínűséget. Az első vendég biztosan az első asztalhoz ül, a második pedig 1/2 valószínűséggel ül mellé. Ennyi tehát a valószínűsége, hogy n elem egy véletlen permutációjában két előre kijelölt elem egy ciklusban van.
 
10. feladat. Ismét alkalmazható mind a háromféle megoldás. Kijön számolással. Kijön az újrakódolással is. Most itt is fel kell tennünk, hogy az első szám van kijelölve és a kikötés az, hogy ezek nagyság szerint fordított sorrendben jöjjenek. A csoportok most is azok, mint a korábbi két megoldásban (lásd a 8. feladatnál), minden csoportban s! permutáció van, de ezek közül most minden csoportban csak egy felel meg a kikötésünknek, tehát a keresett valószínűség 1/s!.
Végül alkalmazható a KÉF is, és most az a kikötés, hogy az első s vendég mindegyike új asztalt kezdjen, ez az i-edik vendég esetében 1/i valószínűséggel történik, tehát a keresett valószínűség 1/s!-nak adódik.
 
12. feladat. Nincs ellentmondás. Az A+B valószínűségi változó értéke ugyanis akár 2n is lehet, ha az összes vendég az első asztalnál ül, azaz az egész permutáció egyetlen ciklus. Ebben az esetben ugyanis, és általában is, ha az első két vendég egy asztalnál ül, azt a ciklust, amelyben ülnek, ez a változó kétszer számolja meg.
 
13. feladat. Nem. Ez a várható érték nyilvánvalóan nagyobb, hiszen minden olyan eset, amikor az első elem nem a legnagyobb ciklusban van ‐ azaz nem az első asztalnál ülnek a legtöbben ‐ a leghosszabb ciklus várható értékéhez többet ad hozzá, mint az első asztalnál ülők várható értékéhez.
A 3. feladat első megoldásában használt számolással könnyen kijön, hogy ha k>n/2, akkor P(van pontosan k hosszú ciklus)=1/k. Másrészt ha van ilyen hosszú ciklus, akkor biztosan ez a leghosszabb, így minden ilyen k-ra 1-et ad a ,,legnagyobb ciklus hossza'' valószínűségi változó várható értékéhez. Ez önmagában (n+1)/2, és ehhez jönnek még azok az esetek, amikor csak kisebb ciklusok vannak. Páros n-re is könnyű látni, hogy P(van pontosan n/2 hosszú ciklus)>1/n, tehát a legalább n/2 hosszú ciklusok is több, mint (n+1)/2-t adnak a várható értékhez.
 
14. feladat. Elég ezt belátni az első elemről. Tehát a KÉF-nél elég azt belátni, hogy az első vendég asztalánál 1/n valószínűséggel ülnek pont k-an (k-tól függetlenül).
n=1,2-re könnyen belátható az állítás. Tegyük fel, hogy n-re már tudjuk az állítást. Bebizonyítjuk n helyett (n+1)-re is.
Azt nézzük, hogy hogyan ülhet pontosan k ember az első asztalnál, miután az (n+1)-edik vendég leült. Ez kétféleképp lehetséges:
1) Az utolsó vendég az első asztalhoz ült és így lettek ott k-an. Ez akkor van, ha az első n vendég közül k-1 vendég ül az első asztalnál és az utolsó vendég ehhez az asztalhoz ül. Az előbbi valószínűsége az indukciós feltevés szerint 1/n, az utolsó vendég pedig k-1n+1 valószínűséggel fog ehhez az asztalhoz ülni.
Ennek az esetnek a valószínűsége tehát k-1n(n+1).
2) Az utolsó vendég nem ide ült, de már az első n vendég után is k vendég ült az első asztalnál. Utóbbinak megint 1/n a valószínűsége az indukciós feltevés szerint. Annak a valószínűsége pedig, hogy az utolsó vendég nem ide ült, n+1-kn+1.
Ennek az esetnek a valószínűsége tehát n+1-kn(n+1)
A két esetet összeadva azt kapjuk, hogy a valószínűség éppen 1n+1, és ezt akartuk belátni.
 
Surányi László



1A *-gal jelölt feladatok megoldása a függelékben található.