| Cím: | A ,,sinus" szóról | |
| Szerző(k): | Schey Lipót | |
| Füzet: | 1894/november, 33. oldal |  PDF | MathML |
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A "sinus" szóról. A trigonometriai függvévnyek nevei, a sinus kivételével, fogalmukkal jól megegyeztethetők, ha azokat oly körhöz rajzoljuk, melynek küllője a hosszegység. Csak sinus=öböl, kebel nem fedezhető fel a mondott idomban. Miért nevezzük mégis a húr felét sinusnak? Erre megfelelnek a következő sorok.Mint ismeretes, a geometria a görögöknél magas fokú fejlődést ért el, gondoljunk csak arra, hogy a kúpszeletek majdnem összes tulajdonságait, melyeket a középiskolában tárgyalunk, pergaei Apollonius is ismerte. Az arithmetika azonban nem tartott lépést a geometriában való haladással. E tárgyat inkább az indusok, babyloniaiak és arabok művelték nagyobb eredménnyel. Már pedig a trigonometria mint a geometriának azon része, mely leginkább szorul az arithmetika segítségére, első sorban az indusoknál fejlődik. Az indusok és arabok irodalmának tanulmányozása folytán meg is leltük fölvetett kérdésünkre a feleletet. A húr neve az indusoknál y j a vagy j i v a, a húr fele pedig j y a r d h a vagy a r d h a j y a. Lassankint e helyett a rövidebb jivát- használták, ebből kétértelműség nem keletkezhetett, miután a trigonometriában csak a félhúr szerepel. E megnevezést szószerint átvették az arabok és d s i b á-nak írták. E fogalmat és szót használta Mohammed ibn Dsabir ibn Szinan Abu' Abdallah al Battani (878-918) vagy, amint a nyugatiak rövidebben nevezték, Albategenis, a csillagok mozgásáról írt híres művében. A művet tivolii Plato a XII. században De motu vagy De scientia stellarum czím alatt latin nyelvre átdolgozta. E műből ment át a sinus név mint egy trigonometriai függvény neve az összes népek mathematikájába. Az arab írásban csak a mássalhangzók íratnak ki és ugyanazon mássalhangzók, melyek d s i b á-t jelentenek, d s a i b-nak is olvashatók, mely utóbbi arab szó és öbölt-t jelent. A hagyomány mely szerint azt, az arabban semmit sem jelentő dsibá-nak kell olvasni, csakhamar feledésbe ment és dsaibnak öbölnek olvasták. Ily módon helyesen fordította tivolii Plato sinusnak, a mely e módon örökül szállt reánk.
|