Az Európai Uniós Természettudományos Diákolimpia (European Union Science Olympiad, EUSO) egy sok szempontból különleges verseny: témája nem egy tantárgy, hanem a biológia, fizika és kémia együtt; nincsenek elméleti feladatok, csak mérések; és a versenyzők nem egyedül dolgoznak, hanem közösen, csapatban. További sajátosságok, hogy a versenyen csak az Európai Unió tagországai vehetnek részt, országonként két háromfős csapattal, és a versenyzők a versenyt megelőző év december 31-én legfeljebb 16 évesek lehetnek, tehát ez a nemzetközi diákolimpiáknál fiatalabb korosztály versenye.
A versenyt Michael Cotter alapította, és 2003-ban az első versenyt is ő rendezte meg Dublinban, akkor még csak hét ország részvételével. A verseny alapelvei azóta is változatlanok, de ma már néhány kivételtől eltekintve az összes EU-tag részt vesz. Minden országot két háromfős csapat (Team A és Team B), valamint három tanár (Mentor) képvisel. A biológia-, fizika- és kémiaszakos tanárok közül az egyik a csapatért felelős, a rendező országgal kapcsolatot tartó nemzeti koordinátor (Country Coordinator). Részvételi díj nincs, a verseny költségeit ‐ az utazáson kívül ‐ a fogadó ország fedezi.
A verseny a nemzetközi olimpiákhoz hasonlóan két versenynapból áll. Mindkét alkalommal a megelőző napon a rendező ország ismerteti a feladatokat, ezt az összes tanárból álló bizottság (Governing Body) megvitatja, szükség esetén kisebb-nagyobb módosításokról dönt, majd elfogadja a véglegesített angol szöveget. Ezután (általában éjszaka, sokszor hajnalig) mindenki lefordítja a húsz-harminc oldalas szöveget a saját anyanyelvére: a versenyzők ezt kapják meg másnap a versenyen. A feladatok ‐ ellentétben a nemzetközi olimpiával ‐ mindkét versenynapon elsősorban gyakorlati teendőket, kísérleteket, megfigyeléseket és méréseket tartalmaznak. Elméleti kérdések legfeljebb a mérésekhez kapcsolódóan fordulnak elő.
A háromfős csapatok (célszerűen egy-egy kiemelkedően jó biológus, fizikus és kémikus) közösen oldják meg a feladatot. Természetesen el lehet osztani a feladatokat egymás között, lehet párhuzamosan két vagy három feladatot végezni, de a végén egy közös válaszlapot kell a csapatnak beadnia. Az egyes években változó, hogy a csapattagoknak mennyire kell kooperálnia: van olyan, hogy szinte egymástól függetlenül dolgozik a biológus, a fizikus és a kémikus, de a jobb versenyeken a feladatok egy része csak együttműködve, egymást segítve vagy közösen oldható meg. Más olimpiákhoz hasonlóan itt is fontos az idő beosztása. A csapattagok ebben is segíthetnek egymásnak: aki már kész van, vagy egy kísérlet közben várnia kell, az segíteni tud a többieknek.
A verseny után a mentorok megkapják a dolgozatok másolatát, és a közösen megvitatott javítási útmutató alapján értékelik és pontozzák a megoldásokat. A fogadó ország tanárai szintén kijavítják a megoldásokat. A két pontozás közötti esetleges különbségek megbeszélésére szolgál a ,,moderáció'', ahol a csapatvezetők és a szervezők végül közös megállapodásra jutnak, megállapítják a végső pontszámot. Az EUSO szabályai szerint minden csapat érmet kap: a legjobb 10% aranyérmet, a következő 30% ezüstérmet (ezeknek a csapatoknak közlik a sorrendjét), a többiek bronzérmet (abc-sorrendben). Ezen kívül az abszolút első csapat egy évre megkapja a verseny vándorserlegét. Így a versenynek vannak győztesei, de nincsenek vesztesei.
A versenynapokon kívül a rendezők sok programot szerveznek: az ünnepélyes megnyitón és a díjkiosztó ünnepségen kívül kirándulások, kulturális programok, sportolási lehetőségek vannak ‐ részben csak a diákoknak (amikor a tanárok fordítanak) és részben külön a tanároknak (a versenynapokon). Emellett vannak olyan közös programok, amelyeken kifejezetten a helyi sajátosságok megismerése a cél: egy helyi iskolában az ott tanuló diákok által szervezett est, gasztronómiai kalandok, tánctanulás. A diákoknak külön helyi segítője (Guide) is van, akik csoportos programokat (pl. városnézés) is szervezhetnek.