Idén Zürichben került megrendezésre az EGMO, melyen Magyarországot négyen képviseltük: Andó Angelika, Baran Zsuzsanna, Janzer Lili és Kerekes Anna.
Gépünk április 6-án este érkezett meg a zürichi reptérre, ahol már várt ránk a helyi kísérőnk, Lara. Ő volt az, aki a verseny hetében mindenben segített nekünk és kiderült, hogy a német, angol és francia mellett magyarul is kiválóan beszél.
A szállásra éjszaka érkeztünk meg, így vacsorát már nem kaptunk, átvehettünk viszont egy csodás ajándékcsomagot svájci bicskával, törülközővel, tornazsákkal, esernyővel.
Másnap reggel egy tornával indítottuk a napot a közeli játszótéren, majd a ,,Scavenger Hunt'' nevű program keretében bejártuk Zürichet. A város különböző pontjain kellett feladatokat teljesítenünk, utaztunk fogaskerekűvel, jártunk az egyetemeken és répát pucoltunk a sétálóutcán. A zöldséghámozót ‐ egy igazi svájci darab ‐ meg is tarthattuk. Délután sor került a megnyitóra, majd jól belakmároztunk az állófogadáson.
A másnap, szombat már az első versenynap volt, így érthető, hogy mindannyian erősen izgultunk. Mielőtt beültünk volna a terembe, Panna és Zoli igyekeztek lelket önteni belénk. Kaptunk Túró Rudit, egy szerencseölelést, majd kezdődött is a megmérettetés $\text{...}$
3 feladatot kaptunk 4,5 órára, ezek között (a legtöbbünk örömére) több kombinatorikus jellegű példa is volt. Délután sportprogramokon vehettünk részt, az úszás és a frizbi mellett svájci gyerekjátékok kipróbálására is lehetőség nyílt.
Vasárnap a második dolgozat megírása után már némileg megnyugodhattunk. Kirándultunk a közeli Uetlibergen, ahol csodálatos képeket készítettünk a gyönyörű kilátással. Este táncolni tanultunk ‐ nem sok sikerrel, de azért élmény volt ennyi lánnyal.
Hétfőn újra akadt okunk izgulni. Ekkor zajlott a koordinálás, Panna és Zoli keményen küzdöttek a pontjainkért. Eközben mi az állatkertben múlattuk az időt, láttunk pingvineket, hópárducot és újszülött elefántot is. Ezután csokit vásároltunk a családunknak, barátainak, hiszen Svájcból senki nem mehet haza igazi svájci csokoládé nélkül. Napközben élőben követhettük a dolgozatok pontozását és számolgathattuk, hogy milyen érmekre számíthatunk. Végül nagyon elégedettek voltunk az eredményekkel: a magyar csapat két ezüst- és két aranyérmet szerzett. Ezzel az országok közötti versenyben az előkelő 4. helyet nyertük el.
Ezek után kedden remek kedvvel vághattunk neki a túrának. Ezúttal a Rigit másztuk meg, de a sűrű köd miatt sajnos nem láthattuk a híresen káprázatos tájat. A hegytetőn ebédre igazi svájci specialitásokat kóstolhattunk meg (mint például a sajtfondü).
Délután a záróeseményen megkaptuk az érmeinket, majd egy csodás gálavacsora következett. A napot egy éjszakába nyúló zenés-táncos mulatság zárta.
Április 12-én végül egy sikeres és élményekkel teli hét után tértünk vissza Budapestre.
Mindehhez sokan hozzájárultak, ezúton is szeretnénk köszönetet mondani az iskolai tanárainknak, továbbá Nagy Zoltán Lórántnak, Fekete Pannának és Dobos Sándornak az egész éves felkészítésért és támogatásért. Köszönjük ezen kívül mindenkinek, aki izgult értünk és az F5 gombot nem kímélve várta a végső eredményeket.
Hálásak vagyunk a Bolyai János Matematikai Társulatnak, hogy anyagi támogatásával lehetővé tette az utazásunkat, illetve a ProCons-nak, akiknek az egyenpólónkat és zászlónkat köszönhetjük.
Mind nagyon örülünk, hogy ott lehettünk és részt vehettünk a 2017-es EGMO-n. A jövő évi csapatnak is sok sikert és élményekben gazdag versenyt kívánunk!