Cím: Csebisev algebrai egyenlőtlensége és egy új közgazdasági alkalmazása
Szerző(k):  Simonovits András 
Füzet: 2017/február, 72 - 75. oldal  PDF  |  MathML 

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
1. Bevezetés

Csebisev a 19. század egyik legnagyobb orosz matematikusa volt, nevéhez több tétel is fűződik. Például ha n>1 egy természetes szám, akkor n és 2n között mindig található legalább egy prímszám. Ebben a cikkben Csebisev algebrai egyenlőtlenségét járjuk körül (amellyel a magyar középiskolai szakköri oktatás is többször foglalkozott). Az egyenlőtlenség érdekes alkalmazásaként több közgazdaságtani egyenlőtlenség is adódik. Itt egy új nyugdíjgazdaságtani egyenlőtlenséget mutatunk be, s a két oldal közti különbséget konkrét magyar adatokkal szemléltetjük.
 
2. Csebisev algebrai egyenlőtlensége

Kiindulópontunk a következő elemi megfigyelés.
 
1. segédtétel. Ha 0<x1<x2 és 0<y1<y2 két valós számpár, akkor
x1y1+x2y2>x1y2+x2y1.


 
Bizonyítás. Valóban, rendezéssel adódik (x2-x1)(y2-y1)>0, s ez a feltevés szerint teljesül.  
 

Ebből a segédtételből levezethető cikkünk központi egyenlőtlensége.
 
1. tétel (Csebisev algebrai egyenlőtlensége, 1882). Legyen n>1 egy természetes szám, valamint 0<a1a2...an és 0<b1b2...bn két valós számsorozat. Ekkor fennáll a következő egyenlőtlenség:
n(a1b1+a2b2+...+anbn)(a1+a2+...+an)(b1+b2+...+bn).


 
Megjegyzés. Ha van olyan i index, amelyre ai<ai+1 és bi<bi+1 egyszerre teljesül, akkor az egyenlőtlenség is szigorú.
 
Bizonyítás. Írjuk föl az első sorban álló egyenlőség mellé a segédtételből következő n-1 egyenlőtlenséget:
a1b1+a2b2+...+anbn=a1b1+a2b2+...+anbn,a1b1+a2b2+...+anbna1b2+a2b3+...+anb1,a1b1+a2b2+...+anbna1bn+a2b1+...+anbn-1.
Összeadva őket, adódik a nevezett egyenlőtlenség.  
 

Létezik az egyenlőtlenségnek egy olyan változata, amely explicit alakban megadja az eltérést (itt a szumma az összegzés jele):
n(a1b1+a2b2+...+anbn)-(a1+a2+...+an)(b1+b2+...+bn)==12ij(ai-aj)(bi-bj)0.



A valószínűségi alkalmazásban kézenfekvő a Csebisev-egyenlőtlenséget átlagokra felírni. Tegyük föl, hogy egy-egy véletlen változó értéke 1/n valószínűséggel veszi föl ai-t és bi-t, ahol (ai) és (bi) nem szigorúan növekvő pozitív sorozat. Ekkor a szorzat átlaga legalább akkora, mint az átlagok szorzata:
a1b1+a2b2+...+anbnna1+a2+...+annb1+b2+...+bnn.

Az egyenlőtlenség érdekes alkalmazásaként kitűzzük a következő feladatot (a megoldás a cikk végén található).
 
1. feladat. Bizonyítsuk be, hogy n pozitív szám négyzetes közepe legalább akkora, mint a számtani közepük:
a12+a22+...+an2na1+a2+...+ann.
Megemlítjük, hogy a hibaszámításban az átlagos hibát éppen a négyzetes középpel számoljuk.
 
3. Egy új közgazdasági alkalmazás

Egy modern állam költségvetési kiadásainak jelentős része a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos. Első közelítésben egy adott évjárat nyugdíjkiadása az átlagos nyugdíj és a nyugdíjban töltött átlagos idő szorzata. Pontosabb becslésben azonban az átlagok mellett a két változó eloszlását is figyelembe kell vennünk. A Csebisev-egyenlőtlenséget alkalmazva azt mutatjuk meg, hogy az átlagokkal való számítás alábecsüli e kiadásokat. Megjegyezzük, hogy jelenleg Magyarországon nem ez a legerősebb alábecslési ok, de jelentősége a nyugdíjak és a várható élettartamok várható polarizálódása miatt egyre fokozódik.
Fordítsuk le matematikai nyelvre a problémát: osszuk a népességet n>1 csoportra, s legyen az i-edik csoport tagjainak az időben változatlan reálértékű éves átlagos nyugdíja bi, szigorúan növekvő sorrendben; a nyugdíjban töltött átlagos ideje ai. Tapasztalati megfigyelések és logikai érvelés alapján igaz, hogy nagyobb csoport-nyugdíjhoz hosszabb nyugdíjban töltött idő tartozik. A statisztikai alkalmazhatóság miatt azonban nem lehet túlzottan kis csoportokat képezni. Mivel a nők jóval kisebb nyugdíjat kapnak és átlagosan tovább élnek, mint a férfiak, szét kellett a két nemet választani. Érdekes módon a nőknél alig van élettartambeli különbség, és a monotonitás sem teljesül. Ezért a továbbiakban csak a férfiaknak fizetett nyugdíjkiadással foglalkozunk.
Az egy férfi nyugdíjasra jutó átlagos nyugdíjkiadás
E=a1b1+a2b2+...+anbnn.
Mint említettük, gyakori közelítés, hogy E helyett az átlagos nyugdíjban töltött idő és az átlagos nyugdíj szorzatával becslik meg a nyugdíjkiadást:
E^=a1+a2+...+annb1+b2+...+bnn.

Csebisev tétele szerint EE^.
Kérdés: mekkora az alábecslés mértéke? A relatív hiba a csoportok nyugdíjban töltött átlagos idejének és átlagos nyugdíjának a heterogenitásától függ.
A hazai nyugdíjak és a 60 éves korban várható élettartam 4-elemű eloszlásáról vannak megbízható adataink. Molnár D. és Hollósné-Marosi (2015) adatai és szóbeli közlése szerint a 2012-ben elhunyt magyar férfi ‐ négy egyenlő részre vágott osztályos ‐ adatai a következők.
 


1. táblázat. Férfi nyugdíj- és várható élettartam 60 éves korban, 2012
 

Nyugdíjosztály    Relatív nyugdíj    Várható élettartam 60 éves korban  i   bi   ai1    61,917,1    2    81,118,3    3  105,019,5    4  152,021,1  Átlag  10019,0

 

Egyszerű számolással adódik, hogy a közelítés relatív hibája -2,5%.
 
Az 1. feladat megoldása. Legyen b1=a1, ..., bn=an, és alkalmazzuk a Csebisev egyenlőtlenséget a nevezett egyenlőtlenség négyzetére. Figyeljük meg, hogy a két sorozat azonossága miatt a feltevés nem megszorító, megfelelő indexeléssel mindig elérhető.
 
Irodalom

Csebisev, P. (1882): Bizonyos integrálok más integrálokkal való közelítése (oroszul), a Harkovi Cári Egyetem Közleményei, 2, 93‐98.
Molnár D. L. és Hollósné Marosi J. (2015): Az öregségi nyugdíjasok halandósága, Közgazdasági Szemle 62, 1258‐1290.