Cím: Egy nehéz Arany Dániel feladatról és egy szokatlan egyenlőtlenségről
Szerző(k):  Erben Péter ,  Pataki János 
Füzet: 2013/december, 515 - 522. oldal  PDF  |  MathML 

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
Egy nehéz Arany Dániel feladatról
és egy szokatlan egyenlőtlenségről
I. rész
 

 
 
Bevezető

A 2012/2013-as Arany Dániel matematika verseny döntői során az alábbi feladat bizonyult a legnehezebbnek:
 
2013 valós számra fennáll:
a1a2a3...a2012a20130,valaminta342+a352+...+a20132614.(N)
Igazoljuk, hogy a1+a2+a3+...+a2012+a20132013!
Lehet-e a fenti 2013 tagú összeg pontosan 2013?
 

Egy teljesnek mondható megoldás született, és lényeges részeredményekig is csak néhány versenyző jutott el a verseny során. Az első részben több megoldást mutatunk a feladatra, a folytatásban pedig a megoldásokban rejtett vagy kevésbé rejtett módon felhasznált szokatlan egyenlőtlenséget vizsgáljuk meg.
A cikk átnézéséért köszönet illeti Frankl Nórát, Csajbók Bencét és Forrás Bencét, akik sokat segítettek a hibák és pontatlanságok javításában.
 

Tudva, hogy a történetek még a matematikában sem érnek véget, az idősebbik szerző szeretettel ajánlja a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium 11.c osztályának ezt az epizódot.
 
1. megoldás. ,,Vegyük észre! ...''

Ez volt a ,,hivatalos'' megoldás. Csupa egyszerű észrevételből jön ki ‐ mint például 2013=6133, meg hogy nagyobb pozitív számok szorzata nagyobb ... Talán ezért olyan reménytelen rátalálni.
Tekintsük a 2013 számot egy véges, monoton csökkenő számsorozatnak. A számok összegét jelöljük S-sel, az első 33 tag összege legyen S1, a további tagoké pedig S2. Erre a két részre egymástól függetlenül keresünk alsó becslést. Kiderül majd, hogy ez a két becslés egyáltalán nem független, sőt ...
S1=a1+a2+...+a3333a33,(1)
hiszen a sorozat monoton csökken.
S2 becsléséhez először is cseréljünk ki minden egyes ak2 tagot az (N) egyenlőtlenség bal oldalán a nála (ugyancsak a tagok monoton csökkenése miatt) nem kisebb a33ak tagra. Ezzel a négyzetösszeg nő, de éppen így lesz ebből alsó becslés S2-re.
614a342+a352+...+a20132a33(a34+a35+...+a2013)S2.(2)
Mivel a33 pozitív ‐ miért? ‐ oszthatunk vele:
S2614a33.(3)

Ha összeadjuk (1)-et és (3)-at:
S=S1+S233a33+614a33,
akkor a számtani és mértani közepek közötti egyenlőtlenséggel minden a helyére kerül:
S33a33+614a33233a33614a33=2013.
Ezt kellett bizonyítani.
Az egyenlőséghez az kell, hogy valamennyi becslésünkben egyenlőség álljon. Az utolsó becslésben tehát
33a33=614a33,azaza33=61433.

Az (1) becslés miatt az első 33 tag egyenlő kell legyen: a1=a2=...=a33.
A (3) becslés miatt pedig valamennyi (k>33) tagra ak2=a33ak. Ez pontosan akkor teljesül, ha ak=a33 vagy ak=0.
Mivel most a342+a352+...+a20132=614=33a332, ez
 
a monotonitás miatt csak úgy lehetséges, ha a34=a35=...=a66=61132, a további tagok értéke pedig nulla.
Összefoglalva: egyenlőség akkor és csak akkor teljesül,
 
ha a sorozat első 66 tagja egyenlő ‐ a közös értékük 61132 ‐ a további tagok pedig szintén egyenlők, értékük 0.
 
Megjegyzések: 1. 2009-ben a bosnyák olimpiai csapat válogatóversenyén szerepelt egy hasonló példa, amely az ezen cikk végén kitűzött feladatok közül az első.
2. Ha a megszokás által vezérelve azt feltételezzük, hogy egyenlő ai-k esetén minimális S, akkor nagyon rossz becslést kapunk:
2013614(2013-33)>31209.

3. A megoldás lényegesen lerövidíthető, ha a (2) becslést az a33 helyett az a1,...,a33 számok átlagával írjuk fel:
614a342+...+a20132a33(a34+...+a2013)a1+...+a3333(a34+...+a2013)=S1S233.
Ezután a számtani és mértani közepek közötti egyenlőtlenséget alkalmazva,
S=S1+S22S1S2233614=2013.


 
2. megoldás. ,,A sakkjátszma ...''

(Janzer Barnabás dolgozata alapján)
Az S összeget most is az első megoldás S1 és S2 részeire bontjuk. Az S1 tagjai minden további nélkül csökkenthetők úgy, hogy valamennyien a pozitív a34-gyel legyenek egyenlők, ezzel sem a feltételek nem változnak, sem pedig a bizonyítandó állítás. Az S2 összeg tagjait próbáljuk majd módosítani úgy, hogy a négyzetösszegük ne csökkenjen ‐ és így ne sérüljön az (N) feltétel ‐ az összegük pedig eközben lehetőség szerint ne nőjön. Mint majd kiderül, adott négyzetösszeg mellett S2 akkor lesz a legkisebb, ha a tagok valamilyen értelemben távol vannak egymástól. A támadás eszköze ezért egy ,,széthúzó'' algoritmus lesz. Hogy aztán sikerül-e a támadás, az majd elválik ...
Először is ,,észrevesszük'', hogy ha a1=a2=...=a66=61132,
 
és a67=a68=...=a2013=0, akkor egyenlőség teljesül, vagyis a1+a2+...+a2013=2013.
Ezután megmutatjuk, hogy minden más esetben tudjuk úgy módosítani az ai számokat, hogy a feltételek érvényben maradjanak, a számok összege ne nőjön, és végül legalább 2013 legyen.
Az első szándékú terv a következő: az a34, a35, ... számokat lépésenként párosával módosítjuk úgy, hogy a négyzetösszegük egyáltalán ne változzon, a kis indexűek ‐ a nagyok ‐ a34-hez, a nagy indexűek ‐ a kicsik ‐ pedig a 0-hoz közeledjenek. A következő lemma szerint ez a módosítás nem növeli (általában csökkenti) a számok összegét.
 
F-lemma: Ha xy0, és x-et megnöveljük, y-t pedig csökkentjük (de legfeljebb nulláig) úgy, hogy az új számok négyzetösszege megegyezzen az x2+y2 összeggel, akkor a kapott számok összege nem nagyobb, mint x+y.
 

Bizonyítás: Feltehetjük, hogy xy>0. Legyen a,b>0 és
x2+y2=(x+a)2+(y-b)2.

Innen 2yb-2xa=a2+b2>0, vagyis yb>xa. Ez csak úgy lehetséges, ha b>a, hiszen yx. Tehát
x+a+y-b=x+y-(b-a)<x+y.
 
Megjegyzés:Azállításleolvashatóaz ábrárólis:hax>y,akkora Paz ABnyolcadkörívenvan,ígypedigP-bőlaz Afeléa körívenelmozdulvaa koordinátáknégyzetösszegenemváltozik,az összegükpedigcsökken.
 

 
 

 
Rögzítsük tehát a34 értékét. A sorozat első 33 elemét a megállapodás szerint csökkentsük a34-re, és ezután már ne zaklassuk őket. A 34-nél nagyobb indexű elemeket párosával ,,húzzuk szét''; bár az ábra alapján kifejezőbb volna egy-egy számpár, illetve a megfelelő pont ,,elforgatásáról'' beszélni.
Először az (a35,a2013) párt forgatjuk el: ha a35 értéke eléri a34-et, vagy a2013 eléri nullát, megállunk. A következő párhoz mindig vesszük a legkisebb indexű olyan elemet, amely kisebb a34-nél, és a legnagyobb indexű olyat, amely még pozitív, és velük folytatjuk az eljárást. A két lehetőséget mutatják az ábrák.
 
 
 

Az első esetben a sorozat a34-gyel egyenlő elemeinek a száma növekszik eggyel, a másodikban pedig a sorozat végén lévő nulláké. Az eljárás tehát véges sok lépésben befejeződik, elfogynak az elforgatható párok. A lépések során a négyzetösszeg nem változik, a sorozat marad monoton csökkenő és a számok összege csökken. Kétféleképpen maradhatunk elforgatható pár nélkül:
i) a sorozat minden pozitív eleme a34-gyel egyenlő, a sorozat x,x,...,x,0,...,0 alakú;
ii) a sorozatnak egyetlen olyan pozitív eleme van, amely kisebb a34-nél, a sorozat x,x,...,x,y,0,...,0 alakú, ahol x>y>0.
Az persze mindkét esetben megeshet, hogy a sorozat végén egyáltalán nincsenek nullák, de ennek nincs jelentősége.
Az első esetben gyorsan kapjuk a bizonyítandó állítást. Ha a fenti i) sorozatnak összesen 33+m darab pozitív, egyenként x értékű eleme van, akkor az eljárás e sorozat elemeinek a ,,levágott'' négyzetösszegére is biztosítja, hogy
mx2614,ahonnanx614m.

Mivel a forgatások során a sorozat elemeinek az összege nem nőtt (általában csökkent), azért
a1+a2+...+a2013(33+m)x(33+m)614m=12(3361m+m61m).
A jobb oldalon két szám számtani közepe áll, amelyek mértani közepe éppen 2013, és így az állítás ebben az i) esetben valóban igaz.
A megoldás befejező részében megmutatjuk, hogy bár forgatni a második esetben már nem tudunk, ahhoz ugyanis egy párra volna szükség 0 és x között, de a ,,teljes mezőny széthúzásával'' most is eljuthatunk egy alkalmas, i) típusú sorozathoz, amelyben tehát már csak egy pozitív érték fordul elő. Azt pedig az imént láttuk, hogy ilyenkor hogyan fejezhető be a megoldás. Most azonban változtatunk a stratégián: nem a számok négyzetösszegét tartjuk meg, hanem az összegüket, mégpedig úgy, hogy az első 33 elem elhagyása után megmaradó számok négyzetösszege ‐ az (N) feltétel erre a ,,levágott'' négyzetösszegre vonatkozik! ‐ eközben növekedjék vagy legalábbis ne csökkenjen. Mindenesetre adott sorozat esetén jelöljük ezt az a342+a352+...+a20132 összeget Q(a)34-gyel.
Hogy az élet ne legyen olyan egyszerű, ezt a széthúzást másként kell csinálni akkor, ha az ii) sorozatnak viszonylag sok pozitív eleme van és másként akkor, ha kevesebb. Két esetet különböztetünk meg aszerint, hogy az ii) sorozat elhagyott elemeinek a száma, 33, milyen viszonyban áll m-el.
I. eset: 33m. Ekkor az ii) sorozat y tagját 0-ra cseréljük, értékét pedig igazságosan szétosztjuk az összesen (33+m) darab pozitív, egyenként x értékű pozitív tag között. Az új, immár i) típusú sorozat
x˜,x˜,...,x˜33+m,0,...,0alakú, aholx˜=x+y33+m.
A kapott nemnegatív elemű x˜ sorozat monoton csökkenő marad, elemeinek összege pedig nem változott. Meg kell mutatnunk, hogy az (N) feltétel sem sérült, a levágott négyzetösszeg nőtt, azaz
Q(x)34=mx2+y2Q(x˜)34=m(x+y33+m)2.

A jobb oldal értéke nem nő, ha a nevezőben 33+m értékét 2m-re növeljük. Beszorzás és rendezés után kapjuk, hogy elegendő, ha
4my24mxy+y2,
ez pedig 0<y<x miatt ,,vastagon'' igaz.
Ha viszont m<33, akkor ez a becslés nem működik (tessék ellenőrizni!) és így az ii) sorozat fenti módosítása nem vezet eredményre. Ezt a bonyodalmat a megoldás ismertetése közben, a ,,tábla mellett'' átlátni, megemészteni a kudarcot és hideg fejjel itt is megtalálni a nyerő kombinációt ... bravúros teljesítmény!
II. eset: m<33. A megoldó ebben az esetben az összesen 34+m darab pozitív elem mindegyikét az átlagukkal,
x¯=(33+m)x+y34+m-mel
helyettesíti. A sorozat elemeinek az összege nem változik, így a már látottak szerint most is annyit kell megmutatni, hogy a levágott négyzetösszeg nem csökkent, azaz
mx2+y2(m+1)x¯2=(m+1)((33+m)x+y34+m)2.

A megoldónak ezt a ‐ teljes megoldáshoz egyedül hiányzó ‐ állítást is sikerült utólag igazolnia. Ahelyett, hogy ideiktatnánk a számolást, az állítás bizonyítását feladatul tűzzük ki az Olvasó számára. A kérdésre egyébként a cikk második részében visszatérünk.
 
Megjegyzés. Bár a feladat szövege nem kérte, az első megoldásban pontosan tisztáztuk, hogy a megadott feltételek mellett mikor van egyenlőség. Akinek van hozzá kedve, vizsgálja meg ebből a szempontból a második megoldás lépéseit.

 
3. megoldás. ,,Látványmatematika''

(Sztranyák Attila megoldása, Cserháti Zoltán ötlete alapján)
Mind ez idáig nem foglalkoztunk azzal, hogy feladatunkban különböző dimenziójú egyenlőtlenségek szerepelnek. Egy másodfokú feltétel mellett kell egy elsőfokú kifejezés minimumát megadni. Természetes gondolat, hogy a másodfokú kifejezést értelmezzük egy alakzat területeként, az elsőfokút pedig egy szakasz hosszaként, másrészt hogy a bizonyítandó állítás dimenzióját egy négyzetre emeléssel a feltételéhez igazítsuk.
Rajzoljunk fel egy négyzetet, amelynek oldala a1+a2+...+a2013, és osszuk fel vízszintes és függőleges egyenesekkel téglalapokra úgy, hogy a ,,sávok'' szélessége balról jobbra és fentről lefelé éppen a1,a2,...,a2013 legyen. Ha A=a1+a2+...+a33 és B=a34+...+a2013, akkor a fenti felosztás úgy is tekinthető, mint egy (A+B)2 ,,típusú'' felosztás.
Az állítást a megállapodás szerint (A+B)2=(a1+a2+...a2013)22013 alakban igazoljuk, és mint kiderül, a bizonyítás két egyszerű észrevételen múlik. Az egyik örökzöld alsó korlát az (A+B)2 értékére, a másik pedig az AB szorzatra itt és most érvényes alsó becslés.
 
 

1.(A+B)24AB, ez lényegében a számtani és mértani közép egyenlőtlensége két tagra.
2.Ami izgalmasabb, hogy az ábrán látható AB területű téglalapok területe is becsülhető alulról. Ugyanis ‐ felhasználva az ai számokra vonatkozó monotonitási feltételt, ami a megoldás egyik kulcsa ‐ ezek a téglalapok 33 olyan téglalapra vághatók, amelyek egyenként nagyobb területűek,
 
mint a jobb alsó átlóban található négyzetek területének összege. Tehát AB33614.

Megdöbbentő, de lényegében készen vagyunk; a két becslés együtt éppen kiadja a bizonyítandó állítást:
(a1+a2+...+a2013)2=(A+B)24AB433614=2013.

Egyenlőség akkor teljesül, ha mindkét becslésben egyenlőség áll. Az algebrai feltételnél ez A=B esetén igaz.
A területekre vonatkozó feltételeknél pedig az kell, hogy az A szélességű sávban minden téglalap ugyanolyan széles legyen, mint B-beli megfelelője. A satírozott téglalapokat összehasonlítva innen kapjuk, hogy a1=a34, a1=a35, a1=a36, ... . Az A=B feltétel miatt pedig ez csak úgy lehetséges, ha az a1=a66 párral véget is ér a sorozat, a67=a68=...=a2013=0.
 
Innen egyszerű számolással a1=a2=...=a66=61132.
 
Megjegyzés: A geometriai megközelítés sikerét látva felbátorodhatunk, és kereshetünk megfelelő térbeli állítást. A fenti ötletek alkalmas módosításával oldható meg a 2. feladat.

 
Feladatok

1.100 valós számra fennáll, hogy a1a2a3...a99a1000, valamint, hogy a12+a22100, és a32+a42+...+a1002100. Mennyi a1+a2+a3+...+a100 minimuma?
2.Bizonyítsuk be, hogy ha 2013 valós számra fennáll, hogy a1a2a3...
a2012a20130, valamint, hogy
a673+a683+...+a2013361891,
akkor
a1+a2+a3+...+a201320133,
és egyenlőség akkor teljesül, ha a1=a2=...=a99=20133/99, továbbá a100=a101=...=a2013=0.
3.A 2. megoldás utolsó lépése.
Legyen m<33 pozitív egész, x és y pedig olyan valós számok, amelyekre 0<y<x. Bizonyítsuk be, hogy
mx2+y2(m+1)((33+m)x+y34+m)2.

 
 
Erben Péter, Pataki János