Cím: A 2011. évi Kürschák József Matematikai Tanulóverseny feladatainak megoldásairől
Szerző(k):  Fleiner Tamás 
Füzet: 2012/február, 68 - 71. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Matematika, Kürschák József (korábban Eötvös Loránd), Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
A 2011. évi Kürschák József Matematikai Tanulóverseny feladatainak megoldása
 

 
1. Adott pozitív egészeknek egy a1,a2,... végtelen sorozata, amelyre teljesül, hogy tetszőleges k, pozitív egészek esetén ak+ osztható az ak és a számok legnagyobb közös osztójával. Mutassuk meg, hogy bármely 1kn esetén anan-1an-k+1 osztható akak-1a1-gyel.
 
Megoldás. A binomiális együtthatók mintájára legyen
B(n,0)=1,ésB(n,k)=anan-1...an-k+1akak-1...a1,ha1kn.(1)
Az n szerinti indukcióval bizonyítjuk, hogy B(n,k) egész szám.
A k=0 és k=n esetekben az állításunk triviális, hisz B(n,0)=B(n,n)=1. Ez a megfigyelés egyúttal az n=1 esetet is bizonyítja. Tegyük fel tehát, hogy 0<k<n, és B(n',k')Z teljesül minden 1k'n'<n értékre.
Az (1) definícióból láthatjuk, hogy
B(n,k)=anakB(n-1,k-1)=anan-kB(n-1,k).(2)

A feladat feltétele szerint az an szám osztható ak és an-k legnagyobb közös osztójával. Ezért vannak olyan xy egész számok, amelyekre akx+an-ky=an. Ezt beírva (2)-be,
B(n,k)=akx+an-kyanB(n,k)=xakanB(n,k)+yan-kanB(n,k)==xB(n-1,k-1)+yB(n-1,k).
Az indukciós feltevés szerint a jobb oldalon álló számok egészek, így B(n,k) is egész.  
 
Megjegyzések. 1. Az 1,2,3,... sorozatra triviálisan fennáll a kívánt feltétel. A feladat erre a konkrét sorozatra éppen a a binomiális együtthatók egész tulajdonságát állítja. A kitűzött feladat tehát arra mutat rá, hogy a szorzatok hányadosának egész tulajdonsága már egy, az a1,a2,... sorozatról kikötött jóval gyengébb feltételből is következik.
2. Több versenyző próbálkozott annak becslésével, hogy egy p prím milyen kitevőn osztja a számlálót, illetve a nevezőt. Nem nagyon nehéz megmutatni, hogy tetszőleges q prímhatványnak legalább annyi többszöröse van az an,an-1,...,an-k+1 számok között, mint az a1,a2,...,ak-1ak számok között. Ebből a megfigyelésből pedig könnyen adódik a feladat megoldása.

 
2. Legyen n pozitív egész. Jelölje a(n) az olyan n=x1+x2+... felbontások számát, ahol x1x2... és a sorozat minden xi tagjára xi+12 pozitív egész kitevős hatványa. Jelölje b(n) az olyan n=y1+y2+... felbontások számát, ahol minden yi tag pozitív egész és az utolsó kivételével minden yi-re 2yiyi+1 teljesül. Igazoljuk, hogy a(n)=b(n).
 
Megoldás. Tetszőleges olyan n=x1+x2+... felbontást, amit az a(n)-ben számolunk meg, kódoljunk az alábbi módszerrel. Minden i-re írjuk fel az xi kettes számrendszerbeli alakját (az i-edik sorba xi-t írva) úgy, hogy a legnagyobb helyiértéken álló számjegyek egymás alá kerüljenek. Mivel a 2k-1 szám kettes számrendszerbeli alakja pontosan k db egyesből áll, a kapott felírásban kizárólag egyesek fognak szerepelni, és az egyesekből álló sorok hossza lefelé haladva nem csökken. Ebben a felírásban minden egyeshez egy jól meghatározott érték tartozik: ha egy egyestől jobbra további egyes található, akkor az adott egyes értéke pontosan 2. A felírásból adódóan a kódolásból úgy olvasható ki az xi, hogy az i-edik sorban álló egyesek értékét összeadjuk.
Ha a most felírt kódolásban oszloponként adjuk össze a felírt egyesek értékét, akkor egy n=y1+y2+... felbontást kapunk, ahol yi jelöli a jobbról az i-edik oszlopban álló egyesek összértékét. Világos, hogy yi+12yi, hiszen yi minden egyesétől balra áll egy yi+1-hez tartozó egyes, ami pontosan kétszer annyit ér, mint a tőle jobbra álló. Ez azt jelenti, hogy az n=y1+y2+... felbontást b(n)-ben számoltuk meg. Azt kaptuk, hogy minden a(n)-ben leszámolt felbontáshoz tartozik egy jól meghatározott b(n)-ben leszámolt felbontás.
A továbbiakban azt igazoljuk, hogy a fenti transzformáció kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés a kétféle típusba tartozó felbontások között. Ezt pedig úgy mutatjuk meg, hogy minden b(n)-ben leszámolt n=y1+y2+... felbontáshoz konstruálunk egy a(n)-ben leszámolt n=x1+x2+... felbontást, amit a fenti transzformáció pontosan az n=y1+y2+... felbontásba visz.
Legyen tehát adott egy b(n)-ben leszámolt n=y1+y2+... felbontás. A jobb szélső oszlopban helyezzünk el y1 db egyest egymás felett. Ha már elkészítettünk i oszlopot, akkor ezektől balra úgy konstruáljuk meg az (i+1)-edik oszlopot, hogy az i-edik oszlop minden egyese mellé balról írunk egy egyest, továbbá még yi+1-2yi további egyest írunk ezen egyesek fölé. Ez yi+12yi miatt mindig megtehető. Világos, hogy ha most minden egyesnek a fent definiált értéket adjuk, akkor a j-edik oszlopbeli egyesek összértéke pontosan yi lesz minden értelmes i-re. Ha pedig a felírt egyeseket soronként olvassuk ki kettes számrendszerbeli számokként, akkor ezen számok az n-nek egy a(n)-ben leszámolt x1+x2+... felbontását adják, amit (a konstrukció miatt) a fent leírt transzformáció pontosan az n=y1+y2+... felbontásba visz. Mi pedig éppen ezt akartuk bizonyítani.  
 
Megjegyzés. A megoldás rámutat arra is, hogyan keletkezett a feladat. A jól ismert Ferrers-diagram konjugálásának mintájára teremtünk bijekciót a kétféle partíciótípus között azzal a különbséggel, hogy míg a Ferrers-diagramban minden jel értéke 1, ez a feladatban egy kettőhatvány, ami a diagramból egyértelműen kikövetkeztethető. Ha tehát Ferrers-diagramként (azaz ,,egyes számrendszerben'') értelmezzük az
11111111111111
reprezentációt, akkor az a 14=1+3+3+7 partíciót jelenti, aminek konjugáltja a
14=1+1+1+1+3+3+4.
Ugyanez a diagram a feladatbeli kódolás szerint az a(n)-ben leszámolt 142=1+7+7+127 partíciót kódolja, amihez a b(n)-ben leszámolt
142=1+2+4+8+18+36+73
partíció tartozik.

 
3. Adott a síkon 2n pont és 3n egyenes. Bizonyítsuk be, hogy van a síkon olyan P pont, hogy P-nek a 3n egyenestől való távolságainak összege kisebb, mint P-nek a 2n ponttól való távolságainak összege.
 
Megjegyzés. A megoldáshoz vezető alábbi ötletre sokan rájöttek. Ha igaz az állítás, akkor annak úgy is teljesülnie kell, ha az adott egyenesek mindegyike ugyanazon az O ponton halad át, és ugyanez a metszéspont van 2n multiplicitással megadva. Ha ekkor egy O-tól különböző P pont rendelkezik a kívánt tulajdonsággal, akkor az OP félegyenes bármely pontja ilyen tulajdonságú. Márpedig, ha ,,kellően messziről'' nézünk rá a síkra, akkor az egyenesek és a pontok ,,nagyon közel'' lesznek ehhez az állapothoz. Az utolsó ötlet pedig az, hogy ha nagyon sok egyenes van adva, és azok egy szabályos 6n oldalú sokszög átmérői, akkor P-nek az egyenesektől mért össztávolsága ,,nagyjából'' arányos lesz az OP távolsággal. Tehát ha az állítás igaz, akkor annak már egy véletlenül választott P pontra is pozitív valószínűséggel kell teljesülnie. Ezeket a gondolatokat bontjuk ki az alábbi megoldásban.

 
Megoldás. Válasszunk egy olyan k kört a síkon, amiből a 3n egyenes mindegyike olyan húrt metsz ki, amihez legalább (1-110n)π nagyságú középponti szög tartozik. Könnyen látható, hogy létezik ilyen kör: válasszuk a k kör O középpontját tetszőlegesen, sugara pedig
r=dcos((10n-120n)π)
legyen, ahol d az adott egyeneseknek az O-tól mért távolságai közül a legnagyobb.
Ha H egy, a k körbe írt szabályos hatszög és e a megadott egyenesek egyike, akkor azt mondjuk, hogy He-hez, ha H-nak 3-3 csúcsa esik e mindkét partjára, azaz eH két átellenes oldalát metszi. A k választása folytán az olyan szabályos hatszögek csúcsai, amik nem jók e-hez a k körnek hat ívét alkotják, és mindegyik ívhez legfeljebb π10n nagyságú középponti szög tartozik. Mivel 63n ilyen ív nem fedheti a k kört, ezért található olyan k-ba írt P1P2P3P4P5P6 szabályos hatszög, ami a megadott 3n egyenes mindegyikéhez jó. Sőt, még az is feltehető, hogy a 3n egyenes egyike sem merőleges a P1P2P3P4P5P6 hatszög egyetlen oldalára sem.
Azt állítjuk, hogy a P1, P2, P3, P4, P5, P6 pontok valamelyike rendelkezik a feladatban leírt tulajdonsággal. Ehhez elegendő megmutatni, hogy e hat pontnak a 2n megadott ponttól vett távolságösszege több, mint a 3n egyenestől vett távolságösszege, hiszen ekkor nem lehetséges hogy mindegyik Pi-nek a pontoktól mért távolságösszege legalább akkora legyen, mint az egyenesektől való. Legyen tehát X a megadott pontok valamelyike. A háromszög-egyenlőtlenség miatt
|P1X¯|+|P4X¯||P1P4¯|=2r,
hisz P1 és P4 az r sugarú k kör átellenes pontjai. Hasonló okból
|P2X¯|+|P5X¯||P2P5¯|=2rés|P3X¯|+|P6X¯||P3P6¯|=2r,
tehát
|P1X¯|+|P2X¯|+|P3X¯|+|P4X¯|+|P5X¯|+|P6X¯|6r.
A megadott pontok mindegyikére összeadva a fenti becslést azt kapjuk, a Pi pontoknak a 2n megadott ponttól vett távolságösszege legalább 12rn. A bizonyítás befejezéséhez az alábbiakban azt igazoljuk, hogy a Pi pontoknak az egyenesektől mért távolságösszege kisebb 12rn-nél.
Legyen e a megadott 3n egyenes valamelyike. Feltehetjük, hogy eP1P6 és P3P4 oldalakat metszi, azaz e egyik partján a P1, P2 és P3, míg a másikon a P4, P5 és P6 pontok vannak. Világos, hogy a P1 és P6 pontoknak az e egyenestől mért távolságainak összege megegyezik a P1P6¯ szakasznak egy e-re merőleges f egyenesre vett merőleges vetületének hosszával.
 

Hasonlóan, a P2 és P5, illetve a P3 és P4 pontok e-től mért távolságösszege a P2P5¯, illetve a P3P4¯ szakaszok f-re vett merőleges vetületének hossza. Márpedig a merőleges vetület hossza sosem nagyobb a vetített szakaszénál, jelen esetben pedig szigorúan kisebb annál, ugyanis a hatszöget úgy választottuk, hogy P1P6 nem merőleges e-re. Tehát a kérdéses távolságösszeg szigorúan kisebb, mint e három szakasz összhossza, azaz |P1P6¯|+|P2P5¯|+|P3P4¯|=r+2r+r=4r, hiszen a szabályos hatszög oldalhossza megegyezik a köré írt kör sugarával, míg az átellenes csúcsokat összekötő húr a k kör átmérője.
Azt kaptuk, hogy a Pi-knek a megadott 3n egyenestől a távolságösszege kisebb, mint 3n4r=12rn. Nekünk pedig pontosan ezt kellett bizonyítanunk.  
 
Megjegyzés. A feladatbelinél erősebb állítás is igaz. Ha nem csak egy szabályos hatszög csúcsaival dolgozunk, hanem egy megfelelően nagy k körön egyenletes eloszlással választott véletlen pontra számítjuk ki a kérdéses távolságösszegek várható értékeit (ehhez a k kör mentén kell integrálni), akkor az is könnyen igazolható, hogy tetszőleges n pont és k egyenes esetén, ahol k<π2n, mindig létezik olyan P pont a síkon, hogy P-nek a pontoktól vett távolságösszege legalább akkora, mint P-nek az egyenesektől mért távolságainak összege.