A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Gimnáziumi matematika órákon sokan találkozhatnak a következő, vagy ehhez hasonló példákkal. A feladat rendszerint a ,,függvények, függvényábrázolások'' témakör kapcsán kerül terítékre, hiszen grafikus megoldása kézenfekvő. Azonban ha hagyjuk, e feladat messze kivezet bennünket a grafikus egyenletmegoldás témaköréből.
Feladat: Oldjuk meg az
egyenletet. A megoldás grafikus úton egyszerű: Legyen | | és | |
Ekkor -et és -et koordinátarendszerben ábrázolva ugyanazt a függvényképet kapjuk, tehát minden -re (1. ábra).
1. ábra. és közös képe A feladatban szereplő függvények grafikonját nézve felmerül a kérdés: Vajon igaz-e minden -re, hogy
ugyanaz a függvény, és e függvény grafikonja is csak egyes ,,fogakból'' áll? A következőkben ezekre a kérdésekre keresünk választ. Legyenek tehát f(x) és g(x) az (1) és (2) képletek alapján megadott függvények. A továbbiakhoz először elevenítsük fel, hogyan bontunk fel (értékelünk ki) egy abszolút értékes kifejezést. Legyen a,b≥0 egész. |a+b|=a+b, és ha a-b≥0, akkor |a-b|=a-b, azonban ha a-b<0, akkor |a-b|=-a+b.
1. f(x)=g(x) bizonyítása. Vizsgáljuk a függvényértékeket először |x|>2n+1-re. A feltétel miatt az abszolút érték felbontás szabályai alapján
f(x)=||x|-2n-2n-1-...-2-1|=|x|-2n-2n-1-...-2-1==|x|-(2n+1-1),
hiszen 20-tól 2n-ig a 2-hatványok összege 2n+1-1, |x| pedig ennél nagyobb. Ugyanígy | g(x)=||x|-1-1-...-1-1|=|x|-(2n+1-1), | tehát ekkor valóban f(x)=g(x). Most vizsgáljuk |x|≤2n+1-re: ez már kicsit hosszabb lesz. Először azt mutatjuk meg, hogy ilyenkor f(x)≤1 és g(x)≤1, majd azt, hogy ebből következően tényleg egyenlőek. A bizonyítás első részében vegyük ismét az abszolút érték felbontás nélküli alakokat. Tekintsük külön, először f(x)-et, majd g(x)-et, azt szeretnénk belátni, hogy | f(x)=|||...|||x|-2n|-2n-1|-...|-2|-1|≤1. |
Bizonyítsunk teljes indukcióval. i=n-re az állítás teljesül: ||x|-2n|≤2n, mert |x|≤2n+1. Indukciós feltétel: ha i=k-ra | ||...|||x|-2n|-2n-1|-...|-2k+1|≤2k+1, | (3) | akkor | |||...|||x|-2n|-2n-1|-...|-2k+1|-2k|≤2k(ahol 0≤k≤n). |
Bizonyítás. |||...|||x|-2n|-2n-1|-...|-2k+1|-2k| maximális akkor lehet, ha | ||...|||x|-2n|-2n-1|-...|-2k+1|-2k | (4) | minimális, vagy maximális. Mivel a (3) indukciós feltétel teljesül, és felveszi a 2k+1 értéket (pl. x=2n+1-re), azért ha (4) maximális, akkor | ||...|||x|-2n|-2n-1|-...|-2k+1|-2k=2k+1-2k=2k, | ha pedig (4) minimális, akkor | ||...|||x|-2n|-2n-1|-...|-2k+1|-2k=0-2k=-2k. | Így | |||...|||x|-2n|-2n-1|-...|-2k+1|-2k|≤2k. | Az előzőek miatt f(x)≤20=1 teljesül a vizsgált intervallumban. Bizonyítsuk ugyanezt g(x)-re. Nézzük végig azt a folyamatot, ahogy g(x) készül. Vesszük x abszolút értékét, majd levonunk 1-et és vesszük annak az abszolút értékét. Ezután ismét levonunk 1-et, és abszolút értéket képzünk, ... stb. Állítsuk meg ezt a folyamatot ott, ahol | ||...|||x|-1|-1|-...|-1|︸k db egyes=1(0≤k≤2n+1-1). | Ilyen helyzet biztosan előáll valamikor, hiszen |x|≤2n+1, és 2n+1-1 darab 1-est vonunk le összesen. Ha ekkor még nem vagyunk g(x) képzésének végén, akkor az abszolút értékek alakulása:
||...|||x|-1|-1|-...|-1|︸k+1 db egyes=0,||...|||x|-1|-1|-...|-1|︸k+2 db egyes=1,||...|||x|-1|-1|-...|-1|︸k+3 db egyes=0,...stb.
Látható, hogy innentől g(x) nem lesz nagyobb 1-nél. Azonban, mint láttuk, g(x) képzése közben egyszer biztosan eléri az 1 értéket, tehát g(x)≤1. Beláttuk, hogy |x|≤2n+1 esetben f(x)≤1 és g(x)≤1. Elérkeztünk a bizonyítás második részéhez. Szeretnénk az előbbiek felhasználásával megmutatni, hogy f(x)=g(x). A könnyebb átláthatóság kedvéért alakítsuk át az f(x) és g(x) függvényeket. A szabályok szerint bontsuk fel f(x)-ben és g(x)-ben az abszolút érték jeleket, kivéve x-ét és az utolsót:
f(x)=||x|±2n±2n-1±...±2±1|és(1')g(x)=||x|±1±1±...±1±1|,(2')
ahol a ± előjel +, vagy - úgy, ahogy a felbontás műveletét végezzük. Tekintsük f(x)-nek az (1') szerint felbontott alakját. Jelölje A(x) az |x|-hez hozzáadott és kivont számok összegét, azaz ahol az egyes tagok előjelei az abszolút érték felbontások esetén alakulnak, tehát |x| nagyságától függenek. Ekkor tehát f(x)=||x|-A(x)|. Az A(x) páratlan szám, hiszen 2-hatványok összege és különbsége ±1(=±20). Ugyanígy tekintsük g(x)-nek a (2') szerint felbontott alakját. Jelölje B(x) az |x|-hez hozzáadott és kivont számok összegét, vagyis ahol az egyes tagok előjelei az abszolút érték felbontások esetén alakulnak, tehát |x| nagyságától függenek. Ekkor tehát g(x)=||x|-B(x)|. B(x) is páratlan szám, hiszen 2n+1-1 darab, azaz páratlan darab egyes összege vagy különbsége. Így f(x)-et és g(x)-et egyszerűbb alakra hoztuk, használjuk ezt tovább. Most |x|-et alakítjuk át úgy, hogy a bizonyítás szemléletes legyen: írjuk át [|x|]+{|x|} alakba (ahol [|x|] az |x| egész részét, {|x|} az |x| törtrészét jelenti). Így
f(x)=||x|-A(x)|=|[|x|]+{|x|}-A(x)|ésg(x)=||x|-B(x)|=|[|x|]+{|x|}-B(x)|.
Bontsuk fel a legkülső abszolút érték jeleket f(x)-ben és g(x)-ben is. Ezt kétszer két esetre bontjuk f(x) és g(x) esetében is, attól függően, hogy [|x|]+{|x|}-A(x) nemnegatív, vagy negatív, és attól függően, hogy {|x|}=0, vagy {|x|}≠0.
(1) | Ha [|x|]+{|x|}-A(x)≥0, akkor f(x)=|[|x|]+{|x|}-A(x)|≤1 miatt 0≤[|x|]+{|x|}-A(x)≤1. Ekkor tehát 0-{|x|}≤[|x|]-A(x)≤1-{|x|}. |
(a) | Ha {|x|}=0, akkor 0≤[|x|]-A(x)≤1. [|x|] és A(x) egész számok, ezért [|x|]-A(x) is egész, ebből következik, hogy [|x|]-A(x)=0 vagy 1. Mivel A(x) páratlan, azért | [|x|]-A(x)={0,ha |x| páratlan,1,ha |x| páros. | Így f(x)=0, ha |x| páratlan, és f(x)=1, ha |x| páros. |
(b) | Ha {|x|}≠0, akkor 0-{|x|}≤[|x|]-A(x)≤1-{|x|}. Itt [|x|] és A(x) egész számok, ezért [|x|]-A(x) is egész, ebből következik, hogy [|x|]-A(x)=0. Így | f(x)=|[|x|]+{|x|}-A(x)|=|0+{|x|}|={|x|}. | |
(2) | Ha [|x|]+{|x|}-A(x)<0, akkor f(x)=|[|x|]+{|x|}-A(x)|≤1 miatt 0<A(x)-[|x|]-{|x|}≤1. Ekkor tehát {|x|}<A(x)-[|x|]≤1+{|x|}. |
(a) | Ha {|x|}=0, akkor 0<A(x)-[|x|]≤1. Az [|x|] és A(x) egész számok, ezért A(x)-[|x|] is egész, ebből következik, hogy A(x)-[|x|]=1. Így f(x)=1. |
(b) | Ha {|x|}≠0, akkor {|x|}<A(x)-[|x|]≤1+{|x|}. Az [|x|] és A(x) egész számok, ezért A(x)-[|x|] is egész, ebből következik, hogy A(x)-[|x|]=1. Így | f(x)=|[|x|]+{|x|}-A(x)|=A(x)-[|x|]-{|x|}=1-{|x|}. | |
Hasonlóan
(1) | Ha [|x|]+{|x|}-B(x)≥0, akkor g(x)=|[|x|]+{|x|}-B(x)|≤1 miatt 0≤[|x|]+{|x|}-B(x)≤1, ekkor tehát 0-{|x|}≤[|x|]-B(x)≤1-{|x|}. |
(a) | Ha {|x|}=0, akkor 0≤[|x|]-B(x)≤1. [|x|] és B(x) egész számok, ezért [|x|]-B(x) is egész, ebből következik, hogy [|x|]-B(x)=0, vagy 1. | Mivel B(x) páratlan, azért [|x|]-B(x)=0, ha |x| páratlan, és [|x|]-B(x)=1, ha |x| páros. Így g(x)=0, ha |x| páratlan, és g(x)=1, ha |x| páros.
(b) | Ha {|x|}≠0, akkor 0-{|x|}≤[|x|]-B(x)≤1-{|x|}. [|x|] és B(x) egész számok, ezért [|x|]-B(x) is egész, ebből következik, hogy [|x|]-B(x)=0. Így | g(x)=|[|x|]+{|x|}-B(x)|=|0+{|x|}|={|x|}. | |
(2) | Ha [|x|]+{|x|}-B(x)<0, akkor g(x)=|[|x|]+{|x|}-B(x)|≤1 miatt 0<B(x)-[|x|]-{|x|}≤1. Ekkor tehát {|x|}<B(x)-[|x|]≤1+{|x|}. |
(a) | Ha {|x|}=0, akkor 0<B(x)-[|x|]≤1. [|x|] és B(x) egész számok, ezért B(x)-[|x|] is egész, ebből következik, hogy B(x)-[|x|]=1; így g(x)=1. |
(b) | Ha {|x|}≠0, akkor {|x|}≤B(x)-[|x|]≤1+{|x|}. [|x|] és B(x) egész számok, ezért B(x)-[|x|] is egész, ebből következik, hogy B(x)-[|x|]=1. Így | g(x)=|[|x|]+{|x|}-B(x)|=B(x)-[|x|]-{|x|}=1-{|x|}. | |
Az (1a), (1b), (2a), (2b) esetek eredményeit f(x)-re és g(x)-re megnézve látjuk, hogy minden esetben f(x)=g(x). (Mindegyik eset bizonyításakor felhasználtuk az előző eredményt, miszerint f(x)≤1 és g(x)≤1.)
2. A továbbiakban azt mutatjuk meg, hogy ha |x|<2n+1-1, akkor f(x) és g(x) grafikonja egyes ,,fogakból'' áll. Az előbbi esetszétválasztásnál láttuk, hogy ha |x| egész és páros, akkor f(x)=g(x)=1, ha |x| egész és páratlan, akkor f(x)=g(x)=0. Ezeket a pontokat, vagyis az egész értékeknek megfelelőket ennek alapján már ábrázolhatjuk (2. ábra).
E pontokat csak az előbb részeredményekként kapott 1-{|x|} vagy {|x|} függvények grafikonrészletei ,,köthetik össze''. Mivel ha |x| egész, akkor felváltva páros, vagy páratlan, így az 1-{|x|} és {|x|} függvények grafikonrészletei is felváltva jelennek meg, hiszen két szomszédos pontot egyféleképpen köthetünk össze ezen grafikonrészletek segítségével, egymáshoz viszonyított helyzetük szerint. Tehát f(x)=g(x) egyes fogakból áll.
3. Most, hogy minden k(x)=|||...|||x|-2n|-2n-1|-...|-2|-1| függvényre láttuk, hogy a görbéje hogyan néz ki, további általánosítás lehetősége jelenik meg. Mi a feltétele annak, hogy egy h(x)=||...|||x|-an|-an-1|-...|-a0| alakú függvény (ahol az ai számok pozitív egészek) grafikonja csak egyes fogakból álljon? Megmutatjuk, hogy ennek szükséges és elégséges feltétele az, hogy minden 0≤m≤n-re | am-1≤∑i=0m-1ai,azazam-∑i=0m-1ai≤1 | teljesüljön. A bizonyítást ismét kétfelé bontjuk aszerint, hogy |x|>∑i=0nai vagy |x|≤∑i=0nai. Az első esetben könnyen láthatjuk, hogy h(x)=|x|-∑i=0nai. Tegyük föl ezután, hogy |x|≤∑i=0nai. Az előző feladathoz hasonlóan itt is teljes indukcióval bizonyítunk, azonban az indukciós feltétel kicsit változik. Hogy lássuk, miért változik, először nézzük meg, hogyan alakul h(x) maximális értéke: ||x|-an| akkor lehet maximális, ha |x|-an a legnagyobb vagy a legkisebb. Az |x|-re érvényes feltétel miatt nyilván ||x|-an| akkor maximális, ha |x|=0, vagy ha |x|=∑i=0nai. Amennyiben |x|=0, akkor ||x|-an|=an, ha pedig |x|=∑i=0nai, akkor ||x|-an|=∑i=0nai-an. Tehát | 0≤||x|-an|≤an,vagy0≤||x|-an|≤∑i=0nai-an. |
Ugyanígy tovább: Ha ||x|-an|-an-1<0, akkor |||x|-an|-an-1|≤an-1. Ha ||x|-an|-an-1≥0, akkor ha ||x|-an|≤∑i=0nai-an, akkor | |||x|-an|-an-1|≤∑i=0nai-an-an-1, |
ha ||x|-an|≤an, akkor |||x|-an|-an-1|≤an-an-1. Az indukciós lépés a következő lesz. Ha teljesül, hogy
||...|||x|-an|-an-1|-...|-ak+1|≤ak+1,vagy ≤ak+2-ak+1,vagy ≤ak+3-ak+2-ak+1,⋮vagy ≤∑i=0nai-an-an-1-...-ak+1,
akkor fennáll, hogy
||...|||x|-an|-an-1|-...|-ak|≤ak,vagy ≤ak+1-ak,vagy ≤ak+2-ak+1-ak,⋮vagy ≤∑i=0nai-an-an-1-...-ak.
Tehát h(x)-re teljesül, hogy
h(x)≤a0,vagy ≤a1-a0,vagy ≤a2-a1-a0,⋮vagy ≤∑i=0nai-an-an-1-...-a0.
Ahhoz, hogy h(x)≤1 igaz legyen, annak kell teljesülnie, hogy
h(x)≤a0≤1,vagy ≤a1-a0≤1,vagy ≤a2-a1-a0≤1,⋮vagy ≤∑i=0nai-an-an-1-...-a0≤1.
Vagyis teljesülnie kell annak ‐ és ez a feltétel egyben elégséges is ‐ hogy
a0≤1,a1-a0≤1,a2-a1-a0≤1,⋮∑i=0nai-an-an-1-...-a0≤1.
Ez pedig éppen a korábban kimondott bizonyítandó feltétel, vagyis hogy Tehát h(x) valóban legfeljebb 1. Ekkor h(x)-et h(x)=|[|x|]+{|x|}-C(x)| alakba átírva a bizonyítás a második feladatban látottak szerint fejeződik be. Tehát ha am-∑i=0m-1ai≤1 (ahol 0≤m≤n) teljesül, akkor h(x) csak egyes fogakból áll. Mi következik még ebből a feltételből? Nézzük h(x) utolsó, nem nulla (a0) tagját. Erre a feltétel szerint igaz, hogy a0≤1. Tehát a0=1. Ekkor viszont a1≤1+a0=2. Ugyanígy, ha ak≤1+ak-1+ak-2+...+a0, ahol ai=2i (0≤i≤k-1), akkor ak≤1+2k-1=2k, vagyis h(x) k-adik tagja nem lehet nagyobb 2k-nál. Ebből látszik, hogy az első feladatban szereplő f(x) függvény paraméterei a megengedett korlátozásokhoz képest a lehető leggyorsabban növekednek, hiszen ott minden k-ra ak=2k. Befejezésül és az előbbiek alkalmazásaként egy, a kiindulási példához hasonló feladat: Igazoljuk, hogy | ||...|||x|-13|-8|-5|-3|-2|-1|-1|=||...|||x|-1|-1|-...|-1|︸33 db 1-es. | Itt a paraméterek a Fibonacci-számok {fk∣f0=f1=1, fm+1=fm+fm-1} sorozatának első hét eleme. Ismert, hogy f0+f1+f2+...+fm-1=fm+1-f1=fm+1-1, ezért minden m-re | fm-∑i=0m-1fi=fm-fm+1+1=1-fm-1≤1. |
Tulassay Zsolt Fazekas M. Főv. Gyak. Gimn. 9. évf., mat. tagozat
|
|