Cím: Az f-1(x)=f(x) típusú egyenletekről, avagy az írástudók felelőssége és egyéb érdekességek
Szerző(k):  Ábrahám Gábor 
Füzet: 2010/december, 514 - 527. oldal  PDF  |  MathML 

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az f-1(x)=f(x) típusú egyenletekről,
avagy az írástudók felelőssége
és egyéb érdekességek

 

Ábrahám Gábor
 
Az alábbi cikk a 2010. évi Rátz László Vándorgyűlésen elhangzott előadásom alapján készült.
Immár 18 éve tanítok a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium matematika tagozatán. A tagozatunk fő feladata a tehetséggondozás, a matematika versenyekre történő felkészítés. Ennek nagyon fontos részét képezi, hogy olyan módszereket, ötleteket, fogásokat adjunk át a diákoknak, melyeket hatékonyan tudnak használni a munkájuk során. Ezeket mi is hosszú évek alatt sajátítottuk el sok tanulással, feladatmegoldással. A mi felelősségünk többek között abban áll, hogy az általunk közreadott megoldások precízek legyenek, a felhasznált tételeket pontosan fogalmazzuk meg, hogy azok alkalmazása nehogy hibás, vagy hiányos megoldásra vezessen. Ennek kapcsán szeretnék szólni az f-1(x)=f(x) típusú egyenletekről (ahol f-1(x) az f(x) függvény inverze), melyekkel jó néhányszor találkozhattunk már matematika versenyeken.
Az első két feladat is versenyfeladat volt. Az itt közölt megoldásuk szó szerint az úgynevezett hivatalos megoldás. Ezekben kiemeltem azokat a részeket, melyekkel a cikk során részletesen foglalkozom.
 
1. feladat: Oldjuk meg a valós számok halmazán a
6x2+1x2+11=11x-66-x
egyenletet.
(KöMaL F. 2830., NMMV 2003., KöMaL B. 4027.1)

 
Megoldás (NMMV 2003. hivatalos megoldása): Nézzük a jobb oldali függvényt, ennek egyenlete: y=11x-66-x. Ezt x-re rendezve x=6y2+1y2+11 adódik. Látható tehát, ha az egyik oldalt az x függvényének tekintjük, akkor a másik oldal az előbbi inverz függvénye. A két függvény képe egymás tükörképe az y=x egyenesre nézve, ezért metszéspontjaik az y=x egyenesen vannak. Így elegendő az x=6(x2+1)x2+11 egyenletet megoldani. A rendezés utáni x3-6x2+11x-6=0 egyenlet bal oldalának szorzat alakja (x-1)(x-2)(x-3)=0. Ez alapján az egyenlet megoldásai az 1, 2, 3 számok, melyek igazzá is teszik az eredeti egyenlőséget.
 
*
 

Ezzel a hivatalos megoldás végére értünk.
A lelkiismeretünk megnyugtatása végett ábrázoljuk az
f:RR;f(x)=6x2+1x2+11
és a
g:[611;6[R;g(x)=11x-66-x
függvényt (1. ábra).
 
 

1. ábra
 

Az ábra alapján az alábbi megállapításokat tehetjük:
A két függvény grafikonja az y=x egyenesen metszi egymást, tehát a megoldásnak ez a része látszólag rendben van.
A figyelmes szemlélő számára látható az f függvény grafikonján, hogy a függvény nem kölcsönösen egyértelmű. Erre annak alapján is felfigyelhetünk, hogy az f függvény páros, hisz minden xDf esetén -xDf is teljesül, és
f(-x)=6(-x)2+1(-x)2+11=6x2+1x2+11=f(x).

Tehát kézenfekvő az alábbi kérdés: Korrekt volt az inverz kapcsolat említése?
Mielőtt a kérdéssel behatóbban foglalkoznánk, nézzünk meg egy másik versenyfeladatot, melyet 2003-ban tűztek ki a Nemzetközi Magyar Matematika Versenyen.
 
2. feladat: Oldjuk meg a valós számok halmazán a log3(2x+5)=log2(3x-5) egyenletet.
(NMMV 2003.)

 
(A hivatalos megoldás az alábbi volt.)
 
Megoldás: Vizsgáljuk az alábbi két függvényt:
f:R]log35;];f(x)=log3(2x+5),g:]log35;]R;g(x)=log2(3x-5).(1)
Mivel a két függvény egymás inverze, a grafikonjuk az y=x egyenesre nézve szimmetrikus, így grafikonjaik csak ezen az egyenesen metszhetik egymást.
Ezért az egyenletnek csak olyan x szám lehet a megoldása, amelyre
log3(2x+5)=x=log2(3x-5),
vagyis 2x+5=3x. Ebből az 5=3x-2x egyenlethez jutunk, aminek csak a pozitív számok halmazán lehet megoldása, hiszen a nempozitív számok halmazán a jobb oldali kifejezés első tagja nem nagyobb a második tagjánál.
Az x=2 megoldás, több megoldás pedig azért nincs, mert a 3x-2x függvény a pozitív számok halmazán szigorúan monoton növekvő.
 
*
 

Érdemes megjegyezni, hogy utolsó megállapítás mindenképpen bizonyítást igényel. Az f:R+R; x3x és a g:R+R; x2x függvény is szigorúan monoton növekvő, és két szigorúan monoton növekvő függvény különbsége nem feltétlenül szigorúan monoton növekvő. Ebben az esetben viszont igen, hiszen
3x-2x=2x[(32)x-1],
valamint minden xR+ esetén 2x>0, (32)x-1>0 és mindkét tényező szigorúan monoton növekvő.
Ábrázoljuk az (1) függvényeket (2. ábra). A grafikon újfent megerősíteni látszik azt a gondolatot, mely szerint, ha egy invertálható függvény és inverzének a grafikonja metszi egymást, akkor a metszéspontnak az y=x egyenesen kell lennie.
 
 

2. ábra
 

A továbbiakban alkalmazzuk a hivatalos megoldásokban látott gondolatmeneteket, módszereket.
 
3. feladat: Határozzuk meg a következő egyenlet valós megoldásait.
2x+6=x2-62.
 

(Alkalmazzuk szó szerint az 1. feladatra közölt hivatalos megoldást.)
 
Megoldás: Nézzük a bal oldali függvényt, ennek egyenlete: y=2x+6. Ezt x-re rendezve x=y2-62 adódik. Látható tehát, hogy ha az egyik oldalt az x függvényének tekintjük, akkor a másik oldal az előbbi inverz függvénye. A két függvény képe egymás tükörképe az y=x egyenesre nézve, ezért metszéspontjaik az y=x egyenesen vannak. Így elegendő az x=x2-62 egyenletet megoldani. Ennek megoldásai: x1=1+7; x2=1-7.
Ellenőrzéssel meggyőződhetünk arról, hogy a második szám nem megoldása az egyenletnek, mert a bal oldal pozitív, a jobb oldal negatív értékű. Az első viszont kielégíti az egyenletet.
 
*
 

Nyugtassuk meg a lelkiismeretünket, és ábrázoljuk az f:[-3;[R; f(x)=2x+6, valamint a g:RR; g(x)=x2-62 függvényt (3. ábra).
 
 

3. ábra
 

A grafikonok két pontban metszik egymást. Eszerint az egyenletnek két valós megoldása van, szemben azzal, amit az előző megoldásban kaptunk.
Hol a hiba a korábbi gondolatmenetben? Miért veszítettünk megoldást az előző feladatban?
Az egyik hibát ott követtük el, hogy az inverz kapcsolat vizsgálata esetén csak formális algebrai átalakításokat végeztünk, és nem foglalkoztunk az e mögött rejlő matematikai tartalommal.
Adjuk meg a feladathoz kapcsolódó két kölcsönösen egyértelmű függvényt, melyek egymás inverzei. Ezek az
f:[-3;[R0+;x2x+6  és a  g:R0+[-3;[;xx2-62
függvények. Ha az egyenletet a DfDg=R0+ halmazon oldjuk meg, akkor az egyetlen megoldás tényleg az x1=1+7 szám. De a
2x+6=x2-62
egyenlet értelmezési tartománya nem az R0+, hanem a [-3;-6][6;[ halmaz. Ezen a halmazon viszont két megoldása van. Adjunk a feladatra korrekt megoldást.
 
I. megoldás:[-3;-6][6;[ halmazon az egyenlet mindkét oldala nemnegatív értékű, így négyzetre emeléssel az eredetivel ekvivalens egyenlethez jutunk. Végezzük el a négyzetre emelést és redukáljunk nullára.
x4-12x2-8x+12=0
Mivel az f és g függvény grafikonja az y=x egyenesen metszi egymást, az x=x2-62 egyenlet megoldásai gyökei lehetnek az előző negyedfokú egyenletnek is. Így azt várjuk, hogy x2-2x-6 osztója az (x4-12x2-8x+12)-nek. A polinomosztást elvégezve kapjuk, hogy
x4-12x2-8x-12=(x2-2x-6)(x2+2x-2).
Így az eredeti egyenlet megoldásai, az x2-2x-6=0 és az x2+2x-2=0 másodfokú egyenletek megoldásai közül kerülnek ki, melyek az 1+7; 1-7; -1+3; -1-3 számok.
Ezek közül az értelmezési tartománynak csak az 1+7; -1-3 számok az elemei.
 
2. megoldás:[-3;-6][6;[ halmazon keressük az y=2x+6 és az y=x2-62 egyenletű görbék metszéspontjainak első koordinátáját. Emeljük négyzetre az első egyenletet, majd adjuk hozzá a második kétszeresét. Ekkor az y2+2y=x2+2x kétismeretlenes egyenlethez jutunk, melyet könnyen szorzattá alakíthatunk: (y-x)(y+x+2)=0. Ebből kapjuk, hogy y=x vagy y=-x-2. Ezt visszahelyettesítve a második egyenletbe az x=x2-62 és a -x-2=x2-62 egyenletekhez jutunk. Innen pedig megkaphatjuk a megoldásokat.
 
*
 

Könnyen gyárthatunk az előzőhöz hasonló egyenleteket. Az alábbiakban oldjunk meg még egy ilyen típusút.
 
4. feladat: Oldjuk meg a valós számok halmazán a 2-x3=2-x3 egyenletet.
 
Megoldás: Az f:RR; f(x)=2-x3 függvény nyilván kölcsönösen egyértelmű, így létezik inverze. Könnyen látható, hogy ez a g:RR; g(x)=2-x3 függvény, hisz Dg=Rf, Rg=Df, valamint
f(g(x))=2-(2-x3)3=2-(2-x)=x.
Az eddig jól működő gondolatmenet alapján az f és g függvény grafikonja csak az y=x egyenesen metszheti egymást, így a 2-x3=x egyenlethez jutunk. Ezt átrendezve és szorzattá alakítva kapjuk az (x-1)(x2+x+2)=0 egyenletet, melynek csak x=1 a megoldása.
 
*
 

Ábrázoljuk az f és g függvényeket (4. ábra).
 
 

4. ábra
 

Úgy tűnik, a grafikon továbbra is igazolja a megoldásban alkalmazott gondolatmenetet. Az előző feladatban szereplő f függvényből kiindulva foglalkozzunk az fc:RR; x2-(x-c)3 függvénnyel, ahol c nemnegatív valós paraméter. Mivel fc bármely c esetén kölcsönösen egyértelmű, azért létezik inverze.
Adjuk meg ezt az inverz függvényt. Fejezzük ki az y=2-(x-c)3 egyenletből az x-et. Ekkor az x=c+2-y3 egyenlethez jutunk. Ha felcseréljük x-et és y-t, akkor megkapjuk az fc függvény inverzének hozzárendelési szabályát. Tehát fc inverze az fc-1:RR; xc+2-x3 függvény.
Ábrázoljuk néhány c érték esetén az fc függvényt és inverzét. A c=0 esetet már láttuk, legyen c=0,5, c=0,8, c=1 (5. ábra).
 
 

5. ábra
 

A grafikon alapján kijelenthetjük, hogy az (1-x)3+2=1+2-x3 egyenletnek öt valós megoldása van, melyek közül négyhez tartozó metszéspont nincs rajta az y=x egyenesen.
Tehát hibás az az állítás, hogy ha egy invertálható függvény és inverzének a képe metszi egymást, akkor a metszéspont az y=x egyenesen van!
Oldjuk meg az előző egyenletet.
 
Megoldás: Legyen y=1-x. Ekkor az y3+1=1+y3 egyenletet kapjuk, melyet köbre emelve és rendezve az y9+3y6+3y3-y=0 egyenlethez jutunk. Ennek az y=0, így az eredetinek az x=1 megoldása, ahogy azt a grafikonról is leolvashattuk. Az y kiemelésével kapott y8+3y5+3y2-1 nyolcadfokú polinomnak az y=-1 gyöke, hisz az együtthatók váltakozó előjelű összege 0 (a hiányzó tagok együtthatója 0, és ezt figyelembe kell venni). Ebből kapjuk az eredeti egyenlet grafikonról is leolvasható másik egész gyökét, az x=2-t.
Az előzőek alapján y+1 osztója az (y8+3y5+3y2-1)-nek, a hányadospolinomot a Horner-féle elrendezés ([3], 284. oldal) segítségével könnyedén meghatározhatjuk. Így kapjuk, hogy
y8+3y5+3y2-1=(y+1)(y7-y6+y5+2y4-2y3+2y2+y-1).

Mivel a két grafikon metszi egymást az y=x egyenesen, az x=(1-x)3+2 egyenlet valós gyöke, megoldása az eredeti egyenletnek is. Áttérve y-ra azt kapjuk, hogy az y3+y+1=0 egyenlet valós megoldása gyöke az
y7-y6+y5+2y4-2y3+2y2+y-1
hetedfokú polinomnak is. Ennek alapján azt várjuk, hogy
y3+y+1osztója az(y7-y6+y5+2y4-2y3+2y2+y-1)-nek,
ami teljesül is, amint arról polinomosztással meggyőződhetünk, y4-y3+2y-1 a hányados polinom. Tehát a feladatot visszavezettük az y3+y+1=0 és az y4-y3+2y-1=0 egyenletek megoldására. Ebből meghatározhatjuk a még hiányzó három valós gyököt. (Lásd [3], 321‐332. oldal.)
 
*
 

A továbbiakban foglalkozzunk a középiskolából jól ismert klasszikus inverz kapcsolattal.
 
5. feladat: Mely egytől különböző pozitív valós a esetén van legalább egy valós megoldása az ax=logax egyenletnek?
 
Megoldás: Látható, hogy a feladat ekvivalens azzal a kérdéssel, hogy mely egytől különböző pozitív valós a esetén van legalább egy közös pontja az f:RR+; xax és a g:R+R; xlogax függvény grafikonjának.
Az eddigiek alapján csak annyit állíthatunk, hogy ha van közös pontjuk, akkor azok között biztosan található olyan, amelyik eleme az y=x egyenesnek, hisz az f és g függvény folytonos az értelmezési tartományán.
Az eddigi ismereteink alapján nyilvánvaló, hogy ha 0<a<1, akkor a két grafikon metszi egymást. Legyen ezután a>1.
Ábrázoljuk a=10, illetve a=1,3 esetén a függvényeket. Az y=x egyenes elválasztja a két grafikont a=10 esetén, illetve belemetsz a grafikonokba a=1,3 esetén (6. ábra).
 
 

6. ábra
 

Mivel a g függvény szigorúan konkáv, a következőt állíthatjuk. Az f és g függvény grafikonjának a>1 esetén akkor és csak akkor van közös pontja, ha a g grafikonjának az y=x egyenessel párhuzamos érintője az y tengelyt a nemnegatív tartományban metszi.
Határozzuk meg az érintő egyenletét. Mivel az érintő meredeksége 1 és
g'(x)=1xlna,
az érintési pont x koordinátája x=1lna. Tehát az érintési pont az E(1lna;loga1lna) pont. Az y koordinátából látszik, hogy ez a pont csak a>1 esetén létezik. Az érintő egyenlete:
y=x-1lna+loga1lna.
Az f és g grafikonjának akkor és csak akkor van közös pontja, ha
1lnaloga1lna=-logalna=-ln(lna)lna.
Ezt végigszorozva a negatív -lna-val az 1ln(lna) egyenlőtlenséghez jutunk. Használjuk fel, hogy e>1.
1ln(lna)1elnae1ea


Tehát a vizsgált paraméteres egyenletnek akkor és csak akkor van valós megoldása, ha 0<a<1 vagy 1<ae1e (7. ábra).
 
 

7. ábra

 
*
 

Az előző feladat után kézenfekvő az alábbi kérdés.
 
6. feladat: Az 5. feladatban szereplő egyenletnek az a paraméter mely értékeinél van 1, illetve 2 valós megoldása? Van-e olyan a érték, amely esetén az egyenletnek kettőnél több valós megoldása van?
 
Megoldás: Az előző feladatban láttuk, hogy ha 1<a<e1e, akkor az egyenletnek két megoldása van, ha a=e1e, akkor egy. Vizsgáljuk meg a 0<a<1 esetet; készítsünk néhány ábrát (8. ábra).
 
 

8. ábra
 

Vizsgáljuk meg, hogy milyen feltételek mellett van három metszéspontja a két görbének. Húzzuk be mindkét görbe érintőjét az y=x egyenesre eső P(x0;x0) pontba (9. ábra).
 
 

9. ábra
 

Lehet-e olyan eset, hogy a két görbe érintője megegyezik?
Mivel a két görbe egymás tükörképe az y=x egyenesre nézve, a P pontba húzott érintőik is egymás tükörképei erre az egyenesre nézve. Tehát a két érintő csak úgy eshet egybe, ha merőleges az y=x egyenesre, így iránytangense -1, azaz irányszöge -45.
Használjuk fel, hogy ax0=x0, és az exponenciális függvény deriváltja az x0 pontban -1, tehát ax0lna=-1. Így a=(1e)e (10. ábra).
 
 

10. ábra
 

Ha (1e)e<a<1, akkor az exponenciális függvény P(x0;x0) pontjába húzott érintőjének a meredeksége negatív, de nagyobb -1-nél. Így a P pontba húzott érintő irányszögének abszolút értéke kisebb 45-nál, a logaritmus függvényé nagyobb. Ezért az x0-nak van olyan jobb oldali környezete, amelybe eső x-ek esetén a logaritmus függvény grafikonja az exponenciális függvényhez húzott érintő alatt halad, míg az exponenciális függvény grafikonja az érintő fölött. Az a<1 alapú logaritmus függvény x0<x abszcisszájú pontjaiba húzott érintőinek a meredeksége kisebb, mint az inverze ugyanilyen abszcisszájú pontjába húzott érintőjének meredeksége. Így a két grafikon csak a P pontban metszi egymást.
Ha 0<a<(1e)e, akkor az exponenciális függvény P-beli érintőjének az irányszöge a nagyobb abszolút értékű. Így a P abszcisszájának van olyan bal oldali környezete, ahol a logaritmus függvény grafikonja az exponenciális függvény grafikonja alatt halad (lásd a 11. ábrát). Valahol viszont bele kell metszenie, mert az exponenciális függvény grafikonja metszi az y tengelyt, a logaritmus függvényé nem. Több metszéspont pedig nem jön létre, mert a tengelyek elválasztják a grafikonokat.
 
 

11. ábra
 

Összegzés: Az ax=logax (0<a, a1) egyenletnek:
‐ nincs valós megoldása, ha e1e<a;
‐ egy valós megoldása van, ha a=e1e, vagy (1e)ea<1;
‐ két valós megoldása van, ha 1<a<e1e;
‐ három valós megoldása van, ha 0<a<(1e)e.
 
*
 

Térjünk vissza az 1., majd a 2. feladatra. Először adjunk az 1.-re egy olyan megoldást, amely elkerüli a két oldal közötti inverz kapcsolat felhasználását.
 
1. feladat: Oldjuk meg a valós számok halmazán a
6x2+1x2+11=11x-66-x
egyenletet.
 
Megoldás: (Ezzel a megoldással lényegében azonos a B. 4027.-es feladatra adott KöMaL internetes megoldás, amely a http://www.komal.hu/verseny/feladat.cgi?a=feladat&f=B4027&l=hu oldalon olvasható.)
Az egyenlet értelmezési tartománya a [611;6[ intervallum. Emeljük négyzetre az egyenletet, majd redukáljunk nullára. Ekkor a
47x5-222x4+314x3-564x2+1367x-942=0
egyenlethez jutunk. Mivel az együtthatók összege 0, azért x=1 gyöke az egyenletnek, tehát
x-1osztója a(47x5-222x4+314x3-564x2+1367x-942)-nek.

Horner-elrendezéssel vagy polinomosztással meghatározhatjuk a hányadost, amely a
47x4-175x3+139x2-425x+942
polinom. Ha ennek van egész gyöke, akkor az csak a konstans tag osztói közül kerülhet ki. Könnyen meggyőződhetünk arról, hogy x=2 gyök. Így
x-2osztója a(47x4-175x3+139x2-425x+942)-nek.
A hányados megint meghatározható Horner-elrendezéssel vagy polinomosztással, amely a
47x3-81x2-23x-471
polinom. Ennek x=3 gyöke, így a polinom osztható (x-3)-mal. A hányados a 47x2+60x+157, melynek nincs valós gyöke, mivel a diszkriminánsa negatív. Tehát az egyenlet megoldásai az 1, 2, 3 számok.
 
*
 

A 2. feladat kapcsán, az ábra alapján már meggyőződtünk arról, hogy az f(x)=log3(2x+5) és a g(x)=log2(3x-5) függvények grafikonja csak az y=x egyenesen metszi egymást. Ezt most bizonyítsuk is be!
Azt már bebizonyítottuk, hogy az f(x)=log3(2x+5) és a g(x)=log2(3x-5) függvények grafikonjának az y=x egyenesen csak az x=2 helyen van metszéspontja, mert a log3(2x+5)=x=log2(3x-5) egyenletnek csak az x=2 a megoldása.
Megmutatjuk, hogy az f függvény az értelmezési tartományán szigorúan konvex, a g pedig szigorúan konkáv.
Az f első deriváltja
f'(x)=(log3(2x+5))'=ln22xln3(2x+5),
így a második derivált
f''(x)=(ln22xln3(2x+5))'=ln222xln35(2x+5)2,
ami bármely valós x esetén pozitív, tehát fszigorúan konvex függvény. A g függvény első deriváltja
g'(x)=(log2(3x-5))'=ln33xln2(3x-5).
A második deriváltja
g''(x)=(ln33xln2(3x-5))'=ln233xln2-5(3x-5)2,
ami a g értelmezési tartományának bármely x értékére negatív, így a g az értelmezési tartományán szigorúan konkáv.
Az eddigiekből következik, hogy a 2-nél kisebb helyeken az f függvény grafikonjának minden pontja az y=x egyenes felett, a g függvényé pedig az alatt helyezkedik el, tehát itt nem metszhetik egymást, míg a 2-nél nagyobb helyeken fordított a helyzet, így ott sem metszhetik egymást. Ezzel igazoltuk, hogy a két grafikonnak csak az x=2 helyen van közös pontja.
 
*
 

 
Konklúzió:
Nagyon fontos, hogy két függvény közötti inverz kapcsolat bizonyítása ne csak formális algebrai átalakítás legyen, hanem ennél mélyebb megfontolás.
Az f-1(x)=f(x) típusú egyenleteknél akkor és csak akkor hivatkozhatunk arra, hogy a függvény és inverzének a grafikonja csak az y=x egyenesen metszi egymást, ha ezt az adott egyenlet kapcsán bizonyítottuk.

Létezik-e olyan tétel, amely segítséget nyújt a bizonyításhoz?
Mielőtt erre rátérnénk, oldjuk meg az alábbi feladatot.
 
7. feladat: Oldjuk meg a valós számok halmazán az alábbi egyenletet:
4x-33=x3+34.

 
Megoldás: Az könnyen látható, hogy ez az egyenlet is az f-1(x)=f(x) típusú egyenletek közé tartozik, hiszen az f:RR; x4x-33 és a g:RR; xx3+34 függvények egymás inverzei, ahol mindkét függvény szigorúan monoton növekvő. Átrendezés után az eredetivel ekvivalens 44x-33-33=x egyenletet kapjuk, mely az f függvénnyel kifejezve a következő alakban írható fel: f(f(x))=x.
Az alábbiakban bebizonyítjuk, hogy mivel az f függvény szigorúan monoton növekedő, azért az f(f(x))=x egyenlet megoldáshalmaza megegyezik az f(x)=x egyenlet megoldáshalmazával.
Legyen z megoldása az f(x)=x egyenletnek. Ekkor f(z)=z, így f(f(z))=f(z), tehát f(f(z))=z.
Legyen másrészt r megoldása az f(f(x))=x egyenletnek, azaz f(f(r))=r. Tegyük fel, hogy r<f(r). Mivel az f függvény szigorúan monoton növekvő, ekkor f(r)<f(f(r)), tehát r<f(r)<f(f(r)), ami ellentmondás. Hasonlóan be lehet látni, hogy f(r)<r sem lehetséges, tehát szükségképpen r=f(r). Így a két egyenlet megoldáshalmaza egyenlő.
Tehát az eredeti egyenlet ekvivalens a 4x-33=x egyenlettel. Köbre emelés és átrendezés után x3-4x+3=0. Ennek a megoldásai az eddig alkalmazott módszerek felhasználásával már könnyen meghatározhatók, és ezek az 1, -1-132, -1+132 számok.
 
*
 

A feladatnak két nagyon fontos hozadéka a következő.
 
1. hozadék: Adott az f-1(x)=f(x) egyenlet, ahol f:DfRf; xf(x) szigorúan monoton növekvő függvény. Ebből következik, hogy f-1(x) is szigorúan monoton növekvő. (Lásd [1], 151. oldal.) Az egyenlet két oldalára alkalmazva a szigorúan monoton f függvényt kapjuk, hogy
f(f-1(x))=f(f(x))x=f(f(x)).
Azt pedig az előbb beláttuk, hogy az utolsó egyenlet megoldáshalmaza megegyezik az f(x)=x egyenlet megoldáshalmazával, mivel f szigorúan monoton növekvő. Így az f-1(x)=f(x) egyenlet megoldáshalmaza megegyezik az f(x)=x egyenlet megoldáshalmazával, ha f szigorúan monoton növekvő. Így megfogalmazhatjuk az alábbi tételt.
 
Tétel. Ha az f:DfRf; xf(x) függvény szigorúan monoton növekvő, akkor a DfRf halmazon az f-1(x)=f(x) egyenlet megoldáshalmaza megegyezik az f(x)=x egyenlet megoldáshalmazával.
 
Megjegyzés: Az 1. és a 2. feladatra adott első megoldást úgy tehetjük teljesen korrektté, ha belátjuk, hogy az inverz kapcsolatban szereplő függvények szigorúan monoton növekvők. Ezt az olvasóra bízzuk.
 
2. hozadék: Ha az f:DfRf; xf(x) függvény szigorúan monoton növekvő, akkor az (f(...(f(x))...))=x egyenlet megoldáshalmaza megegyezik az f(x)=x egyenlet megoldáshalmazával.
Végül nézzünk néhány feladatot, melynek megoldását az olvasóra bízzuk.
Oldjuk meg a valós számok halmazán a következő egyenleteket:
1. x+5=x2-5;
2. 2x+7=x2-72;
3. x2+6x+7=x+5;
4. (2+x)log23-(3+x)log32=1, x]-2;]
(Dan Negulescu, Matematikai Olimpia, Braila, 2001);
5. (3x4-1)2=log34(x+1);
6. (x3-6)3=6+x+63;
7. x=-3+4-3+4-3+4x.
 
Külön köszönettel tartozom Katz Sándornak, aki értékes tanácsaival segítette munkámat.
 
Felhasznált irodalom
 

[1]Laczkovich Miklós ‐ T. Sós Vera: Analízis I. (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2006).
[2]Szele Tibor: Bevezetés az algebrába (Tankönyvkiadó, 1972).
[3]Dr. Szendrei János: Algebra és számelmélet (Tankönyvkiadó).
[4]Olosz Ferenc: Egyenletek megoldása inverz függvények felhasználásával.
[5]Szilassi Lajos: A kételkedés joga ‐ és kötelessége.
[4]KöMaL (1893‐2010).
[5]NMMV feladatok és megoldások 1992‐2007 (CD, Szeged, 2007).

1Az F. 2830. megoldása nem jelent meg a Lapban, ezért a feladatot más feladatokhoz hasonlóan 2003-ban B. 4027. számmal újra kitűztük. Ennek megoldása már megjelent a Lapban, lásd KöMaL, 2008/4., 220. oldal.