A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.Az típusú egyenletekről, avagy az írástudók felelőssége és egyéb érdekességek Ábrahám Gábor Az alábbi cikk a 2010. évi Rátz László Vándorgyűlésen elhangzott előadásom alapján készült. Immár 18 éve tanítok a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium matematika tagozatán. A tagozatunk fő feladata a tehetséggondozás, a matematika versenyekre történő felkészítés. Ennek nagyon fontos részét képezi, hogy olyan módszereket, ötleteket, fogásokat adjunk át a diákoknak, melyeket hatékonyan tudnak használni a munkájuk során. Ezeket mi is hosszú évek alatt sajátítottuk el sok tanulással, feladatmegoldással. A mi felelősségünk többek között abban áll, hogy az általunk közreadott megoldások precízek legyenek, a felhasznált tételeket pontosan fogalmazzuk meg, hogy azok alkalmazása nehogy hibás, vagy hiányos megoldásra vezessen. Ennek kapcsán szeretnék szólni az típusú egyenletekről (ahol az függvény inverze), melyekkel jó néhányszor találkozhattunk már matematika versenyeken. Az első két feladat is versenyfeladat volt. Az itt közölt megoldásuk szó szerint az úgynevezett hivatalos megoldás. Ezekben kiemeltem azokat a részeket, melyekkel a cikk során részletesen foglalkozom.
1. feladat: Oldjuk meg a valós számok halmazán a egyenletet.
(KöMaL F. 2830., NMMV 2003., KöMaL B. 4027.) |
Megoldás (NMMV 2003. hivatalos megoldása): Nézzük a jobb oldali függvényt, ennek egyenlete: . Ezt -re rendezve adódik. Látható tehát, ha az egyik oldalt az függvényének tekintjük, akkor a másik oldal az előbbi inverz függvénye. A két függvény képe egymás tükörképe az egyenesre nézve, ezért metszéspontjaik az egyenesen vannak. Így elegendő az egyenletet megoldani. A rendezés utáni egyenlet bal oldalának szorzat alakja . Ez alapján az egyenlet megoldásai az 1, 2, 3 számok, melyek igazzá is teszik az eredeti egyenlőséget.
Ezzel a hivatalos megoldás végére értünk. A lelkiismeretünk megnyugtatása végett ábrázoljuk az és a | | függvényt (1. ábra).
1. ábra Az ábra alapján az alábbi megállapításokat tehetjük:
| A két függvény grafikonja az egyenesen metszi egymást, tehát a megoldásnak ez a része látszólag rendben van. |
| A figyelmes szemlélő számára látható az függvény grafikonján, hogy a függvény nem kölcsönösen egyértelmű. Erre annak alapján is felfigyelhetünk, hogy az függvény páros, hisz minden esetén is teljesül, és | | |
Tehát kézenfekvő az alábbi kérdés: Korrekt volt az inverz kapcsolat említése? Mielőtt a kérdéssel behatóbban foglalkoznánk, nézzünk meg egy másik versenyfeladatot, melyet 2003-ban tűztek ki a Nemzetközi Magyar Matematika Versenyen.
2. feladat: Oldjuk meg a valós számok halmazán a egyenletet.
(A hivatalos megoldás az alábbi volt.)
Megoldás: Vizsgáljuk az alábbi két függvényt: | | (1) | Mivel a két függvény egymás inverze, a grafikonjuk az egyenesre nézve szimmetrikus, így grafikonjaik csak ezen az egyenesen metszhetik egymást. Ezért az egyenletnek csak olyan szám lehet a megoldása, amelyre vagyis . Ebből az egyenlethez jutunk, aminek csak a pozitív számok halmazán lehet megoldása, hiszen a nempozitív számok halmazán a jobb oldali kifejezés első tagja nem nagyobb a második tagjánál. Az 2 megoldás, több megoldás pedig azért nincs, mert a függvény a pozitív számok halmazán szigorúan monoton növekvő.
Érdemes megjegyezni, hogy utolsó megállapítás mindenképpen bizonyítást igényel. Az ; és a ; függvény is szigorúan monoton növekvő, és két szigorúan monoton növekvő függvény különbsége nem feltétlenül szigorúan monoton növekvő. Ebben az esetben viszont igen, hiszen valamint minden esetén , és mindkét tényező szigorúan monoton növekvő. Ábrázoljuk az (1) függvényeket (2. ábra). A grafikon újfent megerősíteni látszik azt a gondolatot, mely szerint, ha egy invertálható függvény és inverzének a grafikonja metszi egymást, akkor a metszéspontnak az egyenesen kell lennie.
2. ábra A továbbiakban alkalmazzuk a hivatalos megoldásokban látott gondolatmeneteket, módszereket.
3. feladat: Határozzuk meg a következő egyenlet valós megoldásait. (Alkalmazzuk szó szerint az 1. feladatra közölt hivatalos megoldást.)
Megoldás: Nézzük a bal oldali függvényt, ennek egyenlete: . Ezt -re rendezve adódik. Látható tehát, hogy ha az egyik oldalt az függvényének tekintjük, akkor a másik oldal az előbbi inverz függvénye. A két függvény képe egymás tükörképe az egyenesre nézve, ezért metszéspontjaik az egyenesen vannak. Így elegendő az egyenletet megoldani. Ennek megoldásai: ; . Ellenőrzéssel meggyőződhetünk arról, hogy a második szám nem megoldása az egyenletnek, mert a bal oldal pozitív, a jobb oldal negatív értékű. Az első viszont kielégíti az egyenletet.
Nyugtassuk meg a lelkiismeretünket, és ábrázoljuk az ; , valamint a ; függvényt (3. ábra).
3. ábra A grafikonok két pontban metszik egymást. Eszerint az egyenletnek két valós megoldása van, szemben azzal, amit az előző megoldásban kaptunk. Hol a hiba a korábbi gondolatmenetben? Miért veszítettünk megoldást az előző feladatban? Az egyik hibát ott követtük el, hogy az inverz kapcsolat vizsgálata esetén csak formális algebrai átalakításokat végeztünk, és nem foglalkoztunk az e mögött rejlő matematikai tartalommal. Adjuk meg a feladathoz kapcsolódó két kölcsönösen egyértelmű függvényt, melyek egymás inverzei. Ezek az | | függvények. Ha az egyenletet a halmazon oldjuk meg, akkor az egyetlen megoldás tényleg az szám. De a egyenlet értelmezési tartománya nem az , hanem a halmaz. Ezen a halmazon viszont két megoldása van. Adjunk a feladatra korrekt megoldást.
I. megoldás: A halmazon az egyenlet mindkét oldala nemnegatív értékű, így négyzetre emeléssel az eredetivel ekvivalens egyenlethez jutunk. Végezzük el a négyzetre emelést és redukáljunk nullára. Mivel az és függvény grafikonja az egyenesen metszi egymást, az egyenlet megoldásai gyökei lehetnek az előző negyedfokú egyenletnek is. Így azt várjuk, hogy osztója az -nek. A polinomosztást elvégezve kapjuk, hogy | | Így az eredeti egyenlet megoldásai, az és az másodfokú egyenletek megoldásai közül kerülnek ki, melyek az ; ; ; számok. Ezek közül az értelmezési tartománynak csak az ; számok az elemei.
2. megoldás: A halmazon keressük az és az egyenletű görbék metszéspontjainak első koordinátáját. Emeljük négyzetre az első egyenletet, majd adjuk hozzá a második kétszeresét. Ekkor az kétismeretlenes egyenlethez jutunk, melyet könnyen szorzattá alakíthatunk: . Ebből kapjuk, hogy vagy . Ezt visszahelyettesítve a második egyenletbe az és a egyenletekhez jutunk. Innen pedig megkaphatjuk a megoldásokat.
Könnyen gyárthatunk az előzőhöz hasonló egyenleteket. Az alábbiakban oldjunk meg még egy ilyen típusút.
4. feladat: Oldjuk meg a valós számok halmazán a egyenletet.
Megoldás: Az ; függvény nyilván kölcsönösen egyértelmű, így létezik inverze. Könnyen látható, hogy ez a ; függvény, hisz , , valamint | | Az eddig jól működő gondolatmenet alapján az és függvény grafikonja csak az egyenesen metszheti egymást, így a egyenlethez jutunk. Ezt átrendezve és szorzattá alakítva kapjuk az egyenletet, melynek csak a megoldása.
Ábrázoljuk az és függvényeket (4. ábra).
4. ábra Úgy tűnik, a grafikon továbbra is igazolja a megoldásban alkalmazott gondolatmenetet. Az előző feladatban szereplő függvényből kiindulva foglalkozzunk az ; függvénnyel, ahol nemnegatív valós paraméter. Mivel bármely esetén kölcsönösen egyértelmű, azért létezik inverze. Adjuk meg ezt az inverz függvényt. Fejezzük ki az egyenletből az -et. Ekkor az egyenlethez jutunk. Ha felcseréljük -et és -t, akkor megkapjuk az függvény inverzének hozzárendelési szabályát. Tehát inverze az ; függvény. Ábrázoljuk néhány érték esetén az függvényt és inverzét. A esetet már láttuk, legyen , , (5. ábra).
5. ábra A grafikon alapján kijelenthetjük, hogy az egyenletnek öt valós megoldása van, melyek közül négyhez tartozó metszéspont nincs rajta az egyenesen. Tehát hibás az az állítás, hogy ha egy invertálható függvény és inverzének a képe metszi egymást, akkor a metszéspont az egyenesen van! Oldjuk meg az előző egyenletet.
Megoldás: Legyen . Ekkor az egyenletet kapjuk, melyet köbre emelve és rendezve az egyenlethez jutunk. Ennek az , így az eredetinek az megoldása, ahogy azt a grafikonról is leolvashattuk. Az kiemelésével kapott nyolcadfokú polinomnak az gyöke, hisz az együtthatók váltakozó előjelű összege 0 (a hiányzó tagok együtthatója 0, és ezt figyelembe kell venni). Ebből kapjuk az eredeti egyenlet grafikonról is leolvasható másik egész gyökét, az -t. Az előzőek alapján osztója az -nek, a hányadospolinomot a Horner-féle elrendezés ([3], 284. oldal) segítségével könnyedén meghatározhatjuk. Így kapjuk, hogy | |
Mivel a két grafikon metszi egymást az egyenesen, az egyenlet valós gyöke, megoldása az eredeti egyenletnek is. Áttérve -ra azt kapjuk, hogy az egyenlet valós megoldása gyöke az hetedfokú polinomnak is. Ennek alapján azt várjuk, hogy | | ami teljesül is, amint arról polinomosztással meggyőződhetünk, a hányados polinom. Tehát a feladatot visszavezettük az és az egyenletek megoldására. Ebből meghatározhatjuk a még hiányzó három valós gyököt. (Lásd [3], 321‐332. oldal.)
A továbbiakban foglalkozzunk a középiskolából jól ismert klasszikus inverz kapcsolattal.
5. feladat: Mely egytől különböző pozitív valós esetén van legalább egy valós megoldása az egyenletnek?
Megoldás: Látható, hogy a feladat ekvivalens azzal a kérdéssel, hogy mely egytől különböző pozitív valós esetén van legalább egy közös pontja az ; és a ; függvény grafikonjának. Az eddigiek alapján csak annyit állíthatunk, hogy ha van közös pontjuk, akkor azok között biztosan található olyan, amelyik eleme az egyenesnek, hisz az és függvény folytonos az értelmezési tartományán. Az eddigi ismereteink alapján nyilvánvaló, hogy ha , akkor a két grafikon metszi egymást. Legyen ezután . Ábrázoljuk , illetve esetén a függvényeket. Az egyenes elválasztja a két grafikont esetén, illetve belemetsz a grafikonokba esetén (6. ábra).
6. ábra Mivel a függvény szigorúan konkáv, a következőt állíthatjuk. Az és függvény grafikonjának esetén akkor és csak akkor van közös pontja, ha a grafikonjának az egyenessel párhuzamos érintője az tengelyt a nemnegatív tartományban metszi. Határozzuk meg az érintő egyenletét. Mivel az érintő meredeksége 1 és az érintési pont koordinátája . Tehát az érintési pont az pont. Az koordinátából látszik, hogy ez a pont csak esetén létezik. Az érintő egyenlete: Az és grafikonjának akkor és csak akkor van közös pontja, ha | | Ezt végigszorozva a negatív -val az egyenlőtlenséghez jutunk. Használjuk fel, hogy .
Tehát a vizsgált paraméteres egyenletnek akkor és csak akkor van valós megoldása, ha vagy (7. ábra).
7. ábra
Az előző feladat után kézenfekvő az alábbi kérdés.
6. feladat: Az . feladatban szereplő egyenletnek az paraméter mely értékeinél van , illetve valós megoldása? Van-e olyan érték, amely esetén az egyenletnek kettőnél több valós megoldása van?
Megoldás: Az előző feladatban láttuk, hogy ha , akkor az egyenletnek két megoldása van, ha , akkor egy. Vizsgáljuk meg a esetet; készítsünk néhány ábrát (8. ábra).
8. ábra Vizsgáljuk meg, hogy milyen feltételek mellett van három metszéspontja a két görbének. Húzzuk be mindkét görbe érintőjét az egyenesre eső pontba (9. ábra).
9. ábra Lehet-e olyan eset, hogy a két görbe érintője megegyezik? Mivel a két görbe egymás tükörképe az egyenesre nézve, a pontba húzott érintőik is egymás tükörképei erre az egyenesre nézve. Tehát a két érintő csak úgy eshet egybe, ha merőleges az egyenesre, így iránytangense , azaz irányszöge . Használjuk fel, hogy , és az exponenciális függvény deriváltja az pontban , tehát . Így (10. ábra).
10. ábra Ha , akkor az exponenciális függvény pontjába húzott érintőjének a meredeksége negatív, de nagyobb -nél. Így a pontba húzott érintő irányszögének abszolút értéke kisebb -nál, a logaritmus függvényé nagyobb. Ezért az -nak van olyan jobb oldali környezete, amelybe eső -ek esetén a logaritmus függvény grafikonja az exponenciális függvényhez húzott érintő alatt halad, míg az exponenciális függvény grafikonja az érintő fölött. Az alapú logaritmus függvény abszcisszájú pontjaiba húzott érintőinek a meredeksége kisebb, mint az inverze ugyanilyen abszcisszájú pontjába húzott érintőjének meredeksége. Így a két grafikon csak a pontban metszi egymást. Ha , akkor az exponenciális függvény -beli érintőjének az irányszöge a nagyobb abszolút értékű. Így a abszcisszájának van olyan bal oldali környezete, ahol a logaritmus függvény grafikonja az exponenciális függvény grafikonja alatt halad (lásd a 11. ábrát). Valahol viszont bele kell metszenie, mert az exponenciális függvény grafikonja metszi az tengelyt, a logaritmus függvényé nem. Több metszéspont pedig nem jön létre, mert a tengelyek elválasztják a grafikonokat.
11. ábra Összegzés: Az (, ) egyenletnek: ‐ nincs valós megoldása, ha ; ‐ egy valós megoldása van, ha , vagy ; ‐ két valós megoldása van, ha ; ‐ három valós megoldása van, ha .
Térjünk vissza az 1., majd a 2. feladatra. Először adjunk az 1.-re egy olyan megoldást, amely elkerüli a két oldal közötti inverz kapcsolat felhasználását.
1. feladat: Oldjuk meg a valós számok halmazán a egyenletet.
Megoldás: (Ezzel a megoldással lényegében azonos a B. 4027.-es feladatra adott KöMaL internetes megoldás, amely a http://www.komal.hu/verseny/feladat.cgi?a=feladat&f=B4027&l=hu oldalon olvasható.) Az egyenlet értelmezési tartománya a intervallum. Emeljük négyzetre az egyenletet, majd redukáljunk nullára. Ekkor a | | egyenlethez jutunk. Mivel az együtthatók összege 0, azért gyöke az egyenletnek, tehát | |
Horner-elrendezéssel vagy polinomosztással meghatározhatjuk a hányadost, amely a | | polinom. Ha ennek van egész gyöke, akkor az csak a konstans tag osztói közül kerülhet ki. Könnyen meggyőződhetünk arról, hogy gyök. Így | | A hányados megint meghatározható Horner-elrendezéssel vagy polinomosztással, amely a polinom. Ennek gyöke, így a polinom osztható -mal. A hányados a , melynek nincs valós gyöke, mivel a diszkriminánsa negatív. Tehát az egyenlet megoldásai az 1, 2, 3 számok.
A 2. feladat kapcsán, az ábra alapján már meggyőződtünk arról, hogy az és a függvények grafikonja csak az egyenesen metszi egymást. Ezt most bizonyítsuk is be! Azt már bebizonyítottuk, hogy az és a függvények grafikonjának az egyenesen csak az helyen van metszéspontja, mert a egyenletnek csak az a megoldása. Megmutatjuk, hogy az függvény az értelmezési tartományán szigorúan konvex, a pedig szigorúan konkáv. Az első deriváltja | | így a második derivált | | ami bármely valós esetén pozitív, tehát szigorúan konvex függvény. A függvény első deriváltja | | A második deriváltja | | ami a értelmezési tartományának bármely értékére negatív, így a az értelmezési tartományán szigorúan konkáv. Az eddigiekből következik, hogy a 2-nél kisebb helyeken az függvény grafikonjának minden pontja az egyenes felett, a függvényé pedig az alatt helyezkedik el, tehát itt nem metszhetik egymást, míg a 2-nél nagyobb helyeken fordított a helyzet, így ott sem metszhetik egymást. Ezzel igazoltuk, hogy a két grafikonnak csak az helyen van közös pontja.
Konklúzió: | Nagyon fontos, hogy két függvény közötti inverz kapcsolat bizonyítása ne csak formális algebrai átalakítás legyen, hanem ennél mélyebb megfontolás. |
| Az típusú egyenleteknél akkor és csak akkor hivatkozhatunk arra, hogy a függvény és inverzének a grafikonja csak az egyenesen metszi egymást, ha ezt az adott egyenlet kapcsán bizonyítottuk. |
Létezik-e olyan tétel, amely segítséget nyújt a bizonyításhoz? Mielőtt erre rátérnénk, oldjuk meg az alábbi feladatot.
7. feladat: Oldjuk meg a valós számok halmazán az alábbi egyenletet:
Megoldás: Az könnyen látható, hogy ez az egyenlet is az típusú egyenletek közé tartozik, hiszen az ; és a ; függvények egymás inverzei, ahol mindkét függvény szigorúan monoton növekvő. Átrendezés után az eredetivel ekvivalens egyenletet kapjuk, mely az függvénnyel kifejezve a következő alakban írható fel: . Az alábbiakban bebizonyítjuk, hogy mivel az függvény szigorúan monoton növekedő, azért az egyenlet megoldáshalmaza megegyezik az egyenlet megoldáshalmazával. Legyen megoldása az egyenletnek. Ekkor , így , tehát . Legyen másrészt megoldása az egyenletnek, azaz . Tegyük fel, hogy . Mivel az függvény szigorúan monoton növekvő, ekkor , tehát , ami ellentmondás. Hasonlóan be lehet látni, hogy sem lehetséges, tehát szükségképpen . Így a két egyenlet megoldáshalmaza egyenlő. Tehát az eredeti egyenlet ekvivalens a egyenlettel. Köbre emelés és átrendezés után . Ennek a megoldásai az eddig alkalmazott módszerek felhasználásával már könnyen meghatározhatók, és ezek az 1, , számok.
A feladatnak két nagyon fontos hozadéka a következő.
1. hozadék: Adott az egyenlet, ahol ; szigorúan monoton növekvő függvény. Ebből következik, hogy is szigorúan monoton növekvő. (Lásd [1], 151. oldal.) Az egyenlet két oldalára alkalmazva a szigorúan monoton függvényt kapjuk, hogy | | Azt pedig az előbb beláttuk, hogy az utolsó egyenlet megoldáshalmaza megegyezik az egyenlet megoldáshalmazával, mivel szigorúan monoton növekvő. Így az egyenlet megoldáshalmaza megegyezik az egyenlet megoldáshalmazával, ha szigorúan monoton növekvő. Így megfogalmazhatjuk az alábbi tételt.
Tétel. Ha az ; függvény szigorúan monoton növekvő, akkor a halmazon az egyenlet megoldáshalmaza megegyezik az egyenlet megoldáshalmazával.
Megjegyzés: Az 1. és a 2. feladatra adott első megoldást úgy tehetjük teljesen korrektté, ha belátjuk, hogy az inverz kapcsolatban szereplő függvények szigorúan monoton növekvők. Ezt az olvasóra bízzuk.
2. hozadék: Ha az ; függvény szigorúan monoton növekvő, akkor az egyenlet megoldáshalmaza megegyezik az egyenlet megoldáshalmazával. Végül nézzünk néhány feladatot, melynek megoldását az olvasóra bízzuk. Oldjuk meg a valós számok halmazán a következő egyenleteket: 1. ; 2. ; 3. ; 4. , (Dan Negulescu, Matematikai Olimpia, Braila, 2001); 5. ; 6. ; 7. .
Külön köszönettel tartozom Katz Sándornak, aki értékes tanácsaival segítette munkámat.
Felhasznált irodalom
[1] | Laczkovich Miklós ‐ T. Sós Vera: Analízis I. (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2006). |
[2] | Szele Tibor: Bevezetés az algebrába (Tankönyvkiadó, 1972). |
[3] | Dr. Szendrei János: Algebra és számelmélet (Tankönyvkiadó). |
[4] | Olosz Ferenc: Egyenletek megoldása inverz függvények felhasználásával. |
[5] | Szilassi Lajos: A kételkedés joga ‐ és kötelessége. |
[5] | NMMV feladatok és megoldások 1992‐2007 (CD, Szeged, 2007). |
Az F. 2830. megoldása nem jelent meg a Lapban, ezért a feladatot más feladatokhoz hasonlóan 2003-ban B. 4027. számmal újra kitűztük. Ennek megoldása már megjelent a Lapban, lásd KöMaL, 2008/4., 220. oldal. |
|