Egy ezüst- és három bronzérmet, valamint egy dicséretet szerzett a magyar csapat az idei Nemzetközi Fizikai Diákolimpián Vietnamban, és ezzel csapatunk a résztvevő 82 ország között az összesített pontversenyben a 28. helyet érte el. A magyar csapatból a legjobb eredményt Szolnoki Lénárd, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gedeon Gimnáziumának 12. osztályos tanulója érte el, aki ezüstérmével a verseny 376 diákja közül az 52. helyet szerezte meg.
Az idei Fizikai Diákolimpiát Vietnamban, Hanoi városában rendezték meg. Hanoi négy milliós, rendkívül gyorsan fejlődő nagyváros Vietnam északi részén, a Vörös folyó partján. A legerősebb benyomást a közlekedés teszi a látogatóra. Néhány éve még majdnem mindenki kerékpáron közlekedett, ma pedig a mopedek uralják a város utcáit. Alig látni balesetet, pedig a motorkerékpárok látszólag minden közlekedési szabályt mellőzve haladnak a maguk által legelőnyösebbnek tartott irányba. A motorkerékpárokon nem ritka, hogy hárman, sőt időnként négyen is ülnek, valamint nagy terjedelmű tárgyakat is szállítanak. Az egyik legdöbbenetesebb látványt néhány élő disznó és malac mopeden történő szállítása nyújtotta számunkra. A városban a hőmérséklet napközben 38 ${}^{\circ }$C körüli volt, amit a magas páratartalom tett nehezen elviselhetővé. Az általunk használt buszokban, épületekben, a szálláshelyeken mindenütt légkondicionáló berendezés működött, így az időjárás nem okozott komolyabb problémát.
Hanoiban mindenhol építkezéseket látni, sok szálloda, irodaház épül, ami azt mutatja, hogy az országban megindult a piacgazdasági fejlődés. Sok luxusautót is láttunk, ami azért volt meglepő, mert Vietnam lényegében még mindig kommunista állam, ahol a volt országegyesítő diktátor, Ho Si Minh kultusza a mai napig változatlanul erős. Ennek szellemében a diákolimpia minden résztvevőjét elvitték a Ho Si Minh múzeumba; mauzóleumát azonban csak kívülről láttuk. A városban jól látható a lakáshiány következménye, rengeteg ember éli mindennapi életét az utcákon, ott főznek, esznek, időnként a fodrász is az utcán dolgozik. A város központjában élénk bazár negyed működik, ott meglepően sok a külföldi turista, akik lelkesen vásárolnak, mert az árak az európai pénztárcához viszonyítva döbbenetesen alacsonyak. Kelendőek a gyönyörű selymek, fafaragások, kerámiák, gyöngyök, kínai sakkjátékok, és nagyon népszerű a híres vietnami kígyópálinka is.
A magyar csapat kiválasztása és felkészítése a korábbi évekéhez hasonlóan történt. Az olimpiai előkészítő szakkörök legjobbjai és a különböző országos versenyek korábbi nyertesei április végén 3 napos válogatóversenyen mérték össze tudásukat (és erőnlétüket, fizikai és szellemi állóképességüket). Ez a verseny, amelyet a szervezők formailag és tartalmilag is igyekeztek olimpiára emlékeztető körülmények között megrendezni, a Budapesten (az ELTE-n és a BME-n) immár hetedik alkalommal megtartott Kunfalvi Rezső emlékverseny volt. A verseny után (a Kunfalvi-versenyen elért pontszámok, valamint a korábbi versenyeredmények és a KöMaL mérési versenyének eredménye alapján kiszámolt jutalompontok összesítésével) alakult ki az 5 fős csapat:
Almási Gábor, 12. oszt., Pécs, Leőwey Klára Gimnázium, tanárai: Simon Péter, Dr. Kotek László;
Balogh Máté, 11. oszt., Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium, tanára: Horváth Gábor;
Lovas Lia Izabella, 11. oszt., Pécs, Leőwey Klára Gimnázium, tanárai: Simon Péter, Dr. Kotek László;
Szalkai Balázs, 12. oszt., Veszprém, Lovassy László Gimnázium, tanára: Böcskei Ákos;
Szolnoki Lénárd, 12. oszt., Debreceni Református Kollégium Dóczy Gedeon Gimnáziuma, tanára: Tófalusi Péter.

A csapat számára a végső felkészítés jelentős lépése volt az immár tizenegyedik alkalommal megrendezett Román‐Magyar Előolimpiai Fizika Verseny, melynek idén a Szegedi Tudományegyetem Fizikus Tanszékcsoportja adott otthont. Ezen a megmérettetésen a két ország kiválasztott csapatán kívül három-három tehetséges fiatalabb diák is részt vett, akik az előző versenyeken bizonyították tudásukat. Reményeink szerint ők képezik a jövő évi olimpia csapatának magját. A román-magyar versenyt Alexandru Georgel Bogdan nyerte meg, a második helyet pedig lényegében holtversenyben a román Ianuş Andrada és a magyar Szolnoki Lénárd szerezte meg. Érdekes megjegyeznünk, hogy Ianuş Andrada aranyérmes lett a diákolimpián, a román csapat egyetlen aranyérmese, sőt az egész mezőnyből az egyetlen lány, aki aranyat ért el, így megkapta a legjobb női versenyzőnek járó különdíjat is. A román-magyar verseny mintaszerű lebonyolításáért köszönet illeti Hilbert Margitot, Varjú Katalint és Sarlós Ferencet, akik a kiváló szakmai munka mellett ellátásunkról magyaros vendégszeretettel gondoskodtak.
A magyar csapat felkészítésének következő fázisa a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetemen megrendezett négynapos ,,edzőtábor'' volt, ahol a versenyzők főleg mérési feladatok megoldását gyakorolták, valamint a diákolimpia tematikájában szereplő témakörök közül a problematikusakat beszélték meg. Július elején a csapat Bükkszentkereszten részt vett a KöMaL nyári fizika táborában, ahol a kirándulások és játékos versenyek mellett Gnädig Péter és Tasnádi Tamás irányításával olimpiai versenyfeladatokat oldottak meg a csapat tagjai.
A csapat 2008. július 19-én indult el Hanoiba, ahová közel 20 órás utazás után érkezett meg az öt versenyző és a két csapatvezető: Honyek Gyula (ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola) és Tasnádi Tamás (ELTE Fizikai Intézet). A diákolimpiának egy Nobel-díjas vendége is volt, Jerome Isaac Friedman, aki nagyon érdekes előadást tartott a részecskefizika mai állásáról. Ez is mutatja, hogy a vendéglátó ország, valamint a világ vezető fizikusainak számára mennyire fontos a diákolimpia. Az elméleti fordulóra július 22-én került sor, majd egy pihenőnap után július 24-én következett a kísérleti verseny.
Az 5 órás elméleti fordulóban három feladatot kellett megoldaniuk a diákoknak. Az első feladatban egy vízhajtású rizshántoló mozsár működésével foglalkoztak a versenyzők. A feladat egy valódi eszköz megismerésére épült, azonban az elvárt megoldás nem a fizikai elvek alapos ismeretét, hanem inkább részletdús geometriai és statikai számításokat kívánt. A második feladat gyűrűs képalkotáson alapuló Cserenkov-számláló részletes vizsgálata volt, ami relativitáselméleti ismereteket is igényelt. A harmadik probléma meteorológiai jellegű volt, lényegében azzal foglalkozott, hogyan alakul a légkör függőleges irányú stabilitása különböző hőmérsékleti viszonyok mellett. Ennek a feladatnak az adott aktualitást, hogy Hanoiban a motorosok hatalmas száma miatt a reggeli órákban igen nagy a légszennyezettség, amit csak a Vörös folyó felől fújó szél tud enyhíteni. Ez a hőtani feladat tetszett a magyar versenyzőknek a legjobban, azonban sajnos erre maradt a legkevesebb idejük. Az idei elméleti feladatok megoldása nemcsak a magyar diákoknak, hanem általában mindenkinek a szokásosnál gyengébben sikerült, még a legjobb kínai diák is 90% alatti teljesítményt nyújtott.
A kísérleti fordulóra is 5 órát kaptak a versenyzők, ezalatt két különböző mérést kellett elvégezniük, melyek félvezető diódák felhasználásával differenciális hőmérsékletmérési módszeren alapultak. Az első feladatban egy kristályos anyag olvadáspontját kellett meghatározniuk a diákoknak, míg a második feladat egy napelem hatásfokának megállapítása volt. A magyar versenyzőknek a mérési feladat sokkal jobban sikerült, mint az elmélet.
Az elméleti fordulóban maximálisan 30 pontot lehetett szerezni, a kísérleti rész maximálisan 20 pontot ért. Bonyolult számítási szabályok szerint a rendezők megállapították, hogy az aranyéremhez 33 pontot kellett szerezni, az ezüst határa 26 pont lett, a bronzé pedig 21 pont. Dicséretet a 14 pont felett teljesítők kaptak. A magyar versenyzők a következő eredményt érték el: