Egy arany, két ezüst és két bronzérmet szerzett a magyar csapat az idei Nemzetközi Fizikai Diákolimpián Iránban, és ezzel csapatunk a résztvevő 69 ország között az összesített pontversenyben az előkelő tizedik helyet érte el. A verseny elméleti fordulójában Kónya Gábor, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium 12. osztályos tanulója két kínai diákkal holtversenyben, 100%-os teljesítménnyel a legjobbnak bizonyult, és ezzel aranyérme mellett elnyerte a legjobb elméleti munkáért járó különdíjat is (egy különleges zománcfestésű vázát).
Az idei Fizikai Diákolimpiát Iránban, Isfahan városában rendezték meg, a versenyen 69 országból összesen 327 diák mérte össze tudását. A versenyzőket küldő országok mellett még négy állam megfigyelővel képviseltette magát, ők a jövő évi megmérettetésre szándékoznak versenyzőket küldeni. Isfahan talán Irán legszebb, több mint 1500 éves történelemre visszatekintő városa, amely Irán közepén fekszik, a hasonló nevű tartomány székhelye. Ez a tartomány önmagában valamivel nagyobb Magyarországnál, azonban mindössze négymillió ember lakja, mert területének nagy része sivatag. Isfahanban a nyár legmelegebb hónapja a július, ennek közepére esett a verseny. Megtapasztaltuk, hogy napközben a hőmérséklet 35-40 ${}^{\circ }$C-ra emelkedett, amit azért tudtunk jól elviselni, mert az általunk használt buszokban, épületekben, a szálláshelyeken mindenütt légkondicionáló működött. Estefelé a hőmérséklet 25-30 ${}^{\circ }$C-ra csökkent, és ilyenkor nagyon kellemes volt a várost átszelő folyó partjain kialakított gyönyörű parkokban sétálni, üldögélni, élvezni a teázók kellemes kínálatát, ahogy ezt a helyi emberek, családjukkal együtt teszik. Általánosan elterjedt szokás, hogy a családok takarókat, szőnyegeket terítenek ki a parkokban, és ezeken heverészve esznek-isznak, beszélgetnek, pihennek késő estig.
Irán hivatalos nyelve a perzsa, mai nevén fárszi. A perzsa mellett a lakosság 26%-a beszéli a török nyelvet. Iránba a hetedik században érkezett el az iszlám, ami hivatalos államvallássá vált. A lakosság 89%-a shíta mohamedán, míg 10%-uk szunnita. Ezen kívül nagyon kis számban megtalálhatjuk az ősi tűzimádó hit, vagyis Zoroaszter követőit, valamint élnek Iránban keresztények és zsidók is. Isfahanban a mohamedán mecsetek mellett a legérdekesebb talán az örmény keresztények néhány megmaradt temploma, különösen az 1600-as évek első felében épült Vank katedrális.
Irán egyik legnagyobb gondja a megfelelő mennyiségű és minőségű víz előteremtése. Nem véletlen, hogy Isfahan városa a Zayandehrood folyó két partján terül el. Ez a folyó nem jut el a tengerig, hanem a várostól délkeletre, egy időszakosan létező sós tóban végződik. Már az ősi időkben számos csatornát építettek, amelyekben elterelték a folyó vizét, és a csatornákban ezek után természetes gravitációs úton a mai napig is áramlik a víz, és ez élteti a várost. A folyón számos ősi hidat is építettek, ezek különlegesen szép látványt nyújtanak, az összes régi hidat gyönyörűen újjáépítették, nemhiába nevezik Isfahant a hidak városának is. Az egyik leghíresebb híd a csapatvezetők szálláshelyének közvetlen közelében fekvő 300 méter hosszú és 14 méter széles Harminchárom lyukú híd (Si-O-Seh Pol), melyet 1602-ben építettek. A híd egyben enyhe vízduzzasztó is, az egyik oldalán bokáig érő, kellemes hőmérsékletű vízben a lakosság szívesen átsétál mezítláb a kissé csúszós folyómederben a másik oldalra.
Isfahan egyik legnagyobb turisztikai látványossága a város központjában található 500 méter hosszú és 160  méter széles Imam tér, amelyet I. Abbas sah idején, 1612-től kezdve alakítottak ki. Déli oldalán található a hatalmas kiterjedésű Imam mecset, keleti oldalán a csodálatos mozaikdíszítésű Lotfollah sejk mecset, míg a nyugati oldalon az uralkodók palotája. A tér északi irányból egyben a hatalmas bazár bejárata is. A teret az UNESCO nem véletlenül nyilvánította a Világörökség részévé.
A magyar csapat kiválasztása és felkészülése a korábbi évekhez hasonlóan történt. Az olimpiai előkészítő szakkörök legjobbjai és a különböző országos versenyek korábbi nyertesei 2007. április 25‐26-án meghívásos válogatóversenyen mérték össze tudásukat (és erőnlétüket, fizikai és szellemi állóképességüket). Ezt a versenyt az olimpiai csapat vezetői formailag és tartalmilag is igyekeztek a diákolimpiára emlékeztető körülmények között megrendezni. A válogatóverseny a Budapesten (az ELTE-n és a BME-n) immár hatodik alkalommal megtartott Kunfalvi Rezső emlékverseny volt. A verseny után (a Kunfalvi-versenyen elért pontszámok, valamint a korábbi versenyeredmények és a KöMaL mérési versenyének eredménye alapján kiszámolt jutalompontok összesítésével) alakult ki az 5 fős csapat: