Cím: 65. William Lowell Putnam Matematika Verseny - 2004
Füzet: 2005/február, 71 - 73. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyéb írások

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

William Lowell Putnam, az 1882-ben végzett egykori harvardi diák egy cikket írt a harvardi öregdiákok 1921 decemberi évkönyvében, amelyben lelkesen ecsetelte egy egyetemek közti csapatverseny várható hozadékait. Hogy egy ilyen verseny valóban létrejöhessen, azt Putnam özvegye, Elizabeth Lowell Putnam 1927-ben létrehozott alapítványa tette lehetővé. Kezdetben az angol nyelv volt a verseny tárgya és néhány évvel később kísérleti jelleggel iktatták be a matematikát is. Jelenlegi formájában 1938 óta kerül rá sor minden év decemberének első szombatján. 1962-től kezdve a versenyen 12 feladatot tűznek ki, amelyeket hagyományosan A1-től A6-ig, illetve B1-től B6-ig számoznak. A két feladatsor megoldására három-három óra áll a versenyzők rendelkezésére. A versenyen minden, még nem végzett amerikai és kanadai egyetemi hallgató részt vehet, bár egy diák sem indulhat négynél több alkalommal.
A verseny egyéni, de minden olyan egyetem vagy főiskola, ahonnan legalább hárman elindulnak, kijelölhet egy háromtagú csapatot a verseny előtt; az ő összesített pontszámuk adja a csapat eredményét.
Az első öt helyezett csapatot felkészítő oktatási intézmény matematika tanszéke komoly pénzdíjban részesül. A győztes jutalma 25 000, a további négy helyezetté pedig rendre 20, 15, 10, illetve 5 ezer dollár; a győztes csapat tagjai fejenként 1000, a további helyzettek pedig 800‐600‐400, illetve 200 dollár díjat kapnak. Az egyéni verseny első 5 helyezettjét nem rangsorolják külön: valamennyien a Putnam Fellow címet nyerik, ami 2500 dolláros pénzdíjat is jelent; az utánuk következő 10‐10 versenyző pedig fejenként 1000, illetve 250 dollár díjban részesül.
Sok sikert kívánunk olvasóinknak a feladatok megoldásához. A Putnam versennyel kapcsolatos információk megtalálhatók a verseny honlapján:

http://math.scu.edu/putnam/index.html

 
A1. A kosárlabdafenomén Shanille O'Keal csapatának statisztikusa folyamatosan nyilvántartja, hogy Miss O'Kealnek a mezőnyből végrehajtott N kísérletéből hány végződött kosárral. Az idény elején a sikeres dobások S(N) száma alacsonyabb volt N nyolcvan százalékánál, a bajnokság végére viszont ez az arány nyolcvan százalék fölé emelkedett. Volt-e időközben feltétlenül olyan pillanat, amikor S(N) éppen egyenlő volt az addigi N dobókísérlet nyolcvan százalékával?
 
A2. H1 és H2 két háromszög, oldalaik hossza rendre ai, bi, ci, a területük pedig Ti (i=1,2). Ha a1a2, b1b2, c1c2, továbbá H2 hegyesszögű, akkor igaz-e, hogy T1T2?
 
A3. Az un sorozatot a következőképpen definiáljuk: u0=u1=u2=1 és minden n0 esetén
det(unun+1un+2un+3)=n!.
Bizonyítsuk be, hogy a sorozat elemei egész számok. (Definíció szerint 0!=1.)
 

A4. Bizonyítsuk be, hogy minden pozitív egész n számhoz van olyan N egész szám, hogy az x1x2xn szorzat felírható
x1x2xn=i=1Nci(ai1x1+ai2x2+...+ainxn)n
alakban, ahol ci racionális, az aij számok pedig a -1, 0, 1 számok közül valók.
 

A5. Egy m×n-es sakktáblát véletlenszerűen kiszínezünk: minden egyes mező színe a többiétől függetlenül 1/2 valószínűséggel piros vagy fekete. Azt mondjuk, hogy két mező, p és q egyszínű tartományban vannak, ha létezik élben szomszédos mezőknek olyan sorozata, amelyik p-vel kezdődik, q-ig tart és a sorozat mezői azonos színűek. Bizonyítsuk be, hogy az egyszínű tartományok számának a várható értéke nagyobb, mint mn8.
 

A6. Legyen az f(x;y) folytonos valós értékű függvény a 0x1, 0y1 egységnégyzeten. Bizonyítsuk be, hogy
01(01f(x;y)dx)2dy+01(01f(x;y)dy)2dx(0101f(x;y)dxdy)2+0101[f(x;y)]2dxdy.

 

B1. Tegyük föl, hogy az r racionális szám gyöke a P(x)=cnxn+cn-1xn-1+...+c0 egész együtthatós polinomnak, azaz P(r)=0. Bizonyítsuk be, hogy az alábbi n darab szám mindegyike egész:
cnr,cnr2+cn-1r,cnr3+cn-1r2+cn-2r,...,cnrn+cn-1rn-1+...+c1r.
 

B2. Bizonyítsuk be az n és az m pozitív egész számokra, hogy
(m+n)!(m+n)m+n<m!mmn!nn.
 

B3. Határozzuk meg azokat az a>0 valós számokat, amelyekhez van olyan, a [0;a] intervallumon értelmezett nem negatív értékű f(x) folytonos függvény, hogy az
R={(x,y):0xa,0yf(x)}
tartomány kerülete k hosszúságegység, területe pedig k területegység valamilyen k valós számra.
 

B4. Az n2 pozitív egész számra legyen θ=2πn. Tekintsük a derékszögű koordinátarendszerben a Pk(k,0) pontokat (k = 1,2,...,n). Az Rk transzformáció az óramutató járásával ellenkező irányban θ szöggel forgatja el a sík pontjait a Pk pont körül. Legyen R az ebben a sorrendben végrehajtott R1,R2,...,Rn forgatások egymásutánja. A sík tetszőleges (x;y) pontjára határozzuk meg és írjuk a legegyszerűbb alakba az R(x;y) pont koordinátáit.
 

B5. Határozzuk meg a
limx1-n=0(1+xn+11+xn)xn
határértéket.
 

B6. Tekintsük a pozitív egészek egy nem üres A részhalmazát és legyen N(x) az A halmaz x-nél nem nagyobb elemeinek a száma. Jelölje B azoknak a b pozitív egészeknek a halmazát, amelyek felírhatók b=a-a' alakban, ahol aA és a'A. Legyenek a B halmaz elemei nagyság szerint növekvő sorrendben b1<b2<.... Bizonyítsuk be, hogy ha a bi+1-bi sorozat nem korlátos, akkor limxN(x)x=0.