Kezdőlap


Cím:	Számítástechnikai rovat (2)
Füzet:	1976/október, 72 - 76. oldal	PDF \| MathML
Témakör(ök):	Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

SZÁMÍTÁSTECHNIKAI ROVAT
(2)

Előző számunkban megkezdtük a FORTRAN nyelv néhány kiválasztott specifikációjának ismertetését. Először az ezzel kapcsolatban kitűzött feladat megoldásairól néhány szót.
Mint említettük, a papír teljes szélessége 128 karakterpozíció, amiből adódik, hogy 45 az a legnagyobb szám, ami a sorban még nyomtatható. Bemutatunk egy lehetséges megoldást.
Ebben a programban J egy 45 elemű, egydimenziós tömb. (Indexes változókról OSZ : 109. old., LV : 101. old.) A ciklus ezt a tömböt betölti. A nyomtató utasítás az egész tömbre vonatkozik.

\begin{matrix} \begin{matrix} MASTER TER1 \\ INTEGER J(45) \\ DO 1 I=1,45 \\ 1 & J(I)=I \\ WRITE (3,2) J \\ 2 & FORMAT (912,3613) \\ STOP \\ END \end{matrix} \end{matrix}

Megjegyzés: Ha a J egyetlen egy szám azonosítója lett volna, akkor az automatikus típusdeklaráció (OSZ: 112. old., LV : 100, old.) értelmében deklarálása fölösleges lett volna. A tömb deklarálása kötelező ! Ez másképpen is történhet, pl. így:

\begin{matrix} \begin{matrix} DIMENSION J (45) \end{matrix} \end{matrix}

és ekkor a típusdeklaráció szabályával összhangban ez automatikusan egész típusú tömb.
További kiegészítő megjegyzés: a FORMAT utasításnak nem kell követnie a rá hivatkozó WRITE utasítást, az adott programban bárhol elhelyezkedhet a MASTER és a hozzá tartozó END között.

Folytatjuk a specifikációk ismertetését

3.2. Az F specifikáció valós típusú számok kiíratására szolgál. A szám nyomtatási képe mindig tartalmaz tizedespontot. A specifikáció alakja:

\begin{matrix} F w . d \end{matrix}

ahol

w

és

d

természetes számok.

w

adja meg a szám részére igényelt mezőszélességet (beleértve az esetleges negatív előjelet és a tizedespontot),

d

adja meg, hogy a kiíratandó szám hány tizedesjegyre legyen kerekítve. Például a

\begin{matrix} \begin{matrix} Y=2. \\ GYOEK=SQRT (Y) \\ WRITE (3,7) Y,GYOEK \\ 7 & FORMAT (2F7.3) \end{matrix} \end{matrix}

programrészlet hatására (SQRT-ről lásd OSZ : 120. old., LV: 35. old.) a nyomtatási kép:

\begin{matrix} \nabla \nabla 2 .000 \nabla \nabla 1.414 \end{matrix}

Ebből láthatjuk, hogy az egész rész nem értékes számjegyei helyén space áll. akkor mi legyen ? Ha pl. egy változó értéke

0.8366600265

és F10.8 specifikációval kerül nyomtatásra, akkor

0.83666003

jelenik meg a papíron.

Mintafeladat: készítsünk programot, amely az

\frac{x^{3} - 2 x}{x^{2} + x - 0, 1}

kifejezés helyettesítési értékeit öt tizedesjegyre kerekítve számítja és nyomtatja a benne szereplő változó

- 1.783, 0, 861

és

1, 097

értékei mellett.

Megoldás: deklaráljunk két háromelemű, valós típusú tömböt. Az egyik tömb elemei felveszik az adott számértékeket, majd egy ciklusban kiszámítjuk a helyettesítési értékeket. Ezek lesznek a másik háromelemű tömb komponensei.

\begin{matrix} MASTER Pl \\ DIMENSION X(3), Y(3) \\ X(1)=-1.783 \\ X(2)=0,861 \\ X(3)=1,097 \\ DO 1 I =1,3 \\ Z=X(I) \\ 1 & Y(I)=(Z*(Z*Z-2.))/(Z*(Z+1)-0.1) \\ WRITE (3,2) X,Y \\ 2 & FORMAT (3F10.3,3F12.5) \\ STOP \\ END \end{matrix}

A futtatás eredményeként az alábbi output nyerhető:

\begin{matrix} \nabla \nabla \nabla \nabla - 1.783 \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla 0.861 \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla 1.097 \nabla \nabla \nabla \nabla - 1.62205 \nabla \nabla \nabla \nabla - 0.72137 \nabla \nabla \nabla \nabla - 0.39714 \end{matrix}

3.3. A P1 program nyomtatási képe az áttekinthetőség szempontjából nem a legjobb. Bemutatjuk azokat a specifikációkat, amelyekkel a soron belül kihagyásokat, soremelést és lapváltást hozhatunk létre.
3.3.1. Helykitöltés. Üres nyomtatási helyet (helykitöltést) az I és F specifikációk túlméretezett mezőszélességeivel már elértünk. Célszerűbb azonban, ha üres helyet a

\begin{matrix} w X \end{matrix}

alakú specifikációval állítunk elő. Itt a

w

természetes szám, amely megadja, hogy hány karakterpozíciót hagyjon ki a sornyomtató. A Pl példában a

\begin{matrix} \begin{matrix} 2 & FORMAT (3F10.3,10X,3F12.5) . \end{matrix} \end{matrix}

utasítást alkalmazva (1. variáns) olyan nyomtatási képet kapunk, amelyen a harmadik és negyedik nyomtatási mező között 10 üres hely áll. A tényleges space-ek száma ekkor a harmadik és negyedik szám között 15 lesz.
3.3.2. Soremelés. A FORMAT-on belül a specifikációk előtt, után, ill. között elhelyezett / (azaz per-) jel soremelést eredményez, az ezt követő specifikáció utáni rész a nyomtatásban a következő sor elejére kerül. Ha a P1 példában a FORMAT az alábbi lenne (2. variáns)

\begin{matrix} \begin{matrix} FORMAT (5X,3F12.3/5X,3F12.5), \end{matrix} \end{matrix}

akkor a nyomtatási kép az alábbi lenne:

\begin{matrix} \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla - 1.783 \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla 0.861 \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla 1.097 \\ \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla - l .62205 \nabla \nabla \nabla \nabla - 0.72137 \nabla \nabla \nabla \nabla - 0.39714 \end{matrix}

A per jel alkalmazásával és azzal, hogy mindkét sorban azonos mezőszélességet írtunk elő, elértük, hogy a két sorban az összetartozó értékek egymás alá kerültek.
Megjegyzendő, hogy
‐ a per jel vesszőt helyettesíthet, azaz két specifikációt elválaszthat egymástól;
‐ több per jel is írható egymás mellé, valamennyi külön-külön soremelést idéz elő:
‐ viszont a FORMAT-on belül két vessző nem követheti közvetlenül egymást.
Formailag még jobb nyomtatási képet kaphatunk, ha a P1 programba 3. variánsként a következő FORMAT utasítást írjuk:

\begin{matrix} \begin{matrix} 2 & FORMAT (//////46X,3F12.5//46X,3F12.5). \end{matrix} \end{matrix}

Itt figyelembe vettük, hogy a három mező együttes szélessége 36 karakterpozíció, ezt levontuk a teljes lapszélességből, a maradékot megfeleztük és így kaptuk a 46 karaktert, amit a sor elején üresen hagyunk. A nyomtatás most a lap közepére kerül, a számok tizedespontjai egymás alatt lesznek, és az első sort sem a lap legfelső sorába nyomtatjuk, hanem hat sorral lejjebb, az esztétikus hatás kedvéért.
3.3.3. Eddig ugyan nem említettük, de minden eddig tárgyalt nyomtatási utasításra igaz, hogy bármely sor első karakterpozícióján a nyomtatás lehetetlen. Ugyanis az első karakterpozícióra írt karakter a sornyomtató gépet magát vezérli. Úgy is mondhatjuk, hogy az első karakter a sorban egy kód, aminek hatására a gép valamilyen speciális tevékenységet végez. Emiatt a sor első karakterét vezérlő karakter-nek is szoktuk nevezni. Mi az alábbi vezérlő karaktereket fogjuk használni:
zérus szám, melynek hatása dupla soremelés;
egyes szám, melynek hatása egész lapváltás (kezdés a következő lap első sorában).
Kérjük, hogy a részünkre beküldendő programjaitokban más, pl. az LV könyvben leírt vezérlő karaktereket ne használjátok, mert egyesek közülük ‐ programozási hibával párosulva ‐ elronthatják a sornyomtatót.
Nyilván felmerül a kérdés, hogy az első karakterpozícióra hogyan írunk vezérlő karaktert. Erre egy lehetőséget mutatunk, előrebocsátva, hogy nem ez az elterjedt, legcélszerűbb módszer. (Arra még visszatérünk.)

\begin{matrix} \begin{matrix} K=1 \\ WRITE (3,5)K \\ 5 & FORMAT (I1) \end{matrix} \end{matrix}

E programrészlet végrehajtásakor az első pozícióra kerülő 1-es számjegyet a gép vezérlő karakternek értelmezi, melynek hatására új lapot kezd (az 1-es számjegy nem kerül kinyomtatásra).
Megjegyezzük, hogy ha ebben a programrészben K-nak 154 értéket adtunk volna és a FORMAT-ban 13 specifikáció állna, akkor az eredmény lapváltás lenne, és az új lapon az 54 szám lenne kinyomtatva a második és harmadik karakterpozíciókon.
3.3.4. A FORMAT utasítás első és utolsó zárójele között áll a format lista. A format lista specifikációk sorozata. Sok esetben hasznos, ha az ismétlési tényező nem egyetlen specifikációra vonatkozik, hanem azok egy csoportjára. A format listán belül erre úgy adódik lehetőség, hogy az ismételni kívánt specifikáció-csoportot zárójelbe tesszük és a zárójel elé írjuk az egész csoportra vonatkozó ismétlési tényezőt. Ha pl. a

\begin{matrix} \begin{matrix} 13 & FORMAT (10X,3(3X,213,4X,3F5.2)) \end{matrix} \end{matrix}

utasítást használjuk, akkor tíz space után háromszor egymás után nyomtatva lesz két egész és három valós szám. Az erre hivatkozó WRITE utasításban olyan azonosítóknak kell lenni, melyek összesen 15 elemet tartalmaznak, mivel a példánk is tizenöt szám specifikációját tartalmazza. (Természetesen az azonosítók típusainak rendre meg kell egyezniük a specifikációk típusaival.) A megismételt listarész soremelést, lapváltást is tartalmazhat. Az ismétlések többször, egymásba skatulyázva is szerepelhetnek a format listában.
P1 jelű programunkban az utolsó variáns FORMAT utasítása rövidebben így írható, az elmondottak alapján (4. variáns):

\begin{matrix} \begin{matrix} 2 & FORMAT (////2//(46X,3F12.5//)) . \end{matrix} \end{matrix}

3.4. Sok esetben nemcsak eredményeknek, hanem betűkből, írásjelekből, számjegyekből álló szövegrészeknek a kinyomtatására is szükségünk lehet. Például táblázati fejlécek, mértékegységek stb. feltüntetésének esetében. Szövegek kiíratására szolgál a H specifikáció (Hollerith név kezdőbetűje.) A specifikáció alakja:

\begin{matrix} w H \end{matrix}

ahol

w

a mezőszélesség meghatározására szolgáló természetes szám. A H után álló

w

számú karakter, az ún. Hollerith mező a kinyomtatandó szöveget tartalmazza. Például a

\begin{matrix} \begin{matrix} 23 & FORMAT (5X,17HA \nabla GULA \nabla TERFOGATA=,F5.2,8H \nabla \nabla KOEBDM) \end{matrix} \end{matrix}

utasítás hatására (ha az eredményül kapott szám pl. 62.15)

\begin{matrix} \nabla \nabla \nabla \nabla \nabla A \nabla GULA \nabla TERFOGATA = 62.15 \nabla \nabla KOEBDM \end{matrix}

sort nyomtatja a gép. Nagyon ügyeljünk arra, hogy a H után a szöveget alkotó karakterek száma pontosan megegyezzen a H előtt álló mezőszélességgel. Megjegyzendő még, hogy a H specifikációhoz nem tartozik WRITE után álló listaelem. Fenti példánk esetében pl.

\begin{matrix} WRITE (3,23) VOL \end{matrix}

nyomtató utasítás tartozhat a FORMAT-hoz, amelyben két H specifikáció és egy F specifikáció van.
A H specifikáció kényelmes lehetőséget nyújt lapváltás előírására. Ha a sor elejére 1H1 listaelemet írunk, akkor az lapváltást eredményez. Pl. a

\begin{matrix} FORMAT (1 H1, ... /1 H1, ...) \end{matrix}

utasításban két lapváltást írtunk elő. Látható, hogy az 1H1 a FORMAT belső részében csakis akkor idéz elő lapváltást, ha közvetlenül perjel után áll.

Feladat

Készítsünk programot, amely kinyomtat egy sakktáblát úgy, hogy azon a fekete négyzeteket X betűkkel töltjük ki. Egy négyzet egy sorban hat karakterpozícióból álljon, és egymás alatt négy ilyen sor legyen. A 6-szor 4 karakter alkot egy négyzetet. A sakktábla a papírlap közepére kerüljön.