Kezdőlap


Cím:	Beszámoló a 34. Nemzetközi Fizikai Diákolimpiáról
Szerző(k):	Gnädig Péter , Vankó Péter
Füzet:	2003/szeptember, 373 - 376. oldal	PDF \| MathML
Témakör(ök):	Nemzetközi Fizika Diákolimpia

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az idei Fizikai Diákolimpiát ‐ melynek megrendezését még évekkel korábban Tajvan (Kínai Köztársaság) vállalta el ‐ a szokásostól eltérő izgalom előzte meg. A tervezett időben, július közepén, a SARS (atípusos tüdőgyulladás) járvány miatt nyilvánvalóan nem lehetett megtartani a versenyt, ennek tudata eléggé elkeserítette és elbizonytalanította a reménykedő versenyző-jelölteket és a csapat felkészítőit is. A szervezők az eredeti program három hetes elhalasztását javasolták, és a WHO járványügyi szakértőinek ajánlásaitól tették függővé, hogy megrendezik-e egyáltalán a diákolimpiát. Több országban (pl. Nagy-Britanniában) ekkor abba is hagyták a felkészülést, és lemondták a részvételt. Más országok egyéb okok miatt maradtak távol a versenytől. A hosszú évek óta a legkiválóbb eredménnyel szereplő Kína például ‐ feltehetően diplomáciai megfontolásokból ‐ eleve nem is kívánt részt venni az olimpián. Voltak olyan országok is, amelyek pénzügyi gondok miatt csak kisebb (szélsőséges esetben 1 fős!) csapattal indultak a versenyen.
A magyar csapat kiválasztása és felkészülése ‐ az említett nehézségeket leszámítva ‐ a korábbi évekéhez hasonlóan történt. Az olimpiai előkészítő szakkörök legjobbjai és a különböző országos versenyek korábbi nyertesei május elején három napos válogatóversenyen mérték össze tudásukat (és erőnlétüket, fizikai és szellemi állóképességüket). Ez a verseny, amelyet a szervezők formailag és tartalmilag is igyekeztek olimpiára emlékeztető körülmények között megrendezni, a Budapesten, (az ELTE-n és a BME-n) immár második alkalommal megtartott Kunfalvi Rezső emlékverseny volt. (A verseny első fordulójának két feladatát ‐ illusztrációként ‐ a beszámoló végén ismertetjük.) A verseny második fordulója után (a Kunfalvi-versenyen elért pontszámok, valamint a korábbi versenyeredmények és a KöMaL mérési versenyének eredménye alapján kiszámolt jutalompontok összesítésével) igen szoros küzdelemben alakult ki az 5 fős csapat:

\begin{matrix} Balogh László & Budapest, Fazekas M. Fővárosi Gyak. Gimn. 12. o., \\ tanára:Horváth Gábor \\ Sarkadi Tamás & Veszprém, Lovassy L. Gimn. 12. o., \\ tanára:Varga Vince \\ Szekeres Balázs & Szolnok, Verseghy F. Gimn. 12. o., \\ tanára:Lapu Béla \\ Tóth Sándor & Csongrád, Batsányi J. Gimn. 12. o., \\ tanárai:Szucsán AndrásésHilbert Margit \\ Vigh Máté & Pécs, PTE Babits M. Gyak.Gimn. 11. o., \\ tanárai:Koncz KárolyésKotek László \end{matrix}

A csapat kiválasztása után egy háromnapos budapesti felkészítés következett. Itt a fizika azon fejezeteit vettük át, amelyek az olimpia hivatalos ‐ az Interneten az olimpiák honlapján megtalálható ‐ tematikájában szerepelnek, de a magyarországi tantervben egyáltalán nem, vagy csak kisebb súllyal fordulnak elő. Emellett szerettük volna minél több fizikai mérőeszközzel, mérési módszerrel megismertetni a versenyzőket; ebben a munkában több kollégánk segítségét is igénybe vehettük. Az ELTE-n elsősorban Bérces György, Csorba Ottó és Pávó Gyula munkájáért, a BME-n Mezey Miklós és Vannay László hasznos közreműködéséért tartozunk köszönettel.
A felkészítés második részét az idén 6. alkalommal megrendezett Román-magyar előolimpiai verseny képezte. Ezt a versenyt (melynek ötletét a 2002 decemberében elhunyt Marx György akadémikus, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat akkori elnöke vetette fel) évente váltott helyszíneken eddig 5 alkalommal rendezték meg. Az olimpiai körülmények között zajló négy napos barátságos erőpróbának idén Kolozsvár adott otthont. Az 5 fős csapat tagjain kívül a versenyen részt vehetett a válogatókon legjobban szereplő további három-három 11. osztályos tanuló is, ők a jövő évi olimpia esélyeseiként hasznos tapasztalatokat szerezhettek. (A magyar utánpótlás-válogatott tagjai: Horváth Márton, Paulin Dániel és Szabó Áron.) A versenyen a legjobb eredményt a bukaresti Silviu Pufu érte el, a magyar diákok közül Balogh László szerepelt a legjobban, aki harmadik lett.
A csapat Gnädig Péter és Vankó Péter vezetésével július 31-én délután indult el Amszterdamba, onnan Bangkok érintésével másnap este érkezett meg Tajvan fővárosába, Tajpejbe. A hőmérséklet (39 fok!) ott is rekordot döntő volt, a páratartalom megközelítette a telített gőz állapotot, és ezek ,,kellemes'' hatását alig enyhítette a kifogástalan ellátás, a mindenhol ‐ szállodában, üzletekben, metrón és a gyorsvasutakon ‐ (néhol túlságosan is jól) működő légkondicionálás, és a vendéglátók kedvessége.
A rendezvény, melyet díszpompás keretek között az államelnök nyitott meg, az első munkanapon az elméleti feladatokkal kezdődött. Az első probléma egy klasszikus mechanikai feladat volt: egy vízszintes, rögzített hengerre feltekeredő szálú matematikai inga mozgását tanulmányozták a versenyzők. A második feladat a piezoelektromos hatással ismertette meg a versenyzőket, egy kvarckristály konkrét példáján keresztül. A harmadik probléma két független részből állt: egy relativisztikus részecskebomlás energia- és impulzus-viszonyainak elemzéséből, valamint lézerfény által lebegtetett parányi üvegfélgömb egyensúlyának tanulmányozásából.
A mérési fordulóra egy pihenőnap után került sor. Egyetlen 5 órás mérésben lézerdióda, fototranzisztor, polárszűrők és kettőstörő folyadékkristályok segítségével összetett elektro-optikai feladatsort kellett megoldjanak a versenyzők, minél gyorsabban, körültekintőbben és pontosabban.
A feladatok alapjában véve nem voltak nagyon nehezek, de határozottan eltértek a magyarországi versenyek stílusától. Nagyon sok alkérdésből, részletszámításból, mérési pont felvételéből és grafikus ábrázolásából tevődött össze a verseny, és ehhez nem annyira brilliáns ötletekre, hanem inkább nagy számolási biztonságra, gyors és precíz mérési készségre volt szükség.
A magyar csapat eredményei:

\begin{matrix} Balogh László & 28,0 pont & ezüstérem, & Szekeres Balázs & 22,4 pont & bronzérem, \\ Tóth Sándor & 26,3 pont & bronzérem, & Sarkadi Tamás & 16,1 pont & dicséret. \\ Vigh Máté & 23,8 pont & bronzérem, \end{matrix}

Hátsó belső borítónkon a magyar csapat közvetlenül az eredményhirdetés után látható.
Az elméleti versenyen maximálisan 30, a kísérleti fordulóban pedig 20 pontot lehetett elérni. A verseny abszolút győztese az USA csapatából Pavel Batrachenko lett, 42,3 ponttal. A szlovák válogatott tagja volt Rakyta Péter, aki Révkomáromból rendszeresen járt a budapesti előkészítő szakkörre, ő 26,8 ponttal lett bronzérmes (mindössze 0,2 ponttal maradt le az ezüstéremről), és valamennyi magyar versenyző közül a legjobb elméleti dolgozatot írta. A kolozsvári verseny nyertese, Silviu Pufu az olimpián 34,3 ponttal aranyérmes lett.
Az országok nem-hivatalos versenye idén a mellékelt táblázat szerint alakult.

\begin{matrix} Díjazottak \\ Arany & Ezüst & Bronz & Dicséret & pontszáma \\ 1. & USA & 3 & 2 & 175,0 \\ 2. & Dél-Korea & 3 & 2 & 169,3 \\ 3. & Tajvan & 3 & 1 & 1 & 163,0 \\ 4. & Irán & 2 & 3 & 159,5 \\ 5. & Indonézia & 1 & 2 & 2 & 149,6 \\ 6. & Németország & 1 & 2 & 1 & 1 & 142,1 \\ 7. & Ausztrália & 5 & 139,0 \\ 8. & Oroszország & 1 & 2 & 1 & 1 & 138,6 \\ 9. & India & 2 & 1 & 2 & 137,5 \\ 10. & Lengyelország & 1 & 4 & 134,7 \\ 11. & Ukrajna & 2 & 3 & 129,8 \\ 12. & Románia & 1 & 2 & 1 & 1 & 129,3 \\ 13. & Thaiföld & 1 & 1 & 3 & 125,1 \\ 14. & Csehország & 1 & 2 & 2 & 118,9 \\ 15. & Magyarország & 1 & 3 & 1 & 116,6 \\ 16. & Szingapúr & 2 & 1 & 2 & 115,8 \\ 17. & Kanada & 2 & 2 & 1 & 109,1 \\ 18. & Izrael & 1 & 1 & 3 & 106,9 \end{matrix}

A következő országok esetén nem minden csapattag volt díjazott, vagy a versenyzők száma 5-nél kevesebb volt, így az összpontszám megadására nincs lehetőségünk. Zárójelben az arany-, az ezüst-, és a bronzérmek, valamint a dicséretet kapott versenyzők száma olvasható.
Svájc (1/0/1/1); Vietnám (0/1/2/1); Belorusszia (0/1/1/2); Bulgária (0/1/1/1); Grúzia (0/1/1/0); Kazahsztán (0/1/0/3); Észtország (0/1/0/1); Törökország (0/1/0/1); Azerbajdzsán (0/1/0/0); Lettország (0/0/2/2); Finnország (0/0/1/2); Horvátország (0/0/1/1); Írország (0/0/1/1); Pakisztán (0/0/1/1); Szlovákia (0/0/1/0); Szerbia-Montenegro (0/0/0/4); Dánia (0/0/0/3); Hollandia (0/0/0/3); Olaszország (0/0/0/3); Moldávia (0/0/0/2); Norvégia (0/0/0/2); Brazília (0/0/0/1); Kuba (0/0/0/1); Örményország (0/0/0/1); Fülöp-szigetek (0/0/0/1). További 11 országból egyetlen versenyző sem szerzett érmet vagy dicséretet.
A diákolimpián 54 ország 239 diákja vett részt, de csak az érmet vagy dicséretet szerzett versenyzők pontszámát hozták nyilvánosságra. A mezőny első harmadában végző magyar csapat eredménye ‐ ha nem is éri el az előző évek kiemelkedő sikereit ‐ jónak mondható, de a felkészítés, a válogatás és az edzések javításával természetesen még eredményesebbé tehető.
Az olimpia versenyprogramját több kirándulás, szórakoztató esemény és egy esti tudományos előadás egészítette ki. Ez utóbbin Samuel Ting, Nobel-díjas részecskefizikus a fizikai kutatás módszereiről, elsősorban a részecskefizikáról és annak űrfizikai vonatkozásairól beszélt, a magashőmérsékletű szupravezetés kiemelkedő kutatója, Paul Ching-Wu Chu pedig a szupravezetés jelenségéről és alkalmazásairól tartott igen érdekes előadást.
A záróünnepségen és az azt követő banketten a résztvevők többsége ‐ feledve a verseny fizikai és lelki megpróbáltatásait ‐ már a sok friss élményre, az új ismeretségekre, és a hazafelé tartó hosszú útra gondolt csupán.