A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Az kifejezéssel nagyon sok kombinatorikai feladatban (és számos más helyen) találkozhatunk, és nemegyszer szükség van arra, hogy a nagyságát az néhány egyszerűbb kifejezésének a segítségével meg tudjuk becsülni. Ezt a célt szolgálja az ún. Stirling-formula, amiről éppen a KöMaL előző havi számában lehetett olvasni. Ennek a formulának a bizonyításához a valós analízis számos olyan módszerére van szükség, amely a középiskolás matematikán messze túlmutat. Sokszor megfelel azonban valamivel enyhébb becslés is; megmutatjuk, hogy például a minden -re fennálló egyenlőtlenség belátása a sorozatok határértékének fogalmán kívül semmi egyéb analízisbeli eszközt nem igényel. Kezdjük mindjárt az (1)-ben előforduló számnak, a természetes logaritmus alapszámának a bemutatásával. Ez a szám a | | sorozatok közös határártéke. A határértékek létezéséhez belátjuk, hogy szigorúan monoton növő, szigorúan monoton fogyó sorozat, és a nullához tart. Az első három tulajdonságból következik, hogy mindkét sorozatnak létezik határértéke, és miután a két sorozat különbsége 0-hoz tart, ez a két határérték megegyezik. A egyenlőtlenség nyilvánvaló. A sorozat monotonitása azt jelenti, hogy minden pozitív egészre | | Ez pedig valóban teljesül a számtani és mértani középre vonatkozó egyenlőtlenség miatt, hiszen az számok számtani közepe éppen . Hasonlóan igazolható az is, hogy az sorozat fogyó: | | mivel számtani közepe . Ezzel beláttuk, hogy a monoton növő sorozat felülről korlátos, hiszen (minden -re) ; ezért létezik határértéke. A monoton fogyó sorozat pedig alulról korlátos: , így az sorozatnak is létezik határértéke. Mivel mindkét sorozat korlátos, és a hányadosuk: az 1-hez tart, azért a 0-hoz tart, és a két sorozat határértéke ugyanaz az szám, amire nyilván teljesül. Vizsgálódásunkat egy újabb sorozattal folytatva azt mutatjuk meg, hogy | | (2) |
Írjuk a bizonyítandó | | egyenlőtlenséget | | alakba. Az hatvány a binomiális tétel szerint darab pozitív tagnak az összege; ezt nyilván nem növeljük (), ha csupán az összeg első három tagját írjuk ki: | | Az utóbbi egyenlőtlenséget átrendezve ami nyilván igaz. Tudjuk, hogy a sorozat határértéke , ezért az határértéke is . Mivel ez a sorozat szigorúan monoton fogyó, azért a sorozat minden tagja nagyobb -nél; így | | (3) |
Tekintsük ezután a sorozatot: belátjuk, hogy | | (4) | A bizonyítandó | | egyenlőtlenséget írjuk át előbb | | alakba. A binomiális tétel szerint | | Itt | (n2k)1n4k-(n2k+1)1n4k+2==n!(2k+1)!(n-2k)!1n4k+2(n(n-1)+2k(n2+1))≥0. | Ezért bármely n esetén | (1-1n2)n≥(1-(n1)1n2)+((n2)1n4-(n3)1n6). | Így (4) állítását n≥3 esetén igazolja az | (1-(n1)1n2)+((n2)1n4-(n3)1n6)>(2n+1)(n-1)(2n-1)(n+1) | egyenlőtlenség, azaz | 6n6-6n5+3n3(n-1)-n(n-1)(n-2)6n6>(2n+1)(n-1)(2n-1)(n+1),12n8-6n7-6n6+n5-n4+3n3-5n2+2n>12n8-6n7-6n6,n4(n-1)+n2(3n-5)+2n>0, | ami valóban igaz; b1<b2 pedig nyilvánvaló. Szükségünk lesz még a következő egyenlőtlenség(ek)re: | (2n-1)!!(2n)!!<12n+1<(2n)!!(2n+1)!! | (5) | Itt (2n-1)!!=(2n-1)(2n-3)⋯5⋅3 (ez a 2n-1 szemifaktoriális) és hasonlóan (2n)!!=2n(2n-2)⋯4⋅2. Az (5) egyenlőtlenség mindössze azon múlik, hogy | (2n-1)!!(2n)!!=∏k=1n2k-12k<∏k=1n2k2k+1=(2n)!!(2n+1)!!=12n+1⋅((2n-1)!!(2n)!!)-1, | amiből az (5) első fele átszorzással és négyzetgyökvonással adódik. A bizonyítandó egyenlőtlenség második fele ennek csupán átrendezett alakja. Immár minden rendelkezésre áll (1) bizonyításához. Legyen cn=nnenn!. Erre a sorozatra így (3) és (4) alapján Az 1≤k≤n-1 esetén kapott egyenlőtlenségek szorzatát véve | (2n-2)!!(2n-1)!!<cnc1<2(2n-1)!!(2n)!!, | amiből (5) figyelembevételével ezért (az alsó becslés értékét csökkentve, a felsőét pedig megnövelve) ez pedig éppen (1)-et adja. Lóczi Lajos: A faktoriális alsó és felső becslései, KöMaL 2002/4. szám, 195. old. |