Cím: Az n! becslése elemi eszközökkel
Szerző(k):  Pfeil Tamás 
Füzet: 2002/május, 269 - 273. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az n!=n(n-1)(n-2)32 kifejezéssel nagyon sok kombinatorikai feladatban (és számos más helyen) találkozhatunk, és nemegyszer szükség van arra, hogy a nagyságát az n néhány egyszerűbb kifejezésének a segítségével meg tudjuk becsülni. Ezt a célt szolgálja az ún. Stirling-formula, amiről éppen a KöMaL előző havi számában lehetett olvasni.* Ennek a formulának a bizonyításához a valós analízis számos olyan módszerére van szükség, amely a középiskolás matematikán messze túlmutat. Sokszor megfelel azonban valamivel enyhébb becslés is; megmutatjuk, hogy például a minden n-re fennálló

e2(ne)nn<n!<e2(ne)nn(1)
egyenlőtlenség belátása a sorozatok határértékének fogalmán kívül semmi egyéb analízisbeli eszközt nem igényel.
Kezdjük mindjárt az (1)-ben előforduló e számnak, a természetes logaritmus alapszámának a bemutatásával. Ez a szám a
dn=(1+1n)nés azfn=(1+1n)n+1
sorozatok közös határártéke. A határértékek létezéséhez belátjuk, hogy (dn) szigorúan monoton növő, (fn) szigorúan monoton fogyó sorozat, dn<fn és fn-dn a nullához tart. Az első három tulajdonságból következik, hogy mindkét sorozatnak létezik határértéke, és miután a két sorozat különbsége 0-hoz tart, ez a két határérték megegyezik.
A dn<fn egyenlőtlenség nyilvánvaló. A (dn) sorozat monotonitása azt jelenti, hogy minden n pozitív egészre
(1+1n)n<(1+1n+1)n+1,azaz1(1+1n)nn+1<n+2n+1.
Ez pedig valóban teljesül a számtani és mértani középre vonatkozó egyenlőtlenség miatt, hiszen az 1,(1+1n),(1+1n),...,(1+1n) számok számtani közepe éppen 1+n(1+1n)n+1=n+2n+1. Hasonlóan igazolható az is, hogy az (fn) sorozat fogyó:
(1+1n-1)n>(1+1n)n+1,azaz1(n-1n)nn+1<nn+1,
mivel 1,n-1n,n-1n,...,n-1n számtani közepe 1+nn-1nn+1=nn+1. Ezzel beláttuk, hogy a monoton növő (dn) sorozat felülről korlátos, hiszen (minden n-re) dn<fn<f1=4; ezért létezik határértéke. A monoton fogyó (fn) sorozat pedig alulról korlátos: fn>dn>d1=2, így az (fn) sorozatnak is létezik határértéke. Mivel mindkét sorozat korlátos, és a hányadosuk: fndn=(1+1n) az 1-hez tart, azért fn-dn a 0-hoz tart, és a két sorozat határértéke ugyanaz az e szám, amire nyilván
(1+1n)n<e<(1+1n)n+1
teljesül.
Vizsgálódásunkat egy újabb sorozattal folytatva azt mutatjuk meg, hogy
azan=(1+1n)n(1+12n)sorozat szigorúan monoton fogy.(2)

Írjuk a bizonyítandó
(1+1n-1)n-1(1+12(n-1))>(1+1n)n(1+12n)
egyenlőtlenséget
(1+1n2-1)n=(n2n2-1)n>2n+12n-1=1+22n-1
alakba. Az (1+1n2-1)n hatvány a binomiális tétel szerint n+1 darab pozitív tagnak az összege; ezt nyilván nem növeljük (n2), ha csupán az összeg első három tagját írjuk ki:
(1+1n2-1)n(n0)+(n1)1n2-1+(n2)1(n2-1)2==1+2n2+3n2n3+2n2-2n-2>1+22n-1.
Az utóbbi egyenlőtlenséget átrendezve
4n3+4n2-3n>4n3+4n2-4n-4,
ami nyilván igaz.
Tudjuk, hogy a (dn) sorozat határértéke e, ezért az an=dn(1+12n) határértéke is e. Mivel ez a sorozat szigorúan monoton fogyó, azért a sorozat minden tagja nagyobb e-nél; így
(1+1n)n(1+12n)>e,azaz1e(1+1n)n>2n2n+1.(3)

Tekintsük ezután a bn=(1+1n)n(1+12n+1) sorozatot: belátjuk, hogy
(bn)  szigorúan monoton nő, így (3)-hoz hasonlóan  1e(1+1n)n<2n+12n+2.(4)
A bizonyítandó
(1+1n-1)n-1(1+12(n-1)+1)<(1+1n)n(1+12n+1)
egyenlőtlenséget írjuk át előbb
(1-1n2)n=(n2-1n2)n>(2n+1)(n-1)(2n-1)(n+1)
alakba. A binomiális tétel szerint
(1-1n2)n=i=0n(-1)i(ni)1n2i=={k=0[n2][(n2k)1n4k-(n2k+1)1n4k+2],  ha  n  páratlan,k=0[n2]-1[(n2k)1n4k-(n2k+1)1n4k+2]+(nn)1n2n,  ha  n  páros.
Itt
(n2k)1n4k-(n2k+1)1n4k+2==n!(2k+1)!(n-2k)!1n4k+2(n(n-1)+2k(n2+1))0.
Ezért bármely n esetén
(1-1n2)n(1-(n1)1n2)+((n2)1n4-(n3)1n6).
Így (4) állítását  n3  esetén igazolja az
(1-(n1)1n2)+((n2)1n4-(n3)1n6)>(2n+1)(n-1)(2n-1)(n+1)
egyenlőtlenség, azaz
6n6-6n5+3n3(n-1)-n(n-1)(n-2)6n6>(2n+1)(n-1)(2n-1)(n+1),12n8-6n7-6n6+n5-n4+3n3-5n2+2n>12n8-6n7-6n6,n4(n-1)+n2(3n-5)+2n>0,
ami valóban igaz; b1<b2  pedig nyilvánvaló.
Szükségünk lesz még a következő egyenlőtlenség(ek)re:
(2n-1)!!(2n)!!<12n+1<(2n)!!(2n+1)!!(5)
Itt (2n-1)!!=(2n-1)(2n-3)53 (ez a 2n-1 szemifaktoriális) és hasonlóan (2n)!!=2n(2n-2)42. Az (5) egyenlőtlenség mindössze azon múlik, hogy
(2n-1)!!(2n)!!=k=1n2k-12k<k=1n2k2k+1=(2n)!!(2n+1)!!=12n+1((2n-1)!!(2n)!!)-1,
amiből az (5) első fele átszorzással és négyzetgyökvonással adódik. A bizonyítandó egyenlőtlenség második fele ennek csupán átrendezett alakja.
Immár minden rendelkezésre áll (1) bizonyításához. Legyen cn=nnenn!. Erre a sorozatra
ck+1ck=1e(1+1k)k,
így (3) és (4) alapján
2k2k+1<ck+1ck<2k+12k+2.
Az 1kn-1 esetén kapott egyenlőtlenségek szorzatát véve
(2n-2)!!(2n-1)!!<cnc1<2(2n-1)!!(2n)!!,
amiből (5) figyelembevételével
12n-1<cnc1<22n+1,
ezért (az alsó becslés értékét csökkentve, a felsőét pedig megnövelve)
1e12n<cn<1e2n,
ez pedig éppen (1)-et adja.
*Lóczi Lajos: A faktoriális alsó és felső becslései, KöMaL 2002/4. szám, 195. old.