A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. 1. Bevezetés Amikor két és fél éves Péter unokámmal töltöttem az időt, gyakran támadt kedve azzal szórakozni, hogy cseréljük össze a lakás falaira akasztott három vagy négy órát. Ez a cserebere-játék természetesen akkor igazán érdekes, ha az órák egyike sem marad a megszokott helyén.
Mint tudjuk, egy elemű halmaz elemeit -féleképpen lehet sorba állítani (permutálni). A kérdés tehát az, hogyan oszlik meg az permutáció aszerint, hogy mennyi ‐ egy rögzített ,,eredeti'' sorrendhez képest ‐ a helyben maradó elemek száma; jelöljük ezért -val egy elemű halmaz azon permutációinak a számát, amelyeknél az eredeti helyükön álló elemek száma pontosan . Ekkor nyilván A későbbi eredményeket némileg megelőlegezve tekintsük át a értékeit -ra:
Világos, hogy és (minden -re). Az is látható, hogy a táblázat első sorának ismeretében az -edik sor elemei a legelső kivételével könnyen meghatározhatók: ha ugyanis , akkor -féleképpen választható ki a helyén maradó elem, és minden ilyen választás esetén olyan permutáció van, amelynél a fennmaradó elem egyike sincs az eredeti helyén. Így | | (2) | Hátra van még a értékének kiszámítása. Ez megtehető például az (1) összefüggés felhasználásával: | | (3) | A (2) és (3) formulák ismételt alkalmazásával (a nyilvánvaló , -ből kiindulva) minden kiszámítható. Mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek: a értékeknek ezen a ,,kerülő úton'' történő meghatározása meglehetősen átláthatatlanná teszi a folyamatot, és nem ad választ például arra a természetes módon felvetődő kérdésre, hogy a táblázatban megfigyelhető összefüggés vajon minden -re teljesül-e. A felmerült kételyekre választ kaphatunk, ha értékeit egy másfajta összefüggés segítségével határozzuk meg.
2. A kiszámítása szitálással A szitaformula. Legyen véges halmaz, , , , pedig részhalmazok -ban. Tetszőleges halmazok elemszámát -vel, metszetüket -vel, egyesítésüket -vel, két halmaz különbségét pedig -vel jelöljük. A felsorolt részhalmazokra legyen . A szitaformula szerint ekkor | | (4) | A jelölések és halmazok metszetének értelmezése szerint az üres halmazt -val jelölve , hiszen ilyenkor a metszetbe tartozás semmilyen követelményt nem jelent, így annak a minden eleme eleget tesz. A (4) formula igazolásához először is jegyezzük meg, hogy a bal oldalon a azon elemeinek a száma áll, amelyek egyik részhalmazban sincsenek benne. A formula jobb oldala pedig a metszetek elemszámának a -vel súlyozott összege, ahol . Legyen a egy tetszőleges eleme. Ha a részhalmazok egyikének sem eleme, akkor ő a bal oldalon található halmaz elemszámához 1-gyel járul hozzá; ha pedig benne van legalább egy -ben, akkor a különbséghalmaz elemszámához 0-val járul hozzá. Vizsgáljuk meg ugyanezt a jobb oldalon szereplő metszethalmazok szempontjából is. Amennyiben egyik -nek sem eleme, akkor a metszetek közül egyedül az ,,üresben'' van benne, ezért a ‐ súlyozott ‐ hozzájárulása . Tekintsük ezután azt az esetet, amikor eleme a halmazoknak, a többinek pedig nem (). Ekkor pontosan azokban a metszetekben van benne, amelyek alakúak, ahol . Így az ,,súlyozott'' járuléka (4) jobb oldalához: | | (Az utolsó előtti lépésben a binomiális tételt alkalmaztuk kiszámítására). Ezzel a (4)-et be is láttuk.
Egy újabb előállítás -re. Alkalmazzuk a szitaformulát a értékek meghatározására. Ennek érdekében jelölje az számok összes permutációinak a halmazát; tekintsük e számok növekvő sorrendjét az eredeti sorrendjüknek. Legyen továbbá azoknak a permutációknak a halmaza, amelyeknél a az eredeti helyén szerepel (). Ekkor éppen a elemeinek a száma. Hány eleme van egy metszetnek? Ez éppen azoknak a permutációknak a száma, amelyeknél az eredeti helyén áll, ezért a fennmaradó elem permutációit kell csak megszámlálnunk, az eredmény természetesen . Ezért, a szitaformula alapján | |
A kapott eredményt helyett -ra felírva, (2) szerint a kívánt előállítás: | | (5) |
Az (5) formulának több érdekes következménye is van. Vizsgáljuk először és kapcsolatát: | | azaz a következő egyszerű rekurzió adódik értékeire: | | (6) | Vessük ezt össze a (2) speciális eseteként adódó egyenlőséggel: | | (8) | tehát a táblázatból korábban megsejtett összefüggés valóban általános érvényű.
Befejezésül vizsgáljuk meg a | | viselkedését; ez azoknak a permutációknak a száma (és ezek teszik ki a túlnyomó többséget!), amelyeknél legfeljebb egy elem áll az eredeti helyén, vagy mindegyik. Megmutatjuk, hogy | | (9) | Tegyük föl először, hogy n páratlan. Ekkor (8) és (7) alapján | σ(n)σ(n-1)=ψ(n,0)+ψ(n,1)+1ψ(n-1,0)+ψ(n-1,1)+1=ψ(n,1)-1+ψ(n,1)+1ψ(n-1,0)+ψ(n-1,0)-1+1==ψ(n,1)ψ(n-1,0)=n. |
Ha pedig n páros, akkor (6) és (7) szerint | σ(n)=ψ(n,0)+ψ(n,1)+1=nψ(n-1,0)+1+nψ(n-1,0)+1, | ami viszont (8) alapján | n(ψ(n-1,1)-1)+1+nψ(n-1,0)+1=nσ(n-1)-2(n-1). | Mivel most n-1 páratlan, azért, mint már beláttuk, Az n=6, k=2 esetet illusztrálja a belső borító. |