Az elektromágneses spektrum infravörös (IR) tartománya közvetlenül az optikai tartomány mellett található. Hullámhossza 760 nm-től 1 mm-ig terjed. Az igazi IR-tartomány azonban csak a $\mathrm{0,76}$-tól a 15 mikrométerig tart, amit három részre oszthatunk fel (közeli infravörös ‐ $\mathrm{0,76}$‐$\mathrm{1,3}$ mikrométer; középső infravörös ‐ $\mathrm{1,3}$‐$\mathrm{3,0}$ mikrométer és távoli infravörös ‐ $\mathrm{3,0}$‐15 mikrométer). Az infravörös sugárzást hősugárzásnak is nevezik. Ennek ellenére, a közeli és középső infravörös tartományban erőteljesen sugárzó források még optikai felvételeken is megjelenhetnek. Ennél nagyobb hullámhosszakon már csak elektronikus adatrögzítés lehetséges.
Egyes objektumokról ‐ legyenek akár pontszerű vagy kiterjedt források ‐ sokkal több információt nyerhetünk, ha az IR-tartományban vizsgáljuk őket, így a csillagászat egyik ága az infravörös források felkutatásával és vizsgálatával foglalkozik. Mivel a földi légkör gyakorlatilag csak a magaslégköri felhők, vagyis kb. 3000 méter felett átlátszó a teljes infravörös sugárzással szemben, illetve a légkör maga is bocsájt ki infravörös sugárzást, ezért az IR-megfigyeléseket repülőgépről és műholdról lehet a leghatékonybban végezni. (Korábban léggömbökre szerelt berendezésekkel is próbálkoztak.) A műszerek saját sugárzása is zavarhatja az észlelést; ez ellen úgy védekeznek, hogy a műszereket az abszolút nulla fokhoz közeli hőmérsékletre hűtik le. A műszerek fejlődésének köszönhetően számos földi telepítésű óriástávcső (pl. a hatalmas Keck-teleszkópok) is végez infravörös megfigyeléseket.
Az első igazán értékes eredmények az IRAS (Infrared Astronomical Satellite) infravörös csillagászati műhold pályára állítása után születtek meg (1983). 1995-ben indított utódja az ISO (Infrared Space Observatory). 1997-ben a Hubble-űrtávcső is kapott egy infravörös műszert, a közeljövőben pedig számos új műhold fellövését tervezik. Az infravörös csillagászat aranykorát éli, sok nagyon fontos dolgot árulva el az Univerzumról.
Mit vizsgálhatunk legjobban az IR-tartományban? Galaxisunkban erős infravörös forrás a csillagközi poranyag, különösen a születő csillagok környezetében. A születő bolygórendszerek porban gazdag anyagkorongjai is tanulmányozhatók ezzel a módszerrel (pl. Beta Pictoris nevű csillag környezete). Az IR csillagászat segítségével a galaxisok, csillagok és bolygórendszerek fejlődésébe pillanthatunk be, visszatekintve az egészen távoli múltba.
A Tejútrendszeren túl ‐ amellett, hogy a spirálgalaxisok poranyagának sugárzása az uralkodó ‐ sok aktív galaxis is erős IR-forrásnak bizonyult. Azokból a csillagvárosokban, ahol robbanásszerűen heves csillagkeletkezés zajlik, szintén sok infravörös sugárzást foghatunk.

Néhány fontosabb ,,infravörös oldal" és jelentősebb műhold adatai a hálózaton:

http://www.ipac.caltech.edu/ ‐ IPAC (Infrared Processing and Analysis Center). Az infravörös főoldal; egy igen színvonalas és gazdag honlap, ahonnét gyakorlatilag mindenhová eljuthatunk az infravörös csillagászat témakörében. Az IPAC a NASA infravörös csillagászati programjának legfontosabb intézménye, ahol számos projekt adatainak feldolgozása folyik.
http://nedwww.ipac.caltech.edu/ ‐ NASA/IPAC EXTRAGALACTIC DATABASE. Egy fantasztikus adatbázis ‐ nem csak infravörös forrásokról ‐ mintegy $120000$ képpel! Keresés különféle szempontok szerint.
http://www.ipac.caltech.edu/Outreach/Gallery/gallery.html ‐ Az IPAC galériája és kapcsolat más ,,képtárakhoz''.
http://www.ipac.caltech.edu/ipac/iras/iras.html ‐ IRAS (Infrared Astronomical Satellite). Ma már történelem ez a műhold, amely megalapozta az új infravörös csillagászatot. Szinte a teljes égboltot letapogatta, többször egymás után. Adataiból gigantikus katalógus készült ($250000$ pontforrás és $16000$ kiterjedt forrás).
http://crystal.ipac.caltech.edu:8001/applications/IGA/ ‐ IRAS Galaxis Atlasz; Tejútrendszerünk feltérképezése az infravörös tartományban.
http://www.ipac.caltech.edu/iso/iso.html ‐ ISO (Infrared Space Observatory); az IRAS utódja ‐ jelenleg a legfontosabb IR-műhold.
http://pegasus.phast.umass.edu/GradProg/2mass.html ‐ 2MASS Home Page (Two Micron All Sky Survey); ez a program azt tűzte ki céljául, hogy földi telepítésű távcsövekkel, a korábbinál sokkal érzékenyebb műszerekkel pásztázza át az IR-égboltot.
http://www.gsfc.nasa.gov/astro/cobe/cobe_home.html ‐ COBE (Cosmic Background Explorer, kozmikus háttérsugárzásvizsgáló műhold). E kitűnő szerkezet a mikrohullámú háttérsugárzás vizsgálatáról vált híressé, amely óriási jelentőségű a kozmológia szempontjából. A jelenleg is aktív műhold újabb lenyűgöző eredménnyel lepte meg a világot (lásd a következő címet).
http://oposite.stsci.edu/pubinfo/pr/1998/01/ ‐ Kozmikus infravörös háttérsugárzásban izzik a Világegyetem ‐ a COBE szenzációs eredménye! A magyar nyelvű fordítás az AKG honlapján található meg: http://www.akg.hu/supernova/hst/prc98-01/x.html
http://oposite.stsci.edu/pubinfo/pr/1998/dusty-spirals.html ‐ Poranyag a spirálgalaxisokban ‐ két ,,nagyágyú", a Hubble-űrtávcső és az ISO együttműködésének pompás eredménye. A magyar nyelvű fordítás http://www.akg.hu/supernova/hst/iso/x.html
http://sunland.gsfc.nasa.gov/smex/wire/ ‐ WIRE (Wide-Field Infrared Explorer). Az 1998-ban induló küldetés fő feladata a galaxisok kialakulásának és fejlődésének kutatása lesz.
http://sirtf.jpl.nasa.gov/sirtf/home.html ‐ SIRTF (The Space InfraRed Telescope Facility). A 2001-ben induló IR-műhold figyelme minden fontos témára kiterjed: formálódó naprendszerek, csillagontó galaxisok, aktív galaxismagok stb. Már csak kb. 1400 nap az indulásig!

Addig is mindenkinek jó kutatást kívánok! Írjátok meg a lapnak, miről szeretnétek információkat a következő számban, vagy küldjetek nekem E-mailt (tom@gedeon.akg.hu)! A cikk elektronikus száma megtalálható az AKG Csillagászati szakkörének honlapján (www.akg.hu/supernova), a Hónap témája c. rovatban!