Cím: Mi újság a Marson? - Elméletek a Hold keletkezéséről - Fényes, nappali tűzgömb Amerika felett
Szerző(k):  Makk Péter ,  Szeredi Pál 
Füzet: 1998/március, 188 - 189. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyéb írások

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az 1997. július 4-én Marsot ért Mars Pathfinder (MPF), illetve ahogy nevezik, a Sagan Memorial Station (SMS) megadta magát a vörös bolygó hideg éjszakájának. Az utolsó értékelhető jeleket a MPF -től szept. 27-én sikerült fogni, azóta csak halvány, rövid jelek törték meg a csendet okt. 2-án és 7-én. Mivel a Sojourner marsjármű is az SMS-en keresztül kommunikált a Földdel, már vele sincs kapcsolat. A MPF még így is sokkal tovább dolgozott, mint remélték, hiszen a leszállóegységet 30 napi, a Sojournert egyheti élettartamra tervezték.
Közben 1997 szeptemberében a Mars közelébe ért a Mars Global Surveyor (MGS) szonda, és megkezdte a körpályára állást a Mars körül. Kamerája elkészítette az első lenyűgöző, nagyfelbontású képeket a Mars felszínéről. A 12 m-es felbontású képek részletesen mutatják a kanyonokat és a marsi homokdűnéket. A szonda folyamatosan ,,súrolta" a Mars légkörét, hogy csökkentse sebességét és pályamagasságát, de október 6-án az egyik napelem helyzete megváltozott, hátranyomódott (nyilván a légellenállás miatt). Ekkor a földi irányítók megemelték a szonda pályáját, hogy kockázatmentesen tanulmányozhassák a problémát. Néhány hét után úgy döntöttek, hogy folytatják a fékezést, de csak kisebb légkörbe-merüléseket végeznek. A szonda végső pályája valamennyire különbözni fog ugyan a tervezettől, de ez várhatóan nem lesz lényeges hatással a küldetés tudományos eredményeire.

 
 
Elméletek a Hold keletkezéséről
 
 


Az utóbbi időben egyre népszerűbb az az elképzelés, amely szerint a Hold valamikor a Föld testéből szakadt ki. 1997 augusztusában három amerikai kutató számítógépes szimulációval modellezte e kiszakadást. Elképzelésük szerint a ,,gyermekkorában" levő Földdel egy Mars-méretű objektum ütközött. A Nature szeptemberi számában a kutatók kifejtették, hogy egy ilyen ütközés után az ,,elő-Föld" körül keringő törmelékfelhő külső része már egy év alatt Hold-méretű objektummá állhatott össze. Az eredmény független a törmelékdarabok számától és méretétől. Meglepő, hogy a törmeléknek szerintük csak 15‐40%-a került a Holdba. Érdekes, hogy próbálkozásaik egyharmadában a törmelék két kísérővé alakult. Az elmélet támogatóinak széles tábora van a geokémikusok közt, mert megmagyarázza többek között a Hold alacsony vastartalmát és a víz teljes hiányát (ha ugyan a Lunar Prospector nem fog vizet találni a Holdon...).

 
 
Fényes, nappali tűzgömb Amerika felett
 
 


1997. október 9-én az Egyesült Államok délnyugati része fölött az égen egy
nappali tűzgömb tűnt föl. Egy texasi kutató szerint az objektum fényessége kb. -(1518) magnitúdó lehetett, vagyis fényesebb volt, mint a Hold! A meteor helyi idő (Mountain Daylight Time) szerint 12:47-kor tűnt fel; csak néhány másodpercig látszott, csóvája viszont még kb. 10 percig volt megfigyelhető. Sokan látták a jelenséget. A meteorról legalább fél tucatnyi videókamera készített felvételt, köztük egy biztonsági kamera, amely rögzítette a felrobbanó tűzgömb felvillanását és hangját is. A Los Alamos-i, nukleáris robbantásokat figyelő laboratórium infrahang-detektorai is észlelték az eseményt. A laboratórium egyik munkatársa szerint a robbanés ereje 500 tonna TNT-nek felelt meg, amiből arra következtethetünk, hogy a meteor átmérője 50‐75 cm közt lehetett. Egy időjárás-figyelő radar is rögzítette a csóvát.

A Sky and Telescope alapján összeállította
Makk Péter és Szeredi Pál
Budapest, Veres Péter Gimnázium 8. o.t.