Magyarország adott otthont 2000. július 8. és 15. között az Ifjú Fizikusok 13. Nemzetközi Versenyének (${13}^{\text{th}}$ International Young Physicists' Tournament, IYPT) Budapesten, ahol 16 országból szerveződött 17 csapat versenyzett. (Lengyelország 2 csapattal indult; második csapatuk Katowiceből jött, s a felső-sziléziai régiót képviselte.) Megfigyelőként vett részt a versenyen, és jövőre várhatóan csapatot is indít India, Korea, Szingapúr, Jugoszlávia, Svájc és Liechtenstein.
A versenyen az első helyen Lengyelország II. (katowicei) csapata végzett, Németország és Oroszország csapata előtt, akik mindketten második helyezettek lettek. A középdöntőbe bejutott csapatok a végső helyezési sorrendben: Szlovákia, Grúzia, Csehország, Belorusszia, Lengyelország I. csapata és Ausztria. Teljesítményüket megérdemelten harmadik helyezéssel jutalmazták, hiszen 4 fordulóban zajló, mintegy 15 órán át tartó versenyzés volt a hátuk mögött. A további (egységesen dicséretben részesült) 8 ország sorrendje: Ausztrália, Magyarország, Finnország, Svédország, Mexikó, Hollandia, Ukrajna és Bulgária.
A magyar színeket a következő csapat képviselte: Drozdy Árpád, Budapest, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola; Somorácz Áron,Dunaújváros, Széchenyi István Gimnázium; Ballók István, Gödöllő, Premontrei Szent Norbert Gimnázium; Joó Dániel, Budapest, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola; Nagy Dávid, Kecskemét, Bányai Júlia Gimnázium. Csapatunk, amely az eddigi versenyek történetében a legfiatalabb magyar csapat volt (10. és 11. osztályos diákokból állt) a versenyen a 11 helyen végzett. A 85 versenyző diák egyéni versenyének abszolút győztese a katowicei Thomas Kloda lett, Drozdy Árpád a 19. helyen végzett.
A verseny megrendezéséhez az anyagi alapot az Oktatásügyi Minisztérium szolgáltatta. Az ELTE a versenyzés lágymányosi helyszínének és a technikai eszközeinek rendelkezésre bocsátásával, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat a szervezésben nyújtott segítségével, a Texas Intruments pedig ajándék kalkulátorokkal támogatta a rendezvényt.
$\star$
A verseny hangulatát az egyik magyar résztvevő, Drozdy Árpád szubjektív visszaemlékezéseivel próbáljuk meg érzékeltetni:
A versenyről a KöMaL-ból, a Sulinet-ről, vagy más versenyeken szóbeszéd útján értesülhettünk. Sajnos idén nagyon kevés volt a pályázó. Tekintettel arra, hogy mi voltunk a házigazdák, két csapatunk is indulhatott volna, de mivel mindössze nyolc jelentkező volt, végül csak egy csapattal álltunk ki. Bizonyos iskolákban, pl. a dunaújvárosi Széchenyi I. Gimnáziumban komoly hagyományai vannak a versenynek (Kobzos Ferenc és Kispál István tanár urak még a felkészítésben is részt vettek), máshol azonban nem népszerűsítik eléggé ezt a rendezvényt.
Csapatunk nagyon fiatal volt, nem rendelkeztünk sok versenytapasztalattal. Otthon sok kísérletet végeztünk, szakirodalmat gyüjtöttünk, már jóval a verseny előtt, majd többször összegyűltünk, megbeszéltük egymással (és korábbi versenyzőkkel) a feladatokat. Sokat dolgoztunk, és mondhatjuk, hogy alaposan felkészültünk, ennek ellenére sajnos nem jutottunk be a középdöndőbe. Reméljük, jövőre jobban fogunk szerepelni.
Nekem nagyon tetszett a verseny, mert különbözik a hagyományos fizikaversenyektől. Leginkább az tetszett, hogy csapatmunka, amely nem feltétlenül a problémamegoldó képességet, hanem inkább a felkészültséget és a szorgalmat méri. Teljesen más, ha magad végzel el egy kísérletet, nem pedig a tanár az iskolában. A kísérletek nagyon izgalmasak voltak, érdekes volt előadást tartani, és másokat kritizálni. Nagyon nehéz feladat egyszerre szépen beszélni és átgondolni, hogy mit is akarok mondani, miközben mindenki minket figyel. A verseny hete nagyon izgalmas volt, igazából egy táborhoz lehetne hasonlítani, ahol mindig van tennivaló.
A korábbi versenyzők tapasztalatait és a leendő versenyzők kételyeit szívesen olvasnám és megosztanám további érdeklődőkkel.