Az első kisbolygót, a Cerest 1801 január 1-jén fedezte föl Piazzi olasz csillagász. A Ceres pályáját C. F. Gauss számította ki, és megállapította, hogy a bolygócska a Mars és a Jupiter közt kering. Hamarosan még három hasonló méretű bolygót találtak ugyanebben a térségben, majd a meginduló szorgos kutatás nyomán egyre többet; a mai napig már több ezret. Fölfedezték a kisbolygó-övezetet; bár nem minden kisbolygó pályája fekszik ezen belül. Legújabban a Plútó távolságában és azon túl fedeztek föl több tucat hasonló bolygócskát; van tehát a Naprendszerben egy második kisbolygó-övezet is (Kuiper-öv).
Hawaii tudósok ‐ a hírek szerint ‐ nemrég egy új kisbolygó-osztályt fedeztek föl, amelynek tagjai a Föld pályáján belül keringenek. A felfedezést 1998. július 1-jén jelentették be. Számításuk szerint az 1998 DK${}_{36}$ jelű objektum kb. 40 m átmérőjű ‐ ilyen lehetett a 90 éve Szibériában lezuhant Tunguz-meteor is. Mivel az objektum sötétedés után hamar nyugodott, valamint bizonyos technikai problémák miatt csak két éjszakán tudták lefényképezni februárban a Mauna Kea tetején lévő $\mathrm{2,24}$ m-es távcsővel, sajnos csak 4 (mindkét, egymást követő észlelési napon két-két) kép készült, és mindez már több mint 5 hónapja. Ezekből nem lehet olyan pontos pályát számítani, hogy az objektumot a megfigyelők követhessék. (Ehhez legalább három, időben egymástól távolabb eső megfigyelés kell.) Az sem bizonyos, hogy az égitest pályája a földpályán belül van, elképzelhető egy a földpályát keresztező pálya is. Bizonyosnak látszik viszont, hogy a bolygócskának a Naptól mért legkisebb távolsága kicsi, nem nagyobb $\mathrm{1,1}$ Csillagászati Egységnél (kb. 165 millió km-nél).