| Cím: | A természet camera obscurája | ||
| Szerző(k): | G. P. | ||
| Füzet: | 1999/október, 438 - 439. oldal |  PDF | MathML |
|
| Témakör(ök): | Egyéb írások | ||
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. 1993-ban 91 éves korában távozott közülünk Csekő Árpád tanár úr, aki korának (századunknak!) egyik legügyesebben kísérletező és legjobb megfigyelőkészséggel rendelkező fizikatanára volt. Szerkesztőbizottságunk a Tanár Úr egyik furcsa, nehezen hihető feladatának kitűzésével tisztelgett emléke előtt:
A hivatalos megoldás szerint a fa levelei közötti kicsiny rések, lyukak (amelyek sűrű lombozat esetén pontszerűnek tekinthetők) a sötétkamra (camera obscura) működési elvének megfelelően leképezik a részlegesen eltakart, tehát kifli alakúnak látszó Napot. Az első fényképezőgépek is a ,,sötétkamrák'' voltak. Be kell vallanom, kicsit hitetlenkedve olvastam a hivatalos megoldást, s inkább csak Csekő tanár úr szakmai hírneve, sem mint a magyarázat logikai tisztasága alapján fogadtam el, hogy a leírt jelenséget megfelelő körülmények között valóban meg lehet figyelni. (Nem a camera obscura működési elvét vontam kétségbe, hanem azt, hogy levelek közötti ,,lyukak'' eléggé kicsinyek ahhoz, hogy tisztán leképezzék a fogyó Napot.) A ,,hiszem, ha látom'' módszert nem alkalmazhattam, mert nem rendelhettem soron kívüli napfogyatkozást. 6 év telt el azóta, s idén ősszel az ,,évszázad napfogyatkozásáról'' készült fényképek egyikén (Kerékfy Pál felvétele, 1999. augusztus 11., Balatonakarattya) megpillanthattam (saját szememmel láthattam!) az idézett feladatban leírt jelenséget. Így már egészen más!
|