Kik vagyunk? Hol vagyunk? Miért vagyunk itt? Miért pont egy ilyen helyen létezünk? Miért pont mi? Miért pont most? Egyáltalán, miért létezünk? Miért van a világ? S mi lenne, ha nem lenne semmi sem? Mi az, hogy semmi?
Amióta ember az ember, próbálja megfejteni az Univerzum titkait. Mítoszok, legendák, tudományos elméletek születtek. Isteneket, hősöket, fizikai elméleteket, matematikai képleteket hívtunk segítségül, hogy megoldást találjunk a talányokra. Hogyan keletkezett a Világegyetem? Hogyan alakult ki az anyag, amikor az Univerzum még csak sugárzások tüzes pokla volt? És vajon milyen lesz az Univerzum halála? Heves gravitációs összeroppanás, vagy pedig lassú hőhalál?
Ezek a kérdések mindenkit foglalkoztatnak. A válaszok a szabadon szárnyaló fantázia világában, az olykor egymásnak is ellentmondó fizikai modellek világában születnek meg. A természettudományos mítoszok világa ez, a mítoszoké, amelyek nagyon alkalmasak arra, hogy felkeltsék kíváncsiságunkat.
Manapság aligha vitatható, hogy az Univerzum egy hatalmas erejű robbanásban keletkezett. A Nagy Bumm óta Világegyetemünk egyre hűl, tere tágul. A robbanás során hihetetlen mennyiségű energia koncentrálódott rendkívül kis helyen. Az elméletek mikroszkopikus fekete lyukak keletkezéséről, szupernehéz, kvarkokra és antikvarkokra bomló X-részecskékről, kvantummechanikai hatások következményeiként hirtelen felfúvódó Kozmoszról mesélnek. A felfúvódás azonban nem volt tökéletesen egyenletes. Parányi aszimmetria jött létre az Univerzum anyageloszlásában, és ezt a szabálytalanságot azóta a gravitáció tovább fokozta, s így az évmilliárdok alatt galaxisok, galaxishalmazok keletkezhettek. Azután 15‐20 milliárd évvel a kezdetek után, egy átlagos galaxis átlagos spirálkarjában, egy átlagos csillag körül keringő átlagos kőzetbolygón létrejött az élet, és megszülettünk mi, intelligens lények ‐ talán éppen azért, hogy megpróbáljuk megérteni a körülöttünk lévő világot.