A kvazárok a Világegyetem legerősebben sugárzó objektumai. Fényerősségük több milliárdszorosan múlja felül egy átlagos csillagét. Kiterjedésük viszont igen kicsi: átlagosan naprendszernyi méretűek.
Az első kvazárt 1963-ban fedezték fel, erős rádiósugárzása révén. Képe pontszerűnek látszott, így csillagszerű rádióforrásnak nevezték el. (Angolul quasi stellar radio source, e szavak egyes betűinek összevonása adja a quasar nevet.) Azóta kiderült, hogy az elnevezés hibás, mert az újonnan felfedezett kvazárok zöme nem erős rádióforrás. Sokkal aktívabbak az optikai és a röntgen tartományban.
Az újabb elméletek szerint a kvazárok ősi galaxisok háborgó magjai lehetnek, amelyek középpontjában hatalmas tömegű fekete lyuk található. A fekete lyuk roppant mértékű tömegvonzása révén folyamatosan maga köré gyűjti a galaxis anyagát: a gázfelhőket és a kifejlett csillagokat. A csillagokat aztán a gravitáció szabályosan szétszakítja, így anyaguk a gázfelhők anyagával együtt egy örvénylő korongot képez a fekete lyuk körül. Ebből az ún. tömegbefogási korongból az anyag a fekete lyukba zuhan. A fekete lyuk belseje felé zuhanó anyag hatalmas energiára tesz szert, felmelegszik és sugároz. Ezt a sugárzást a fekete lyuk nem tudja befogni, s így kaphatunk hírt a kvazárokról. A kvazárok sugárzásának ismeretében a kvazárok belsejében lévő fekete lyuk tömegét valahol 100 millió és kb. 1 milliárd naptömeg közöttinek becsülik.

A Hubble-űrtávcsőnek köszönhetően az utóbbi időben számos kvazárnál sikerült megfigyelni a körülötte lévő ún. befogadó galaxist is (ezek a korábbi képeken észrevehetetlenek maradtak, mert a kvazár, vagyis az aktív, fényes galaxismag teljesen elhomályosította őket). A galaxisok némelyike még nem olvadt össze a kvazárral, de alakjuk torzulása arra utal, hogy már a fekete lyuk gravitációs hatása alatt állnak. Durvábban fogalmazva: a kvazárt működtető fekete lyuk egyszerűen ,,megeszi'' a befogadó galaxist. Ha elfogy a fűtőanyag, a fekete lyuk ideiglenesen inaktív fázisba kerül, éppen ezért kvazárt sem tud működtetni. Ez a vészjósló csend azonban csak addig tart, amíg a következő áldozat ‐ általában egy teljes galaxis ‐ nem ,,merészkedik'' túlságosan közel a fekete lyukhoz. Ezután már ennek a sorsa is megpecsételődik: gravitációs szétszakítás és bekebelezés lesz az osztályrésze.
A kvazárok távolsága különböző, de amint egyre messzebb tekintünk a múltba, fokozatosan nő a számuk. A legközelebbi kvazár távolsága is több mint 1 milliárd fényév. Mintegy 2‐3 milliárd évvel az ősrobbanás után, vagyis 12‐13 milliárd fényévnyi távolságban gyakoriságuk erős maximumot mutat: ekkor a kvazárok térbeli sűrűsége közel ezerszerese volt a jelenleginek. Ez arra utal, hogy akkoriban ‐ vagyis 12‐13 milliárd éve ‐ drámai változások zajlottak a fiatal Univerzumban. Ha még távolabbi kvazárokat keresünk, azt tapasztaljuk, hogy előfordulásuk gyakorisága erősen csökkenni kezd. E hiány oka még nem tisztázott: lehet, hogy ekkor még nem léteztek, de az is lehet, hogy nem tudjuk megfigyelni őket.
A kvazárok igen izgalmas égitestek, s a kozmológiai kutatásokban is fontos szerepet töltenek be. Ezért sok helyen találkozhatunk velük az Interneten is.