Cím: Csillagászat. Újdonságok.
Szerző(k):  Csaba György Gábor ,  Makk Péter 
Füzet: 1999/január, 54. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
A Hubble Űrtávcső ,,távolsági rekordja"
 


A Nagy Medve (Ursa Maior) csillagképben kijelöltek egy 2,7 ívperc átmérőjű ,,üres" területet, tehát ahol fényesebb égitest nem látható. 1995-ben ezt a területet (,,Hubble Mély Ég") észlelte a Hubble Űrtávcső (HST) fő kamerája a látható színképtartományban 100 órán át, és távoli galaxisok ezreit találta itt. Most a keringő csillagvizsgáló infravörös tartományban vizsgálta e területet (kihasználva, hogy az infravörös sugárzást elnyelő földi légkörön kívül van), és egy 20 szögmásodperc átmérőjű tartományban 300 különféle galaxist kapott lencsevégre. Mivel a világegyetem legtávolabbi égitestjei erős vöröseltolódást mutatnak, nem csoda, hogy az infravörös kamera messzebbre lát, mint ultraibolya vagy látható tartományban észlelő társaik. A talált galaxisok némelyike ‐ vöröseltolódása alapján számolva ‐ több mint 12 milliárd fényévre van, tehát az eddig észlelt legtávolabbi égitestek.

 
 
A Neptunusz ívei
 


A naprendszerkutatók legutóbbi gyűlésén (Madison, Wisconsin, USA) elemezték a legújabb HST és Galileo képeket, hogy új adatokat tudjanak meg a Naprendszer külső részéről. Sikerként könyvelték el, hogy a HST NICMOS infravörös kamerája segítségével bizonytalan anyagcsomókat találtak a Neptunusz gyűrűrendszerében. Ezeket az ,,íveket" a Voyager-2 észlelte először 1989-ben, amikor elhaladt a bolygó mellett. A HST az íveket a Voyager egykori észlelésével közel azonos helyen figyelte meg. Viszont ez a hely nem egyezett azzal, amit egy arizonai kutató jelzett előre. Ő évekkel ezelőtt kidolgozott egy azóta széles körben elfogadott elméletet, amely szerint elsősorban a Galatea nevű Neptunusz-holddal való rezonancia-kölcsönhatások okozzák a gyűrűk létrejöttét. Az említett eltérések viszont azt jelzik, hogy a fizikusok még nem teljesen értik az ívek képződésének és eltűnésének dinamikáját.

 
 
Új óriás folt a Jupiteren
 


A legnagyobb földi ciklonok is jelentéktelen szellők ahhoz képest, mint amekkora gázörvények észlelhetők egyes bolygók légkörében. A kutatók fél évszázada figyelnek egy (tojás-alakja és fehér színe miatt) ,,fehér oválisnak" nevezett örvénytípust a Jupiteren. Most több ilyen ,,fehér ovális" örvény egy akkora kiterjedésű örvénybe olvadt össze, mint amekkora maga a Föld; ezáltal létrejött a Naprendszer második legnagyobb gázörvénye. A legnagyobb a Nagy Vörös Folt, amely szintén a Jupiteren található, s már 200 éve ismerjük. A ,,fehér oválisok" összeolvadását nem láthattuk a Földről, mert a Jupiter éjszakai, tőlünk is elforduló oldalán ment végbe. A tudósok úgy vélik, hogy a fehér ellipszisek fényes, látható felhői ammóniából állnak.

  A Sky and Telescope anyagai alapján készítette
Makk Péter (Veres Péter Gimnázium 9.b.) és
Csaba György Gábor (tanár, Veres Péter Gimn.)