A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Ismeretes Fermat sejtése ‐ ami talán már bizonyítva is van ‐ amely szerint természetes szám esetén az egyenletnek nincs megoldása a természetes számok körében. Az is ismert, hogy az esetben a fenti egyenletnek végtelen sok megoldása van, és ezeket egyértelműen meg is lehet adni. Az eset természetesen triviális; tetszőleges természetes számokra , , adja az összes megoldást. Kérdés azonban, hogy mi történik, ha helyébe tetszőleges racionális szám kerül. Az és esetet a Gy. 3023. gyakorlatban és az F. 3094. feladatban láthattuk.Kitűzésük az 1995/9. számban, megoldásuk mostani számunk 163. oldalán található. Ez utóbbiban szerepelt az a megjegyzés is, hogy ha alakú, ahol természetes szám, akkor a megoldás , , alakú, ahol , , , tetszőleges természetes számok. Feladatunk tehát az egyenlet pozitívNegatív szám racionális kitevőjű hatványának az értelmezése a valós számkörben gondot okoz. Bizonyos esetekben ez lehetséges; például egész kitevőnél, vagy olyan kitevőnél, ahol a számláló és a nevező páratlan. A megoldás viszont ilyen esetekben is visszavezethető pozitívakra. egész gyökeinek a meghatározása, ahol tetszőleges racionális szám. Meghatározásként azt is megengedjük, hogy a megoldást alakú egyenlet megoldására vezetjük vissza, ahol egész. Mindenekelőtt megmutatjuk, hogy korlátozódhatunk pozitív kitevőre. Az esetben a (*) alatti egyenletnek nyilván nincs megoldása. Ha negatív, akkor , pozitív -sel. A (*) alatti egyenlet tetszőleges , , megoldására ekkor teljesül. Fordítva, az egyenlet bármely , , megoldása esetén áll fenn. Ez éppen azt jelenti, hogy minden megoldás egyértelműen visszavezethető egy pozitív kitevős alakú egyenlet megoldására. Érdemes azonban az esetet külön szemügyre venni. Ekkor tehát olyan , , számhármasokat keresünk, amelyekre teljesül. Az előzőek alapján természetes, hogy a megoldások , , alakba írhatóak, ahol teljesül. Ez az előállítás azonban nem eléggé világosan kifejtett. Mivel pozitív megoldásokat keresünk, ezért , azaz , tehát pozitív egész. helyébe -t téve és ezt az eredetiből kapható egyenlőségbe behelyettesítve a , illetve a egyenlőséghez jutunk. Ez azt jelenti, hogy osztója -nek, . Ekkor ,,visszahelyettesítve'' és adódik. És valóban: | | Eszerint az összes megoldást a következőképpen kaphatjuk: Választunk egy tetszőleges (pozitív egész) -t, majd -nek egy pozitív osztóját. Ekkor , , megoldásai lesznek a vizsgált egyenletnek. Nézzük végül azt az esetet, amikor pozitív egész és számokkal. Mint tudjuk, azt is feltehetjük, hogy és relatív prímek. Most tehát kiindulási egyenletünk a alakot ölti. A fent idézett feladatmegoldás megjegyzéséből adódik, hogy ezen egyenlet minden pozitív egész megoldása | | (1) | alakú, ahol pozitív egészek és teljesül. Az is feltehető, hogy az itt fellépő három számnak nincs -nél nagyobb közös osztója. Az , , esetben ugyanis (1)-ben , , , rendre helyettesíthető az , , , számokkal. A (2) egyenlőség alapján , , közül bármely kettőnek közös osztója osztja a harmadikat is. Így feltehető, hogy , , páronként relatív prímek. A pozitivitást felhasználva az (1) alatti első két egyenlőségből következik. Tekintettel arra, hogy és relatív prímek, az egyértelmű prímtényezős felbontás szerint csak úgy lehet teljes -edik hatvány, ha és , alkalmas , pozitív egészekkel. Hasonlóképpen adódik az is, hogy , ahol is pozitív egész. A kapott kifejezéseket (2)-be helyettesítve az összefüggést nyerjük. Ha mármost feltesszük, hogy a ,,Fermat sejtés'' igaz, akkor a (4) alatti egyenletnek nem lehet pozitív egész megoldása a esetben. A esetben a fent idézett eredmények szerint (1) alatt megkaptuk az összes megoldást. Vizsgáljuk meg most a esetet is. Ekkor egyenletünk: A megoldásokra (1) és (3) alapján adódik, ahol (4) szerint . Ez azt jelenti, hogy tetszőleges , , pitagoraszi számhármashoz az (5) alatti formula adja meg az esetben ( páratlan) a egyenlet összes megoldását. Fried Ervin, Gyökök lineáris kombinációjáról, Akadémia III. Osztály Közleményei IV. (1954), 155‐162. o. Fried Ervin, A pitagoraszi számhármasokról, Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok, 1996/2. 72. o.
|