Cím: A pitagoraszi számhármasokról
Szerző(k):  Fried Ervin 
Füzet: 1996/február, 72 - 75. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Pitagoraszi számhármasoknak azokat a pozitív a, b, c egész számokból álló számhármasokat nevezik, amelyekre a2+b2=c2 teljesül. Az elnevezés arra utal, hogy ezek a számhármasok léphetnek fel egy derékszögű háromszög oldalainak a mérőszámaként.
A pitagoraszi számhármasok szokásos meghatározása elég elemien történhet; lényegében csak az egyértelmű prímtényezős felbontást kell felhasználni. A bizonyításban van ugyan néhány ``trükkös'' gondolat is, de ezek is egész elemiek. Az okoz némi nehézséget, hogy eleve olyan megoldásokra kell korlátozódni, amelyekben a fellépő számhármasok relatív prímek. Ebből természetesen kapható az összes megoldás; mégpedig at, bt, ct alakban, ahol t tetszőleges pozitív egész szám. Ez azt mutatja, hogy a megoldásban csupán a szereplő számok aránya lényeges. A megoldásokat három pozitív egész paraméter segítségével adják meg; amelyek egyike éppen a fenti t. A másik két paraméter pedig ``majdnem'' független egymástól.
Itt most egy olyan módszert fogunk tárgyalni, ahol csupán egyetlen paraméter szerepel; igaz, ez egy racionális szám. Ez a racionális szám egyszerre szolgáltatja az összes at, bt, ct alakú megoldást; lényegében annak megfelelően, hogy melyik két egész szám hányadosaként írjuk fel. A másik két paraméter (tulajdonképpen ezek a lényegesek) ``egybevonódik''.
Osszuk el a kiindulási egyenlőséget a2-tel. Ezt megtehetjük, mert csupán pozitív számok léphetnek fel. Így az

1+u2=v2(u=ba,v=ca)(1)
egyenlőséghez jutunk. Az u és v racionális számokra tehát v2-u2=1 teljesül, amit
(v+u)(v-u)=1(2)
alakba írhatunk. Mivel u,v racionális számok, ezért r=v+u és 1r=v-u is azok. v>u miatt v+u>v-u és így r>1. r-rel kifejezve u-t és v-t, a
v=r+1r2ésu=r-1r2(3)
összefüggéshez jutunk. Ezáltal az összes megoldást leírtuk. Be kell azonban látni, hogy bármely racionális r esetén a (3) alatti képlet megoldást szolgáltat. Ez viszont azonnal következik, ha a (3) alatti kifejezéseket (2) bal oldalába beírjuk. Láthatjuk, hogy a kapott r paraméter csak a pitagoraszi számhármas elemeinek az arányát határozza meg. Ez tulajdonképpen ,,jó'' is. A derékszögű háromszögre gondolva ez azt jelenti, hogy csak a különböző alakú háromszögeket tekintjük különbözőknek.
Még mindig célszerű valamit megvizsgálni. Nevezetesen az előállítás egyértelműségét; vagyis azt, hogy a (3) alatti formula más megoldást ad-e, ha r helyébe egy tőle különböző r' racionális számot írunk. Ez is azonnal belátható, mert ha ugyanahhoz a számhármashoz jutunk, akkor a v'=v és u'=u egyenlőségekből r=v+u=v'+u'=r' adódik.
Ne higgyük azt, hogy most már teljesen készen vagyunk. Egy dologról megfeledkeztünk. Nevezetesen arról, ha az eredeti egyenlőséget b2-tel osztjuk, akkor ugyanolyan formájú egyenlőséghez jutunk, mint az előbb. Ennek a megoldása viszont láthatóan más r racionális szám lesz. Például a 3, 4, 5 pitagoraszi számhármas esetén 3-mal osztva u=43, v=53 és r=93=3 adódik. Ha viszont 4-gyel osztunk, akkor azt kapjuk, hogy u=34, v=54 és r=84=2. Ez csupán egy apró kis ``szépséghiba'', mégis érdemes megvizsgálni, hogy mely racionális számpárokhoz tartozik ugyanaz a pitagoraszi számhármas. Feltehető, hogy eredetileg a<b teljesül*a=b lehetetlen, mert 2 irracionális. Igaz, hogy ennek a kimutatásánál is felhasználjuk az egyértelmű prímfaktorizációt; de enélkül is boldogulnánk, csupán az a=b esetet kellene külön tárgyalni.. Ez azzal ekvivalens, hogy u>1. Behelyettesítve ide az u-ra adott (3) alatti értéket az r-1r>2 egyenlőtlenséghez jutunk. Hasonló módon látható, hogy az a>b feltétel az r-1r<2 egyenlőtlenséggel ekvivalens. Mint láttuk, r>1; és ebben az esetben az r-1r kifejezés mindkét tagja r-ben monoton növekszik. Ha tehát megkeressük az r-1r=2 egyenlet 1-nél nagyobb valós gyökét (amennyiben pontosan egy ilyen van), akkor a gyöknél nagyobb r-ek esetében a megfelelő egészekre a<b, a gyöknél kisebbekre viszont b<a teljesül. Ha egyértelműséget akarunk, akkor elég az egyik ``irányra'' korlátozódni. Egyenletünket átalakítva azt nyerjük, hogy r2-2r-1=0, azaz (r-1)2=2. Ennek az egyenletnek valóban egyetlen 1-nél nagyobb (sőt egyetlen pozitív) valós gyöke van: r=1+2.
Ha már itt tartunk, akkor azt is érdemes megnézni, hogy milyen r és s racionális számpárok szolgáltatják ugyanazt a megoldást. Erre ugyan nincs szükség a megoldáshoz, de teljesebbé teszi képünket. Nagyság szerint rendezve a megoldásokat az
1<r-1r2<r+1r2,illetve azs-1s2<1<s+1s2(4)
hármasokhoz jutunk. Feltétel szerint e két számhármas mindegyike az a<b<c pitagoraszi számhármasból keletkezett. Ez azt jelenti, hogy
r-1r2=ba,r+1r2=caéss-1s2=ab,s+1s2=cb.(5)

Az
ab=1(ba)és acb=(ca)(ba)
összefüggéseket felhasználva (5)-ből tehát azt kapjuk, hogy:
s-1s2=2r-1réss+1s2=r+1rr-1r=r2+1r2-1.(6)
Egyszerűbb alakra hozva az
s2-12s=2rr2-1,illetve azs2+12s=r2+1r2-1(7)
egyenlőségeket nyerjük. Ebből összeadással az
s=2s22s=s2-12s+s2+12s=2rr2-1+r2+1r2-1=(r+1)2r2-1=r+1r-1=1+2r-1
egyenlőséghez jutunk. Ezt az egyenlőséget s-1=2r-1, illetve (s-1)(r-1)=2 alakra hozhatjuk. Ez az ‐ r és s között fennálló ‐ összefüggés adja meg azt a feltételt, hogy ezekhez a racionális számokhoz ugyanaz a pitagoraszi számhármas tartozik. Ez a feltétel nemcsak szükséges, de elégséges is ahhoz, hogy ugyanazt a pitagoraszi számhármast határozzák meg. Ha ugyanis s=1+2r-1, akkor
s2-12s=(1+2r-1)2-12(1+2r-1)=(r+1)2-(r-1)22(r-1)(r+1)=4r2(r2-1)=2rr2-1,
és hasonlóképpen s2+12s=r2+1r2-1. Eszerint a (7), és így a (6) alatti feltételek igazak. Ebből viszont azonnal következik, hogy az (5)-ben szereplő a, b, c-re fennálló arányok mindkét esetben megegyeznek. Az s=r esetben természetesen a már szerepelt (r-1)2=2 egyenlőséghez jutunk.
A már említett 3, 4, 5 pitagoraszi számhármasnál a két esetben r=3 és r=2 adódott. Valóban (3-1)(2-1)=2.
A kapott előállításból meghatározhatjuk a pitagoraszi számhármasok ``eredeti'' előállítását is. Igaz, az egyértelműségi feltétel ebből nem olvasható ki. Tegyük fel, hogy r=xy alkalmas pozitív x és y egész számokkal. Ebből 1r=yx következik. Ezeket (3)-ba behelyettesítve és átalakítva
v=x2+y22xyésu=x2-y22xy
adódik. Ebből azonnal kapjuk, hogy a=2xyt, b=(x2-y2)t és c=(x2+y2)t alakú. Itt a három paraméter tetszőleges, de vigyázni kell arra, hogy nem minden esetben kapunk különböző megoldást.
Fried Ervin

**