Az idei Nemzetközi Fizikai Diákolimpiát július 5‐12. között Ausztrália fővárosában, Canberrában rendezték meg. A versenyen | amelyet első ízben rendeztek a déli féltekén, s emiatt téli olimpiává változott, | 51 ország 297 tanulója vett részt.
A csapattagok kiválasztása két fordulóban történt. A Sopronban megrendezett Fényes Imre versenyre az olimpiai szakkörök és a korábbi országos fizikaversenyek legjobbjait hívták meg. Ez a verseny az olimpiához hasonló körülmények között zajlik (3 elméleti és 2 kísérleti feladat; zsebszámológépen kívül semmilyen segédeszköz nem használható). Az első 10 helyezett közül a budapesti fordulóban választották ki a csapatvezetők, Gnädig Péter (ELTE Atomfizikai Tanszéke) és Honyek Gyula (ELTE Trefort Ágoston Gyak. Isk.) az öt fős induló csapatot. A csapattagok (valamennyien idén érettségizettek):

Horváth Péter (Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimn., tanára: Horváth Gábor, szakkörvezetői: Gnädig P. és Honyek Gy.),
Kovács Krisztián (Békéscsaba, Kemény Gábor Szki., tanárai: Mekis László és dr. Szabó János, szakkörvezetője: Varga István),
Németh Tibor (Győr, Révai Miklós Gimn., tanárai: dr. Somogyi Sándor és Székely László),
Szabó János Zoltán (Budapest, Apáczai Csere János Gyak. Gimn., tanára: Zsigri Ferenc, szakkörvezetői: Gnädig P. és Honyek Gy.),
Varga Dezső (Miskolc, Földes Ferenc Gimn., tanára:id. Szabó Kálmán, szakkörvezetői: Gnädig P. és Honyek Gy.).

Júniusban, a verseny előtt négynapos felkészítésen vettünk részt Budapesten, a Trefort Á. Gimnáziumban, illetve az ELTE Atomfizikai Tanszékén. A felkészítés során nyújtott segítségükért köszönettel tartozunk az ELTE tanárainak, elsősorban Szabó István adjunktusnak, a fizika tanárszakos laboratórium egyik vezetőjének, aki a kísérleti munka számos fogására tanított bennünket, valamint Marx György professzornak, aki felvette a kapcsolatot az Ausztráliai Magyar Szövetséggel, és megszervezte az idő-átállást is megkönnyítő Sydney-beli tartózkodásunkat.
A versenyre július 1-én indultunk Budapestről, London és Bangkok érintésével 3-án hajnalban érkeztünk Sydneybe. Az ottani magyarok, pontosabban az egykori Sydneyi Magyar Egyetemisták Szervezetének utódja, a ,,Deák Kör'' vendégszeretetét élvezve töltöttünk el két napot ebben a különlegesen szép városban. Megismertük Sydney főbb nevezetességeit: a lenyűgöző méretű és látványú Kikötői Hidat, a világhíres Operát (kívül-belül) és a TV-tornyot (mintegy 300 méterével ez Ausztrália legmagasabb épülete). Két nap alatt sikerült jól kipihennünk a hosszú repülőút és a 8 órás időeltolódás fáradalmait, s már alig vártuk, hogy versenyezhessünk.
Július 5-én érkeztünk autóbusszal Canberrába, a város szélén elterülő Canberrai Egyetem diákszállására. Másnap az ünnepélyes megnyitón a hivatalos beszédek után ízelítőt kaptunk Ausztrália őslakosainak, a kb. $60000$ éve itt elő ,,fekete emberek''-nek tánckultúrájából, zenei hagyományaiból, majd bumerángdobó-bemutatót láthattunk. A csapatvezetők hajnalig tartó (a későbbi hallomásaink szerint néhol igen heves) vitában véglegesítették az elméleti feladatok szövegét, majd reggelre magyarra fordították a példákat. (Sajnos egy mondat véletlenül kimaradt, de szerencsére anélkül is megértettük a feladatot.)
Július 7-én délelőtt volt az 5 órás elméleti verseny, melyen 3 feladatot kellett megoldanunk. Az első a fény gravitációs vöröseltolódásával volt kapcsolatos, a másodikban a tenger vizében terjedő, (és a változó sótartalom miatt helyről-helyre változó sebességgel) görbe pályán haladó hang (,,hangsugár'') pályáját tanulmányoztuk, a harmadikban pedig egy vízben úszó hengeres, de nehezékkel is ellátott tengeri bója különböző rengési módusait kellett vizsgálnunk.
Egynapos pihenő után került sor a kísérleti fordulóra, itt kétszer 2,5 óra alatt két különböző jellegű mérési feladatot kellett megoldanunk. Az elsőben a kicsiny hengeres testekre ható közegellenállási erő méret- és sebességfüggését tanulmányoztuk oly módon, hogy glicerinbe ejtve mértük a süllyedés végsebességét. A másik kísérletben lézerfény kolloid oldatban (vizes tejben) történő szóródását mértük . Ez a feladat bizonyult a legnehezebbnek (nemcsak a magyar csapatnak, hanem szinte mindenkinek), mert bizonyos méréstechnikai problémák merültek fel. (A feladatokat és azok megoldását részletesen ismertetjük a KÖMAL következő számában. A Szerk.)
A versenyek közötti időben, majd az eredményekre várva Canberra és a környék nevezetességeivel ismerkedtünk. Megnéztük az ausztrál szövetségi parlament épületét, a Háborús Emlékművet, a Tudomány Múzeumát és a város fölötti hegyre épült, önmagában 200 méter magas TELECOM (távközlési) tornyot. A verseny után ellátogattunk egy tipikus ausztrál birkafarmra, majd megnéztük a Tidbinbillában épült Deep Space Tracking Stationt. (Ezt a rádiótávcső-állomást a NASA építtette az űreszközök követésére és a velük való kapcsolattartásra. A legnagyobb ,,távcső'' 70 méter átmérőjű, a mozgatható része kb. $1000000$ kg tömegű, amely egy 0,2 mm vastag olajfilmen csúszva forgatható és billenthető.) Megismertük a fiatal főváros történetét is. 1912-ben alapították, s egy chicagoi építész, Burley Griffin tervei alapján kezdték építeni. A ,,második Washingtonnak'' szánt ,,rajzasztal-város'', hasonlóan a többi ausztrál városhoz, hatalmas területen helyezkedik el. Ez a tény, no meg az, hogy az egyetem a város szélén, a központtól mintegy félórányi autóútnyira fekszik, megnehezíti a város ,,gyalogos'' megismerését. Szerencsére is itt segítettek a helybéli magyarok egy esti autós városnézéssel. A Magyar Nagykövetség is vendégül látta az egész csapatot a verseny után.