^{${}^{*}$}A hátsó borítón látható könyv az első magyar nyelvű természetismereti könyvek egyike. Szerzője Varga Márton (1766‐1818) bölcseleti doktor, a nagyváradi királyi akadémia tanára, majd a zirci apátság jószágkormányzója.
Köszönet illeti Horányi Gábort (Bp., Móricz Zs. Gimn.) és Szegedi Mónikát, hogy tankönyvgyűjteményük ezen becses darabjára felhívták a Szerkesztőség figyelmét, és lehetővé tették a könyv bemutatását. ‐ A Szerk.
Az egéßz terméßzet' Tudománnyának talpköve a' tapaßztalás: ezen értyük azon esméretinket, mellyeket érző eßzközeink által ßzerez magának a' lélek a' terméßzeti dolgokról.
Mivel a' terméßzeti dolgokról tsak úgy meríthetünk esméretet, ha azok érző ßzereinkben változásokat okoznak, és bizonyos bényomásokat teßznek, és mivel semmi változást munkálkodó ok nélkűl nem gondolhatunk; ßzükséges, hogy a' kivűlünk lévő testeknek valamelly erőt tulajdonítsunk, mellytől ßzármazhassék a' változás, és érzőßzereinknek érdeklése. A' jelenetek tehát ezen erőnek tsak okozattyai, vagy tulajdonsági. Ezen erőknek eredetéről mi semmit sem tudhatunk a' tapaßztalásból: azt kell minden fejtörésünk után is meg vallanunk, hogy a' Teremtő kötötte ößzve a' terméßzeti dolgokkal; de hogyan, 's mi móddal, az is előttünk tsupa homály. Azonban lételőket éppen nem tagadhattyuk: mert okozattyokat, 's munkájokat kétségen kivűl téßzi a' tapaßztalás; valamint azt is, hogy bizonyos törvényeket tartanak, mellyek ßzerént a' jelenetek ßzoktak mindenkor rendessen megtörténni..
A' terméßzet törvénnyeinek kinyomozására közönségessen nem elegendő a' tsupa tapaßztalás, hanem ßzükséges, még pedig igen gyakran a' ßzemes visgálódás, s a' próba is. A' figyelmes visgálódás a' testeken semmi változást nem teßz, hanem tsak mint vannak, úgy veßzi ßzemhegyre: a' próba ellenben a' testeknek állapottyát megváltoztattya, és ez által kénßzeríti, hogy titkaikat adgyákki, p. o. a' Színvárványt mi ßzűli az égen, visgálódásból tudom, a' harmatos felhő, és a' néző háta megett lévő napnak a' felhőbe ütközött, és megßzegett sugárai; ha ki ezt próbával akarja megmutatni, annak ßzükséges a' vizet harmatos tseppekké változtatni; a' nap sugárainak bizonyos ßzeglet alatt kitenni, és ha ezeket megtévén Színvárványt tsinál, próbával mutatta meg ennek a' ßzármazását.
Jegyzés. A' próbák által a' természetnek ollyan erejét, és munkáját gyakorta tapogattyuk ki, mellyeket talám a' tsupa tapaßztalás, és vizgálódás soha fel nem födözött vólna, és így méltán mondhattyuk a' próbákat a' tapaßztalás, és visgálódás kipótolásának. A' visgálódás azonban némelly esetekben
bötsössebb mint a' próba; mivel amaz a' terméßzetnek munkájára közbevetetlenűl mutat, ez pedig azoknak kitanúlására mesterséges segedelmekkel él, mellynek foganattya igen gyakran nem tsak esméretlen, hanem kétséges is, és ha ezen építtyük itéleteinket, az egéßz terméßzetre nézve nagy botlást tehetünk, 's megtsalattathatunk.
Minthogy a' próbák bizonyos eszközök' segedelmével esnek meg (ezeket eggyütt véve természeti készűleteknek nevezzük) megkívántatik, hogy eggyessek, alkalmatossak, és tiszták, 's okos mester embernek a' keze által készűlttek legyenek. Midőn vélök élünk, a' tzélra, a' mint szükséges, alkalmaztassanak. A' próba tévőben megkívántatik a' figyelmetesség, még pedig a' legtsekéllyebb környülállásokra is; a' részre nem hajlás a' visgálódásban; a' jártosság az eszközöknek alkalmaztatásában; végre jó, egésséges, és gyakorlott érző eszközi legyenek; mert a' tzélt alkalmatos eszközök nélkűl elérni éppen lehetetlen..