Cím: Jubilál a Természet Világa
Szerző(k):  Scharnitzky Viktor 
Füzet: 1994/március, 114 - 115. oldal  PDF file
Témakör(ök): Egyéb írások

Az idén ünnepli fennállásának 125. évfordulóját a Természet Világa című folyóirat, amely a KöMaL sok olvasójának is rendszeres és kedvelt olvasmánya.
A folyóirat története bonyolult, viharoktól és megrázkódtatásoktól sem mentes. A többszöri átformálódás után is ma az ország egyik fontos, a műszaki- és természettudományok minden területét átfogó, magas színvonalú tudományos és ismeretterjesztő szakfolyóirata. A lap történetében türöződik az elmúlt időszak egész magyar történelme.
Bugát Pál orvos, a reformkorszak magyar termétszettudományos életének egyik vezető személyisége, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Természettudományi Társulat alapítója már 1842-ben felvetette egy természettuományi folyóirat kiadásának tervét, de erre anyagi és más nehézségek miatt sokáig nem került sor. Bár 1843 és 1859 között a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Évkönyvei, 1860 és 1867 között pedig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Közlönye címmel kötetek jelentek meg, ezek még nem tekinthetők igazi folyóiratoknak.
A Magyar Természettuományi Társulat 1868. évi közgyűlése a társulat főtitkárává választotta Szily Kálmánt, az akkor éppen 30 éves kiváló fizikust. Javaslatára és közreműködésével indult útjára 1869-ben a Természettuományi Közlöny, amely már igazi, havonta megjelenő folyóirat volt. Szily Kálmán a lap feladatát abban határozta meg, hogy a hazai és külföldi szakemberek tollából megjelenő dolgozatok magas színvonalon, de mégis érthetően és élvezetes stílusban tolmácsolják a természettuományokban elért legújabb eredményeket. Rendszeresen foglalkozzanak a természettudományok határterületeivel, válaszoljanak az olvasók által feltett kérdésekre.
A Természettudományi Közlöny 76 évfolyama és a Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz (összesen 57 150 oldal) nemcsak teljesítette megindítójának és első szerkesztőjének célkitűzéseit, hanem mindezeken kívül felhívta a figyelmet a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítására is. A kibontakozó vitákban képviselte az igazi tudományos álláspontot, következetesen szembeszállt az áltudományos hiedelmekkel. Rendszeresen hangot adott a környezetvédelemnek, megteremtette a magyar tudományos műnyelvet. Mindezt elsősorban azért tehette meg, mert nem akadt olyan számottevő természettudós az országban, aki ne írt volna a Természettudományi Közlönybe.
A Természettudományi Közlöny utolsó számai 1944 késő őszén jelentek meg. A második világháború után a változások gyorsan követték egymást.
1945-ben a Magyar Természettudományi Társulat engedélyt kapott, hogy Természettudomány címmel új folyóiratot indítson. Ez a lap a Természettudományi Közlöny utódjának tekintette magát. Címe és tulajdonosa az évek során többször változott, mai címe Természet Világa, alcíme Természettudományi Közlöny.
A folyóirat hűen követi elődei, elsősorban a Természettudományi Közlöny célkitűzéseit. Frissen és sokoldalúan tájékoztatja olvasóit a természettudományok jelentős vagy érdekes új eredményeiről, rendszeresen közöl tudományelméleti és tudománytörténei cikkeket. Állandó rovataival (pl. Hírek, eredmények, érdekességek; Nézőpont; Álláspont; Skeptikus sarok; Háttér; Folyóiratok; Új könyvek) naprakész információkkal áll az olvasók renddelkezésére. A Természet‐Tudomány diákpályázat nagyon sok érdekes dolgozatot eredményezett ifjú szerzők tollából, és külön felhívom a KöMaL olvasóinak figyelmét Martin Gardner kiváló amerikai matematikus matematikai különdíjára.
Bár a természettudományok fejlődésével egyre újabb részterületek alakulnak ki, egyre többről lehet újat, divatosat és érdekeset írni, a matematika eredményei továbbra is helyet kaptak és kapnak a folyóiratban. A szerzők között találjuk többek között Babai László, Császár Ákos, Fried Ervin, Halmos Pál, Kalmár László, Lovász László, Molnár József, Pólya György, Rényi Alfréd, Szénássy Barna, Vincze István matematikusok nevét.
Kívánjuk, hogy a Természet Világa még sok-sok éven át az alkotó és a leendő magyar értelmiség aktuális természettudományi ismereteinek tiszta és bővizű forrása legyen.
Scharnitzky Viktor

Irodalom

Andorkó Kálmán: Névjegyzék és tárgymutató a K. M. Természettudományi Társulat folyóirataihoz, 1841‐1941., Budapest, 1943.
Beck Mihály: A Természettudományi Közlöny története, Természet Világa, 122 (1991), 162‐166.