Cím:	Arcképcsarnok: Budó Ágoston
Szerző(k):	Radnai Gyula
Füzet:	1993/december, 460 - 461. oldal	PDF  |  MathML
Témakör(ök):	Egyéb írások

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.     Ki ne ismerné a ,,BUDÓ''-t, azt a háromkötetes kísérleti fizikát, melyen tehetséges tanulók és tanárok generációi nőttek fel az elmúlt évtizedekben? És a ,,Budó Mechanikát''? E közismert és közkedvelt egyetemi tankönyvek szerzője annak idején maga is a Lapok egyik szorgalmas feladatmegoldója volt. 1923 és 1931 között járt a Budapesti Piarista Gimnáziumba, ahol Pintér Mihály tanította mennyiségtanra és természettanra. Mindkét tárgyból iskolai háziversenyeket nyert, kitűnően érettségizett. Édesapja, aki görög-latin szakos diplomával, levéltárosként dolgozott Budapesten, rábeszélte fiát, hogy a Tudományegyetem Jogi Karán folytassa tanulmányait. A tisztelettudó fiú meghajlott a szülői akarat előtt. De azért októberben, elsőéves joghallgatóként elindult a Matematikai és Fizikai Társulat tanulóversenyén, fizikából. Ezt a versenyt akkor Károly Irén-versenynek hívták, a megfelelő matematikai verseny volt az Eötvös-verseny. Mindkettőn csak olyan versenyzők vehettek részt, akik abban az évben érettségiztek. A Károly Irén-versenyhez Budónak szép emlékei fűződtek: az előző évi feladatokra, melyeket a Lapokban is kitűzött Faragó Andor, az ő beküldött megoldását közölte. Elindult az 1931. évi versenyen, s az országban ő érte el a legjobb eredményt. Felhördült a hallgatóság, amikor a Társulat elnöke az ünnepélyes díjkiosztáskor kiszólította Budó Ágoston joghallgatót. A verseny egyik feladata a következő volt:   305. Higanyos barométer üres terébe levegő jutott. Hogyan határozható meg a bejutott levegő nyomása más barométer igénybevétele nélkül?   I. Megoldás. Mindenütt egyenlő keresztmetszetű csőről van szó, a higany fölötti teret, amelyben levegő van, mérhetjük a hosszúságával; legyen ez $l_1$. Ha a légköri nyomás $p$,* a barométer két szárában a higany szintkülönbsége $h_1$, akkor az $l_1$ térfogatú levegő nyomása $p\text{'}=p-h_1$. Állítsuk a barométert ferdén ; ekkor a szóbanforgó levegőoszlop hossza legyen $l_2$,** a higany szintkülönbsége a két szárban $h_2$; az $l_2$ térfogatú levegő nyomása most $p-h_2\mathrm{.}$ A két állapotot, minthogy a hőmérséklet nem változott, a Boyle-Mariotte törvény kapcsolja össze: $\begin{array}{c}{\displaystyle \left(p-h_1\right)l_1=\left(p-h_2\right)l_2\text{és innen}p=\frac{h_1{l}_1-h_2{l}_2}{l_1-l_2}\mathrm{.}}\end{array}$ Az üres térbe jutott levegő nyomása $\begin{array}{c}{\displaystyle p\text{'}=p-h_1=\frac{l_2\left(h_1-h_2\right)}{l_1-l_2}\mathrm{.}}\end{array}$ Papp Zsigmond (Kölcsey Ferenc rg. VII. o.. Bp. VI.).   Megoldották: Bársony Stefánia, Klein B., Róna I., Sebők Gy., Simon Á., Szidarovszky J.   II. Megoldás. Az. előbbi megoldásban használt jelzések szerint legyen $l_1$ az üres térbe jutott levegő térfogata és nyomása $p\text{'}=p-h_1\mathrm{.}$ A barométer külső szárába öntsünk higanyt, úgy hogy a higany szintkülönbsége a két szárban $h_2$, az elzárt levegőoszlop térfogata $l_2$, nyomása $p-h_2$. Boyle-Mariotte törvényével: $\begin{array}{c}{\displaystyle \left(p-h_1\right)l_1=\left(p-h_2\right)l_2\text{tehát}p=\frac{h_1{l}_1-h_2{l}_2}{l_1-l_2}}\\ {\displaystyle }\end{array}$ $\begin{array}{c}{\displaystyle \text{és}p\text{'}=p-h_1=\frac{l_2\left(h_1-h_2\right)}{l_1-l_2}\mathrm{.}}\end{array}$ Budó Ágoston (Kegyesrendi g. VIII. o. Bp.)   Megoldották : Braun Z., Budó Á., Hoffmann B., Szebasztián Rózsa.   Ezek után már édesapja is beleegyezett abba, hogy átiratkozzon matematika-fizika szakra. Harmadéves korában bekapcsolódott a molekula spektroszkópiai kutatásokba, s már egyetemistaként publikált rangos tudományos folyóiratokban. Pályája nyílegyenesen ívelt felfelé: 1936-ban, 22 éves korában doktorált, majd egy évig ösztöndíjasként dolgozott a Nobel díjas Debye professzor mellett. Itthon 1940-ben lett egyetemi magántanár, 1949-ben Debrecenben az elméleti fizika professzora (itt írta meg mechanika tankönyvét). 1950-ben Szegeden a kísérleti fizika tanszék vezetője, s itt működött haláláig. 1951-ben Kovács Istvánnal együtt kapott Kossuth-díjat molekulaszerkezeti kutatásaiért. 1950-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1960-ban rendes tagjává. Mint az Akadémia matematikai-fizikai osztályának titkára s a Művelődési Minisztérium fizikai szakbizottságának elnöke meghatározó befolyást gyakorolt az országban folyó fizika oktatásra az általános iskolától a középiskolán át az egyetemi fizikusképzésig. Tudományos munkásságának középpontjában a Szegeden végzett lumineszcencia-kutatások álltak. Munkatársaival mérte a lumineszcencia fény polárosságát és csillapodását, melyből a molekulák mozgására, szerkezetére tudott következtetni. Nagyon jó pedagógus volt. Ezt nemcsak nagy didaktikai érzékkel megírt egyetemi tankönyvei bizonyítják, hanem egykori munkatársai is, akiknek nagy odaadással támogatta tudományos előmenetelét, s akik ma az ország különböző egyetemein igyekeznek Budó nyomdokait követni. A tudomány iránt elkötelezett, munkatársaival, tanítványaival szemben elfogulatlanul ítélő ember volt.