Cím: Érdekességek a négyzetgyök 2-ről
Szerző(k):  Poros Tibor 
Füzet: 1993/november, 349 - 356. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

1. Geometriai megközelítés
 

Az irracionális szám a pitagoreusok felfedezése. A problémához geometriai úton jutottak el. Egy szakasz mérőszámának megállapítására bármely nála nem nagyobb hosszegység választható, amely valahányszor ráfér maradék nélkül. Kérdés, hogy bármely két szakaszhoz létezik-e olyan hosszegység, amellyel mindkettő mérhető.
Két szakasz esetén egy közös mértéket úgy kaphatunk meg, hogy a kisebb szakaszt felmérjük a nagyobb szakaszra, és ha a kisebb szakasz többszöröse maradék nélkül rámérhető a nagyobb szakaszra, akkor ez egy közös mérték, ha nem, akkor a maradékot felmérjük a kisebb szakaszra ‐ hasonlóan, mint előbb. Az eljárást tovább folytatva az utolsó nem nulla maradék lesz egy közös mérték. Előfordulhat azonban, hogy az előző eljárás soha nem ér véget. Ekkor a görögök azt mondták, hogy a két szakasz összemérhetetlen. Ha a két szakasz közül az egyiknek van mérőszáma, akkor a másiké arrheton (kimondhatatlan) szám; irracionális szám. A négyzet oldala és átlója ilyen, összemérhetetlen.
 
 

Legyen a négyzet oldala a, a négyzet átlója b. A háromszög-egyenlőtlenségből következik, hogy b<2a, továbbá látható, hogy b>a. Tehát
b=a+r1.(1)
Állítsunk merőlegest az átlóra E-ben, ahol EC¯=a. Az EFC és az FBC egybevágóak ‐ két oldal és a nagyobbikkal szemben fekvő szög megegyezik. Így EF¯=FB¯. Az EFA 45-os, ebből következik, hogy r1=EF¯=FB¯. Most mérjük fel r1-et AF¯-re F-ből. Ezzel a négyzet oldalát az átlójára mérjük fel. Az ábráról jól látható, hogy
a=2r1+r2.(2)
Ha az eljárást folytatjuk ‐ G-ben állítva merőlegest, azt tapasztaljuk, hogy következő lépésként ismét egy négyzet oldalát mérjük fel átlójára. Az eljárás ezért soha nem ér véget.
Az is jól látható, hogy a lépések ismétlődnek, így
r1=2r2+r3,(3)
általánosan
rn=2rn+1+rn+2.

Azt tudjuk, hogy a maradékok ‐ (ri) ‐ szigorúan monoton csökkenő sorozatot alkotnak, ez az algoritmus következménye. Az is könnyen belátható, hogy a maradékok lassan ,,elfogynak'', a maradékokból álló (ri) sorozat határértéke nulla. Tegyük fel ugyanis, hogy létezik olyan ε0>0, hogy az (ri) sorozatnak végtelen sok eleme nagyobb, mint ε0. Azt tudjuk, hogy b=a+r1=a+2r2+r3=a+2r2+2r4+r5, és az eljárást folytatva b felírható a páros indexű maradékok segítségével:
b=a+2(r2+r4+r6+...+r2i+...).

Hasonlóan b=r1+2(r1+r3+...+r2i+1+...) a páratlan indexű maradékokkal. Összeadva e két összefüggést kapjuk, hogy 2b=a+r1+2(r1+r2+r3+...), ebből pedig következik, hogy 2b>2(r1+r2+r3+...), azaz b>i=1ri. Mivel végtelen sok ε0-nál nagyobb maradék van, ezért ([bε0]+1)=n darab ε0-nál nagyobb maradék is van.
Tehát
b>i=1ri>k=1r1k>ε0>0nr1k>(bε0+1)ε0>b.
Ellentmondásra jutottunk, tehát a maradékokból álló sorozat nullához tart.
Vegyük észre, hogy ha fel tudnánk b-t a és r törtrészei segítségével írni úgy, hogy az összeg a maradékok közül egy lehetőleg minél kisebb tagot tartalmazzon, akkor a=1 (egységnyi hosszúságú szakasz) választása esetén b=2 értékét tetszőleges pontossággal meghatározhatnánk.
A (2) összefüggésből r1=a2-r22, ezt visszaírva (1)-be b=a+a2-r22 adódik. (3)-ból r1-r32=r2, és mivel r1=a-r22, így a-r22-r32=r2, azaz a-2r35=r2. Ha ezt beírjuk a b-re kapott utolsó egyenletbe, b=a+a2-a10+r55 adódik. Mivel r2-r42=r3, így a-2r35-r42=r3, tehát a-5r412=r3. Ezt visszaírva a b-re kapott utolsó egyenletbe, kapjuk:
b=a+a2-a10+a60-r412.
Hasonlóan kapjuk: b=a+a2-a10+a60-a348+r529.
 
a=1 esetén b=21,41437 adódik az előző összefüggésből.
 
Az eljárást folytatva b=a+a2-a10+a60-a348+a2030-r670 adódik, és a=1 esetén b=21,4142. Legyen b(1)=a+r1c1 az összeg első, b(2)=a+ac1c2-r2c2 a második alakja. Legyen c0=0,c1=1,c2=2,c3=5,...,ci=2ci-1+ci-2 (i>1 esetén). Azt állítjuk, hogy ‐ minden n-re ‐ b
a+ac1c2-ac2c3+...+(-1)nacn-1cn+(-1)n+1rncn(4)
alakban írható.
Először belátjuk, hogy ri=a-ciri+1ci+1.
Bizonyítás teljes indukcióval:
i=1  esetén  r1=a-r22,i=2  esetén  r2=a-2r35.
Tegyük föl, hogy n-re teljesül, hogy rn=a-cnrn+1cn+1. Ezt az rn+1=rn-rn+22 összefüggésbe beírva
a-cnrn+1cn+1-cn+1cn+1rn+2=2rn+1
adódik, amit rendezve a kívánt
a-cn+1rn+2cn+2=rn+1
alakra hozhatunk cn+2=2cn+1+cn felhasználásával.
Visszatérve (4)-re, azt is teljes indukcióval bizonyítjuk:
n=1-re b=a+r1c1=a+r1;n=2-re b=a+ac1c2-r2c2=a+a2-r22.
Tegyük föl, hogy valamilyen n-re b=a+...+(-1)n+1rncn; ekkor
b=a+...+(-1)n+1(a-cnrn+1cn+1)1cn==a+...+(-1)n+1acncn+1+(-1)n+2rn+1cn+1.


Mivel a maradékokból álló sorozat nullához tart, ezért
limi(1+1c1c2-1c2c3+...+(-1)i1ci-1ci)=2.
Az előző összeg segítségével:
2=1+12-110+160-1348+12030+...
 

2. A ci=2ci-1+ci-2 rekurzió
 

A (ci) sorozat elemeit a ci=ci-2+2ci-1 rekurziós formula adja meg, ha i>2, c1 és c2 pedig legyen 0, illetve 1. A Fibonacci-számokhoz hasonlóan lehetőség van a sorozat elemeit explicite is megadni, azaz i ismeretében a ci-t meghatározni.
1. módszer: A sorozat elemeit két mértani sorozat összegeként írjuk fel. Olyan mértani sorozatokat tekintünk, amelyek maguk is kielégítik a ci=2ci-1+ci-2 rekurziót.
Legyen ci=qi,q0. Ekkor qi=2qi-1+qi-2 minden i2 esetén, ami
qi-2-vel való osztás miatt ekvivalens a q2=1+2q feltétellel.
q1,2=1±2 kielégítik az utóbbi egyenletet.
 

Legyen S1=(1,q1,q12,q13,...) és S2=(1,q2,q22,q23,...). A sorozatunkat λ1S1+λ2S2 alakban keressük:
(0,1,2,5,...)=λ1(1,q1,q12,q13,...)+λ2(1,q2,q22,q23,...).
Az egyenlőség teljesüléséhez szükséges és elégséges az első 2 tag egyenlősége, hiszen mindkét oldal kielégíti a ci=2ci-1+ci-2 rekurziót. Azaz λ1+λ2=0 és λ1q1+λ2q2=1-nek teljesülnie kell.
Az egyenletrendszert megoldva λ1=122,λ2=-122 adódik. Így
(0,1,2,5,...)=122(1,1+2,(1+2)2,(1+2)3,...)--122(1,1-2,(1-2)2,(1-2)3,...), vagyis
cn=122((1+2)n-(1-2)n).
2. módszer: Tekintsük az F(x)=i=0cixi ún. hatványsort. Ez ,,elég kis'' x értékekre konvergens, és belátható, hogy hasonlóan számolhatunk vele, mint véges összegekkel. A ci=2ci-1+ci-2 tulajdonság felhasználásával tekintsük (x2+2x-1)F(x)-et:

F(x)=i=0cixi()2xF(x)=2i=1ci-1xi(+)x2F(x)=i=2ci-2xi(+)


Innen
i=2(-ci+2ci-1+ci-2)0xi+2c0x0-c00-c1x-x=(2x+x2-1)F(x).
Az előző összefüggésből
F(x)=-xx2+2x-1=-x(1(x-(-1-2))(x-(-1+2))).
Az 1(x-α)(x-β) tört ún. parciális törtekre bontással felírható
1(x-α)(x-β)=Ax-α+Bx-β
alakban, ahol A és B értékét közös nevezőre hozás után a megfelelő együtthatók összehasonlításával kaphatjuk meg. Ezt végigszámolva
F(x)=122xx-(-1-2)+-122xx-(-1+2)=

=122x-122(-1-2)+122(-1-2)x-(-1-2)++-122x-(-122)(-1+2)+(-122)(-1+2)x-(-1+2)==122(x-(-1-2))+122(-1-2)x-(-1-2)++-122(x-(-1+2))+(-122)(-1+2)x-(-1+2)==122+122(-1-2)1x-(-1-2)++(-122)+(-122)(-1+2)1x-(-1+2).
Végül 1x-α végtelen mértani sorba fejthető:
1x-α=-1α11-xα=(-1)(α-1)i=0xiαi.
Így

F(x)=(-122)i=0(1-2)ixi+(122)i=0(1+2)ixi==i=0((1+2)i-(1-2)i22)xi,vagyisci=(1+2)i-(1-2)i22.
 

3. Lánctörtek

 

a0+1a1+1a2+1a3+11aN

A fenti kifejezést véges lánctörtnek nevezzük. Az ai-k tetszőleges valós számok lehetnek. Általánosabb tárgyalás esetén a ,,számlálókban'' az 1-esek helyett más valós számok is állhatnak, azonban itt ezekkel az esetekkel nem foglalkozunk.
A fenti lánctörtet rövidebben [a0,a1,a2,...,aN]-nel fogjuk jelölni.
Legyen p0=a0,p1=a1a0+1,pn=anpn-1+pn-2, ha n>1;
q0=1,q1=a1 és qn=anqn-1+qn-2, ha n>1.
Tudjuk, hogy [a0]=a01;[a0,a1]=a0+1a1=a1a0+1a1 és teljes indukcióval könnyen belátható, hogy [a0,a1,...,an]=pnqn.
A következő állításunk az, hogy pnqn-1-pn-1qn=(-1)n-1. Mivel
pnqn-1-pn-1qn=(anpn-1+pn-2)pnqn-1-pn-1(anqn-1+qn-2)qn=
=-(pn-1qn-2-pn-2qn-1).

A következő lépésben pn-1 és qn-1-et beírva, és a behelyettesítéseket tovább folytatva kapjuk a fenti összefüggést. Az előző állításnak közvetlen következménye, hogy
pnqn-pn-1qn-1=(-1)n-1qn-1qn,
azaz [a0,a1,...,an]-[a0,...,an-1]=(-1)n-1qn-1qn; ebből viszont következik, hogy az [a0,...,aN] lánctört értékét a0+n=1N(-1)n-11qn-1qn alakban írhatjuk fel. Ami nem más, mint az 1. részben a 2-re felírt közelítő összegek általános alakja az utolsó ‐ ismeretlen, egyre csökkenő maradék tagot tartalmazó ‐ tag nélkül, a0=1,an=2(n>0  esetén), és  qi=ci+1-et írva a fenti összefüggésbe. Ez azt jelenti, hogy 2 közelítő értékét egyszerűen felírhatjuk [1,2,2,...,2] lánctörtként, s minél tovább folytatjuk a felírást, annál pontosabb értéket kapunk 2-re. Azt is mondhatjuk, hogy az
1+12+12+12+1
végtelen periodikus lánctört értéke 2.
Közvetlenül is bizonyíthatjuk, hogy az [1,2,2,2,...] végtelen lánctört értéke 2, azaz limnxn=2, ahol xn=[a0,...,an], esetünkben a0=1,an=2 (minden n>0-ra). A 2. részben vázolt módszerek egyikével felírhatjuk pn és qn explicit alakját. Mivel
[a0,...,an]=pnqn,  ahol  pn=(1+2)n+1+(1-2)n+12
és
qn=(1+2)n+1-(1-2)n+122,
azt kapjuk, hogy
pnqn=2(1+2)n+1+(1-2)n+1(1+2)n+1-(1-2)n+1.
|(1+2)|<1, ezért limn(1+2)n=0, ebből viszont következik, hogy limnpnqn=2. pn és qn értékeinek pontos meghatározása után 2 értékére racionális közelítéseket kapunk, váltakozva alulról és felülről.
p0=1q0=1p0q0=1=1p1=3q1=2p1q1=32=1,5p2=7q2=5p2q2=75=1,4p3=17q3=12p3q3=17121,416p4=41q4=29p4q4=41291,413
 

Egy másik végtelen és periodikus lánctört az [1,1,1,...]. Egyszerűen kapjuk, hogy piqi=fi+2fi+1, ahol fi a Fibonacci sorozat (i+1)-edik eleme (f0=0,f1=1,fi=fi-1+fi-2,i>1). Ha pi-t és qi-t explicite felírjuk a 2. részben vázolt módszerek egyikével, azt kapjuk meg, hogy limipiqi=1+52. Ami nem más, mint az aranymetszés arányszáma: ha egy a+b hosszúságú szakaszra
(a+b):b=b:a, akkor b:a=ba=1+52.
Néhány további irracionális szám lánctörtalakja:

π=[3,7,15,1,292,1,1,...]e=[2,1,2,1,1,4,1,1,6,1,1,...]3=[1,1,2,1,2,1,2,1,2,1,...]

A fenti példákban szereplő, és 2-re, ill. 1+52-re kapott végtelen lánctörteket is egyszerű lánctörteknek nevezzük, mivel a lánctört alakokban szereplő ai-k egész számok. Bizonyítható, hogy minden valós számnak létezik egyszerű lánctört alakja, és pontosan akkor racionális egy szám, ha az egyszerű lánctört-alakja véges, ill. pontosan akkor irracionális, ha egyszerű lánctört-alakja végtelen.
Az euklideszi algoritmushoz hasonló lánctört algoritmus segítségével elvileg bármely valós számnak felírhatjuk az egyszerű lánctört alakját. Legyen x valós szám, és legyen a0=[x] (x egész része). Így x=a0+ξ0,ahol0ξ0<1. Ha ξ00, akkor legyen 1ξ0=a'1,[a'1]=a11. Így a'1=a1+ξ1, ahol 0ξ1<1. Az algoritmust folytatva: a'n=1ξn-1 és
x=[a0,a'1]=[a0,a1+1a'2]=[a0,a1,a'2]=[a0,a1,a2,a'3]=....

Például:
37=0+173=0+12+13=[0,2,3].

Noha 2 végtelen nem szakaszos tizedes tört, egyszerű lánctört-alakja mégis azt mutatja, hogy van benne harmónia. Már a XVIII. században megmutatták, hogy a lánctört kifejtésben a periodikusság az a+b alakú irracionális számokat jellemzi, ahol a és b racionális. (Ilyen tehát pl. 3 és 1+52 lánctört-alakja is.)