A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. 1. Geometriai megközelítés Az irracionális szám a pitagoreusok felfedezése. A problémához geometriai úton jutottak el. Egy szakasz mérőszámának megállapítására bármely nála nem nagyobb hosszegység választható, amely valahányszor ráfér maradék nélkül. Kérdés, hogy bármely két szakaszhoz létezik-e olyan hosszegység, amellyel mindkettő mérhető. Két szakasz esetén egy közös mértéket úgy kaphatunk meg, hogy a kisebb szakaszt felmérjük a nagyobb szakaszra, és ha a kisebb szakasz többszöröse maradék nélkül rámérhető a nagyobb szakaszra, akkor ez egy közös mérték, ha nem, akkor a maradékot felmérjük a kisebb szakaszra ‐ hasonlóan, mint előbb. Az eljárást tovább folytatva az utolsó nem nulla maradék lesz egy közös mérték. Előfordulhat azonban, hogy az előző eljárás soha nem ér véget. Ekkor a görögök azt mondták, hogy a két szakasz összemérhetetlen. Ha a két szakasz közül az egyiknek van mérőszáma, akkor a másiké arrheton (kimondhatatlan) szám; irracionális szám. A négyzet oldala és átlója ilyen, összemérhetetlen.
Legyen a négyzet oldala , a négyzet átlója . A háromszög-egyenlőtlenségből következik, hogy továbbá látható, hogy Tehát Állítsunk merőlegest az átlóra -ben, ahol Az és az egybevágóak ‐ két oldal és a nagyobbikkal szemben fekvő szög megegyezik. Így Az -os, ebből következik, hogy Most mérjük fel -et -re -ből. Ezzel a négyzet oldalát az átlójára mérjük fel. Az ábráról jól látható, hogy Ha az eljárást folytatjuk ‐ -ben állítva merőlegest, azt tapasztaljuk, hogy következő lépésként ismét egy négyzet oldalát mérjük fel átlójára. Az eljárás ezért soha nem ér véget. Az is jól látható, hogy a lépések ismétlődnek, így általánosan
Azt tudjuk, hogy a maradékok ‐ ‐ szigorúan monoton csökkenő sorozatot alkotnak, ez az algoritmus következménye. Az is könnyen belátható, hogy a maradékok lassan ,,elfogynak'', a maradékokból álló sorozat határértéke nulla. Tegyük fel ugyanis, hogy létezik olyan hogy az sorozatnak végtelen sok eleme nagyobb, mint Azt tudjuk, hogy és az eljárást folytatva felírható a páros indexű maradékok segítségével:
| |
Hasonlóan a páratlan indexű maradékokkal. Összeadva e két összefüggést kapjuk, hogy ebből pedig következik, hogy azaz . Mivel végtelen sok -nál nagyobb maradék van, ezért darab -nál nagyobb maradék is van. Tehát
| | Ellentmondásra jutottunk, tehát a maradékokból álló sorozat nullához tart. Vegyük észre, hogy ha fel tudnánk -t és törtrészei segítségével írni úgy, hogy az összeg a maradékok közül egy lehetőleg minél kisebb tagot tartalmazzon, akkor (egységnyi hosszúságú szakasz) választása esetén értékét tetszőleges pontossággal meghatározhatnánk. A (2) összefüggésből , ezt visszaírva (1)-be adódik. (3)-ból , és mivel , így azaz Ha ezt beírjuk a -re kapott utolsó egyenletbe, adódik. Mivel , így , tehát Ezt visszaírva a -re kapott utolsó egyenletbe, kapjuk: Hasonlóan kapjuk: esetén adódik az előző összefüggésből.
Az eljárást folytatva adódik, és esetén . Legyen az összeg első, a második alakja. Legyen esetén). Azt állítjuk, hogy ‐ minden -re ‐
| | (4) | alakban írható. Először belátjuk, hogy Bizonyítás teljes indukcióval:
| | Tegyük föl, hogy -re teljesül, hogy Ezt az összefüggésbe beírva
| | adódik, amit rendezve a kívánt alakra hozhatunk felhasználásával. Visszatérve (4)-re, azt is teljes indukcióval bizonyítjuk: -re -re . Tegyük föl, hogy valamilyen -re ekkor
Mivel a maradékokból álló sorozat nullához tart, ezért | | Az előző összeg segítségével:
| |
2. A rekurzió A sorozat elemeit a rekurziós formula adja meg, ha , és pedig legyen , illetve . A Fibonacci-számokhoz hasonlóan lehetőség van a sorozat elemeit explicite is megadni, azaz ismeretében a -t meghatározni. 1. módszer: A sorozat elemeit két mértani sorozat összegeként írjuk fel. Olyan mértani sorozatokat tekintünk, amelyek maguk is kielégítik a rekurziót. Legyen . Ekkor minden esetén, ami -vel való osztás miatt ekvivalens a feltétellel. kielégítik az utóbbi egyenletet. Legyen és . A sorozatunkat alakban keressük: | | Az egyenlőség teljesüléséhez szükséges és elégséges az első 2 tag egyenlősége, hiszen mindkét oldal kielégíti a rekurziót. Azaz és -nek teljesülnie kell. Az egyenletrendszert megoldva adódik. Így vagyis 2. módszer: Tekintsük az ún. hatványsort. Ez ,,elég kis'' értékekre konvergens, és belátható, hogy hasonlóan számolhatunk vele, mint véges összegekkel. A tulajdonság felhasználásával tekintsük (-et:
Innen
| | Az előző összefüggésből | | Az tört ún. parciális törtekre bontással felírható alakban, ahol és értékét közös nevezőre hozás után a megfelelő együtthatók összehasonlításával kaphatjuk meg. Ezt végigszámolva | |
Végül végtelen mértani sorba fejthető:
| | Így
3. Lánctörtek
A fenti kifejezést véges lánctörtnek nevezzük. Az -k tetszőleges valós számok lehetnek. Általánosabb tárgyalás esetén a ,,számlálókban'' az 1-esek helyett más valós számok is állhatnak, azonban itt ezekkel az esetekkel nem foglalkozunk. A fenti lánctörtet rövidebben -nel fogjuk jelölni. Legyen , ha és , ha . Tudjuk, hogy és teljes indukcióval könnyen belátható, hogy A következő állításunk az, hogy . Mivel
| | A következő lépésben és -et beírva, és a behelyettesítéseket tovább folytatva kapjuk a fenti összefüggést. Az előző állításnak közvetlen következménye, hogy | | azaz ; ebből viszont következik, hogy az lánctört értékét alakban írhatjuk fel. Ami nem más, mint az 1. részben a -re felírt közelítő összegek általános alakja az utolsó ‐ ismeretlen, egyre csökkenő maradék tagot tartalmazó ‐ tag nélkül, -et írva a fenti összefüggésbe. Ez azt jelenti, hogy közelítő értékét egyszerűen felírhatjuk lánctörtként, s minél tovább folytatjuk a felírást, annál pontosabb értéket kapunk -re. Azt is mondhatjuk, hogy az végtelen periodikus lánctört értéke . Közvetlenül is bizonyíthatjuk, hogy az végtelen lánctört értéke , azaz , ahol , esetünkben (minden -ra). A 2. részben vázolt módszerek egyikével felírhatjuk és explicit alakját. Mivel | | és azt kapjuk, hogy | | , ezért ebből viszont következik, hogy . és értékeinek pontos meghatározása után értékére racionális közelítéseket kapunk, váltakozva alulról és felülről.
Egy másik végtelen és periodikus lánctört az . Egyszerűen kapjuk, hogy , ahol a Fibonacci sorozat -edik eleme . Ha -t és -t explicite felírjuk a 2. részben vázolt módszerek egyikével, azt kapjuk meg, hogy . Ami nem más, mint az aranymetszés arányszáma: ha egy hosszúságú szakaszra akkor . Néhány további irracionális szám lánctörtalakja:
A fenti példákban szereplő, és -re, ill. -re kapott végtelen lánctörteket is egyszerű lánctörteknek nevezzük, mivel a lánctört alakokban szereplő -k egész számok. Bizonyítható, hogy minden valós számnak létezik egyszerű lánctört alakja, és pontosan akkor racionális egy szám, ha az egyszerű lánctört-alakja véges, ill. pontosan akkor irracionális, ha egyszerű lánctört-alakja végtelen. Az euklideszi algoritmushoz hasonló lánctört algoritmus segítségével elvileg bármely valós számnak felírhatjuk az egyszerű lánctört alakját. Legyen valós szám, és legyen ( egész része). Így Ha akkor legyen Így , ahol . Az algoritmust folytatva: és
| |
Például:
| |
Noha végtelen nem szakaszos tizedes tört, egyszerű lánctört-alakja mégis azt mutatja, hogy van benne harmónia. Már a XVIII. században megmutatták, hogy a lánctört kifejtésben a periodikusság az alakú irracionális számokat jellemzi, ahol és racionális. (Ilyen tehát pl. és lánctört-alakja is.)
|