Cím: 1991-92. Beszámoló a 49. Téli Fizikai Ankétról
Szerző(k):  Koniorczyk Mátyás 
Füzet: 1992/március, 142. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Egyéb írások

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat idén is megrendezte a Téli Fizikai Ankétot, 1992. jan. 2-án és 3-án az ELTE TTK-n.

 

Az első előadást Major János (Universität Stuttgart és Max Planck Institut für Metall-forschung, Németország) tartotta ,,Megmaradási tételek'' címmel. Beszélt a klasszikus mechanika megmaradási tételeiről és azok használatáról feladatmegoldásban, majd ezek modern fizikai érvényességéről: arról, hogy a béta-sugárzás vizsgálata milyen kételyeket támasztott az energiamegmaradással szemben és ezek feloldásáról: a neutrínó elméleti ,,megjóslásáról'' és kísérleti felfedezéséről, kutatásáról. Megdöbbentő adat: Földünkre a világűrből négyzetcentiméterenként és másodpercenként 1011 neutrínó érkezik, és ezeknek majdnem mindegyike akadálytalanul halad át a Föld egészén!
Ezután Radnai Gyulától (ELTE) hallhattunk fizikatörténeti jellegű előadást. Megismerkedhettünk az Eötvös verseny és a Fizikai Társulat történetével, átfogó képet kapva a száz évvel ezelőtti magyar természettudományos életről. Előadásának végén sort kerített az 1991. évi Eötvös verseny harmadik (elektrosztatika) feladatának kísérleti bemutatására is.
Délután három csoportra oszlottunk: a különböző korcsoportok, valamint olimpiai szakkörösök számára tartottak feladatmegoldó szakkört, amelyen KöMaL- és más feladatokról esett szó.
A második nap eseményei a híres Eötvös-teremben zajlottak. Elsőként Skrapits Lajos (ELTE) tartott kísérleti bemutatót. Megtekinthettük Eötvös Loránd első torziós ingáját, amellyel pontosan száz évvel ezelőtt mért először, majd a gravitációs együttható értékének mérése következett egy új, hamarosan sorozatgyártásra kerülő Eötvös-ingával. Láthattunk még Foucault-ingát, súlytalansággal (szabadeséssel) kapcsolatos kísérleteket, és veszélyes kísérleteket: láncugratást, bolognai cseppet stb.. Légpárnás sín segítségével oldottunk meg egy Bolyai Farkas által kitűzött dinamika feladatot. Érdekes volt a példa korabeli, ma már alig érthető szövegezése. A szünetekben mindenki közelebbről is megismerkedett az eszközökkel.
Ezt követte Tasnádi Péter (ELTE) ,,Szappanhártyák, optikai és hőtani analógiák'' című előadása. Két üveglap közé tüskéket helyezve, a tüskékre szappanhártyát húzva ,,egydimenziós'' hártya hozható létre. A felületi energia akkor minimális, ha a hártya hossza a legrövidebb, ezért a természet szélsőérték-feladatokat old meg. Két álló és két mozgatható tüskével, téglalap alakban elhelyezve őket, a téglalapot lassan nyújtva, egy intervallumon belül a szappanhártya két eltérő formája is energiaminimumot eredményez, ezért a hártya formája pillanatszerű alakváltozást szenvedhet: ez az anyagok túlfűtésével, túlhűtésével mutat analógiát. Ha a két üveg távolsága nem egyenletes, az optikai fénytöréssel analóg jelenség tapasztalható (p1. lencsekeresztmetszet alakú lemezt helyezve a hártya útjába egy fénysugár menetét modellezhetjük.) Az előadás témái ilyen és hasonló jelenségek voltak. Gnädig Péter (ELTE) előadása a KöMaL 1991/7-es számban található 137. mérési feladatának (vízben mozgó test mögött keletkező hullámok szöge) elméleti hátteréről szólt.
Az utolsó előadást Marik Miklós (ELTE) csillagász tartotta, akiről azt is megtudhattuk, hogy középiskolás korában igen aktívan részt vett a KöMaL pontversenyében. Az előadás első felében a világűr jellegzetes objektumait mutatta be egy diavetítő segítségével. Ezt követően a vöröseltolódásról és a többek közt ezzel igazolható táguló világegyetem elméletéről beszélt. Megtudhattuk, hogy mi az a háttér-, másnéven maradványsugárzás. Befejezésül arról beszélt, hogy mi lehet a világmindenség jövője.
Összefoglalva, sokszínű, tartalmas volt a program, így feltehetőleg minden résztvevő hasznos és érdekes ismeretekkel gazdagodott.
 

 Koniorczyk Mátyás
 (Budapest, Apáczai Csere János Gyak. Gimn., II. o. t.)