A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Március 27-én került sor a moszkvai Nemzetközi Matematikai Diákolimpiára előkészítő második versenyre. A résztvevőknek a következő feladatokat kellett megoldaniuk:
1. Szét lehet-e vágni egy egységkockát 100 téglatestre úgy, hogy a téglatestek köré írt gömbök térfogatainak az összege a kocka köré írt gömb térfogatával legyen egyenlő? Egy ilyen szétvágásnál mekkora lehet maximálisan egy résztéglatest két élének a különbsége?
Megoldás. Megmutatjuk, hogy egy ilyen szétvágásnál a téglatestek szükségképpen kockák. Számozzuk meg a téglatesteket, s legyenek az -edik téglatest élei ennek térfogata köré írt gömbjének a térfogata az egységkocka köré írt gömb térfogata A feltevés szerint
Az első egyenlőség azt fejezi ki, hogy a téglatestek köré írt gömbök térfogatának az összege egyenlő a kocka köré írt gömb térfogatával. Ezután a számtani és mértani közép közti egyenlőtlenséget alkalmaztuk az számokra. Az utolsó egyenlőség szerint a téglatestek térfogatának összege az egységkocka térfogatát adja. Így az egyenlőtlenségnél minden -re az egyenlőség teljesül, azaz a szétvágás összes téglateste kocka. A második kérdésre a válasz tehát nulla. Előbbi gondolatmenetünk azt is mutatja, hogy ha a szétvágás csupa kockából áll, akkor azok körülírt gömbjei térfogatának összege egyenlő az egységkocka köré írt gömb térfogatával. Elegendő tehát egy 100 kockából álló szétvágást mutatni. Vágjuk a kockát először 27 egybevágó (1/3 élhosszúságú) kis kockára. Az egyik saroknál ezekből 8-at egy -os kockává egyesítünk. Eddig 20 kockánk van. Ezek közül kettőt ugyanígy 20 részre vágunk, hatot pedig 8 egybevágó kockára. Az így kapott kockák száma: 2. Az valós számokra teljesül. Legyen Bizonyítsuk be, hogy
| | Megoldás. A bizonyítás történhet például teljes indukcióval; az indukciós lépés igazolása lehetséges értékei szerinti esetszétválasztással könnyen elvégezhető. Most egy másik lehetséges utat mutatunk. Induljunk ki a következő egyenlőtlenségből: legyen ekkor
| | Ez azt jelenti, hogy ha két szám úgy változik, hogy az összegük állandó, miközben különbségük nő, akkor négyzetösszegük is nő. Változtassuk most az számokat a következőképpen. Tegyük fel, hogy valamely egyike sem egész. Tartsuk összegüket állandóan (a kezdeti értéken), különbségüket pedig növeljük addig, amíg (legalább) egyikük egész nem lesz. Ekkor az új számokra is teljesül, a négyzetösszegük ‐ vagyis a bizonyítandó egyenlőtlenség bal oldala ‐ nőtt, a jobb oldala viszont nem változott. Ismételjük az ilyen lépéseket addig, amíg lehet. Minthogy az közti egészek száma minden lépésben nő, ezért a lépéseket legfeljebb -szer hajthatjuk végre. Ekkor már az számok legfeljebb egy kivétellel egészek. Mivel az egyenlőtlenség bal oldala mindig nőtt, jobb oldala pedig nem változott, ezért ha az átalakítások után fennáll a kérdéses egyenlőtlenség, akkor kiinduláskor is teljesült. Ha mindegyik egész, akkor valamint egész; így | | Ha a számok egy kivétellel (legyen az például az ) egészek, akkor
Ezzel beláttuk, hogy az átalakítások után fennáll az egyenlőtlenség, s az elmondottak alapján ebből már következik, hogy az eredeti számokra is teljesült. Rögtön látható az egyenlőség feltétele is: az számok közül legfeljebb egy nem lehet egész. 3. Adjuk meg azt a legnagyobb páratlan számot, amellyel az alábbi összeg osztható: Megoldás. Fejtsük ki a következő (komplex számokat is tartalmazó) kifejezéseket a binomiális tétel segítségével:
Az helyébe 1992-t írva, majd összeadva ezt a négy egyenlőséget kapjuk, hogy
Ebből leolvasható, hogy a legnagyobb páratlan osztó a . |