Földrajzórán hallottunk gejzírekről, olyan forróvizű forrásokról, amelyek vizüket szökőkútként a magasba lövellik. Egyes esetekben 1-2 óra, de lehet, hogy csupán több nap elteltével ismétlik meg lélegzetelállító ,,mutatványukat''. A kitöréseik periodikusak.
A gejzírek vulkanikus működések, tűzhányók közelében ontják ki meleg vizüket. Nagyon híres az Egyesült Államok Yellowstone parkjában lévő több száz gejzír, továbbá New Zealand gejzírjei. A gejzír szó az izlandi nyelvből származik, ,,nagyapó''-t jelent; az Izland szigetén található gejzírek közül a legnagyobbnak ez a neve.
Hazánkban nem találhatók működő gejzírek. Valamikor régen azonban a vulkáni tevékenység itt is aktív volt, akkor itt is előfordultak. Tihany félszigetén több mint száz gejzír hagyta ott a nyomát törmelékkúpok és kráterek formájában.
A gejzír keletkezéséhez az kell, hogy nem is nagyon mélyen, körülbelül 300 méterre több száz fokos legyen a talaj. Azért szükséges a vulkánikus terület, mivel normális körülmények között 30 méterenként emelkedik a hőmérséklet $1{}^{\circ }$C-ot (a geotermikus gradiens $1{}^{\circ }$C $/30$ m), így ott lent csupán $10{}^{\circ }$C-kal lenne melegebb, mint a Föld felszínén.
Ha a talajban egy mély repedés vagy egy csőszerű üreg van, akkor a talajvíz elég gyorsan megtölti azt. Ezt a vizet melegíti alulról a forró talaj, és amikor eléri a forráspontot, elkezd forrni.
A vízről tudjuk, hogy légköri nyomáson ($1$ atm$={10}^5$ Pa) $100{}^{\circ }$C-on forr. Ott lenn a mélyben nagyobb a nyomás, ezért magasabb hőmérsékleten forr a víz, ugyanúgy, mint a kuktafazékban. Ha a nyomás kicsit megnő, a forrási hőmérséklet is nő. Egytized atmoszféra nyomásnövekedés a forráspont $2\mathrm{,}7{}^{\circ }$C-os növekedését eredményezi, és természetesen a nyomás csökkenése a forráspontot is csökkenti. Magas hegyen kisebb a nyomás, így ott a víz is alacsonyabb hőmérsékleten forr. A Kékesen, amely 1000 m magas, a nyomás egytized atmoszférával kisebb, tehát a forráspont körülbelül $97{}^{\circ }$C.
A kuktafazék tetején lévő súly tömegét 40 grammnak mértem, tehát súlya $G=0\mathrm{,}4$ N. Ez egy $d=4$ mm átmérőjű lyukat zár le, így a nyomás, amire a nyílás kinyílik: $p=G/\left(d^2\pi /4\right)=32000\text{Pa=0,32}$ atm. Tehát a víz forráspontja a kuktában $109{}^{\circ }$C körül van, majdnem 10 fokkal melegebb értéknél, mint normál nyomáson; emiatt fő meg az étel hamarabb.
Térjünk vissza a gejzírhez! A víz a felszínen $100{}^{\circ }$C-on forr, 10 méter mélyen a nyomás már két atmoszféra, ott már $127{}^{\circ }$C a forráspont. Lefelé haladva növekszik a forráspont, ha nem is olyan gyorsan, mint kezdetben, mivel a nyomás és a forráspont közötti összefüggés nem lineáris. 300 m mélyen a forráspont csupán $236{}^{\circ }$C, ami azért elég magas.

 

A gejzír vázlatos működése Cholnoky Jenő rajza alapján