Cím: A Téli Ankét 2., 4., 7., és 8. feladatának megoldása (1990.)
Szerző(k):  Harcos Gergely ,  Podoski Károly ,  Szendrői Balázs 
Füzet: 1990/március, 101 - 106. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

2. Jelöljük ak-val azoknak a 9-es számjegyet nem tartalmazó egészeknek a számát, amelyek n10k és (n+1)10k-1 közé esnek (ahol n 1 és 8 közötti egész). Ezeknek a (k+1) jegyű számoknak az első számjegye n, a többi k db számjegy mindegyike 9-féle lehet (hiszen csak a 9-es nem fordulhat elő), így ak=9k.
Tekintsük a 10m+1-nél kisebb, 9-es számjegyet nem tartalmazó pozitív egészek reciprokainak S(10m+1) összegét az alábbi csoportosításban:

S(10m+1)=1+12+...+18+(110+111+...+118)+(120+...+128)+......+(180+...+188)+(1100+1101+...+1188)++(1200+...+1288)+...+(1800+...+1888)++(110m+110m+1+...+1188...8m-szer)++(1210m+128...8)++(1810m+...+188...8(m+1)-szer).
Minden zárójelben levő összeg helyett a zárójelben levő legnagyobb összeadandónak a zárójelben levő összeadandók számával való szorzatát írva:
S(10m+1)<1+12+...+18+a1110(1+12+...+18)++a21100(1+12+...+18)+...+am110m(1+12+...+18)==(1+12+...+18)(1+910+92102+...+9m10m)==(1+12+...+18)1-9m+110m+11-910<(1+12+...+18)11-910==(1+12+...+18)10<30.



Beláttuk, hogy minden pozitív egész m-re S(10m+1)<30, ezzel a feladat állítását bebizonyítottuk.
 

(Podoski Károly, Bp., Árpád Gimn. IV. o.)
 

4. Tekintsük először azt az esetet, amikor Ali Baba a PQRS téglalap alakú szőnyegét elhelyezi az ábrának megfelelően az 55×38-as ABCD szobában.
 
 

Legyen PQ=a a téglalap rövidebb oldala; ekkor PS=apa, így p1. AQP=DPS (mivel merőleges szárú szögek), ezért a QAP és PDS derékszögű háromszögek szögei megegyeznek, azaz a két háromszög hasonló.
Ebből következően
38-cb=DSAP=PSPQ=pés55-bc=PDAQ=PSPQ=p;


innen a következő egyenletrendszerhez jutunk: 38-c=pb; 55-b=pc, amiből
b=38p-55p2-1,ésc=55p-38p2-1.
Alkalmazva a QAP derékszögű háromszögben Pitagorasz tételét
a2=b2+c2=(38p-55p2-1)2+(55p-38p2-1)2.(1)

Abban az esetben, amikor Ali Baba a szőnyeget az 50×55-ös szobában helyezi el, az előzővel teljesen analóg módon kapjuk, hogy
a2=(50p-55p2-1)2+(55p-50p2-1)2.(2)
Az (1); (2) alapján
(38p-55p2-1)2+(55p-38p2-1)2=(50p-55p2-1)2+(55p-50p2-1)2,
amiből rendezés után: 2p2-5p+2=0; Az egyenlet gyökei
p1,2=/1/2\2.
Mivel p1, ezért p=2; ezt visszahelyettesítve az (1)-es összefüggésbe kapjuk, hogy a=25; és ap=50, vagyis a szőnyeg 25×50-es méretű.
 

(Podoski Károly, Bp., Árpád Gimn. IV. o. t.)
 

7. Határozzuk meg először az (fk(x)) függvénysorozatot! Ehhez a komplex számokat hívjuk segítségül. Mivel a feladatban csak a (0;πn) intervallumbeli x-ekről van szó (n>1 egész), ezért feltehetjük, hogy 0<x<πn. A továbbiakban k nemnegatív egészt jelöl. Legyen S1(x) és S2(x) az a két függvény, amely kielégíti az
S2(x)=2S(x)cosx-1(1)
egyenletet, továbbá tetszőleges c1(x) és c2(x) függvényekkel tekintsük a
gk(x)=c1(x)S1k(x)+c2(x)S2k(x)(k=0,1,2,...)
függvénysorozatot. A másodfokú egyenlet megoldóképletét használva
S1,2(x)=2cosx±4cos2x-42=cosx±cos2x-1=cosx±i|sinx|.
Mivel a cosx±i|sinx| számok ‐ valamilyen sorrendben ‐ a cosx±isinx számokkal egyeznek meg, ezért feltehetjük, hogy
S1(x)=cosx+isinxésS2(x)=cosx-isinx.
Így
gk(x)=c1(x)(cosx+isinx)k+c2(x)(cosx-isinx)k,
amiből a Moivre-képlet segítségével
gk(x)=c1(x)(coskx+isinkx)+c2(x)(coskx-isinkx).(2)
(1) alapján S1(x)-re és S2(x)-re fennáll az Sk+1(x)=2Sk(x)cosx-Sk-1(x) egyenlőség, és ezért teljesül a gk+1(x)=2gk(x)cosx-gk-1(x) összefüggés is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ha a c1(x) és c2(x) függvényeket úgy választjuk, hogy g0(x)=0 és g1(x)=1-cosx legyen, akkor az (fk(x)) függvénysorozatot éppen (gk(x)) adja meg. A g0(x)=0 feltételből
g0(x)=c1(x)S10(x)+c2(x)S20=c1(x)+c2(x)=0,
vagyis c2(x)=-c1(x). Ezt (2)-be beírva
gk(x)=c1(x)(coskx+isinkx)-c1(x)(coskx-isinkx)==2ic1(x)sinkx.


Innen a g1(x)=1-cosx feltételből
g1(x)=2ic1(x)sinx=1-cosx,ahonnan2ic1(x)=1-cosxsinx(0<x<π2 miatt sinx0).


A kapott összefüggéssel
gk(x)=2ic1(x)sinkx=1-cosxsinxsinkx,azazfk(x)=1-cosxsinxsinkx.(3)


Ezek után F(x) megállapítása a feladatunk ( legalábbis a 0<x<π2 számokon).

Az (fk(x)) függvénysorozat definíciója alapján
fk-1(x)+fk+1(x)=2fk(x)cosx,
ahonnan
(f0(x)+f2(x))+(f1(x)+f3(x))+...+(fn-1(x)+fn+1(x))==2f1(x)cosx+2f2(x)cosx+...+2fn(x)cosx=2cosx(f1(x)+f2(x)...+fn(x)),


tehát
f0(x)+f1(x)+2(f2(x)+f3(x)+...+fn-1(x))+fn(x)+fn+1(x)==2cosx(f1(x)+f2(x)+...+fn(x)).


Ebből f0(x)=0, és F(x)=f1(x)+f2(x)+...+fn(x) felhasználásával
f1(x)+2(F(x)-f1(x)-fn(x))+fn(x)+fn+1(x)=2cosxF(x),
amit F(x)-re rendezve
F(x)=f1(x)+fn(x)-fn+1(x)2(1-cosx)(0<x<π2 miatt 1-cosx0).
A kapott kifejezésbe f1(x), fn(x) és fn+1(x) (3)-beli értékét beírva ‐ (1-cosx)-szel való egyszerűsítés után ‐
F(x)=sinx+sinnx-sin(n+1)x2sinx.(4)
Végül belátjuk a feladatbeli egyenlőtlenségeket.
a) Tegyük fel, hogy 0<x<πn+1(n>1) egész). Azt kell megmutatnunk, hogy 0<F(x)<1, ami ekvivalens lépésekkel átalakítva
0<sinx+sinnx-sin(n+1)x2sinx<1,0<sinx+sinnx-sin(n+1)x<2sinx(0<x<π2 miatt 0<2sinx),-sinx<sinnx-sin(n+1)x<sinx,sinx>sin(n+1)x-sinnx>-sinx.


A középső különbséget szorzattá alakítva a bizonyítandó:
sinx>2cos2n+12xsinx2>-sinx,2sinx2cosx2>2cos2n+12xsinx2>-2sinx2cosx2,cosx2>cos2n+12x>-cosx2(0<x<π2  miatt  0<2sinπ2).



A -cosx2=cos(π-x2) helyettesítés után a következő egyenlőtlenséget kell igazolnunk:
cosx2>cos2n+12x>cos(π-x2).
Ez viszont fennáll, hiszen a (0;π) intervallumban az xcosx függvény szigorúan monoton csökkenő, továbbá
0<x2<2n+12x<π-x2<π,mert0<x<πn+1és0<n.
Ekvivalens átalakításokat használtunk, tehát ebben az esetben beláttuk a feladat állítását.
b) Tegyük fel, hogy πn+1<x<πn. Azt kell megmutatnunk; hogy 1<F(x), ami ekvivalens lépésekkel átalakítva
1<sinx+sinnx-sin(n+1)x2sinx,2sinx<sinx+sinnx-sin(n+1)x(0<x<π2  miatt  0<2sinx),sin(n+1)x+sinx<sinnx.


A bal és a jobb oldalt szorzattá alakítva a bizonyítandó:
2sinn+22xcosn2x<2sinn2xcosn2x,sinn+22x<sinn2x(0<n2x<π2   miatt  0<2cosn2x).


A sinn2x=sin(π-n2x) helyettesítés után a következő egyenlőtlenséget kell igazolnunk:
sinn+22x<sin(π-n2x).
Ez viszont fennáll, hiszen a (π2;3π2) intervallumban az xsinx függvény szigorúan monoton csökkenő, továbbá
3π2>n+22πn>n+22x>π-n2x>π2,mertπn+1<x<πnés2n.


Most is ekvivalens átalakításokat használtunk, így ebben az esetben is beláttuk a feladat állítását.
Ezzel a bizonyítást befejeztük.
 

Megjegyzés. Ha a (3) eredményt valamilyen úton megsejtjük, akkor azt k szerinti teljes indukcióval könnyen igazolhatjuk az ismert
sin(k+1)x=2cosxsinkx-sin(k-1)x
azonosság alapján. Ezzel a megoldás lényegesen egyszerűsíthető.
 

(Harcos Gergely Bp., ELTE Apáczai Csere J. Gyak. Gimn., III. o. t.)
 

8. Az állítás első felét tetszőleges háromszögre bizonyítjuk. A sík tetszőleges pontjából indítsunk vektorokat a megadott pontokhoz, mindegyiket a megfelelő kisbetűvel jelölve. Ekkor
d=b+c2,e=a+c2,f=a+b2,p=d+c2=b+3c4,n=f+b2=3b+a4,m=d+f2=a+2b+c4.



 
 

Legyen FP és EN metszéspontja O1; legyen FO1:O1P=λ1:(1-λ1) és EO1:O1N=μ1:(1-μ1). Ekkor fenn kell állnia a
λ1p+(1-λ1)f=μ1n+(1-μ1)e
vektoregyenlőségnek. Beírva a fenti kifejezéseket, az együtthatók összehasonlításából adódik, hogy ez pontosan akkor áll fenn, ha λ1=27 és μ1=47.
Hasonlóan, FP és AM metszéspontját O2-vel jelölve,
FO2:O2P=λ2:(1-λ2)ésAO2:O2M=μ2:(1-μ2)
esetén
λ2p+(1-λ2)f=μ2m+(1-μ2)a.


Ebből λ2=λ1=27 és μ2=67. Vagyis AM és EN metszéspontja ráesik FP-re, és ezzel első állításunkat (tetszőleges háromszögre) beláttuk.
Továbbá, most már csak szabályos háromszögre, az FDP és az EFN háromszög egybevágó, hiszen az ABC háromszög középpontja körüli -120-os elforgatás nyilván F-nek E-t, D-nek F-et és P-nek N-et felelteti meg. Egybevágóak továbbá az EFN és az AFM háromszögek is, mert EF=AF, FN=FM a szabályos háromszögekből, és az F-nél levő szögek egyenlők (120-kal). Ezekből AM=EN=FP, és így
OM:OF:ON:OE:OP:OA=(1-μ2):λ1:(1-μ1):μ1:(1-λ1):μ2==1:2:3:4:5:6.


Ezzel a megoldást befejeztük.
 

(Szendrői Balázs, Bp., Fazekas M. Gyak. Gimn., II. o. t.)