A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Laboratóriumokban, iskolákban, kutatóintézetekben kényelmesen használható és nagyon pontos sűrűségmérő eszközökkel találkozhatunk (piknométer, areométer, Mohr‐Westphal mérleg). Ilyen eszközök nélkül a szilárd testek sűrűségmérését általában tömeg és térfogatmérésre vezetjük vissza, tehát a pontos kísérleti eszközt ‐ pl. analitikai mérleg, mérőhenger ‐ így sem nélkülözhetjük. Az alább közölt módszer azonban csak egyszerű eszközöket igényel. Régebben ez egy közismert mérési eljárás volt, (megtalálható pl. a ,,Munkafüzet a gimnáziumi fizikai mérési gyakorlatokhoz'' c. könyvben).
1. ábra Vékony rúdon vagy pálcikán fonálra függesztve egyensúlyozzuk ki a mérendő testet, egy vele közel azonos tömegű testtel, az 1. ábrán látható módon. Az egyensúlyt a pontra fölírt forgatónyomatékok egyenlősége jelenti:
2. ábra Ezután a mérendő testet a 2. ábra szerint valamilyen folyadékba (pl. vízbe) merítjük. A fonál elmozdításával a távolságot -re változtatjuk, úgy, hogy a mérleg ismét egyensúlyba kerüljön. Most ismét fölírhatjuk a forgatónyomatékok egyenlőségét, illetve a vízbe merülő test egyensúlyát:
Az (1)‐(3) egyenletekből és kiküszöbölésével kapjuk az alábbi egyenlőséget: | | (4) | Innen az tömegű test sűrűsége: Látható, hogy ezzel a gondolatmenettel az Arkhimédész törvényen alapuló sűrűségmérés visszavezethető egyszerű távolságmérésre. Az eljárás másik előnye, hogy ez egy úgynevezett null-mérés, azaz a hosszúságtól eltekintve nem kell fizikai mennyiségeket mérni, hanem csak egyensúlyt. Így a mérési hiba lehetősége is nagymértékben csökken. Természetesen ezt a mérést az ismertetett formában csak a víznél nagyobb sűrűségű testekre alkalmazhatjuk. |