Cím: A mechanika alkalmazása a geometriában (Részlet)
Szerző(k):  B. J. Kogan 
Füzet: 1988/január, 33 - 38. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Szakmai cikkek

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Ebben a cikkben néhány, a háromszögek geometriájához tartozó állítást igazolunk, mégpedig oly módon, hogy a bizonyításokban a statika alapfogalmaira, axiómáira, szabályaira támaszkodunk. Feltételezzük, hogy az Olvasó előtt ismeretes az erővektor fogalma és tulajdonságai; a merev testre ható erők összegzésének módja; egy test egyensúlyának feltétele; ... Ennek ellenére ‐ a későbbiekben játszott szerepére tekintettel ‐ kiemeljük, hogy
ha egy merev testre három, nem párhuzamos, egy síkban fekvő erő hat, és ezek egymással egyensúlyt tartanak, akkor hatásvonalaik egy pontban metszik egymást.

Bizonyításainkban lényegében ezt a megállapítást alkalmazzuk.

 

1. A háromszög szögfelezőire vonatkozó tétel
 
 
1. ábra
 

Tekintsük az 1. ábra szerint felvett, az ABC háromszög oldalegyenesei mentén ható, egyenlő nagyságú F1, F2, ..., F6 erőket! Mivel ezek az erők nyilvánvalóan egyensúlyban vannak, eredőik, az ábrán látható EA, EB, EC erők szintén egyensúlyban lesznek. Ezek az eredők viszont ‐ a háromszög csúcsainál keletkező rombuszok alapján ‐ a háromszög szögeinek belső szögfelezőire illeszkednek; következésképpen a háromszög belső szögfelezői egy pontban metszik egymást. Hasonló gondolatmenet alapján az Olvasó maga is könnyen beláthatja, hogy a háromszög két külső és egy belső szögfelezője egy ponton halad át.
 

2. A háromszög magasságaira vonatkozó tétel
 
 
2. ábra
 

A 2. ábrán látható ABC háromszög oldalain úgy helyeztük el az F1, F2, ..., F6 erőket, hogy egy tetszőleges F erő választása után az
F1=F2=FcosAF3=F4=FcosBésF5=F6=FcosC}(1)
összefüggések teljesüljenek, vagyis erőrendszerünk egyensúlyban legyen, azaz az erők páronként alkotott eredői egy ponton haladjanak át. Határozzuk meg ezen eredők irányát! Adjuk össze például a B csúcsban támadó F1 és F6 erőket! E célból bontsuk mindkettőt két összetevőre úgy, hogy ezek egyike az AC oldallal párhuzamosan, a másik rá merőlegesen helyezkedjen el!
 
 
3. ábra
 

A 3. ábra alapján látható, hogy F1AC-vel párhuzamos összetevője F1cosC-vel, F6 azonos állású összetevője pedig F6cosA-val egyenlő. De az (1) összefüggésből következik, hogy
F1F6=cosAcosC,(derékszögű háromszögnél ez nem igaz)


ahonnan F1cosC=F6cosA. Így F1 és F6 AC-vel párhuzamos összetevői azonos nagyságúak és ellentétes irányúak, ezért összegük 0. Ebből az következik, hogy F1 és F6 eredője az AC oldalra merőleges; ilyen módon az EB erő hatásvonala az AC oldalhoz tartozó magassággal egyezik meg. Hasonló módon kaphatjuk, hogy az EA és EC erők hatásvonala a háromszög másik két magasságvonalával esik egybe; következésképpen a háromszög magasságvonalai egy pontban metszik egymást.
 

3. A háromszög súlyvonalaira vonatkozó tétel
 
 
4. ábra
 

Tekintsük a 4. ábrán látható módon elhelyezett F1, F2, ..., F6 erőket! Legyen mindegyik erővektor hossza a megfelelő háromszögoldal fele! Ekkor az F1 és F6 erők eredője a BC,  F2 és F3 erők eredője az AC,F4 és F5 erőké pedig az AB oldalhoz tartozó súlyvonal mentén hat (lásd a megfelelő erőparalelogrammákat). Mivel pedig F1, F2, ..., F6 egyensúlyban vannak, a háromszög súlyvonalai egy pontban metszik egymást.
 

4. A belső szögfelezőkre vonatkozó tétel általánosítása
Az ABC háromszögben vegyük fel az A szöget α1 és α2 részekre osztó a, a B szöget β1 és β2 részekre osztó b és a C szöget γ1 és γ2 részekre osztó c egyenest (5. ábra) !
 
 
5. ábra
 

Helyezzünk el az A csúcsnál egy tetszőleges nagyságú, a-val azonos hatásvonalú E1 erőt, majd bontsuk fel a háromszög oldalai mentén F1 és G1 összetevőkre! Járjunk el hasonló módon a háromszög B és C csúcsánál is, ezzel együtt azonban E2-t válasszuk úgy, hogy F2 egyenlő legyen G1-gyel, E3-at pedig úgy, hogy F3 nagysága egyenlő legyen G2-vel! Így az E1, E2, E3 erőrendszerrel ekvivalens F1, G3 rendszerhez jutunk.

Tekintsük a sinα1sinα2sinβ1sinβ2  és sinγ1sinγ2  arányokat!
 

Az A, B és C csúcsoknál keletkezett paralelogrammák alapján
sinα1sinα2=G1F1,sinβ1sinβ2=G2F2valamintsinγ1sinγ2=G3F3,
és ezért
sinα1sinα2sinβ1sinβ2sinγ1sinγ2=G1F1G2F2G3F3=G3F1.(2)
A továbbiakban két eset lehetséges:
I.
sinα1sinα2sinβ1sinβ2sinγ1sinγ2=1,(3)
ekkor F1=G3, azaz az F1 és G3 erők, s így a velük ekvivalens E1, E2, E3 erők is egyensúlyban vannak, és ebből következik, hogy az a, b és c egyenesek egy pontban metszik egymást.
II.
sinα1sinα2sinβ1sinβ2sinγ1sinγ21,
ekkor (2) szerint F1G3. Belátjuk, hogy ebben az esetben az a, b és c egyenesek nem metszhetik egy pontban egymást. Tegyük fel ennek ellenkezőjét!
Ebben az esetben az E1, E2 és E3 erőket hatásvonaluk közös O pontjába helyezve megkereshetjük eredőjüket (E), amely ekvivalens kell legyen F1 és G3 eredőjével. Ez azonban nem lehetséges, mert az F1 és a G3 erők eredője az AC egyenesen fekszik, E hatásvonala pedig biztosan különbözik ettől, hiszen O nem eleme ennek az egyenesnek. A kapott ellentmondás azt mutatja, hogy az a, b és c egyenesek nem egy ponton haladnak át.
Ezek szerint az 5. ábrán látható egyenesek csak akkor metszik egymást egy pontban, ha fennáll a (3) összefüggés. Másképpen szólva: annak, hogy a, b és c egyenesek egy pontban messék egymást, szükséges és elégséges feltétele, hogy (3) teljesüljön. Ezt az állítást a belső szögfelezőkre vonatkozó tétel általánosításának tekinthetjük, hiszen ott nem csak (3) bal oldala, hanem a sinα1sinα2, sinβ1sinβ2, sinγ1sinγ2 arányok bármelyike is 1-gyel egyenlő.
Eredményünkből levezethető a háromszög magasságaira mondott tétel is; javasoljuk, hogy ezt az Olvasó végezze el önállóan.
 

5. A súlyvonalakra vonatkozó tétel általánosítása, Ceva tétele
 
 
6. ábra
 

Tekintsük az ABC háromszöget! Legyen F1 és F2 erők hatásvonala AB és AC, eredőjük hatásvonala pedig AA1 (6. ábra)! Vegyük fel a BC oldallal párhuzamos, A-n áthaladó DE egyenest, és bontsuk  fel az F1 erőt F'1,F''1; az F2 erőt F'2 és F''2 összetevőkre! Az ábra alapján
F'1F1=A1CACésF'2F2=BA1AB,
ahonnan
F'1=F1A1CACésF'2=F2BA1AB.

Mivel F1 és F2 erők eredőjének hatásvonala megegyezik AA1-gyel, F'1=F'2. Következésképpen
F1CA1CA=F2BA1ABvagyF1F2=CAABBA1CA1.(4)

 
 
7. ábra
 


Vegyük most az ABC háromszög oldalain az A1, B1, C1 pontokat, és kössük össze őket a szemközti csúcsokkal (7. ábra)! Helyezzük el az A, B és C pontokban támadó E1, E2 és E3 erőket úgy, hogy hatásvonalaik az AA1, BB1 és CC1 egyenesek legyenek, majd bontsuk fel őket olyan összetevőkre, melyek a háromszög oldalaira esnek! Mindemellett E1-et válasszuk tetszőlegesen, az E2 és E3 erőket pedig úgy, hogy
F2=G1ésF3=G2(5)
teljesüljön! Továbbá (4) szerint
F1G1=CAABBA1A1C,F2G2=ABBCCB1B1AésF3G3=BCCAAC1C1B.
Ezen egyenlőségek szorzatát képezve kapjuk, hogy
F1G1F2G2F3G3=BA1A1CCB1B1AAC1C1B,
majd a tényezők sorrendjének változtatásával és (5) figyelembe vételével kapjuk, hogy:
AC1C1BBA1A1CCB1B1A=F1G3.(6)
Vizsgáljuk az alábbi két esetet:
I.
AC1C1BBA1A1CCB1B1A=1.(7)
Ekkor F1=G3, azaz ezek az erők egyensúlyban vannak; következésképpen E1, E2 és E3 is, tehát az AA1, BB1 és CC1 egyenesek egy pontban metszik egymást.
II.
AC1C1BBA1A1CCB1B1A1.
Ekkor (6) szerint F1 és G3 különbözőek. Az előző tétel bizonyításakor említett gondolatmenet alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy az AA1, BB1 és CC1 egyenesek nem haladhatnak át egy ponton.
Így annak, hogy az AA1, BB1 és CC1 egyenesek egy pontban messék egymást, szükséges és elégséges feltétele, hogy fennálljon a (7) egyenlőség. Most bizonyított tételünk Ceva nevét viseli, és ennek valóban speciális esete a súlyvonalakról szóló tétel, hiszen abban az esetben
AC1C1B=BA1A1C=CB1B1A=1.
Ceva tétele, csakúgy, mint az előző pontban bizonyított tétel, kiterjeszthető arra az esetre, amikor a vizsgált egyenesek a háromszögön kívül metszik egymást.
A mechanika geometriai alkalmazásait érintő kirándulásunkat ezzel befejeztük, csupán az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy szintén statikai megfontolásokkal igazolható többek között Pitagorász-tétele vagy a körlemez egy pontján áthaladó szelőkre vonatkozó tétel.