Cím: 1987. évi Kürschák József matematikai tanulóverseny feladatainak megoldásai
Szerző(k):  Surányi János 
Füzet: 1988/február, 50 - 59. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Kürschák József (korábban Eötvös Loránd)

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

1. a, b, c, d különböző pozitív egész számok, amelyekre teljesül az

a+b=cd
és az
ab=c+d
egyenlőség. Határozzuk meg az összes ilyen számnégyest.
 
I. megoldás. Mivel a négy szám szerepe semmiben sincs kitüntetve egymáshoz képest, feltehetjük az általánosság megszorítása nélkül, hogy a a legkisebb, továbbá, hogy c<d, tehát
a<b,a<c<d.

Nem lehet a2, mert akkor c3, és így
ab2b>a+b=cd3d>c+2d=ab+d>ab
kellene, hogy fennálljon, de ez lehetetlen. Eszerint
a=1,c2  és  dc+1,
tehát
a+b=1+b=cd2dc+1+d=ab+1=b+1.
Ez csak úgy állhat fenn, ha mindenütt az egyenlőség jele érvényes, tehát
c=2,d=c+1=3  és  b=cd-1=5.

Az 1,5 és 2,3 számpár valóban megfelel a feltételeknek. Ezekből további 7 megfelelő számpárt kapunk, ha a párok elemeit egymás közt felcseréljük, továbbá ha a két párt megcseréljük.
 
II. megoldás. Alakítsuk át a feltételi egyenlőségek felhasználásával az (a-1)(b-1) szorzatot:
(a-1)(b-1)=ab-a-b+1=c+d-cd+1=2-(c-1)(d-1),
azaz
(a-1)(b-1)+(c-1)(d-1)=2.
Miután a feladat pozitív egész számokról szól, ez csak úgy állhat fenn, ha a bal oldalon vagy mindkét tag 1, vagy az egyik 0, a másik 2. Az első lehetőség egyedül az a=b=c=d=2 esetben következik be. Ezekre teljesülnek a feladatban megkívánt egyenlőségek, de a számok nem különbözők.
A második eset akkor következik be, ha az egyik szám 1, mondjuk a=1, amiből következik, hogy
(c-1)(d-1)=2.
Feltehetjük, hogy c<d. Ekkor c-1=1, d-1=2 kell, hogy legyen, azaz c=2, d=3 és b=1b=c+d=5. Ezek az értékek kielégítik a feladat összes követelményét.
 
III. megoldás. A feltételi egyenlőségekből következik, hogy
1=a+bcdc+dab=(1a+1b)(1c+1d).
A jobb oldalon vagy mind a két tényező 1, vagy az egyik ‐ mondjuk az első ‐ nagyobb, a másik kisebb, mint 1. Az első feltétel csak úgy teljesülhet, ha mindegyik tört értéke 12, tehát a=b=c=d=2, de ezek nem különbözők.
A második esetben, tehát ha
1a+1b>1,
nem lehet a>1, mert akkor b>2, s így
1a+1b12+13<1.
Eszerint a=1, s így b2, amiből következik, hogy
1a+1b1+12=32,  tehát  1c+1d23.
Nem lehet c>2, mert akkor d>3, s így
1c+1d13+14<23.

Eszerint c=2, és a feltételi egyenletek így alakulnak:
b=1b=2+d,1+b=2d=2b-4,
tehát b=5, d=3. Az 1,5;2,,3 számpárok megfelelnek a feltételeknek.
 

Megjegyzés. Miután megállapítottuk, hogy a=1, érdekes befejezés a következő: az
1+b=cd,b=c+d
egyenlőségekből a másodikat c-vel szorozva és az elsőt felhasználva
bc=c2+1+b.
Az egyenlőséget 4-gyel szorozva így alakítjuk át:
4c2-4bc+b2+8=b2-4b+4,  azaz  (2c-b)2+8=(b-2)2.
A négyzetszámok közül csak az 1 és a 9 különbsége 8, tehát |2c-b|=1|b-2|=3, és innen ismét megkapjuk az előbbi két számpárt.
 

IV. megoldás. A feltételi egyenletekből következik, hogy
aba+b=c+dcd.
Mind a két tört pozitív , s így vagy aba+b is, c+dcd is 1, vagy az egyik, mondjuk az első, kisebb 1-nél, a második nagyobb nála. Az első esetben ab=a+b, amiből (a-1)(b-1)=1, s így ‐ pozitív egész számokról lévén szó ‐ a=b=2. Ezek azonban nem különbözők.
A második esetben ab<a+b, és mivel egész számokról van szó,
aba+b-1,  azaz  (a-1)(b-1)0.
A bal oldal nem lehet negatív, tehát 0 az értéke, vagyis az egyik szám, mondjuk a=1.
Ekkor
cd=1+b=1+1b=1+c+d,
amiből c-t kifejezve
c=d+1d-1=1+2d-1.
Mivel c egész, így d csak 2 vagy 3 lehet, c megfelelő értékei pedig 3 ill. 2. Ezzel ismét az 1,5 és 2,3 számpárokhoz jutottunk.
 

2. Van-e a térben olyan ponthalmaz, amelynek minden síkon van pontja, de egyetlen síkon sincs végtelen sok pontja?
 
I. megoldás: Van ilyen ponthalmaz és nagyon sokféleképpen lehet ilyent megadni. Egy derékszögű koordinátarendszerben a pont koordinátáit x, y, z-vel jelölve minden sík egyenlete írható
ax+by+cz+d=0
alakban, ahol a, b, c közt van 0-tól különböző. A ponthalmazt úgy adjuk meg, hogy minden valós t értékhez hozzárendeljük azt a pontot, amelyiknek koordinátái
x=f(t),y=g(t),z=h(t).
Az f, g, h függvényeket úgy kell választanunk, hogy az
af(t)+bg(t)+ch(t)+d=0
egyenletnek legyen legalább egy gyöke, ha a, b, c közül legalább az egyik nem 0, de mindig csak véges sok gyöke legyen.
Kézenfekvő polinomokat választani, mert tudjuk, hogy egy polinomnak csak véges sok gyöke lehet: legfeljebb annyi, mint a foka, kivéve természetesen a 0 polinomot. Azt is tudjuk továbbá, hogy (valós együtthatós) páratlan fokú polinomnak mindig van legalább egy (valós) gyöke. Ezek alapján az x=t5, y=t3, z=t összefüggésekkel jellemzett ponthalmaz megfelel. Ezt írhatjuk kicsit egyszerűbben
x=z5,y=z3
alakban is. Valóban, az
az5+bz3+cz+d=0
egyenlet a mondott feltételek mellett mindig páratlan: 5-öd-, 3-ad- vagy elsőfokú, így a ponthalmaznak minden síkkal legalább egy és legfeljebb 5 közös pontja van.
 

Megjegyzések. 1. Mint a megoldás is utal rá, f, g, h-nak bármilyen három különböző, páratlan fokú polinomot választhatunk. Használhatunk páros fokú polinomot is alkalmas előjel-megállapodásokkal kombinálva. Könnyű látni pl., hogy a következő ponthalmaznak:
z=x3,y={x2,  ha  x0,-x2  ha  x<0
szintén van pontja minden síkon és mindegyiken csak véges számú. Belátható, hogy ennek is legfeljebb 5 pontja lehet egy síkon. Ennek igazolását az olvasóra bízzuk.
 
2. A megadott ponthalmazok pontjai térbeli görbét alkotnak. Az előző megjegyzésben szereplő görbéhez eljuthatunk úgy, hogy az x- és z-tengely síkjában megrajzoljuk a z=x3 egyenletű görbét, és tekintjük az ennek a pontjain át az y tengellyel párhuzamosan húzott egyenesek alkotta (általános) hengerfelületet; az y- és x-tengely síkjában pedig az origóban érintkező, első, ill. harmadik negyedben futó két félparabolaívből álló görbe pontjain át a z-tengellyel párhuzamosan húzott egyenesek alkotta hengerfelületet képezzük. A két felület metszésvonala adja a szóban forgó görbét ( 1. a, b, c ábra).
 
 
1.a ábra
 

 
 
1.b ábra
 

 
 
1.c ábra
 

3. Használhatók polinomok helyett más függvények is. Erre mutat példát a következő megoldás.
 

II. megoldás. Három térbeli görbe vonalat adunk meg, amelyek egyesítésére teljesülnek a követelmények. Ezek szemléletesen így származtathatók. Egy 2π szélességű végtelen sáv középvonala legyen az ordinátatengely. Ábrázoljuk a tgφ2 függvényt a -π<φ<π számközben ( 2.a ábra), majd hajlítsuk össze a sávot egy (egységnyi sugarú) hengerré. A henger három példányát helyezzük el úgy, hogy a tengelyük rendre az x-, y-, z-tengely legyen, a sáv (0,0) pontja pedig az y-, z-, illetőleg x-tengely egységpontjába kerüljön. (A 2.b ábra a harmadik hengert ábrázolja.)
 
 
2.a ábra
 

 
 
2.b ábra
 

A feltételek teljesülésének igazolásához célszerű a pontok koordinátáit formulákkal megadni. A z-tengely körüli henger egy pontja legyen P, vetülete az x, y koordinátasíkon P', az ehhez mutató vektornak az x-tengely pozitív felével bezárt szöge φ. Ekkor az (1, 0, 0) ponttól P'-ig terjedő körív hossza is φ, így a P pont koordinátái:
x=cosφ,y=sinφ,z=tg φ2.
A másik két görbe pontjainak koordinátái:
x=tg φ2,  y=cos φ,  z=sin φ,  ill.
  x=sin φ,  y=
tg φ2,  z=cos φ;  


φ mindhárom esetben -π és π közti szöget jelent (radiánban mérve).
Egy tetszés szerinti sík egyenlete
ax+by+cz+d=0(1)
alakú, ahol a, b, c közt van 0-tól különböző. Ennek a harmadik görbével való metszéspontjai azok a pontok, amelyek koordinátái az
acosφ+bsinφ+ctg φ2+d = 0
egyenletnek eleget tévő φ értékekhez az első egyenlethármassal meghatározott értékek.
Az egyenlet t=tg φ2-re vonatkozó algebrai egyenletté alakítható a következő összefüggések felhasználásával:
sinφ=2sinφ2cosφ2sin2φ2+cos2φ2=2tt2+1;cosφ=cos2φ2-sin2φ2sin2φ2+cos2φ2=1-t21+t2.


Ezeket beírva, a törteket eltávolítva és az egyenletet rendezve kapjuk, hogy:
ct3+(d-a)t2+2bt+a+d=0.(2)
Ennek legfeljebb 3 megoldása van (a valós számok körében), kivéve, ha az azonosan 0 polinomról van szó, vagyis ha
b=c=d-a=a+d=0.
Ekkor azonban a és d is 0, s így az (1) egyenlet minden (x, y, z) számhármasra teljesül, nem sík egyenlete. Mivel tgφ2 a -π<φ<π számközben minden valós értéket felvesz, és mindegyiket csak egyszer, így a síknak a görbével legfeljebb 3 közös pontja lehet.
Ugyanígy adódik, hogy egy síknak a másik két görbével is legfeljebb 3-3 közös pontja lehet, az egész ponthalmazzal tehát legfeljebb 9.
Az is világos, hogy minden síknak van közös pontja a halmazzal, mert ha pl. c0, akkor a (2) egyenlet harmadfokú és így van valós gyöke.
 

Megjegyzések. 1. Szemléletesen a hengert elmetszettük egy síkkal, és azt kérdezzük, hogy ha a hengerfelületet egy alkotója mentén felvágjuk és a síkba terítjük, a metszésvonal hány pontban metszi a tangensgörbe képét. Belátjuk, hogy ha a sík metszi a henger tengelyét, de nem merőleges rá, akkor a metszésvonal a síkba terítve egy szinuszvonalat ad.
Valóban, a henger egy tetszés szerinti pontjának koordinátái x=cosφ, y=sinφ, z alakban írhatók, így az (1) síkkal való metszéspontokat azok a φ értékek szolgáltatják, amelyekre
acosφ+bsinφ+cz+d=0.
A síkra kimondott feltételek akkor teljesülnek, ha c, továbbá a és b közül legalább az egyik nem 0. Ekkor egyenletünk így alakítható át:
z=-accosφ-bcsinφ-dc=a2+b2csin(φ-α)-dc,
ahol α-t a
sinα=-aa2+b2,cosα=ba2+b2
összefüggések határozzák meg. Ezzel a kimondott állítást igazoltuk. A fenti meggondolás azt a szemléleti megfigyelést igazolja, hogy a két vonalnak legfeljebb 3 metszéspontja lehet.
 
2. Megfelelő ponthalmazok számtalan más elgondolás alapján is elkészíthetők, és merült is fel sok további példa a dolgozatokban. Többen állították azonban azt is, egyesek indokolni is próbálták, hogy a kívánt tulajdonságú ponthalmaz nem létezik.
 
3. A felmerült példák mindegyikében volt olyan sík, amelyik a ponthalmaznak legalább 5 pontját tartalmazta. Kézenfekvő kérdés, hogy nem adható-e meg olyan ponthalmaz, amelyiknek minden síkon 5-nél kevesebb pontja van. Nem csökkenthető ez a szám 3 alá, hiszen a halmaz bármely 3 pontján át fektethető sík. Mély halmazelméleti módszerekkel bebizonyítható, hogy létezik olyan ponthalmaz is, amelyiknek minden síkon pontosan 3 pontja van. Ez a bizonyítás azonban csupán a ponthalmaz létezését adja, előállításához vagy egyáltalán az elképzeléséhez sem ad semmilyen támpontot.
Megmutatható, hogy egy folytonos vonalnak, ha kielégíti a feltételeket, mindig van 5 egy síkban lévő pontja.
 

3. Egy 3n+1 tagú társaság bármely két tagja vagy teniszezni, vagy sakkozni, vagy pingpongozni szokott egymással. Mindegyiküknek n tenisz-, n sakk- és n pingpongpartnere van.
Bizonyítsuk be, hogy van a társaságban három olyan ember, akik egymás között mind a három játékot játsszák.
 
I. megoldás. Mindenki mindenkivel csak egyféle játékot játszik, hiszen mindenkinek 3n partnere van és összesen ennyi játszmában vesz részt.
Három embert összesen
(3n+13)
-féleképpen lehet kiválasztani a társaságból. Számoljuk össze, hány olyan hármas lehet maximálisan, amelyiknek a tagjai legfeljebb kétféle játékot játszanak egymás közt! A társaság egy A tagja n emberrel pingpongozik, így (n2) olyan hármasban van benne, amelyiknek mind a két másik tagjával pingpongozik. Ugyanennyi olyan hármasban van benne, amelyikben mindkét partnerrel sakkozik, illetőleg amelyikben mindkettővel teniszezik, tehát 3(n2) olyan hármas van, amelyikben ő csak egyféle játékot játszik. Ez igaz a társaság bármelyik tagjára, tehát az olyan hármasok száma, amelyeknek tagjai legfeljebb kétféle játékot játszanak egymás közt, nem több, mint
3(n2)(3n+1),
az olyan hármasokat ugyanis, ha vannak, amelyeken belül csak egyféle játékot játszanak, többször vettük számba. Az olyan hármasok száma tehát, amelyeken belül mind a három játékot játsszák, legalább
(3n+13)-3(n2)(3n+1)=(3n+1)3n(3n-1)6-3n(n-1)2(3n+1)=3n2+n.
A feladat állítása tehát igaz.
 

Megjegyzés. A bizonyítás alsó korlátot is adott a feladat követelményeit kielégítő hármasok számára, nem adott viszont eljárást ilyen hármasok kiválasztására, csak létezésüket bizonyítja.
 

II. megoldás. A feladat állításának helyességét indirekt úton bizonyítjuk. Legyen A a társaság egy tagja, P azoknak a csoportja, akik A-val pingpongoznak, S azoké, akik sakkoznak vele és T az A-val teniszezőké. Tegyük fel, hogy nincs a feladat állításának megfelelő hármas. Ekkor egy P-beli és egy S-beli nem teniszezhet, egy S-beli és egy T-beli nem pingpongozhat, egy T-és egy P-beli pedig nem sakkozhat, mert különben A-val megfelelő hármast alkotnának.
Megszámoljuk kétféleképpen azoknak a hármasoknak a számát, amelyekben mindegyik csoportnak egy tagja szerepel. Mindegyik csoportból n-féleképpen választhatunk egy embert, tehát a lehetséges hármasok száma n3. Mivel egyik hármas tagjai sem játsszák mind a három játékot egymás közt, így valaki mindkét partnerével ugyanazt a játékot játssza. Egy ilyen hármas P-beli tagja mindkét partnerével csak pingpongot játszhat fenti megállapításaink szerint. Ha S-ből j emberrel pingpongozik, T-ből pedig k-val, akkor jk olyan hármasnak tagja, amelyiken belül két pingpongozó pár van. Egyrészt tudjuk, hogy összesen n pingpongpartnere van, így* j+kn, másrészt a mértani és számtani közép közti egyenlőtlenség szerint
jk(j+k2)2(n2)2.
Mivel a P csoportnak n tagja van, tehát legfeljebb n3/4 olyan hármas van, amelyikben két pingpongozó pár szerepel. Ugyanez igaz az olyan hármasok számára is, amelyekben két sakkozó, ill. amelyekben két teniszező pár szerepel. Ez azonban összesen is csak 3n3/4 hármast ad, kevesebbet, mint az összes tekintetbe vett hármasok száma. Indirekt feltevésünk tehát helytelennek bizonyult, kell olyan hármasnak lennie, amelyiknek tagjai mindegyik játékot játsszák egymás közt.
 

III. megoldás. Tekintsük ismét a társaságnak az előző megoldásban szereplő felbontását csoportokra. Becsüljük meg felülről azoknak a hármasoknak a számát, amelyekben szerepel A, és amelyek nem felelnek meg a feladat állításában szereplő feltételnek. Csak olyan hármasok jönnek tekintetbe, amelyekben A-n kívül két különböző csoportbeli ember szerepel. Az ilyen hármasok száma 3n2. Azt is láttuk az előző megoldásban, hogy egy ilyen hármas akkor nem megfelelő, ha benne egy pingpongozó pár egyike P-ből való, vagy egy sakkparti egyik résztvevője S-ből, vagy egy teniszező pár egyike T-ből való. Egy P-beli P személy S-ből és T-ből együtt legfeljebb n-1 emberrel pingpongozik, mert egyik pingpongpartnere A. A tekintetbe vett hármasok közül azok száma, amelyekben a P-beli n ember valamelyike pingpongozik a harmadik társsal, legfeljebb n(n-1). Ugyanez mondható az olyan hármasok számáról, amelyekben egy S-beli egyén sakkozik a harmadikkal és azokéról, amelyekben olyan T-beli szerepel, aki teniszezik a harmadikkal. A 3n2 számba vett hármas közül tehát legfeljebb 3n2-3n az, amelyikre nem teljesül a feladat állítása; legalább 3n hármasra tehát teljesül.
 

Megjegyzések. 1. Ha a meggondolást a társaság mind a 3n+1 tagjára megismételjük, akkor minden számba jövő hármast háromszor veszünk tekintetbe. Ennek alapján a társaságból kiválasztható összes olyan hármasok száma, amelyekben mind a három játékot játsszák egymás közt, legalább n(3n+1). Ugyanazt a becslést nyertük, mint az első megoldásban. Szoros rokonságban is van a két megoldás, amennyiben az utóbbiban is olyan hármasok számának becslése útján jutottunk célhoz, amelyekben csak kétféle játékot játszanak.
A fenti megoldásban azokat a hármasokat vettük számba, amelyekben szerepel A, de a két társával ugyanazt a játékot játszó személy P-ben, S-ben, vagy T-ben van.
 
2. A nyert korlát n=1, 2, 3, 4 esetén pontos. Ezt az első három esetben leolvashatjuk a 3. ábráról, amelyen a pontok a társaság tagjait képviselik, a folytonos vonallal összekötöttek a pingpongozó párokat jelölik, a szaggatott vonalak a sakkpartikat, a pontozott összekötések pedig a teniszezőket.
 
 
3.a ábra
 

 
 
3.b ábra
 

 
 
3.c ábra
 

Az n=4 esetben a 13 embert körbe állítva mindenki a két szomszédjával és a harmadik szomszédjaival pingpongozik, a második és az ötödik szomszédjaival sakkozik, a negyedik és a hatodik szomszédjaival pedig teniszezik. Az ezt feltüntető ábrát bonyolultsága miatt jobb, ha az olvasó magának nagyban és esetleg színes vonalakkal rajzolja meg.
Nagyobb n-ekre már mindig nagyobb a megfelelő hármasok száma az itt nyert értéknél.*
 

IV. megoldás. Eljárást adunk egy kívánt tulajdonságú hármas megkeresésére. Ismét a társaság előző megoldásokban szereplő csoportosításából indulunk ki. A P csoport egy P1 tagja sakkozik másik csoportbeli emberrel, mert P-ben rajta kívül n-1 ember van, tehát ennél több sakkpartnere sem lehet. Ha van sakkpartnere T-ben, akkor azzal és A-val a feladat követelményének megfelelő hármast alkotnak. Ha nincs, akkor egy S-beli S1 sakkpartnerét véve, annak van teniszpartnere S-en kívül. Ha teniszezik P-beli társsal, akkor ismét megfelelő hármast alkotnak A-val. Ha nem, akkor egy T-beli T1 teniszpartnerről ismét feltehetjük, hogy T-n kívüli pingpongpartnerei P-ben vannak. Egyet kiválasztva az eljárást folytathatjuk, míg el nem jutunk vagy egy olyan párhoz, akik A-val együtt megfelelő hármast alkotnak, vagy olyan valakihez, aki már korábban is szerepelt. Utóbbi esetben egy kört kapunk, amelyikben egy-egy P-, S-, T-beli személy követi egymást periodikusan, és mindenki olyan játékot játszik a rákövetkezővel, amilyent az utóbbi A-val játszik. Ha ez a kör három emberből áll, akkor ők megfelelő hármast alkotnak.
Megmutatjuk, hogy ha a kör ennél hosszabb, akkor kihagyható belőle három egymás utáni ember úgy, hogy a kör leírt szerkezete megmaradjon, vagy találunk egy megfelelő hármast. Legyen S, T, P', S', T' a kör öt egymás utáni tagja. Ha P' és T' sakkozik, akkor A-val, ha pedig pingpongozik, akkor S'-vel alkotnak megfelelő hármast. Az az eset vizsgálandó tovább, ha teniszeznek. Ha P' és S teniszezik, akkor A-val, ha sakkoznak, akkor T-vel alkotnak megfelelő hármast; marad az az eset, ha pingpongoznak. Nézzük ekkor S-et és T'-t. Ha pingpongoznak, akkor A-val, ha sakkoznak, akkor a vizsgált esetben P'-vel alkotnak megfelelő hármast. Ha viszont S és T' teniszezik, akkor T, P' és S' kihagyása után is megmarad a kör föntebb leírt szerkezete. Így az eljárás véges számú ismétlésével eljutunk a feladat állításának megfelelő hármashoz.
 

Megjegyzések. 1. A társaság tagjait pontokkal, a köztük zajló különböző játékokat különböző fajta vonalakkal ábrázolva, ahogyan azt a 3. ábrán is tettük, gráf keletkezik. A vonalakat ‐ a gráf éleit ‐ megkülönböztethetjük különböző színek használatával. Az olyan gráfot, amelyikben minden pontot mindegyik másikkal összeköt egy él, teljes gráfnak nevezik. Gráfok nyelvén fogalmazva és csekély általánosítással a következő tételt nyerjük: Ha m3 és egy m szögpontú teljes gráf éleit 3 színnel színezzük úgy, hogy az egy-egy szögpontból induló különböző színű élek száma legfeljebb eggyel különbözzék, akkor van a gráfban olyan 3 pont, amelyeket különböző színű élek kötnek össze. A fenti megoldások az általánosabb esetben is célra vezetnek.
 
2. Láttuk, hogy az adott feltételek mellett nem csak létezik kívánt tulajdonságú hármas, de elég szép számban van. Kérdés, hogy nem lazíthatnánk-e a színeloszlás egyenletességének követelményén úgy, hogy a következmény még érvényes legyen. Nem elegendő-e például azt megkívánni, hogy bármelyik pontból induló egyszínű élek száma legalább az összes élek 0,3 része legyen?
Annyi biztos, hogy ez az arányszám nem vihető 1/4 alá. Ez így látható be: vegyünk 4, egyenként n pontból álló ponthalmazt. Az egy halmazon belüli élek legyenek pirosak, azok, amelyek első és második halmazbeli pontokat vagy harmadik és negyedik halmazbelieket kötnek össze, kékek, a többi él legyen zöld. Ekkor minden pontból n-1 piros él indul ki, n kék és 2n zöld, és könnyen látható, hogy nincs háromszínű háromszög. Felmerül a kérdés, hol van a kritikus határ 1/3 és 1/4 közt. Lapzártakor értesültünk, bizonyítást nyert, hogy az 1/4 érték az.

*Valójában j+kn-1 is fennáll, mert az illető egyik pingpongpartnere A.

*Erre a kérdésre lapunkban visszatérünk (szerk.).