Cím: 1988. A XXIX. Nemzetközi Matematikai Diákolimpia feladatainak megoldása
Füzet: 1988/október, 290 - 299. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Nemzetközi Matematikai Diákolimpia

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A feladatok megoldása a versenyzőktől származik (kivéve a 6. feladat 2. megoldását). A megoldók érzékeltetni próbálták azt is, hogy milyen úton jutottak el a megoldáshoz, milyen ötletek, meggondolások segítették munkájukat.
A 6., legnehezebb feladat második megoldását Pataki János írta le.

 
1. feladat. Adott a síkban két azonos középpontú kör, melyek sugara R és r (R>r). P a kisebb kör egy fix pontja, B pedig végigfut a nagyobb körön. A BP egyenes másik metszéspontja a nagyobb körrel C. A BP-re P-ben állított ,,l'' merőleges másik metszéspontja a kisebb körrel A (ha ,,l'' a kör érintője P-ben, legyen A=P).
I. Határozzuk meg a BC2+CA2+AB2 által felvett értékek halmazát.
II. Határozzuk meg az AB szakasz felezőpontjának mértani helyét.
(Luxemburg)

Megoldás. I. Legyen O a két kör középpontja. Tegyük fel, hogy P, O, B nincsenek egy egyenesen. Messe PB az r sugarú kört másodszor Q-ban. Mivel B és C szerepe felcserélhető, feltehetjük, hogy Q a P és B között fekszik. P-ből QA90 alatt látszik, tehát QA átmérő. CP=QB=a (hiszen pl. CPOBQO, két oldal és a nagyobbikkal szemközti szögben megegyezik).
 
 

 
 

A Pitagorasz-tételt alkalmazva:
AB2+BC2+CA2=PA2+(PQ+a)2+(PQ+2a)2+PA2+a2==2(PA2+PQ2)+6a(a+PQ).


Viszont a PQA háromszögből PA2+PQ24r2, P-nek az R sugarú körre vonatkozó hatványa
a(a+PQ)=CPPB=R2-r2,
tehát AB2+BC2+CA2=6R2+2r2 még akkor is, ha C, P, O, B egy egyenesen vannak. A vizsgált érték tehát állandó.
 
II. Jelöljük B-nek a PA felezőmerőlegesére való tükörképét B'-vel. B' az R sugarú körön van, mivel f mindkét körnek szimmetriatengelye. PAB'B téglalap, PB=AB' és APB=PAB'=90, így AB felezőpontja egybeesik PB' felezőpontjával. Ahogy B körbefut, B' is, így AB felezőpontja az R sugarú kör P-ből felére kicsinyített képén fekszik. Az extrém esetben e kör egy átmérője végpontjain.
Beke Tibor (Nagyatád, Ady E. Gimn., III. o. t.)

 

A feladat megfelelt annak a tradíciónak, hogy az első nap első példája a legkönnyebb a hat közül. Az ábra szinte követeli a Pitagorasz-tétel alkalmazását. A második rész is teljesen elemi, a trükk talán csak az, hogy az ember analitikus vagy vektoros megoldásra gyanakszik először, ami biztosan létezik, de nem ilyen egyszerű. Az ötlet a versenyen elég későn jutott csak eszembe.
 
2. feladat. Legyen n pozitív egész szám, és legyenek A1,A2,...,A2n+1 a B halmaz részhalmazai. Tegyük fel, hogy
a) mindegyik Ai-nek pontosan 2n eleme van,
b)minden AiAj metszetnek (1i<j2n+1)pontosan egy eleme van,
c) a B halmaz minden eleme benne van legalább két Ai-ben.
n milyen értékeire rendelhető hozzá B minden eleméhez a 0 és 1 számok egyike úgy, hogy minden Ai-nek pontosan n olyan eleme legyen, amelyhez a 0-t rendeltünk?
(Csehszlovákia)

Megoldás. Először azt bizonyítom be, hogy a B halmaz minden eleme pontosan két Ai-ben fordul elő. A c) feltétel szerint minden elem legalább két Ai-ben szerepel, ezért elegendő azt megmutatni, hogy egyik elem sem fordul elő legalább három részhalmazban.
Tegyük fel, hogy X mégis eleme az Ai, Aj, Ak halmazoknak, ebből ellentmondáshoz fogunk jutni. A b) feltétel szerint az Ai, Aj, Ak halmazok közül semelyik kettőnek nincs az X-től különböző közös eleme. A három halmaz X-en kívüli, összesen 3(2n-1) eleme így mind különböző. A továbbiakban nevezzük ezeket "mókás'' elemeknek.
A c) feltétel szerint minden mókás elem előfordul legalább egyszer a további 2n-2 halmazban. Összesen 3(2n-1) mókás elem van, ezért valamelyik halmazban közülük 4 fordul elő (3(2n-2)<3(2n-1)). Ekkor ennek a halmaznak az Ai, Aj, Ak valamelyikével legalább 2 közös eleme van, ami ellentmond a b) feltételnek. Ezzel beláttuk, hogy a B halmaz minden eleme pontosan két Ai-ben szerepel.
Tegyük fel ezután, hogy megadtuk a megfelelő hozzárendelést a B halmaz elemein. Mivel minden Ai-nek n eleméhez rendeltünk 0-t, ezért halmazonként leszámolva összesen a n(2n+1) elemhez rendeltünk 0-t. Láttuk másfelől, hogy minden elem pontosan két halmazban fordul elő, ezért a B halmaz n(2n+1)2 eleméhez rendeltünk 0-t. Ez pedig csak akkor egész, ha n páros, tehát szükséges feltétel, hogy n páros legyen.
Be fogjuk bizonyítani, hogy ez a feltétel elégséges, ilyenkor megadható az előírt hozzárendelés. Írjuk fel egy szabályos (2n+1)-szög csúcsaira az 1,2,...,2n+1 számokat. Húzzuk be azokat az átlókat, melyek két olyan csúcsot kötnek össze, melyek között legfeljebb n2-1 csúcs van. (Ez egész, mivel n páros.) Így minden csúcsból n átlót húztunk be.
Jelöljük Ai és Aj közös elemét (i,j)-vel (i<j). Ez egy kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés, mivel minden elem pontosan két halmazban szerepel, és b) fennáll.
(i,j)-hez pontosan akkor rendeljünk 0-t, ha az i és j csúcs közötti átlót behúztuk. Mivel minden csúcsból n átló indul, ezért ez egy megfelelő hozzárendelés.
Tehát akkor és csak akkor végezhető el megfelelő hozzárendelés, ha az n páros.
 
Keleti Tamás(Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn., IV. o. t.)

 

3. feladat. Definiáljuk az f függvényt a pozitív egészeken oly módon, hogy
f(1)=1,f(3)=3,
továbbá
f(2n)=f(n)f(4n+1)=2f(2n+1)-f(n)f(4n+3)=3f(2n+1)-2f(n)


minden pozitív egész n-re.

Határozzuk meg azon, 1n1988-nak eleget tevő egész n-nek számát, amelyekre f(n)=n teljesül.
(Anglia)

Megjegyzés. Ez tipikusan olyan feladat, amelynek a megoldásához egy ötlet kell. A megfelelő ötlet hiányában a megoldás szinte reménytelen.
A függvény definíciója alapján könnyű az első néhány értéket kiszámolni. A versenyen többen kiszámolták az első 50‐60 értéket, de abból nem sok szabályosság látszott. Néhány részeredményünk:
f(2k±1)=2k±1
f(3.2k±3)=3.2k±3 (sejtés)
f(f(x)), ha x páratlan (sejtés)
‐ 2-hatványok osztási maradékát érdemes megvizsgálni.
Ezek után lássuk a Megoldást!
 

Megoldás. Vegyük észre, hogy ha n kettes számrendszerbeli jegyeit visszafele olvassuk (jobbról balra), akkor f(n)-et kapjuk! Ezt az állítást n szerinti teljes indukcióval bizonyítjuk. Nyilván:
f(1)=1,f(2)=1,f(3)=3,f(4)=1.
Tegyük fel, hogy az állítás (n-1)-ig igaz, és bizonyítsuk n-re.

a) n=2k esetén legyen f(k)=z.
f(n)=f(2k)=f(k)=z.

b) Ha n=4k+1, legyen 2t-1k<2t, és f(k)=z,
f(n)=2f(2k+1)-f(k)=2(2t+1+z)-z=2t+2+z.

c) Ha n=4k+3, legyen 2t-1k<2t, és f(k)=z,
f(n)=3f(2k+1)-2f(k)=3(2t+1+z)-2z=32t+1+z.

A feladat megoldásait tehát azok az 1 és 1988 közé eső számok adják, melyeket ha kettes számrendszerben írunk fel, visszafele olvasva ugyanazt kapjuk. Ezeket hívjuk palindrom számoknak. Számoljuk össze őket.
A kettes számrendszerben 2n jegyű palindrom 2n-1 van, mert az első számjegy 1, a másodiktól az n-edik helyig állhat 0 vagy 1, ez 2n-1 lehetőség, és az utolsó n jegy egyértelműen meghatározott.
Hasonló okból 2n+1 jegyű palindrom 2n db van.
1988 a kettes számrendszerben: 11111000100 (11 jegyű). Ennél a legfeljebb 10 jegyű palindromok mind kisebbek. Ezek száma 62. Az 1988 a 11 jegyű palindromok közül az 1967=11110101111 és 2015=11111011111 közé esik, ezért az 1988-nál kisebb 11 jegyű palindromok száma 30.
Összesen tehát a feladatnak 92 db megoldása van.
Csirik János (Szeged, JATE Ságvári E. Gyak. Gimn., II. o. t.)

4. feladat. Bizonyítsuk be, hogy
k=170kx-k54
egyenlőtlenségnek eleget tevő valós számok halmaza diszjunkt intervallumok egyesítése, melyek összhossza
1988.
(Írország)

Megoldás. Vezessük be a következő jelöléseket:
f(x)=k=170kx-k;I0=(-,1),I1=(1,2),I2=(2,3),......,Ii(i,i+1),...,I69=(69,70),I70=(70,+).


Az f(x) értelmezési tartománya I0I1...I70, mivel f(x) az 1,2,3,...,70 értékek kivételével nyilván mindenütt értelmes. f(x) az értelmezési tartományában folytonos, mert folytonos függvények összegeként áll elő.
 
 

Az egyes intervallumokban f(x) szigorúan monoton csökken, hiszen szigorúan monoton csökkenő függvények (1x-1,2x-2,...,70x-70) összegeként áll elő.
I0-ban a függvény csak negatív értékeket vesz fel, az 1x-1,2x-2,...,70x-70 törtek mindegyike negatív ebben az intervallumban.
Az I1,I2,...,I69 intervallumban f(x) minden valós értéket felvesz, az egyes intervallumokon belül f(x) folytonos, másrészt, mint azt látni fogjuk, az intervallumok bal oldalán f(x) jobb oldali határértéke +; az intervallumok jobb oldalán f(x) bal oldali határértéke -. Ezt a következő módon láthatjuk be: legyen "a'' az 1, 2, 3, ..., 70 egészek bármelyike. Ekkor
limxa+0f(x)=limxa+0k=170kx-k=k=170limxa+0kx-k=+,


k=a esetén
limxa+0kx-k=limxa+0ax-a=+,


minden más esetben limxa+0kx-k véges. Hasonlóképpen igaz, hogy limxa-0f(x)=-.
Már láttuk, hogy f(x)-nek az x=70 helyen vett jobb oldali határértéke +. Másrészt igaz az is, hogy limx+f(x)=0, hiszen limx+f(x)=k=170limx+kx-k=k=1700=0. Így az I70 intervallumban a függvény minden pozitív értéket felvesz.
A függvény menete tehát a következő (vázlatosan):
Az f(x)=54 egyenletnek tehát az I0 intervallum kivételével mindegyik intervallumban van megoldása, a szigorú monotonitás miatt minden intervallumban pontosan egy. A gyökök legyenek rendre x1,x2,...,x70. Ekkor 1<x1<2<x2<3<...<70<x70.
Az f(x)54 egyenlőtlenség megoldáshalmaza ekkor nyilván az (1,x1](2,x2]...(70,x0] halmaz. Ezek valóban diszjunkt intervallumok, összhosszuk:
S=(x1-1)+(x2-2)+...+(x70-70)=(x1+x2+...+x70)-(1+2+...+70)


Hozzuk közös nevezőre a
-54+f(x)=1x-1+2x-2+...+70x-70-54


összeget.
-54+f(x)=1(x-2)(x-3)...(x-70)+2(x-1)(x-3)...(x-70)(x-1)(x-2)...(x-70)++...+70(x-1)(x-2)...(x-69)(x-1)(x-2)...(x-70)-54(x-1)(x-2)...(x-70)(x-1)(x-2)...(x-70);


(A két sor egyetlen törtnek tekintendő.) A számláló egy 70-ed fokú polinom, főegyütthatója a70=-54. A 69-ed fokú tag együtthatója:
a69=1+2+...+70+54(1+2+...+70)=94(1+2+...+70).



Másrészt az f(x)=54 egyenlőség akkor és csak akkor teljesül, ha az f(x)-54 tört számlálója 0, így az x1,x2,...,x70 gyökök megegyeznek a fenti tört számlálójában szereplő polinom gyökeivel, így összegük is megegyezik. A Vieta-formula *szerint

x1+x2+...+x70=-a69a70=-94(1+2+...70)-54=95(1+2+...70).


Az intervallumok összhossza tehát:
S=95(1+2+...+70)-(1+2+...+70)=45(1+2+...+70)==45717012=27114=1988,


és ezt kellett bizonyítani.
Drasny Gábor(Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn., IV. o. t.)

 

5. feladat. A derékszögű ABC háromszög A csúcsából a BC átfogóhoz vezető magasságvonal talppontja D. Az ABD és ACD háromszögek beírt köreinek középpontját összekötő egyenes az AB, ill. AC befogókat K-ban, ill. L-ben metszi. Jelölje S, ill. T az ABC, ill. AKL háromszög területét. Bizonyítsuk be, hogy S2T.
(Görögország)

 

Megoldás. Legyen a beírt körök középpontja O1, ill. O2 (lásd ábra).
 
 

Az ábra azt a sejtést sugallja, hogy az AKL egyenlő szárú derékszögű háromszög. (A versenyen úgy emlékeztem, mintha ez éppen egy KÖMAL feladat lett volna, noha csak ehhez hasonló volt a Gy. 2395., 37. évf. 7. szám, 310. o.). Semmi elképzelésem nem volt, hogy ha be tudnám ezt bizonyítani, akkor miért segítene, de más nem jutott eszembe, így megpróbáltam igazolni. Azaz feltettem, hogy AK=AL. Ebből ALO2=45=O2DC, ekkor (és csak ekkor!) DCLO2 húrnégyszög! DCLO2 húrnégyszög pl. akkor, ha LCD=O1O2D! Ennek igazolásához pedig csak azt kell észrevenni, hogy az a D körüli +90-os forgatvanyújtás, amely az ADC háromszöget a BDA háromszögbe viszi, nyilván O2-nek O1-et felelteti meg. O1O2D háromszög derékszögű, és a befogók aránya egyenlő az ADC háromszög befogóinak arányával, így ezek hasonlóak. Kapjuk tehát, hogy O1O2D=ACD. Ezzel beláttam, hogy ALK=AKL=45. Ezek után AO2 és AO1 szögfelező voltának kihasználásával az AK=AD=AL egyenlőséget kaptam. (Ezt rövidebben lehet igazolni, ugyanis elegendő, ha csak az ALO2=ADO2 egyenlőséget vesszük észre.)
A megoldást ezek után borzasztóan el lehet bonyolítani, ahogy én is tettem. Kitértem ugyanis arra, hogy KO1=O1D, és DO2=O2L, így KL hossza épp a DO1O2 háromszög kerülete. Ezek után ‐ észrevéve, hogy a DO1O2 háromszög az eredeti ABC háromszöghöz is hasonló ‐ felírtam DO1O2 és ABC hasonlóságának arányát, végül ABC háromszög oldalaival kifejeztem KL hosszát, s mindebből számoltam ki T-t. Az S2T egyenlőtlenség igazolása ezek után igazán egyszerű volt. (A koordinátornak állítólag nagyon tetszett a DO1O2ABC eredmény, lévén hogy ennek a feladathoz nem sok köze van.)
Nézzük most "a megoldást''! Betűzzük az oldalakat az ábra szerint. AD hossza ekkor nem más, mint cba. (Ez a kétszeres terület kétféle felírásából adódik: bc=aAD.) T-re ezek után a
T=c2b22a2
eredményt kapjuk. S2T így írható:
2c2b22a212bc.
Rendezés és a2=b2+c2 (Pitagorasz tétele) helyettesítés után:
2bcb2+c2
Ez utóbbi pedig (b-c)20-val ekvivalens.
 
Sustik Mátyás (Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn., III. o. t.)

6. feladat. Legyenek a és b olyan pozitív egészek, amelyekre ab+1 osztója a2+b2-nek. Bizonyítsuk be, hogy a2+b2ab+1 egy egész szám négyzete.
(NSZK)

I. megoldás. A következő megoldást sajnos nem a versenyen, hanem utána, este találtam. Ekkor már tudtam azt, hogy a végtelen leszállás elvével kijön a feladat. Erre a módszerre igazság szerint magamtól is gondolhattam volna, hiszen két hazai válogatóversenyen szükség volt rá.
Tegyük fel, hogy a ab. Osszuk el b-t maradékosan a-val: b=qa+r (q, r egész; 0r<a). Ekkor
ab+1=qa2+ra+1, ésa2+b2=a2+q2a2+2ar+r2.


A feltétel szerint ab+1|a2+b2. Legyen a hányados k, azaz
k(qa2+ra+1)=a2+q2a2+2qar+r2.
Másrészt:
q(qa2+ra+1)=q2a2+qar+q.
A felső egyenletből az alsót kivonva:
(k-q)(qa2+ra+1)=a2+qra+r2-q.(1)

Most két esetet különböztetünk meg:
I. r=0 (azaz a|b),
II. r0 (azaz ab).
Mind a két esetben (1) jobb oldalát fogjuk alulról és felülről úgy megbecsülni, hogy ennek, mint (qa2+ra+1) többszörösének, már csak egy lehetséges értéke marad.
I. eset. r=0. (1) most így alakul:
(k-q)(qa2+1)=a2-q.
Könnyen látható, hogy:
-(qa2+1)<a2-q<qa2+1,
tehát
a2-q=0,  és  k-q=0.
Ez utóbbiakból: k=a2, azaz valóban négyzetszám.
Látható az is, hogy az ab esetben csak a b=a3 lehetséges, és az a, a3 számpár kielégíti a feltételt.
II. eset. r0. Megmutatjuk, hogy ekkor:
0<a2+qra+r2-q<2(qa2+ra+1).
A bal oldali egyenlőtlenség abból következik, hogy a2+r2>0, és qra-q0. (Itt használjuk ki, hogy r>0.) A jobb oldali céljára:
2qa2>a2+qra,(r<a)2ra>r2,2>-q,


ezeket összegezve megkapjuk a jobb oldali egyenlőtlenséget, és így (1)-ben csak
qa2+ra+1=a2+qra+r2-q  és  k-q=1
lehetséges. Átrendezve:
a2+(a-r)2=(q+1)(a(a-r)+1).(2)
r<a miatt a-r>0, így a és (a-r) is pozitív egész. Az a, b számokból kiindulva találtunk egy másik számpárt, a-t és (a-r)-et, amelyre
a2+b2ab+1=(a-r)2+a2(a-r)a+1,
és ebben az új számpárban a számok minimuma, (a-r) kisebb, mint az eredeti számpárban (a). Ha most a-r|a, akkor az I. eset szerint k négyzetszám. Ha pedig a-ra, akkor a II. eset szerint tovább tudjuk csökkenteni a minimumot. Az eljárást folytatva előbb-utóbb az I. esethez kell eljutnunk, ha előbb nem, akkor, amikor a két szám minimuma 1 lesz.
Ezzel beláttuk, hogy k csak négyzetszám lehet.
Nézzük még meg, milyen számpárok elégítik ki a feladat feltételeit! Figyelembe véve, hogy a II. pont eljárásával előbb-utóbb minden megoldásból egy (a,a3) típusú megoldáshoz jutunk, az eljárást (a II. esetbelit) megfordítva kapjuk, hogy a megoldások az
a1=a,a2=a3,an+2=a2an+1-an
típusú sorozatok szomszédos elemeiből álló számpárok.
 
Bíró András (Budapest, Fazekas M. Gyak. Gimn., III. o. t.)

 

A 6. feladat több szempontból is a legnehezebbnek bizonyult a versenyen. A magyar csapat például mindössze egyetlen pontot szerzett ezen a feladaton. Ennél talán többet mond, hogy az olimpiai bizottság tagjai közül ‐ ez a bizottság hat kiválló ausztrál matematikusból állt, és ők választották ki a részt vevő országok javaslataiból azt a 31 feladatot, amelyik a nemzetközi zsűri elé került ‐ senki sem tudta megoldani.
Hosszas vita után végül kitűzték. Sokan fogadtak arra, hogy nem, vagy alig lesz jó megoldás, és majd mindenki veszített. Végül 11 (!) versenyző oldotta meg helyesen a feladatot. A szerzők mindegyike így vagy úgy a végtelen leszállás módszerével jutott el a megoldáshoz. Az alábbiakban a bolgár Emanuel Atanaszov különdíjas megoldását ismertetjük, aki talán a legelegánsabban nyúlt a problémához.
 
II. megoldás. Jelöljük a hányados értékét K-val és rendezzük át a feltételt. Így az
a2-Kab+b2=K(1)
összefüggéshez jutunk. Tegyük fel, hogy az állítás nem igaz, a K nem négyzetszám, és tekintsük az
x2-Kxy+y2=K(2)
kétismeretlenes diofantoszi egyenletet, amelynek feltételünk szerint létezik pozitív egész (a;b) számokból álló megoldása.
Vegyük észre, hogy (2)-nek nem lehetnek ellenkező előjelű megoldásai, hiszen ekkor a bal oldalon
-Kxy>K  és  x2-y2>0.
Olyan megoldása sincs a (2) egyenletnek, ahol az egyik szám 0 volna, hisz ekkor a bal oldal értéke négyzetszám. (Lényegében itt használjuk fel az indirekt föltevést!)
Tekintsük most a (2) egyenletnek azt a pozitív (A,B) megoldását, amelyre a két szám közül a nem nagyobb ‐ legyen ez Bminimális. Ilyen létezik és az előbbiek szerint AB>0.
A (2)-ben y helyére B-t helyettesítve az immár egyismeretlenes
x2-KBx+B2-K=0(3)
egyenletet kapjuk, amelynek tehát az A megoldása. A másodfokú (3) egyenlet másik, A' gyökére
A+A'=KB,
tehát A' is egész.
Az (A',B) számpár is megoldása (2)-nek, a B pozitív, így az A' is az. A gyökök és együtthatók közti másik összefüggésben a gyökök szorzata pozitív:
A'A=B2-K>0, ahonnan
0<A'A<B2, vagyis
AB miatt A'<B!
Abból a feltevésből kiindulva, hogy a K nem négyzetszám, találtunk a (2) egyenletre egy másik megoldást, az (A'B) számpárt, ahol 0<A'<B, ellentétben az (A,B) megoldásra előírt kikötésünkkel. Ez azt jelenti, hogy a K valóban négyzetszám.

*Legyen az f(x)=xn+a1xn-1+...+an komplex együtthatós polinom gyöktényezős alakja
f(x)=(x-α1)(x-α2)...(x-αn);
az együtthatók összehasonlítása alapján adódó összefüggések:
α1+α2+...+αn=-a1,α1α2+α1α3...+α1αn+α2α3+...+αn-1αn=a2,α1α2...αn=(-1)nan.



Ezeket nevezzük Viéta-formuláknak.